Kopátsy Sándor PP 2015 12 01
Klímaváltozás
Tegnap Párizsba kezdte el munkáját a klímaváltozást fékezni
akarók kongresszusa. Ott vannak a világ országainak vezetői.
Az már közel száz éve felismert tény, hogy a káros anyagok
kibocsátása felmelegedés okoz. Ezért azok kibocsátásnak korlátozása önmagában
hasznos igyekezet. Mindenekelőtt azt
kellene mérlegelni, hogy milyen mértékű korlátozás nem okoz több kárt, mint
hasznot. Ezt csak akkor lehet eldönteni, ha meghatározzuk a káros anyagok
felhasználásból származó hasznot is, és azt állítjuk szembe a kibocsátás korlátozásával
járó költségekkel.
A klímaváltozás elleni harcosoknak még eszébe sem jutott,
hogy ilyen mérlegeket készítsenek. Pedig fajunk már eddigi életében is károsította
a környezetet. A jobban élése érdekében
szolgálatába állította az életterét akkor is, ha az környezeti kárral járt.
Az elmúlt mintegy hatezer évben agyon ritkán volt olyan fajunk érdekét szolgáló
cselekedetünk, ami nem járt a környezetbe történő beavatkozással. Ha készítenénk olyan térképeket, amelyik
azt mutatná még, hogy hol változtatott többet az ember az adott természeti
környezetén, kiderülne, hogy ezek a terültek fedik azokat, ahol az ember
magasabb szintre emelkedett.
Fajunk eddigi életének első 95 százalékban elhanyagolható
volt a természeti környezetünkbe történő beavatkozásunk. A gyűjtögető életmód alkalmazkodott
a változó természet mozgásához. Szinte a hideg elleni védekezés jelentett némi
pusztítást az erdőkben. Nagyon kevesen voltunk, és nagyon keveset avatkoztunk
be. Mi lett ennek az eredménye?
Fajunk életében
szinte semmi javulás nem következett be. A létszámunk csak azért
növekedett, mert fejlett agyunknak köszönhetően képesek voltunk az életmódunkat
a környezethez igazítani. Darwin még azt hitte, hogy az izolált új környezetben
új faj jelenik meg. Az ember az egyetlen faj, amelyik nem a mutációval és a
szelekcióval új fajként alkalmazkodik a környezetéhez, hanem a fejlett agyának
köszönhetően a viselkedésével alkalmazkodik hozzá a nélkül, hogy mint faj
változnia kellene.
Az ember akkor lett az
életterének tudatos átalakítója, amikor arra kényszerült, hogy a gyűjtögetésről
áttérjen a termelésre.
Kontinensnyi térségekben
jelentősen megváltozott a természeti környezet. Sok eddig élelmet jelentő faj
kipusztult, a kialakult gyűjtögetés lakosságeltartó képessége lezuhant. Ebből a
csapdahelyzetből fajunk két kiutat talált. Az önözéses gabonatermelést, és a
pásztorkodó állattartást.
A sokkal hatékonyabb
megoldást az önözéses szántóföldi gabonatermelés volt.
Az önözéses gabonatermelés.
Ennek során Ázsia és Afrika folyamainak síkságain önözött
gabonát termeltek. Ma már a biológusok bizonyítani képesek, melyik kultúrnövény
termelése mikor indult meg. Kiderült, hogy sokkal, évezredekkel korábban a
szántóföldi növénytermelés növényeit, a lakhely közelében kapásan, mint
kiegészítő élelmiszert termelték. Ahhoz, hogy ezek termelésére magas-kultúrák
épülhessenek, egyrészt arra volt szükség, hogy a gyűjtögethető élelem az adott
térségben a tört részére zsugorodott, másrészt legyen olyan domesztikált állat,
ami a szántóföldi gabonatermelés talajmunkáit és szállítási feladatait képes
megoldani.
Az önözéses gabonatermelés előfeltételei közül a történészek
csak a könnyen csatornázható folyamvölgyeket hangsúlyozták. Arról említést sem találtam, hogy a másik
feltétel az ember fizikai erejének többszörösével rendelkező, a vizes terepet
is használható igavonó állatra is szükség volt. Ilyen állat csak a
szarvasmarha és a bivaly volt. Ahol nem volt ilyen domesztikált állat, ott nem
jöhetett létre a szántóföldi növénytermelés. Ez a magyarázat arra, hogy
Amerikában miért nem vált szántóföldi növénnyé a burgonya és a kukorica.
A természetvédők számára tudatosítani kellene, hogy fajunk még mindig gyűjtögetne, ha nem tér
át az önözött gabonatermelésre. Vagyis még ma is gyűjtögetnénk, ha nem
avatkozunk volna be a természeti környezetünk alapvető átalakításába. Az első magas-kultúrák létrejötte annak
volt köszönhető, hogy a gyűjtögetésre alkalmas életterünk alig huszadát az
ember kisajátította, és azt a maga igényéhez igazította. Az ember élettere
ott alakult át a leggyökeresebben, ahol öntözött gabonát lehetett termelni.
A pásztorkodó
állattartás.
Az önözéses gabonatereléssel szinte egy időben, de sokkal
nagyobb terülten az emberek pásztorkodásra tértek át. Ez a termelési mód ugyan
nem jelentett gyökeres természeti átalakítást, de lassan a korábbi tört részére
csökkentette a térségének faállományát.
KLÍMAVÁLTOZÁS.
Mind az öntözéses
gabonatermelést, mind a pásztorkodó állattartást az utolsó jégkorszak
megszűnését okozó felmelegedésnek köszönhetjük. Ha mintegy 6-8 ezer éve
nincs igen jelentős klímaváltozás, még ma is gyűjtögetnénk. Ezt kellene látni a
természetvédő tudósoknak és rajongóknak, akik képviseltében most Párizsban
tanácskoznak.
Fajfejlődés csak ott
van, ahol a környezet változik.
Jó húsz éve, Ausztráliában döbbentem rá, hogy fajfejődés
csak a változó környezetben történhet. Változatlan
környezetben nincs biológiai fejlődés. Ezt nemcsak Darwin, de a biológusok
máig sem vették tudomásul. Azt Darwin is megállapította, hogyha egy faj új természeti
környezetbe kerül, új fajjá alakul át. Azt azonban nem ismerte fel, hogy a változatlan környezetben nincs
fajfejődés.
A földünkön csak
azért vannak fejlett életformák, mert sok és jelentős változáson ment át. Ha
a föld eleve olyan lett volna, mint amilyen ma, legfeljebb olyan élet lehetne
rajta, ami más égitestekből került rá, de itt az is megőrizte volna eredeti
formáját, vagyis nem jöhettek volna létre fejlettebb fajok. A fajfejlődés csak ott van, ahol az
életfeltételek jelentősen változtak. Ennek során a fajok jelentős hányada
elpusztult, de megjelenhetett néhány a korábbinál fejlettebb faj.
Ma már tudományosan feltárt tény, hogy a földünk életében
számos nagy változás történt. Ezek során a fajok jelentős hányada elpusztult,
de ezzel életterek jöttek létre néhány fejlettebb új faj számára.
Ezt kellene a klíma konferencia résztvevőinek is szem előtt
tartani, és nem csak a klímaváltozással járó veszteségekkel, nehézségekkel riogatni.
Ráadásul a káros anyagok kibocsátása aligha okozhat akkora
változást, mint amekkora a jégkorszak végét okozta. Akkor a felmelegedés annyi
jég elolvadásával járt, ami a tengerszint 70 méteres emelkedését okozta. Ma már
nincs ennyi elolvadható jég.
Még fontosabb volna annak szem előtt tartása, hogy ma százszor
többen vagyunk, és ezerszer több eszköz áll rendelkezésünkre, hogy a változások
hatásai ellen védekezni tudunk.
Egyrészt sokkal
kisebb lesz a tengerszint, és a hőmérséklet emelkedése, másrészt ezerszer
nagyobb eszközállománnyal és tudással védekezhetünk a káros hatások ellen, mint
amire 6-8 ezer éve képesek voltunk.
A vészmadarak csak a negatív következményekkel foglalkoznak.
Minden az emberiséget érintő változásnak vannak előnyei és
hátrányai. A tudomány nem engedheti meg magának, hogy a változásoknak csak az
előnyeivel, vagy csak a hátrányaival foglalkozzon.
Az első ember által
okozott jelentős károkozó az ipari forradalom volt. Ugyanakkor ez volt
történelmünkben a minden korábbinál eredményesebb lépése. Az nem vitatható, hogy a szénre szorulás okozta az első nagy környezetkárosítást.
A világ iparának centrumát jelentő nyugat-európai városok levegője, folyóinak
vize sokkal szennyezettebb volt, mint ma Pekingben, amit most a világ
kommunikációs csatornái elrettentésként mutogatnak. Ma nincs olyan szennyezett
folyó, mint kétszáz éve a Temze és a Rajna volt. Tegyük hozzá, hogy ma olyan
tiszták, amilyennek száz éve még elképzelni sem tudtuk.
Az ugyan nem cáfolható, hogy néhány térség a várható
változás kárvallottja lesz, de az is biztos, hogy a felmelegedés hatására a földünk
termőképessége nagyobb lesz. A melegebb éghajlat ugyanis nagyobb
termőképességet jelent. A trópusokon az élővilág anyagcseréje óriási a
sarkkörökön túli térségekhez viszonyítva. Az sem vitatható, hogy az Északi
sarkkör térsége, Kanada és Szibéria termelésre alkalmasabb lesz, ami ezerszer
nagyobb terület, mint ahol csökkenhet az eltartó képesség.
