Kopátsy Sándor EG 2017 08
14
Félrevezető adatok
A The Economist utolsó előtti
oldalán várható adatokat közöl. Ezek közt most a nemzeti jövedelem, a valuta
vásárlóerejének és a külkereskedelmi mérlegnek a várható alakulását. Az
országok várható nemzeti jövedelme ugyan közölhető, de félrevezető adat. Ez
csak akkor mond valamit, ha az országok lakosságának a száma nem, vagy
legalábbis 1-2 ezreléknél nem jobban változik. A felsorolt 15 ország közül csak
a két leggyorsabban növekvő kettő, Kína és India adatai félrevezetők. Kínában
ugyanis fogy a lakosság, Indiában pedig kiugróan gyorsan, közel 3 százalékkal
nő az ország nemzeti jövedelme. Indiában valamivel gyorsabban, 7.1, Kínában 6.7
százalékkal. Ezt a politikai tekintetben demokratikus India esetében a Nyugat
közgazdászai hangsúlyozzák. Azonban, ha az egy lakosra jutó jövedelmet nézzük,
Kínában kétszer gyorsabb a növekedés, mint Indiában. Ha az egy lakosra jutó
vagyon változását is összevetnénk, az előjelek is mások lennének. Kína
teljesítménye a másodiknak kétszerese, Indiáé pedig az összes között az utolsó,
mert még az előjele is negatív.
Ötven éve az ENSZ a tagországai
fejlettségi rangsorát három mutató, az egy laksora jutó jövedelem, a várható
életkor és az átlagos iskolázottság, eredője alapján állapítja meg. Ezt a
minőségi javulást azonban a nyugati közgazdászok figyelmen kívül hagyják, mert
számukra a társadalmi fejlettséget a politikai demokrácia színvonala méri. Az
ENSZ mércéje alapján India a világsereghajtói között van, Kína pedig a
leggyorsabban fejlődő.
A The Economist a felsorolást
ábécé sorrendbe rakja. Márpedig a 15 ország népességének a kétharmada ez a két
torz alapon illusztrált ország.
Nem kell jóstehetség annak
megállapításához, hogy ötven év múlva Kína a másik gazdasági szuperhatalom
lesz, India pedig elemeire esik szét, és azok mindegyike a sereghajtók között
szerepel. A három óceánokon túli protestáns ország, Ausztrália, Kanada és az
Egyesült Államok még a jelenleginél is jobban az élen lesznek, a latin országok
és Oroszország pedig lényegesen hátrább, mint jelenleg.
Max Weber száznegyven éves
felismerése még sokkal inkább beigazolódott lesz, mint jelenleg. „A tudományos és technikai forradalom olyan
társadalmi alépítményt hozott létre, aminek a felépítményét csak a puritán
erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni.” Ez már ma is
egyértelmű igazság, de a század közepére még inkább egyértelmű lesz.
Én azért nem tévedtem el a
világgazdaság alakulásának megértésében, mert Weberre hallgattam. Ha a The
Economist az ENSZ mutatókkal mérne, nem állathatná, hogy az országok nemzeti
jövedelmének változása mérce lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése