Ausztrália végre befogadja az őslakosságát.

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 07 14

Ausztrália végre befogadja az őslakosságát.

Mivel utódaim nagyobb fele Ausztráliában él, és 1985 telén fél évet ott tölthettem, személyes kötődésem nagyobb.

1985 előtt azt hittem, hogy életem végig kíséri a háború alatt szerzett reumám, aztán kiderült, hogy egy másféléves száraz nyár örökre kigyógyított. Megtanultam, hogy vannak olyan kórok, amikből a meleg éghajlaton ki lehet gyógyulni.

Ausztráliai tartózkodásomnak köszönhetem a legjelentősebb felismerésem: Változatlan természeti környezetben nincs fajfejlődés. Ausztrália ugyanis mintegy 70 millió éve szakadt ki Afrikából, és úszott el az egyenlítőhöz viszonylag közeli vonalon a Csendes Óceán mások oldalára. Ennek következtében a vele utazó élő szervezetek olyanok maradtak, amilyenek akkor Afrikában voltak. A növények egyszikűek, az állatok erszényesek. Életem legnagyobb élménye az volt, hogy visszaléphettem 70 millió évvel korábbra, ausztráliai eredeti természetben járva. Ehhez képest elhanyagolható különbséget jelentett, hogy északról süt délben a nap, hogy egészen más csillagos eget látok.

Még különösebb volt az őslakókkal való találkozás. Ezek ősei az akkori ismereteim alapján 40 ezer éve kerültek erre a kontinensre, és lényegében azon a szinten is maradtak. Vagyis Ausztráliában nemcsak a növények és az állatok maradtak meg a kontinenssé válásuk szintjén, de a homo sapiens sem változott. Tehát fajunk viszonylag nagyon rövid életében sem fejlődött volna elképzelhetetlenül nagyot, ha nem változnak meg az életterei. Ha az ember Afrikában marad, nem rendezkedik be a földünk szinte minden életterében, és nem cserélheti ki eredményeit, ma is azon a szinten élne, amin megjelent.

Ez azt jelenti, hogy Darwin is tévedett, amikor a fajfejelődést a mutációval és a szelekcióval magyarázta. A változatlan természeti környezetben ugyanúgy van mutáció és szelekció, de nincs fajfejlődés. Egyelőre jó harminc éve senki sem értékeli a felismerésem.

Ma azt olvasom, hogy Ausztráliába nem negyven, hanem hatvanezer éve jelent meg a homo sapiens, akit végre az ország alkotmánya végre, a friss bevándorlók utódaival egyenjogú lakosnak ismer el.

Ott élve csak azt láttam, hogy az őslakosság képtelen a bevándorlókkal azonos szintre emelkedni. Sokkal rövidebb az életük, nagyobb valószínűséggel lesznek alkoholisták bűnözők. Az állam viszonylag sokkal kirekesztőbben kezelte őket, mint mi a cigányságot. A jogi egyenrangúságuk elnyerése még ma is kezdeténél tart. A múlt évben lett először őslakó a törvényhozás tagja. Jövőre várható az alkotmányba foglalt egyenjogúságuk. De lényeges fordulat ettől sem várható.