Kínát tekintik az egyik legnagyobb légkörszennyezőnek.
Ez a vád is bizonyítéka, hogy a klímavédelmet az ostobák sajátították ki maguknak.
Kínáról tudni kellene, hogy az elmúlt negyedszázadban és a belátható jövőben a legnagyobb jótevője.
25 év alatt tízszer annyi embernek növelte a jólétét, mint az ipari
forradalom 250 év alatt.
A gyermekvállalás erőszakos korlátozásának köszönhetően az
elmúlt negyedszázad során 500 millióval kevesebben születtek. Ha ez nem
történik meg, nincs kínai csoda, és sokkal kevesebb erőforrásuk juthatott volna
a korszerűsítésre.
A légszennyezés elsődleges oka, hogy sokan vagyunk.
Száz éve ötöd annyi ember élt, mint jelenleg. Ha akkor azt
mondta volna valaki, hogy mára ötször annyian leszünk, el se hitte volna senki,
hogy ezt túl lehet élni. Most mégsem veti fel senki, hogy az elmúlt száz évben minden várakozásnál jobban vizsgáztunk. Ez a
mesebeli eredmény ugyan nem tudatos munka eredménye volt, hanem spontán, a
tudomány és technika vívmányainak köszönhetően hullott az ölünkbe.
Ennek ellenére a téma szakértői fel sem vetik, hogy az adott tudományos és technikai mai szintjén
mennyi ember volna a föld optimális eltartó képessége. Ugyan minden faj
esetében elsődleges az optimális létszám meghatározása, az emberi faj esetében
ez fel sem merült.
Ez a gyűjtögető életmódban indokolt volt, mert ezt a
természet keményen szabályozta. Akkor a fajunk viszonylagosan gyors szaporodása
nem okozhatott túlnépesedést, mert nagyon keményen korlátozott volt az
élettereink eltartó képessége. Csak annyian lehettünk, amennyi számára a
gyűjtögethető élelem ezt megengedte.
Arról mégsem beszélünk, hogy mekkora volt akkor a várható
életkor.
A gyűjtögető
életmódban az ember várható életkora a húszas évek közepén ingadozott. Ez
felelt meg a létszám tartására, amihez a fajunk spontán szaporasága
szükségszerű volt. A túlnépesedés ellen nem kellett védekezni. Ezért nemcsak az
emberevés, de még az emberölés sem vált jellemzővé.
Az öntözéses
gabonatermelés és a pásztorkodás azonban jelentős minőség előrelépést jelentett
az életkörülményekben, mindenekelőtt a táplálkozásban. Ráadásul nemcsak az
életkörülmények javultak jelentősen, hanem a területek eltartó képessége is. Az öntözött gabonatermelés a gyűjtögetéssel
szemben közel százszorosra növelte az eltartó képességét. Ez a szint és az
öntözött terület aztán szinte az agrártechnikai forradalomig nagyon lassan
növekedett.
A sokkal nagyobb területen a pásztorkodó társadalmakban az
eltartó képesség 4-5 főre lett.
A történészek sem hangsúlyozzák, hogy az időszámításunk
utáni első évezred végén történt egy újabb agrártechnikai forradalom, amikor
egy viszonylag kis területen, Európában
megjelent a természetes csapadékra épülő szántóföldi gabonatermelés. Ez
azonban csak akkor vált világtörténelmi eseménnyé, amikor az európaiak
betelepítették Amerikát és Óceániát, és ötször nagyobb terület szántóföldi
művelés alá került.
Amerika és Ausztrália
meghódításának világtörténelmi jelentőségét alig hangsúlyozzák, pedig ez volt
fajunk történetében a legnagyobb, és ezzel utolsó élettérnövelés.
Hárommilliárd az emberfelesleg.
Mondhattam volna még ennél is nagyobb számot, de ekkorára becsülöm azoknak a számát, akiknek
reménytelen a jövőjük.
Azokat tekintem, feleslegeseknek, akik olyan túlszaporodó
országokban élnek, ahol nincs kilátásuk arra, hogy olyan szinten élhessenek,
mint a fejlettekben a munkanélküliek. Ezek nemcsak feleslegesek, de veszélyesek
is. Mivel nincs veszteni valójuk, minden kockázatot vállalni fognak.
A klímaváltozással
riogató kongresszus résztvevőit arra kérem, ezek megmentésével foglalkozzanak.
A fejlett világról le fog peregni a klímaváltozással járó nehézségek leküzdése.
Ma az emberiség mintegy harmada azonban
nem a klímaváltozástól fél, hiszen változatlan klíma esetén is reménytelen a
helyzete.
Nem azok vannak veszélyben, akik a pekingi szennyezett
levegőt szívják, hanem azok, akiknek a változatlan klíma esetén is reménytelen
a jövőjük.