Kopátsy Sándor PB 2017 08 22
Fajpusztulás
A klímaváltozással foglalkozó
tudósok a felmelegedéssel járó fajpusztulással riogatnak. Az ugyan
vitathatatlan, hogy a földünk éghajlata viszonylag változó, ha ezek a
változások nem is egyformán érintik a különböző éghajlati öveket, és szinte
folyamatosak. Ennek köszönhetjük, hogy a földünkön messze jutott a biológiai
fejlődés. Sokszor mondom, hogy a földünkön azért történt, hogy talán a
sokmilliárd bolygó közül itt haladt a legmesszebbre a biológiai fejlődés, hogy
a bolygólya történetének az elsődleges alakítójává vált a rajta kialakult talán
a legfejlettebb biológiai lény, az ember, annak köszönhető, hogy rajta
kialakulhatott az élet, és külső okokból annyi változás történt, ami
felgyorsította a biológiai fejlődést.
Életem egyik legmegdöbbentőbb
felismerése volt, amikor 1985-ben az ausztrál őstermészetben sétálva
rádöbbentem, hogy olyan természeti környezetben vagyok, amilyen 70 millió éve nemcsak
Afrikában, de az én országomban is volt. Amikor Ausztrália kiszakadt a mai Afrikából. Akkor
ott is csak erszényes állatok és egyszikű növények voltak. A mai Ausztrália
úgy úszott el a Csendes Óceán másik oldalára, hogy soha nem érte jelentős
éghajlatváltozás. Ezért őrizhette meg azt a biológiai állapotot, amit Afrikából
kiszakadva hordozott.
Ez a tény azt bizonyítja, hogy biológiai fejlődés csak ott történt, ahol
változott az élet környezete. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a tengerek
mélyén csak a több százmillió éves fejlett halfajok vannak. A biológusok sem
figyeltek fel arra a tényre, hogy a több ezer méteres tengerfenéki gödrök
izoláltak, oda nem kerülhettek kívülről be új, és onnan nem jöhettek fajok. Az ezer méteres mélységkülönbségek átjárhatatlanok.
A földünk felszínén azonban a nagy távolságokat legyőző fajok
terjedésének nem volt akadálya. A levegőben a nagyobb tetű, kiválóan repülő
madarak és a halak legyőztek minden távolságot ezért ezek a fajok a nem nagy
mélységű tengerekben elterjedhettek. Nem véletlen, hogy Darwin a pintyek
esetében vette észre, hogy a távolra került pintyek új fajokká változnak, mivel
a fajtestvéreiktől elszigetelődtek.
Ezért fajfejlődést csak olyan fajoknál állt le, amelyek viszonylag
elszigetelődtek. Ennek klasszikus példája a mintegy 40 ezer éve
Ausztráliába került homo sapiens. Mivel ezen a kontinensen a magas kultúrából
érkező ember betelepedéséig nem volt jelentős éghajlatváltozás, az ott élő lakosság
fejlődése stagnált. A felfedezők olyan lakosokat találtak, akik a bevándorló
őseik szintjén maradtak. Semmi okunk azt
hinni, hogy azok ma is a beérkezésük szintjén lennének, ha nem telepedtek volna
be a fejlett emberek.
Minden fajra egyformán érvényes törvény, hogy csak a változó
környezetben fejlődnek, a változatlan környezetben áll a fajfejlődés órája. Mivel
fajunk mintegy 150 ezer éves történelmében csak a jégkorszak végét jelentős
felmelegedés járt jelentős környezetváltozással, fajunk életében csak ekkor
történt minőségi változás. Ezt jól jellemzi a tény, hogy minden magas-kultúra az ember teremtését a felmelegedés korával azonosítja.
