Kopátsy Sándor ED 2017 06
15
Az európai
házasságkötések típusai
Nagy öröm ért a napokban.
Igyekeztünk megszabadulni a sok papírtól. Kezembe került egy elkallódott
kincsem. J. Hajnal régen keresett könyvéből a 6. fejezet, EUROPEEAN MARRIAGE PATTERNS
IN PERSPEKTIVE első tíz oldala. Régóta vadásztam erre a könyvre, mert még a tervhivatali évek alatt kedvenc témám
lett a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalom. Ebben találtam meg
az alapját Nyugat-Európa csodálatos sikerének. Ez a rendszer volt a
történelmünk első sikeres gyermekvállalás korlátozó rendszere.
A 80-as évek közepén Londonban
megkerestem egy nagy könyvesboltban a könyvét, ami számomra megfizethetetlen
volt, de a könyvtáros látva az igyekeztem, messziről jöttem, megvigasztalt
azzal, hogyha kijelölök tíz oldalt a könyvből, azt fotokópián megkapom. J.
Hajnalról megtudtam, hogy Londonban él, és még tanít. A család magyar zsidó
volt, akik Trianon után Németországba települt át, és az én Hajnalom nálam is
két évvel később Darmstadtban született, de végleg Londonban kötöttek ki.
Ezt a tíz oldalt féltve hoztam
haza, és aláhúztam a legfontosabb adatokat. Aztán más feladatok mellett
elkallódott, jó harminc évvel később bukkant elő. Örömöm csak fokozódott, a
mikor a Google-ban megtaláltam az egész 6. fejezetet. Ez a könyv csak 1965-ben
jelent meg.
Abban mégis csalódtam, hogy
Hajnal nem ment vissza a feudális gyökerekig, mindent jól ábrázol, csak azt meg
sem említi, hogy ennek a gyökere az első ezredforduló utolsó századáig nyúlik
vissza.
Mindjárt a fejezet elején
kimondja a lényeget, hogy a későn házasodás és a nagyarányú gyermektelen élet
speciális nyugat-európai jelenség. Hajnal, mint matematikus kiválóan
illusztrál, de nem lát a dolgok mögé. Mindgyár az első oldalon Belgiumot és
Svédországot állatja szembe Bulgáriával és Szerbiával. De nem teszi hozzá, hogy
az előbbiek jó ezer éve kiscsaládban, az utóbbiak pedig még a felvétel idején,
1900-ban is nagycsaládban élők.
Az emberi faj életének 90
százalékában, nagycsaládban élt, ahol a házasság nem jelentett családalapítást,
a nagycsaládok fejei, a legidősebb férfiak voltak, ezek kihalással, ritkán
vezetőképtelenné válva cserélődtek. A nagycsalád fejének már ritkán lehetett
gyermeke. Az újszülött apja ritkán volt a családfő. A házasságok és a
születések alig érintették a család státuszát. Általában a fiúk maradtak, a
lányokat kiházasították, eladták. Gyakran nemi érettségük előtt. Ebből fakadóan
a szülések szinte a nemi érettséggel kezdődtek. Ezzel szemben a nyugat-európai
feudális kiscsaládos társadalmakban csak az házasodhatott, aki előzőleg a
földesurától jobbágytelket kapott. Ez a rendszer gyorsan azt eredményezte, hogy
a nők házassága 25 év örül történhetett, ezzel az első 3-4 potenciális születés
elmaradt.
Mindezt Hajnal adatai is
bizonyítják, csak a létrehozó okok magyarázata marad el. A történelemtudomány
százszor annyit foglalkozik a nagypolitikával, mint az emberek mindennapi
életével.
Csak az első oldal világossá
teszi, hogy mennyire más a belgák, mint a szerbek élete. Az előbbiek közül
minden hatodik férfi és nő 45 évesen is szingli marad. Szerek között azonban
csak minden harmincadik férfi és századik lesz szingli. Belgiumban tíz nő közül
négy 29 évesen sem talál férjet. Bulgáriában azonban száz közül csak egynek lesz
ez a sorsa.
Most, hogy elolvashattam az egész
6. fejezetet, meglepődtem, hogy Hajnalnak fogalma sem volt arról, hogy a
nyugat-európai feudális társadalom volt a világon az egyedüli kiscsaládos
jobbágyrendszer. Utalt ugyan a középkori eredtre, de annak módjáról említést
sem tesz. Már sokszor leírtam az elmúlt ötven év során, hogyan történt a
házasság a középkori földesúri nagybirtokon, ahol az ország lakosságának 90
százaléka élt. Abból kell kiindulni, hogy a középkori agrártechnikai forradalom
előtt az Alpoktól északra élő lakosság viszonylag gyér volt, és főleg marhákkal
való pásztorkodásból élt. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Golf Áram hatására
viszonylag enyhe és csapadékos éghajlat mellett a marhacsodákat naponta haza
hajtották, tehát állandó településekben éltek. Mi, magyarok csak a nomád
pásztorkodásban gondolkodunk. történészeink, ha foglalkoznak is e témával, a
nyugat-európai marhapásztorokat is nomádoknak tartják. Pedig ez a rideg
marhatartás csak Délkelet Európában, a mai Ukrajnában volt jellemző.
A legnyugatibb sztyeppe a Magyar Alföld volt. Tőlünk nyugatra szinte minden
településnek volt saját réje, erdeje, ami a saját nyájat eltartotta. A magas
hegyekben a település a marháit nyáron a hegyekben tartotta, de télre mindig
hazahajtotta a lakhelyekre. Franciaországban pedig azt láthattam, hogy nyáron
is a lakhelyen volt a csorda. Ennek alapján írtam is egy anyagot, amiben azt
bizonyítottam, hogy Nyugat-Európában
minden település a saját lakhelyén tarthatta a marhacsordákat. Ez azért
volt megoldható, mert a Golf Áramnak köszönhetően enyhe volt a tél, csapadékban
és páratartalomban gazdag az éghajlat.
Arra a történészek gyakran
hivatkoznak, hogy a csapadék az atlanti partoktól keletre egyre kisebb, de nem
egészítik ki azzal, hogy a páratartalom nagyobb, ezért a nagyobb csapadék
kevésbé párolog, több marad a növényzetnek. Ezt a feudális társadalmak
gabonatermése is gazolja. A korabeli termést a vetőmag sokszorosával mérték. Ez
a szorzó a Német Alföldön meghaladta a tízszerest, és kelet felé haladva csökkent,
a Magyar Alföldön és Lengyelországban ötszörös volt.
Régi mániám, hogy az éve csapadék
milliméterrel mérése félrevezető, mert az elpárolgása nagyon eltérő.
Szibériában 50
milliméter a csapadék és mégis minden mocsár. Észak
Afrikában ugyan kétszer ennyi, de mégis minden sivatag. Nagy Britanniában és
Hollandiában az éves csapadék 700 milliméter , és mégis mindig minden
örökzöld. A Magyar Alföldön az 500 milliméteres csapadék többsége elpárolog a
száraz levegőben. Az alföldi legelők
hozama tizede a nyugat-európainak.
Mondanivalóm lényege, hogy a nyugat-európai marhapásztorkodás a
település határában, ezzel szemben Kelet-Európában csak nomád módon volt
megoldható. Ezért kellene hangsúlyozni, hogy a nyugat-európai népek ugyan
marhapásztorok voltak, de ezt letelepedett formában űzhették. Nálunk a gabonatermelésre való áttérés nem
jelentette a nomád pásztorkodásról a falvakba való letelepülést, hiszen eleve
falvakban laktak. Ezzel szemen a Kárpát Medencébe bevonuló magyarok a nomád
pásztorkodásról csak akkor térhettünk rá a gabonatermelésre, ha falvakba
települünk.
A magyar történészek sem eléggé
hangsúlyozzák, hogy a nyugat-európai marhapásztor népek eleve falvakban éltek,
letelepedettek voltak, csak a pásztorkodásról áttértek a gabonatermelésre. Ők csak szakmát váltottak, nekünk életforma
váltásra is szükségünk volt. Ez a magyarázata annak is, hogy tőlünk
nyugatra az agrártechnikai forradalomnak köszönhetően a népek földművesek és
keresztények lettek, nekünk falvakba
kellett költöznünk annak érdekében, hogy földművesek és keresztények lehessünk.
Erről a folyamatról alig
emlékeznek meg a magyar történészek. A feudális földművelő és keresztény
társadalommá történő óriási társadalmi átalakulásról nincs mondanivalónk.
Megelégszünk azzal, hogy velünk szinte egy időben földművesek lettek a dánok, a
szászok, a csehek és a lengyelek. Azt nm
tesszük hozzá, hogy ezek a népek eleve letelepedett marhapásztorok voltak, csak
szakmát váltottak, a pásztorkodás helyett a földművelés lett az elsődleges
foglalkozásuk. Nekünk, magyaroknak nemcsak a pásztorkodásról a
földművelésre, a pogányságról a kereszténységre kellett átváltani, hanem
falvakba kellett költözni, a törzsi társadalmunkat is át kellett alakítani
vérségi törzsi formáról földesurak kiscsaládos jobbágytársadalmává. Erről a
legnagyobb társadalmi átalakulásról csak annyit tudunk, hogy az első királyunk
kialakította a megyerendszert. Arról még
egyetlen sort sem találtam, hogyan lettek a pásztorok felett hatalmat birtokló
törzsfőkből földesurak. Az ugyan egyértelmű, hogy a vérségi katonai
parancsnokokból lettek a jobbágytartó földesurak, de arról, hogy ez hogyan
valósult meg, utalást sem találhatunk. Nemcsak a magyar történelemben, de az
európaiban sem.
Az, hogy a nyugat-európai pogány
marhapásztor társadalom agrártársadalommá alakult át, annyit tudunk, hogy a
középkori agrártechnikai forradalom óriási felemelkedéssel járt, tehát a
lakosság spontán áttért a pásztorkodásról a földművelésre, természetesnek
tűnik. Az is érthető, hogy a pásztorok felett uralkodó réteg, földesúrrá váltott,
hiszen ez nagyobb és biztosabb jövedelmet teremtett. Ezt a spontán folyamatot
azonban irányítani kellett.
