2019. január 31., csütörtök

A baromfitermelés forradalma

Kopátsy Sándor PG 2019 01 29

A baromfitermelés forradalma

1953-ban barátomat, Burgert Róbertet, kinevezték a Pécsi
Állami Gazdaság igazgatójának azzal a feladattal, hogy a
város tejellátása legyen a feladata. Én akkor az Országos
Tervhivatalban, a Mezőgazdasági Főosztályon dolgoztam, és már
információink voltak arról, hogy az ipari baromfitartás
forradalma az Egyesült Államokból átterjedt a fejlett nyugat-
európai országokba, Nyugat-Németországba is. Arról pedig meg
voltam győződve, hogy az országuk éghajlata nem kedvező a
nagyüzemi tejtermelés számára. Tejet ott lehet hatékonyan
termelni, ahol a füvek számára kedvezőbbek az adottságok,
mint a szántóföldi gabonatermelésre. Ezt én, mint lelkes
teniszező úgy fogalmaztam meg, hogy ahol füves pályán
teniszeznek ott érdemes a tejet nagyüzemekben termelni, ahol
azonban csak salakos pályán játszhatják ezt a sportot, ott
érdemesebb gabonát termelni, és azzal baromfit tartani.
Ezt fejtettem ki a barátomnak, hozzá téve, hogy a fejős
tehenek lassan szaporodnak, kétévente egy tejtermelő utódot
adnak, ezért nagyon lassú a szelekciójuk.
Ezzel szemben a baromfijak évente száznál is több utódot
adhatnak, aminek mindkét neme tovább szelektálható. Azt a
közvélemény sem tudja, hogy a háziállatok emlősök, kivéve a
szárnyasokat, mert azok a dinoszauruszok utódai, amelyek
potenciálisan száznál is több tojásukkal szaporodnak.
Burgert barátom nemcsak jó agrárszakember volt, aki
megértette, hogy a baromfitartás forradalmának mekkora a
potenciális lehetősége, de zseni volt abban is, hogy
elképzeléseit megvalósítsa. Egyre nem volt felkészülve, hogy
a sűrűen tartott baromfiállományban a betegségek robbannak. A
magyar állatorvosok százszor annyit tanultak a
szarvasmarhatartásról, mint a baromfiéról. Pécsen az első
évben elpusztultak a baromfijak. Szerencsére, a Földművelési
Minisztériumban megértették, hogy a baromfitenyésztésnek
sikerei vannak. Burgert Róbertet áthelyezték az éppen
megüresedett Bábolnára, ahol a brojlercsirke tartását, és a
tojástermelését győzelemre vitte. Olyan akadályokat győzött
le, amelyeken mások elbuktak volna. Ezek között történelmi
eseménynek tartottam, hogy nemcsak Bábolnán, de a városokban
is kiirtotta a patkányokat.
A történészek máig nem ismerték fel, hogy a városi lakosság
magas halandóságát a patkányok okozták. Patkányok nélkül
lényegesen másként alakult volna fajunk történelme, többek
között az urbanizáció mértéke. Ezt az akadályt a hidegháború
évtizedei alatt a marxista oldalon Burgert Bábolnán ismerte
fel, és győzte le.
Mivel vadásztam és horgásztam, főleg vadhúst és halat ettünk,
nem brojler baromfit. Közel húsz éve, megöregedve,
munkanapokon hozatjuk, munkaszüneti napokon pedig vásároljuk
a kosztunkat, főleg a sült csirkét. Hétről-hétre látom a
csirkehús diadalát.
Most örömmel olvasom a szaksajtóban, hogyan nőtt a
baromfifogyasztás. A gazdag társadalmakban, az OECD
országokban 28 év alatt az egy lakosra vetített baromfihús
fogyasztása közel megkétszereződött, 18 kilóról 31 kilóra
nőtt. Ugyanakkor a sertéshús 22, a marhahús fogyasztása pedig
15 kilóval stagnált. A hétvégi kosztvásárlóinak az átlagos
életkorát húsz évre becsülöm. Ez igazolja a cikk alcímét,
hogy az értelmiség egyre inkább baromfiúst eszik.
Az írás azt is közli, hogyan alakult az 56 napos tyúkok
súlya. Ez 1957-ben 0.9, 1978-ban 1.8, és 2005-ben 4.2 kiló
volt. Talán még ennél is megdöbbentő adat, hogy jelenleg 1.3
kg takarmánnyal termelnek egy kiló csirkehúst, húsz éve még
2.5 kiló takarmány kellett ehhez.