Minden emberteremtési mitológia 7-8 ezer évre datálja az emberteremtést. A homo
sapiens vitathatatlanul már mintegy 150 ezer évvel előbb megjelent Dél
Afrikában. Ezzel szemben minden
magas-kultúra az ember teremtését a saját kultúrája megjelenésével, a
gyűjtögetésről az öntözéses gabonatermelésre történő áttérés idejére és térségére
helyezi. A zsidó vallás az ember megjelenésének helyét, a paradicsomot valahol
Mezopotámiában, az idejét pedig a felmelegedés idejében képzeli el.
Ez azt jelzi, hogy minden
mitológia az ember megjelenését a termelésből megélés idejére teszi. Ha nem lettek volna felmelegedés okozta
változások, fajunk ma is gyűjtögetne. Fajunk ösztönösen az ember teremtését
nem a homo sapiens megfejelésének, hanem csak a munkából való megélésre téréssel
azonosítják. Számunkra az igazi ember
csak a munkából megélő lett.
Ezzel szemben a jelenben, a
tudomány és technika korában a tudósok a jelenleg folyó, viszonylag kisebb
felmelegedést fajunk tragédiájaként tálalják. Képtelenek megérteni, hogy biológiai fejlődés az ember estében is csak
változó életkörülmények estén történhet. Ráadásul az az első olyan jelentős
környezetváltozás, amit maga az ember idézett elő.
A jelenkori felmelegedést már nem az emberen kívüli, hanem az ember
által okozott környezetváltozás okozta.
A klímaváltozással riogató
tudósok azt is elhallgatják, hogy jégkorszak megszűnése idején, az ember védekezőképessége
viszonylag kicsi volt, a változás nagyságához viszonyítva. Most az emberiség ezerszer annyi eszközzel, kapacitással rendelkezik a
változás okozta károkat elhárításához, ugyanakkor a változás század akkora sem
lesz, mint akkor volt.
Akkor a kor emberisségének
fogalma sem lehetett arról, minek következtében emelkedett meg 70 méterrel a
tengerek szintje. Ezt egyszerűen az isten által küldött esőzésekkel magyarázta.
A tengerszint emelkedésével járó következményeket a mai tudomány utólag
sem mérte fel. Mivel a folyók tengeri torkolata 70 méterrel magasabb lett,
ennek köszönhetően váltak az eurázsiai és afrikai völgyek öntözött gabonát
termelhetővé. Még azt sem tudatosította a tudomány, hogy a felmelegedés előtt
milyen kicsi volt az öntözhető terület, és kevés a felfelé is hajózható vízi
út. Vagyis, ha nem lett volna
felmelegedés, az emberi faj még ma is gyűjtögetésből élne.
Ezt egyértelműen mutatja a tény,
hogy ahol nem volt öntözhető folyamvölgy és önmagát eltartani nem képes, erős
igavonó állat, ott nem jelenhetett meg az öntözéses szántóföldi földművelés. A magát termelőmunkával eltartó társadalom
csak ott alakult ki, ahol visszaduzzasztottak lettek a folyók, és voltak az
ember gondoskodása nélkül életképtelenné vált erős igavonásra alkalmas állatok,
a szarvasmarha és a bivaly. Amerikában és Ausztráliában mivel sem a folyamok
völgyei nem váltak öntözhetővé, és nem volt a talajművelésre és szállításra
alkalmas domesztikált állat, nem jöhetett létre az öntözéses gabonatermelés. Ahol
ezek a feltételek a természet ajándékaként nem jöttek létre, még addig sem
juthatott túl az ember a gyűjtögetésen, még akkor sem, ha már megjelentek a
kapás kultúrák.
Az első osztálytársadalmak csak ott alakulhattak ki, ahol az embertől
független éghajlatváltozás létre hozta a szántóföldi, öntözéses gabonatermelés
feltételeit. Ez adta az ösztönös felismerését
annak, hogy az ember teremtése nem akkor
történt, amikor megszületett az első homo sapiens pár, hanem csak akkor, amikor
létrejöttek azok a feltételek, amelyek mellett a homo sapiens magas kultúrát
építhetett magának.
A jelenlegi éghajlatváltozást azonban
már az ember hozta létre.