Annyit tudunk a nyugat-európai
feudális társadalmakról, hogy azokban a földesurakká váltott osztály a lakosság
egyetlen százaléka körül ingadozott. Ezt is csak a második világháború után
közölték a fiatal marxista történészek. Azzal már ők sem foglalkoztak, hogy
miért maradt meg Nyugaton a jelentős, a földesurak számát mintegy ötszörösen
megmaradó városi polgárság, és miért tűnt el a Kárpát Medencében, a Római
Birodalomban kialakult urbanizáció. Ez azért igényel magyarázatot, mert a
honfoglalást követő ezer éven betegesen polgársághiányos társadalom maradtunk.
Hajnalnak sem lehetett
információja arról, hogyan alakult ki a feudális. A magyar társadalom jövője
szempontjából a legfontosabb döntés az volt, hogy a népünk a kiscsaládos
jobbágyrendszert vezette be. Ezzel a történészeink csak abban az értelemben
foglalkoznak, hogy a latin és a görög, vagyis a római katolikus és az ortodox
kereszténység közt döntöttek a latin szertartás mellett. Ennél azonban százszor
fontosabb volt a nagycsaládos és a kiscsaládos jobbágyrendszer melletti döntés.
Ezt mégsem érintik a magyar történészek. Ahogyan a magyar zsidó Hajnal sem
találta meg a magyarázatot arra, hogy a
nyugat-európai késői házasság csak ott vált jellemzővé, ahol a
jobbágyrendszernek a kiscsaládos formáját választották.
Annak garantálása, hogy
gyermekvállalás csak a jobbágytelekkel rendelkező házaspárnak lehet, a római
katolikus egyház érdeme. A középkori
egyház óriási tekintélye garantálta, hogy csak azokat az újszülötteket fogadja
be a társadalom, akik a katolikus egyház által kötött házasságban születtek.
A római katolikus egyház dogmává emelte, hogy csak az egyházi esküvőt kötött
szülők gyermekeit fogadja be. Ezt pedig az a katolikus dogma garantálta, hogy a
papjai csak olyan párt adnak össze, akik számára a földesuruk már telket
biztosított. Ismereteim szerint, ez volt
az első és máig egyetlen olyan vallási dogma, ami megkövetelte a házasság
anyagi előfeltételét.
Ezzel a római katolikus egyház korlátozta a gyermekvállalást. Csak annyi gyermeket vállalható házasság
történhessen, amennyi jobbágytelkük van a földesuraknak. Mivel a jobbágytelkek száma csak nagyon lassan, néhány ezrelékkel
történt, a gyermekvállaló házasságok is csak ilyen lassan nőhettek. Mivel a
gyermekvállalás gyorsabban nőtt a néhány ezreléknél, a házasságkötések egyre
jobban kitolódtak. Amíg a világ minden más kultúrájában a gyermekvállalás a
nemi érettséggel elkezdődhetett, a nyugat-európai feudális társadalomban a
házasságot köthetők életkora egyre magasabb lett. Az a tény, hogy a nők jó tíz
évvel a nemi érettségük után házasodhattak, az első potenciális 3-4 szülés
kimaradt.
Hajnal csak a házasságkötők életkorát követte nyomon, de nem vonta le
annak következményét, a kevesebb születést. A túlnépesedés volt az
osztálytársadalmak elsődleges problémája, ami ellen egyedül a nyugat-európai
kiscsaládos jobbágyrendszer jelentett védelmet. Aki nem vette tudomásul,
hogy az osztálytársadalmak azért voltak halálozást fokozók, mert fékezni
kellett a túlnépesedést. Ezt viszonylagos sikerrel csak a nyugat-európai
feudális társadalom tudta féken tartani azzal, hogy megoldotta a gyermeket
vállalható családok számának a növekedését. A kiscsaládos jobbágycsaládban csak annyi gyermek születhetett, amennyi
a nagycsaládosokban akkor lett volna, ha ez első három gyermeket születésük
után megölik. Ahogyan ezt leírtam, megborsósodott
a hátam. Krisztus születésekor, Júdeában olyan királyi parancs volt, amelyik az
újszülöttek megölését rendelte el.
Lényegébe ilyen törvény volt az
ókori Spártában is, ahol az újszülötteket ki kellett tenni egy éjszakára a
szikára, hogy ellenálló képességét bizonyítsák.
A csecsemő feleslegtől való
megszabadulás tehát eleve jelen volt az osztálytársadalmakban. Ezt szervezetten
csak a kiscsaládos jobbágytársadalom oldotta meg. Amennyire emberségesnek lehet
tartani a fiatalok szexuális vágya szerinti élet egy évtizedre való tilalmát.
Ezért tartom az osztálytársadalmak legnagyobb tudományos és technikai találmányát,
a fogamzásgátlást.
Hajnal volt az első, aki
tudományosan feltárta a nyugat-európai társadalmak életének az egyik
legfontosabb tényét, a késletett házasságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése