Az EU első embere: Junkers

Kopátsy Sándor                 PG                   2014 11 27

Az EU első embere: Junkers

Az Európai Uniót Németország és Franciaország uralja. Nem egyenrangúak, de a német vezetés úgy viselkedik, mintha Franciaország velük egyenrangú volna. Arra azonban mindkét ország vigyáz, hogy a másik ne kerüljön túlsúlyba. Ezért a fontos pozíciókba csak olyanok kerülhetnek, akik súlytalanságáról mindketten meg vannak győződve.

Ezt a káderpolitikát a tagországok is megértik. Brüsszelbe küldik jó fizetéssel azokat, akik otthon útban vannak. Tíz éve nem találtam példát arra, hogy olyant küldtek, akinek otthon politikai súlya van.

A vélemények akkor is megerősödött, amikor az EU bankja élére olasz bankárt ültettek.

Azon már nem lepődtem meg, amikor a csepp, de nagyon gazdag luxemburgiak szaporodtak a legjobban a vezetők között. Ezekkel annyira meg vannak elégedve, hogy most az első embert is onnan választották.

Luxemburgról annyit illene tudni, hogy a legnagyobb pénzmosó ország. A bankjaiba az alacsony kamat ellenére áramlik a gyanús, illetve a kevesebb adót fizető tőke. Az orosz maffia is ott forgatja a pénzét. Az ország az első azok között, ahol az odamenekült tőke kamata a nemzeti jövedelem legnagyobb hányadát adja.

Ez aztán kiütötte a biztosítékot az Európa Parlament olyan képviselőinél, akik nem a hazai kormánypártokat képviselik. Ezek a pénzmosó világbajnok Junkers úr ellen emelnek kifogást. A bizalmatlansági indítványukat azonban a kormányokat képviselő többség el fogja utasítani, mert ez már újabb botrány volna.

Ez így nem botrány, hanem csupán Európa szégyene. 

A gyermekvállalás a szülők joga

Kopátsy Sándor                 PD                   2014 11 27

A gyermekvállalás a szülők joga

Életem egyik legjelentősebb felismerésének tartom, hogy minden osztálytársadalom természeténél fogva túlnépesedő volt, azért vált mindegyik halálozás okozóvá. Ennek látszólag ellentmond a tény, hogy minden osztálytársadalom a népességének növelésére törekedett. Ez volt az osztálytársadalmak egyik általános ellentmondása. A társadalmak és azok sejtjei közti érdekérvényesítő harc azonban fizikai erőt igényelt. A társadalom globális érdeke a népesség létszámának lassú változása volt, és maradt, de a társadalmak alkotó egységei az államtól a családig, csak erőszakkal volt képes érvényesíteni az érdekét. Az erőszak ereje azonban a létszámtól függött. Ezért minden társadalmi egység az ereje növelése érdekében növelte a létszámát.

Már a családtagok érdeke is az volt, hogy kisebb legyen a létszámuk, mert az egy családtagra jutó jövedelem a kisebb család esetén volt maximális, és ezt a szülők is világosan látták, de három okból mindig nőtt a család.

Egyrészt a szülők szexuális ösztöne több fogamzást, szülést eredményezett, ami ellen nem volt védekezés.

Másrészt nagy volt a gyermekhalandóság, az egyetlen gyakran meghalt, és utód nélkül maradtak.

Harmadrészt fiú örököst akartak, a gyermek neme azonban nem volt megválasztható.

A két első gond mára megszűnt.

Megoldódott a fogamzásgátlás, ezzel az emberi ösztönnek megfelelő szexuális élet nem szükségszerűen jár a fogamzás veszélyével. A fiatal magzattól való megszabadulás is veszélytelenné vált.

A gyermekhalandóság pedig minimálisra csökkent. Nagyon kicsi lett az egyetlen gyermek olyan korban történt elveszése, amikor a szülők már nem számíthatnak újabb szülésre.

A gyermek nemének megválasztása azonban nem lett problémamentes, mert csak a magzat fejlettebb állapotában meghatározható, amikor az abortusz már nem problémamentes. Ennek ellenére a családtervezésnek ez a módja is folyik. Ennek következménye, hogy néhány kelet-ázsiai társadalomban néhány százalékkal több fiú, mint lány születik. Ebből is bőven van kiút. Az elmaradt világból feleség bőven importálható. De a lányok néhány százalékos hiányának van előnyös következménye is. A lányok társadalmi értéke végre felértékelődik.

Az a tény, hogy a szülők gyermekvállalásának lehetőségei létrejöttek az emberiség számára óriási nyereség. Sem a vallások, sem a társadalomtudományok nem foglalkoznak azzal, hogy mennyi emberi szenvedés fakadt a szexuális ösztön elfojtásából, illetve az akaraton kívüli terhességből. Ennek figyelembe vétele nélkül nem lehet megérteni a saját múltunkat.