Az emberiség létszáma és természetterhelése megtízszereződött.
A klímaváltozás oka a
felszaporodott és a természetterhelését százszorosára növelő ember az egyesüli
oka. Nyoma sem található annak, hogy más oka is van a jelenleg folyó
felmelegedésnek, mint az ember. A természetvédők
olyan emberi magatartást szeretnének, ami nem terheli a természeti környezetet.
Azt azonban megkerülik, hogyan kellene az embernek viselkedni, hogy ne
terhelje a természeti környezetét. Ezt azért kerülik meg, mert ez csak a
gyűjtögető életmódban, és század ennyi ember számára volna megoldható.
Az optimális eltartó képesség.
A tervhivatali munkában, de főleg
a Rácz Jenő – Bródy András könyv elolvasása után döbbentem rá arra, hogy a társadalomtudományok és a politika vezetői
figyelmen kívül hagyták az országok, az életterek optimális eltartó képességét.
Ebből következett aztán, hogy nem
számoltak a túlnépesedés okozta következményekkel. Pedig ez volt jellemző
minden társadalom elsődleges feladata mintegy ötezer éven keresztül. Az önözéses szántóföldi gabonatermelés és a
pásztorkodásnak köszönhetően, az életfeltételek jelentősen megjavultak, ennek
hatására megnőtt a várható életkor, és ennek következtében elviselhetetlen
mértékre gyorsult fel a népszaporulat. Ezt minden társadalom olyan
természetes emberi adottságnak fogta fel, ami ellen fel sem merült a
túlnépesedés elleni védekezés gondolata. Minden
politikai hatalom és minden vallás ösztönözte a gyermekvállalást, holott a
társadalomnak arra lett volna szüksége, hogy a népesség növekedése álljon meg az
eltartó képesség optimumán. Ez azonban azért nem következhetett be, mert minden társadalom erőszakkal akarta növelni
az életterét. Márpedig az erőszak győzelmének a feltétele a versenytársaknál
nagyobb népesség volt.
Ezért minden társadalmi egység, a
családtól az államokig, a vallások egyházaiig szaporodni akart, és akar ma is.
Teszik ezt annak ellenre, hogy az aztán arra kényszerített minden társadalmat,
hogy egymás rovására terjeszkedjenek, akár annak árán is, hogy fokozza a
halálozást.
Az életterek embert eltartó optimuma.
A termelő társadalmak embert eltartó képességének növelhetősége alig
százada lehetett annak, amennyi lett volna a lakosságuk spontán szaporodása.
Tegyük hozzá, hogy az optimálisnál nagyobb létszám egyre jobban és tovább élt,
és él ma is. Ennek következtében az egy lakosra jutó környezeti terhelés folyamatosan
növekedett.
Ez oda vezetett, hogy az ember lett az első olyan biológiai lény,
amelyik a környezetét megváltoztatóvá vált. Ami ma változik a
környezetben annak szinte az ember az egyetlen oka. Ezért az
éghajlatváltozással foglalkozó tudósoknak első sorban azzal kellene
foglalkozni, hogy megállapítsa, a
jelenlegi életmód mellett mekkora a föld eltartó képessége. Ezzel szemben a
tudósok, és annak hatására a közvélemény is arra egyszerűsítik le a problémát,
hogyan kellene a jelenlegi és a várható létszámú embernek élni, hogy ne
terhelje a környezetét. Jellemzővé vált ez annak ellenére, hogy ma már messze túl vagyunk azon a szinten,
hogy környezetünk terhelése nélkül élhessünk. Az ugyan lehetséges, hogy a
környezet terhelésünket esetleg néhány tíz százalékkal csökkenteni lehessen, de jelenleg már nagyságrendi csökkentés a
feladat, amint csak a létszám csökkentésével lehetne elérni.
Az emberiség a népszaporulata szempontjából kettéhasadt.
Az egyik fele gazdag, óriási
erőforrással rendelkezik, és már nem növeli a népessége számát. A másik fele, a fejlett társadalmak
tudományos és technikai ismereteit is hasznosítva, a megengedhetőnél tízszer
gyorsabban szaporodik. Jelenleg ezek adják az emberiség
létszámnövekedésének az egészét. E két pólus között csupán néhány százalékot
jelentenek a kelet-európai népek, elsősorban a keleti szlávok, amelyek egyre
jobban lemaradnak az élvonaltól, mert nem puritánok, ugyanakkor nem
túlnépesedők. Az emberiség kettészakadásának az lett a következménye, hogy 20. század
végére az emberiség túlnépesedő nagyobb fele egyre jobban lemarad.
A túlnépesedő társadalmak elviselhetetlenül urbanizálódnak.
A társadalomtudományok figyelembe
sem veszik, hogy a vészesen lemaradó társadalmak féktelenül urbanizálódnak. De
nem úgy, ahogyan ez a múltban a fejlett világban történt, ahol a városi
lakosság többsége néhány százezer lakosnál kisebb városokba élt, és él ma is,
hanem a lemaradó társadalmak
urbanizációjának nagy többsége millió lakosúnál nagyobb városokba költözik.
S
Erre számomra a Szaharától délre
lévő, vészesen szegényedő Afrika urbanizációja az elrettentő példa. Nigéria
legnagyobb városa Lagos, 1914-ven 10 ezer lakosú volt, jelenleg 20 millió, és a
francia tudósok jóslata szerint, 2050-ben 46 millió lakosa lesz.
A városfejlesztők véleménye szerint,
a gazdag társadalmak városi sem viseltek és viselnek el évi 1-2 százaléknál
nagyobb lakosságnövekedést, de ezt is csak akkor, ha magas a felhalmozásuk, és a
térségüket is gyarapítják.
A klíma melegedését csökkentő technikai lehetőségek.
A tudományos és technikai
forradalom azonban új lehetőségeit új ígéri. Ma a két legnagyobb felmelegedést
okozó ágazat a villamos energiatermelés, és a közlekedés. A védekezés
szükségessége vitathatatlan, közel ötven éve megindul, és egyre gyorsabb lett.
A megújuló energiák termelése.
Ötven év alatt a nap és a szél
energiájának hasznosítása példátlanul felgyorsult.
Jelenleg a napelemek ára húszada az ötven év előttinek. Ma már csak
a tárolása, illetve a szállítása a szűk keresztmetszet. Ennek a megoldása
irányában is óriási lépések történtek. Ma
még felmérhetetlen, milyen hatása lesz annak, ha a napfényben gazdag országok a
napenergiát a felhasználó helyek közelében termelhetik, tárolják és
felhasználják. Ez fogja jelenteni, hogy a meleg éghajlaton megoldott az
olcsó energiával való ellátottság. Szinte nemcsak minden településen, hanem
minden háznál is lesz olcsó energia, és megoldható annak a tárolása. Ezzel
lehetővé válik légkondicionálás.
A szélenergia termelése és felhasználása is hatékonnyá válik, ma
már a tárolása és szállítása is ígéretes.
A közúti közlekedés energiaigénye.
A legnagyobb energia felhasználó
a személy és az áru szállítása. Ma már közel állunk ahhoz, hogy ezt is
megoldhatják a megújuló energiák. Erre a megoldás két oldalról jött.
Az olaj és a földgáz ára az égbe
emelkedett. Három éve még 150 dollár/hordó volt a nyersolaj ára. Ez a magas ár
azt eredményezte, hogy az Egyesült Államokban 30-50 dollár/hordós önköltséggel megoldották
a pala olaj és gáz termelés technikai feltételeit. Ezzel olyan kínálati forrást
teremtettek, aminek következtében az árak 50 dollár/hordó alá mentek. Ennek
hatására a legnagyobb energia felhasználó, az Egyesült Államok a legnagyobb
importőrből önellátó lett. Ráadásul ez a termelési mód közel akkora
bányakincset jelent, mint a klasszikus kitermelési mód, és sokkal jobban
elszórt a térben, mint a nyersolaj és a földgáz.
