16 éves a BRIC

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 06 18

16 éves a BRIC

A Goldmann Sachs fő közgazdásza, Jim O’Neill, 2001-ben találta ki, hogy a következő évtizedekben négy még viszonylag szegény, de nagy népességű ország Brazília, Oroszország, India és Kína lesz a világgazdaság motorja. Az óta aligha múlt el év, hogy elképzelését ostobaságnak minősítsem. Most először minősíti a The Economist eltemetődésre ítéltnek, annak ellenére, hogy az alapvető tévedésekre rámutatna, ábrázolja a tényeket. A négy ország jelenlegi nemzeti jövedelmének kétharmadát Kína adja. Vagyis a négyük eredménye azért viszonylag megnyugtató, mert a sikeres Kína jelenti a volumenük kétharmadát.

O’Neill a legsúlyosabb hibát azzal követte el, hogy nem ismerte, illetve nem fogadta el Max Weber száz évvel korábbi felismerését, hogy a tudomány és a technika forradalma óta minden más kultúránál hatékonyabban működtetik a társadalmukat, mint a többi kultúrához tarozók. Ebből eleve az következett volna, hogy a négy országból hármat azonnal ki kellett volna hagyni. Ugyanis, csak a kínaiak puritánok. Weber korában még lehetett ezen kételkedni, de 2001-ben már egyértelmű volt, hogy a világ fejlett egyötödét a protestánsok és a konfuciánusok, vagyis a puritánok alkotják. 2001-ben pedig már az is nyilvánvalóvá vált, hogy a még nagyon szegény, de puritán erkölcsű Kína a csodák csodáját produkálja.

O’Neill figyelmen kívül hagyta, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb lakosságnövekedés is kizárja az egy laksora jutó jövedelem és vagyon növelhetőségét. Ez az előfeltétele a sikernek India és Brazília esetében hiányzott.

A négy BRICs ország közül a két óriás, Kína és India, nyersanyagszegény, a két hozzájuk képest kisnépességű, Oroszország és Brazília pedig a nyersanyagokban gazdagságából élt.

Már ennyiből is egyértelmű, hogy O’Niell csak akkor jár el racionálison, ha csak Kínával foglalkozik. Ez esetben pedig pesszimista volt. 2003-ban Kínától alig fele akkora nemzeti jövedelmet várt, mint amennyit máig elért.

A BRICs hívei évek óta azzal próbálkoztak, hogy esetleg újabb tagot kellene felvenni. Ilyennek tartották az eredményesnek ígérkező Törökországot és a bányakincsekben dús gazdag Dél Afrikai Köztársaságot. Egyiktől sem várható világgazdasági méretű siker. Törökország ugyan a rohamosan lemaradó mohamedán világon belül a legkevésbé sikertelen, de sikertelen. A Dél Afrikai Köztársaság jövője katasztrofális, elsősorban azért mert a legdifferenciáltabb társadalom a puritán angolszász európaiak és a velük lépést tartani képtelen feketék között elkerülhetetlen a végső leszámolás. Másodsorban belátható időn belül nem lesznek magas nyersanyagárak. Ráadásul a lakosságuk is eltörpül a két óriás, India és Kína mellett.

Annak ellenére, hogy a BRICs kitalálása nem játszott fontos szerepet a világgazdaságban történetében, mégis örülök, hogy az az üres labda kipukkadt. Százszor nagyobb ostobaság az EU-nak az a törekvése, hogy Európai Egyesült Államokká formálják. Ebbe belerokkan Európa nyugati fele.