Ezt éltem át akkor, amikor a francia történészeknek köszönhetően megtudtam, hogy a jobbágyok házasságkötése jó tíz évvel a nemi érettségük utánra tolódott. Aki nem tudja elképzelni, hogy ez a tény mennyire meghatározta a fiatalság ösztönelfojtását, nem értheti meg a középkori emberek viselkedését, kegyetlenségét és bigott vallásosságát.

Itt is megjegyzem, hogy a nyugati kereszténység mennyire megértette a házasságok kitoldása mögötti társadalmi érdeket. Csak olyan jobbágy fiatalok házasságát kötötte meg, akik számára a földesúr jobbágytelket biztosított.

A szülők gyermekvállalási jogát megtagadó, a fogamzásgátlást és az abortuszt tiltó római katolikus egyház elfelejti, hogy ezer évvel korábban a családtervezésben aktív szerepet vállaló első és egyedüli vallás volt. Ma, mikor a tudomány megoldotta a biztonságos családtervezést, makacsul tiltakozik ellene.

Elég volna, ha a Vatikánnak legalább egyetlen demográfus szakértője lenne, aki megmutatná a döntéshozóknak, mekkora várható életkor mellett mennyi gyermekvállalásra van szükség a létszám kis változásához. Illetve mennyi gyermek születésére kell számítani, ha nem élnek a fogamzásgátlás eszközével. Kiderülne, hogy a 60 év felett várható életkor mellett, egy házaspár 6-8 szülésre számíthatna, ami 4-6 százalékos népszaporulatot eredményezne, a társadalom által elviselhetőnek mintegy harmincszorosa. Ugyanis 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulatot tartósan egyetlen faj sem képes elviselni. Erre történelmünkben korábban nem volt példa. Jelenleg ugyan az elmaradt társadalmakban előfordult a 2-3 százalékos népszaporulat, de ennek az lett az eredménye, hogy az ilyen országokban ma hússzor annyian élnek, mint száz éve.

Talán a Vatikán döntéshozóinak az is elég volna, ha valaki elmagyarázná, hogy az európai katolikus hívek létszámának stagnálása, számos országban a lassú fogyása azt bizonyítja, hogy a hívek kilenctizede rendszeresen fogamzásgátlót használ. Ahhoz a dogmához nem érdemes ragaszkodni, amit a hívek nagy többsége már nem vesz tudomásul. 

Oroszország bajban van

Kopátsy Sándor                        PP                        2014 11-27

Oroszország bajban van

A The Economist ezzel a címmel fejti ki a véleményét. Még ez az újság sem jutott el odáig, hogy felismerje, Oroszország nem azért van bajban, mert most valamit rosszul csinált, hanem azért mert bármit csinál, bajban van.

- A cári Oroszország bajban volt, ott omlott össze először a tőkés társadalom, pedig alig volt tőkés.

- A bolsevik Szovjetunió nem azért omlott össze, mert bolsevik volt, hanem azért mert az oroszok működtették.

- A demokratikus Oroszország nem azért van bajban, mert nem bolsevik, hanem azért, mert nem versenyképes.

Ezer éve egyértelmű, hogy Európa keleti fele a nyugati felével nem versenyképes. Ezt azzal magyarázom, hogy a nagycsaládos társadalmak ezer éve nem képesek lépést tartani a kiscsaládosokkal. Nem értették meg a reneszánszot, a reformációt, a felvilágosodást, a demokráciát, a marxizmust, azaz semmit, ami új.

Az EU politikája is azért ostoba, mert felvette tagjai közé az ortodox keresztény Romániát és Bulgáriát, és beugratta Ukrajnát, hogy tag lehet. Nem értik meg, hogy az ortodox keresztény Kelet-Európa és a Balkán más, az élenjárókkal lépést tartani képtelen kultúra, amit hagyni kell, járja a maga útját.

A fejlett, protestáns Nyugattal még a latin népek sem képesek lépést tartani, nemhogy a kelet-európaiak.

A Szovjetunió tagállamai közül csak a három balti volt nyugati keresztény, nekik még van reményük, hogy Európa nyugati feléhez zárkózzanak. A többiek az ortodox keresztények és a mohamedánok, azok rendszertől függetlenül lemaradnak. Ez csak azért marad rejtve, mert most a bányakincsekben gazdag utódállamok látszólag gazdagabbak. A reális helyzetük kiderülne, ha a jelenlegi helyzetüket úgy vették össze a Szovjetunióban megélttel, hogy az egy lakosra vetített jövedelmüket korrigálnánk a megtakarított hadikiadásokkal, és a megnövekedett bányajáradékkal. A hadikiadásuk ugyanis harmada, a bányajáradékuk pedig háromszorosa a Szovjetunió összeomlása előttinek.

Most csak az oroszokat említem. A katonai kiadásaik a 30-40 százalékról a 10-20 százalékra csökkentek, a bányajáradékuk pedig a 10 százalékról 30 százalékra nőtt. Ha ezt figyelembe vesszük, Oroszország is hátrább van, ahol 1990-ben volt. Ezt jól jellemzi Ukrajna és Fehér-Oroszország, ahol nincs bányajáradék. Ukrajna lakossága ma hátrább van a rangsorban, mint a Szovjetunió részeként volt. Még megdöbbentőbb, hogy Fehér-Oroszország, ahol az egypártrendszer tovább él, az ENSZ hármas mutatója alapján, és bányajárulékok nélkül, megelőzi Oroszországot. Ezért gondolom, hogy Oroszország népének legalább úgy megfelelt a bolsevik rendszer, mint a jelenlegi, ha nem fegyverkezne eszetlen mértékben, és nem akarna világforradalmat szervezni.

Most, hogy estek az olajárak, azonnal kiderül a valóság. A 80 dolláros olajár mellett ugyanis a bányajáradékuk tizede a 130 dolláros árhoz képest. Márpedig a jelenlegi olajár inkább csökken, mint nő. A palagáz és a palaolaj kitermelési költsége valahol a 60 dollár körül van. A 80 dolláros ár már nem jelent bombaüzletet. A 100 dolláros ár azonban igen. Oroszország tehát nem remélheti a korábbi olajárat. Kiderül, hogy egyre jobban lemaradó ország lesz.

Azt, hogy jelenleg csak a puritán Nyugat, az angolszászok, a germánok és a skandinávok, valamint a kelet-ázsiai konfuciánusok képesek az élre kerülni, és ott maradni, száz éve nagyon egyértelmű tény. Ezt nemcsak Németország és Franciaország képtelen megérteni, hanem a bankárok sem.

Kezdettől fogva irritált, amikor a kor egyik tekintélyes bankárja kitalálta a felzárkózó négy ország, Brazília, India, Oroszország és Kína, rövidítve a BRIKs országok fogalmát. Azonnal az volt a véleményem, hogy a négyből csak egy felzárkózó a másik három lemaradó. Ezek mindegyike olyan lakosságú, ami nem lehet versenyképes.

Oroszországról már leírtam a véleményem.

India eleve túlnépesedett és gyorsan növekvő lakosságú. Húsz év múlva 1.500 millió lakosával a világ legnépesebb országa lesz. A lakossága nemcsak nyelvekben, de kultúrában is nagyon tagolt. Az ország egyben tartása reménytelen. A növekvő lakosság eltartása, foglalkoztatása megoldhatatlan.

Brazília ugyan még alulnépesedett ország, de a lakossága elviselhetetlenül gyorsan nő. Ebben a tempóban képtelenség a foglalkoztatást megoldani. A spanyol, indián és fekete lakossága a latin népeknél is alkalmatlanabb a gyors társadalmi fejődésre.

A 21. században csak a Nyugat protestáns, és a Távol-Kelet konfuciánus társadalmai lehetnek sikeresek. Aki ezt nem veszi tudomásul, csalódni fog.

Elhízott az emberiség

Kopátsy Sándor                   PS                 2014 11 27

Elhízott az emberiség

Közel hatvan éve a testmagasságot és annak változását tartom a társadalom fejlettsége és fejlődése legjobb mércéjének. Vagyis centiben és nem kilóban mérek. Ez jutott most az eszembe, amikor azt olvasom, hogy az emberiség harmada túlsúlyos, és 25 év múlva várhatóan már a fele az lesz.

Fajunk eddigi életét a nagy többség alultápláltsága jellemezte. Kövérek csak az uralkodó osztályban voltak. A 20. századig legfeljebb az emberiség húszada lehetett túlsúlyos. Az, hogy fajunk népszaporulata egyetlen korban nem lépte túl az 1 ezreléket, elsősorban a táplálék szűkösségének volt köszönhető. A túlnépesedést csak az élelem szűkössége tartotta féken.

Malthus a 19. század elején még attól félt, hogy a szaporodó világ éhen fog halni. Senki sem sejthette, hogy az ipari forradalom után alig kétszázötven évvel megtörténik a mezőgazdaságban is a technikai forradalom, és az elszabadult népszaporulat ellenére, a legnagyobb népbetegség a túltáplálkozás lesz. Malthus idejében alig egymilliárd ember élt soványan, ma hétmilliárd él, túltápláltan.

De nemcsak a sok és olcsó táplálék játszott ebben a változásban szerepet, hanem az is, hogy a tudományos és technikai forradalom gépesítette a fizikai munkát. A nehéz fizikai munkákat már a gépek végzik. A traktoron, a targoncán, darukon, bányakombájnokon nincs megerőltető fizikai munka. De már gyermekkorban kezdődik a fizikai igénybevétel csökkenése. Száz éve még csak olyan játékok voltak, amelyekhez mozogni kellett. Ma a legtöbb időt a számítógépek mellett ülve töltik.

A legmeglepőbb azonban, hogy a túlsúlyosság az iskolázottsággal és a jövedelemmel fordítva arányos.

A korszakváltást semmi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy fajunk eddigi életében az alultápláltság volt a legnagyobb halálok, jelenleg, és a belátható jövőben azonban a túltápláltság az.

A szarvasmarhatartás történelmi szerepe

Kopátsy Sándor                 EH                   2014 11 30

A szarvasmarhatartás történelmi szerepe

Ma kaptam kézhez egy német antropológus, Johaim Burger tanulmányából egy kivonatot, ami feltárja a tejfogyasztás európai elterjedését, és annak történelmi szerepét.

A tudós csak a tehéntej történelmi útját vizsgálja, de szerintem ezzel párhuzamosan történt meg a kecske és juhtej fogyasztása is, talán az utóbbiak előbb, mert azok a táplálkozás gazdái, az asszonyok számára sokkal könnyebben kezelhető volt.

Abban Burgerrel egyetértek, hogy a gyermekkor utáni tejfogyasztásnak történelmi szerepe volt, de amit ő a legfontosabbnak tart, a gyermekek halandóágát csökkentő táplálék, az abban az életkorban jelentkezik, amikor még nem genetikai akadály a tejérzékenység. A csecsemők tejfogyasztása, ami valóban fontos a népszaporulat szempontjából, tehát a tejérzékenységtől független. Ismereteim szerint a mediterrán térségben mindig kisebb volt a csecseműk halandósága, mert a gyermeknevelés egyéb feltételei, a kedvezőbb éghajlat, a változatosabb téli táplálkozás, stb. fontosabb szerepet játszott.

Hozzáteszem, hogy az ember minden korban és kultúrában túlszaporodó faj volt, ami ezért volt mindig önpusztító. Ezért a nagyobb szaporaság legfeljebb a társadalmi egységek, de nem a fajunk számára volt előny.

Nem vagyok egészségtörténész, csak a magyar egészségtörténelemből tudom, hogy az istállós tejtermelés, ami a rideg tartásnál kétszer-háromszor tejfogyasztást eredményezett, azzal járt, hogy a csontritkulás, amit mi angolkórnak nevezünk, szinte megszűnt. A nagyobb tejfogyasztás lehet az egyik oka annak is, hogy Európa észak-nyugati részén magasabbak az emberek. Burger úrnak a témájával tehát érdemes volna tovább foglalkozni.

A szarvasmarha tartásának ugyan előnye volt a tejtermelés is, de a forradalmi szerepe az igavonó szerepének volt. A szarvasmarha és a bivaly igavonó szerepe jelentette az első agrártechnikai forradalmat, a szántóföldi növénytermelés technikai feltételét. A két amerikai kultúra azért rekedt meg a kapás növénytermelésnél, annak ellenére, hogy a burgonya és a kukorica már mintegy 15 ezer éve kultúrnövény volt, mert nem volt az ember erejét 5-10-szer erősebb állat. Ahol nem volt a szarvasmarha és a bivaly erejű igavonó állat, ott nem kerülhetett sor a szántóföldi növénytermelésre.

Ez a felismerés adott magyarázatot arra, hogy miért lett a bika, a hím, ez erős szarvasmarha Európa szimbóluma. Európában a földművelés csak annak köszönhetően terjedhetett, hogy megjelent a szarvasmarha.

A magyar történelmi ismereteim szerint a tejtermelő marhatartás csak a városokban létezett a középkor végéig. Magyarországon csak a 18. században, amikor a sváb telepesek behozták, és a falvakban általánossá csak a vasúthálózat kiépítése után vált. Előtte a rideg, nem is a lakóháznál telelő, nagyon kis tejhozamú, éven át nem is fejt szarvasmarhát tartották. A városi lakosságot csak a vasútnak köszönhetően láthatták el a falvakban termelt tejjel.

A gyorsan növekvő városi lakosság tejellátása azzal jelentett társadalmi forradalmat, hogy a falusi nők nyertek fontos gazdasági szerepet. A tejpénz volt az első rendszeres havi pénzjövedelem. A kapás növények, a burgonya, a kukorica és a tejtermelés sokszorozta meg a nők gazdasági szerepét a parasztcsaládokban. Tekintettel arra, hogy a lakosság kétharmada paraszt volt, a parasztasszonyok megnövekedett szerepe volt a magyar történelem legnagyobb szociális forradalma.

Ha Európa szimbóluma a bika, akkor az európai nőké a tehén.