A magasabb hőmérséklettel nő az eltartó képesség.
A jégkorszak megszűnése után nőtt a földünk lakosságeltartó képessége.
Ma százszor annyian vagyunk, és egy laksora vetítve, tízszer többet
fogyasztunk. Ennek a ténynek még a megemlítésével se találkoztam. Sőt máig él az emberiség benyomása, hogy a
felmelegedés óriási fajtapusztulással, vízözönnel járt. Valóban jelentős
területeket öntött el a tenger, de százszor
annyi terület pedig megszabadult a jég- és hótakarótól, melegebb éghajlatúvá, és
vált gravitációsan önözhető termőfölddé.
Ideje volna megfogalmazni a felmelegedés mérlegét. Ebből
egyértelművé válna, hogy a változások
sokkal több előnyt, mint hátrányt hoztak.
A magasabb hőmérséklet nagyobb termőképességet adott.
Bármennyire közhelynek számít,
hogy a magasabb hőmérsékletű térségekben
közel azonos csapadék esetén nagyobb lett a növényzet éves növekvése. Elég
volna, ha ezt az erdők hozamával illusztrálnánk. A csapadékos trópusi környezetben tízszer nagyobb a növények éves
gyarapodása, mint a sarkkör közeli tundrán. Elég közöli azt, hogy mennyi
cukor termelhető a meleg éghajlatban, mennyi a mérsékelten, és milyen kevés a
sarkkör közelében.
Márpedig a növényzet nagyobb növekedése nagyobb állatállomány, és több ember
eltartását biztosítja.
Ezért tartom elengedhetetlen
feladatnak egy olyan függvény ismeretét, ami megmutatja, hogy milyen
átlaghőmérséklet mellett mekkora a föld embert eltartó képessége. Ilyen Függvény ismeretlensége nélkül nem
lehet felmérni, hogy mi várható a jelenlegi felmelegedéstől. Elég arra
gondolni, hogy a jégkorszak alatti emberiség létszáma és fogyasztása közel
ezerszeresére növekedett.
Mikor van fajpusztulás.
Csak akkor, ha fajfejlődés van. A fajfejlődés csak a változó
környezetben van, de ez a változás mindig jelentős fajpusztulással jár, de
ugyanakkor több és fejlettebb faj csak akkor jelentkezik, ha fajok pusztulnak
el. Ez egyértelműen kiderülne, ha ismerhetnénk a korábbi fajok számát. Az
viszont biztos, hogy a megjelenő fajok párként indulnak el, és szaporodnak. Ezért minél magasabb szintű fejlődést
értünk el, annál több faj létezik. Ezért fel kell adni azt az ostobaságot,
hogy csak a fajok pusztulásával számolunk, és nem a megmaradt fajok mennyiségével.
A jégkorszak megszűnése során ugyan sok
faj kipusztult, de ennél több új faj jelent meg. Az utolsó ismert
klímaváltozás előtt evesebb, és főleg kevesebb fejlett faj létezett.
A biológusok csapásként emlegetik a dinoszauruszok szinte teljes
kipusztulását, de azt elfelejtik hangsúlyozni, hogy az emlősök elterjedése
ennek volt köszönhető. A kihalt dinoszaurusz fajok száma sokkal kisebb
volt, mint a kihalásukkal életteret benépesítő emlősöké.
Azzal, hogy az emberek száma
közel százszorosára nőtt, és mivel az
emberiségnek különböző háziállatokra volt szüksége, azoknak számát és fajait
jobban variálták, mint amire az ember nélküli folyamat képes lett volna. Az
ember a háziállatait az igényeihez szelektálta, olyan sokféle kutya,
szarvasmarha és ló alfaja alakult ki, amikre a vadon élőket ismerők rá sem
ismernének.