A német francia tengely

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 31

A német francia tengely

Amikor Adenauer és De Gaulle 1908-ban összefogott, hogy Németország és Franciaország maga alá szervezi az Európai Uniót, az 1935-ben Hitler és Mussolini által kötött német-olasz, fasiszta tengely jutott az eszembe. Akkor a húszas éveim elején járva azt állapítottam meg, hogy ennek a tengelynek a német oldalán egy dömper, olasz oldalán pedig egy szamárkordé kereke van. A két kerék kapacitása között akkora a különbség, hogy a kapacitása kisebb lett, mintha a két szövetséges a saját két kerekével járna. Annak ellenére, hogy 2008-ban a Németország a náci elődjénél lényegesen kisebb, Franciaország pedig Olaszországnál lényegesen nagyobb kerékkel rendelkező lett. Vagyis Franciaország Olaszországnál nagyobb súlyú volt. Ennek ellenére a német-francia közös vezetésű vámuniót örömmel fogadtam.
Azonnal nem vettem tudomásul, hogy Adenauer és De Gaulle nem csak vámuniót, de Európai Egyesült Államokat akar. Ez azonban viszonylag gyorsan kiderült, mert már a maastrichti elvárások, a közös költségvetési hiány, az egyformán alacsony infláció és állami eladósodás önmagában is azt jelentette, hogy felszámolják a tagállamok szuverenitását. Ha az EU tagállamai számára azonos inflációt, költségvetési hiányt és állami adósságot követelnek, akkor nem szuverén államok vámunióját, hanem tagállamok egyesülését akarják. Ez még világosabbá vált, amikor a tagállamok nagyobb felének bevezették a közös valutáját.
Közös valutájuk csak azoknak az országoknak lehet, amelyek lemondanak a szuverenitásukról. Nem lehet szuverén az ország, ha a saját valutájának a keménységét nem önállóan szabályozza. Márpedig az euró övezet tagjai erről lemondtak. Ebből pedig az következett, hogy a négy mediterrán tagország reménytelenül eladósodott.

Németország és Franciaország közös valutája.

Foglalkoztatottság. Ebben a tekintetben 2008-ban a két ország azonos szintről, 7.5 százalékos munkanélküliségről indult. Ez a mutató Németországban mára 3 százalékra csökkent. Franciaországban pedig 10 százalékra emelkedett.  
A költségvetési hiány. Ez a két országban viszonylag 4 százalékos különbséggel párhuzamosan alakult. Franciaország költségvetési hiánya mindig ennyivel nagyobb volt. Soha nem teljesítette a maastrichti követelményt, de büntetést soha nem kapott.
Az államadósság aránya. 2008-ban mindkét ország államadósága a nemzeti jövedelmének 70 százaléka volt. Jelenleg Németországé 60, Franciaországé 100 százalék.
A két országban termelt nemzeti jövedelem aránya. Ez a mutató 70 százalékról 35 százalékra csökkent. Ezen belül Németországé ötödével, Franciaországé fele alá csökkent.
Ezeknek a változásoknak az elsődleges oka, hogy Németország számára az euró puhább, Franciaország számára pedig a korábbinál keményebb valuta lett.
Ez mindennél jobban beigazolódott Magyarországon. Mi is szerettünk volna az euró övezetbe bejutni, de minket várakozási listára tettek. Vigasztalásul a Fidesz kormányok lehetővé tették a forint leértékelődését. Ez mintegy harmadával meg is történt, ez óta gyorsan javult a külkereskedelmi mérlegünk, nőtt az exportunk, csökkent az importunk, nőtt a turizmus bevételi többlete, megszűnt a munkanélküliség, megnövekedett a külföldi tőke beáramlása.

Bevallom az eredmények sokkal gyorsabban jelentkeztek, mint vártam. Ehhez hozzájárult az is, hogy a határainkat a gazdasági bevándorlók elől lezártuk, javult a közbiztonság, de a fő oka a forint leértékelődése volt.