Érthetetlen, hogy az ember az
általa kitenyésztett háziállatokat miért nem fajgazdagságnak tekinti. Néhány
háziállatunk vadon élő formája ma megcsodálást érdemel, de csupán érdekességnek
számít. Azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy hol tartanánk, ha ezeket nem szelektáltuk
volna. Az ember szelekciója sok ezerszer
gyorsabb eredményt hoz, mint a természet spontán szelektálódása. Sokszor
leírtam, hogy Amerikában és Ausztráliában az Eurázsiában kifejlődött ember nem
viszi be az igavonó állatait, ma is csak kapás kultúrás termelés maradt volna. A szántóföldi gabonatermelés csak ott
alakulhatott ki, ahol volt az ember fizikai erejét mintegy tízszeresen
meghaladó, igavonásra és szállításra alkalmas háziállat. Ez volt az élőhelyeinek megsemmisülése okán
az ember segítségére szoruló szarvasmarha és bivaly. E két faj
felhasználása nélkül egyetlen eurázsiai magas-kultúra sem jöhetett volna létre.
Vagyis a távol-keleti, a
dél-ázsiai és a közel-keleti öntözéses gabonatermelés és az arra épült
osztálytársadalmak nem jöhettek volna létre, ha a szarvasmarhát és a bivalyt
nem fenyegeti a kipusztulás, és nem szorul az ember segítségére. A biológusok még azt sem hangsúlyozzák,
hogy a mai háziállatok kipusztultak volna, ha az embernek nem lett volna
szüksége rájuk. Vagyis, ha nem lett
volna nagy fajpusztulás, az emberiség sem tartana ott, ahol ma tart.
Amennyire érthető, hogy az ember
sajnálja a kipusztult fajokat, annyira érthetetlen, hogy ezek kipusztulása,
visszaszorulása nélkül még mindig csak gyűjtögethetnénk.
Arra csak öreg koromban jöttem
rá, hogy néhány háziállat, a macska és a tengeri malac miért domesztikálódott
az emberhez.
Az egyiptomi kultúra miért tartotta szent állatnak a macskát? A
macska ugyanis nem azért szelídült meg, mert életképtelenné vált, hanem azért
társult a gabonatermelő társadalmakhoz, mert számára az ideális élettér nem a
vadon, hanem a gabonaraktárok voltak. De
a gabonatermelés sem arathatott volna diadalt, ha a macskák nem védik meg a
raktárokban tárolt gabonát. Ki merte megfogalmazni, hogy az egyiptomi csodák csak azért születhettek
meg, mert a macskák és a kígyók megvédték a nagyon szapora egerektől a tárolt
takarmányt.
Az egyiptomi papok azonban
tudták, hogy a macskákat és a kígyókat az égiek küldték, mert nélkülük szinte
semmi sem jöhetett volna létre e két állatnak az egérirtása nélkül.
A történészek a történelmet
mindig a politika és a vallás oldaláról akarják megfejteni, pedig sokszor a
nagy történelmi fordulatokat aprónak tűnő feltételek létrejöttének
köszönhetjük.
Nekem kedvenc témám az iránytű és a patkó.
Iránytű nélkül a kontinensek közti világkereskedelem nem alakult
volna ki, mert ez a kis mágnes
biztosította a partoktól távoli és a ködös tengerek hatékony hajózását. A
néhány dekás mágnes nélkül az óceánok meghódítása meg sem történhetett volna.
Egy hajó teljesítménye, biztonsága iránytűvel többszörös lett, mint nélküle
volt.
Patkó nélkül a ló használhatatlan
a hóban, a jégen, sem fel, sem le a meredek úton. A pár kiló patkós ló azonban forradalmat jelentett a közlekedésben, a
fuvarozásban, a talajművelésben és a hadviselésben.
Összefoglalva.
Mivel a klímaváltozással rémisztgetők semmiféle reális alappal nem
rendelkeznek, nem volna szabad komolyan venni őket. Ez különösen érvényes a
fajpusztulással fenyegetőkkel szemben.