2019. április 10., szerda

Iránytűvel az utóbbi száz évben

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 21

Iránytűvel az utóbbi száz évben
Harari könyvhöz

A GPS megjelenéséig az iránytű volt számomra a legegyszerűbb, és a legolcsóbb találmány, aminek köszönhetően fajunk minden életteret elérhetett. Ez a kis mágneses vasdarab nélkül nagyion másként, sokkal lassabban alakult volna a fajunk történelme. Ennek köszönhetően váltak a ködös óceánok hajózhatóvá. Ködben a kereskedelmi hajók még a nagyon derűs éghajlatú és szaggatott parkú és szigetekkel tarka beltenger is nagyon kockázatos volt. Az iránytűvel felszerelt hajók azonban a gömb alakú födünk minden pontja elérhetővé vált. ezt tanán semmi sem jellemezheti jobban, mint a tény, hogy az iránytű előtt Velencéből a hajók évente egyszer járhattak a Közel-Keletre. Iránytűvel kétszer és sokkal biztosabban.
Még jobb bizonyíték, hogy a gömb alakú földön mindkét irányban el lehetett jutni Európából Amerikába és Óceániába. Ráadásul ez a kis mágnes a hajók hatékonyságát az ismeretlen vizeken megkétszerezte. Számomra ez volt az első lépés a tudományos és technikai forradalom vilgában.
A tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően a társadalmak következő generációjának minőségétől függ elsősorban annak a teljesítménye. Ahogyan nem értették meg a társadalomtudományok, hogy minden osztálytársadalom, a rabszolgatartó, a jobbágytartó és a bérmunkásokkal működő tőkés, közös jellemzője volt a túlnépesedés, a munkaerő kínálatának mind a mennyissége, mind a minősége nagyobb volt az osztálytársadalmak foglalkoztatási képességénél. Ezért minden osztálytársadalom a halálozás fokozására kényszerült, kizsákmányolta a dolgozókat, egymással háborúzott, és üldözte a tudásvágyat. Ennek ellenére is minden osztálytársadalom az optimálisnál nagyobb népességű lett.
Amennyire a társadalom lelkiismeretét jelentők tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és a tudásvágy üldözése ellen, annyira figyelmen kívül hagyták, hogy minden osztálytársadalom a halálozás fokozására kényszerült. Azt mégsem ismerte fel egyetlen forradalmár sem, hogy a halálokozás oka a túlnépesedés volt. Ezt a tényt földosztóként ismertem fel. Ennek során ugyanis egyértelművé vált, hogy a magyar falvak földművelésből megélésre kényszerült lakossága háromszor, négyszer nagyobb volt, mint amennyi munkaerőt a községek határának megművelése igényelt volna.
A bolsevik Szovjetunió által ránk kényszerített rendszer azzal tett országunk számára történelmi szolgálatot, hogy hetven év alatt a falusi lakosság nagyobb felét kivonta a földművelésből megélni kényszerültekből. Ebből a magyar történészek utólag csak azt látják, hogy ez a munkaerő kivonás kegyetlen volt, de az eredményét tudomásul sem vették. Az előző század ugyanis olyan agrártechnikai forradalmat hozott, amiben a családi gazdaságok, a farmok hússzor nagyobb föld megművelésére képesek. Jelenleg egyetlen család 100-200 hektáros földet tud hatékonyan megművelni. Ezzel szemben a földreform idején egy családra tized ennyi föld sem jutott.
A történészek máig sem értik meg, hogy az agrárlakosság számához viszonyítva ilyen nagy föld csak a négy óceánokon túli, volt angol gyarmat utódállamában és a Szovjetunióban volt. Amíg az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland száz hektárnál nagyobb földdel rendelkezett, és ekkora családi farmokat létesíthetett, addig az ugyancsak ilyen sok földel rendelkező Szovjetunió felszámolta a családi farmokat, és sok ezer hektáros állami gazdaságokra és szövetkezetekre építette fel a mezőgazdaságát. Ezek azért nem lehettek hatékonyak, mert a lakosság munkamorálja nem volt puritán, fegyelmezett. Amíg az ipari forradalom épületen belül a munkaadó felügyelete alatt dolgozott, a mezőgazdaságban a munkaadó nem volt jelen, ezért a drága gépek működtetése felett nem lehetett közvetlen felügyelet. Ezért a jelenkori mezőgazdaság csak ott lehet hatékony, ahol a tulajdonos maga használja a drága és nagyon hatékony gépeket.
A bolsevik Szovjetunió egyik végzetes hibája az volt, hogy a mezőgazdaságát nem családi farmokra, hanem sok ezer hektáros állami és szövetkezeti nagyvállatokra építette. Arról keveset hallottam, hogy mi történt a Szovjetunió szétesése után. Ezért a közelmúltban meglepődve olvastam, hogy Oroszország csak az iparban és a szolgáltatásokban tartotta meg a nagyvállalatokat, a mezőgazdasági nagyüzemet azonban felosztotta a családok között. Mára aztán kiderült, hogy a családokra bízott mezőgazdaság farmerek gazdasága lett. A volt nagyüzemi munkások számára természetes volt a gépek használata, és kiderült, hogy tulajdonosként az orosz ember is vigyáz a gépére. Harminc évvel a saját kenyerét megtermelni képtelen Szovjetunió széthullása után az orosz családi farmok lettek a világ legnagyobb gabona exportőrei. Ez azért történhetett meg, mert ott viszonylag kevés az ember, és aránylag sok a föld. Kiderült, hogy a kelet-európai ortodox keresztény kultúrában is hatékony a munkaerő, ha maga üzemelteti a drága gépeket.
Ezzel szemben a fegyelmezettebb kultúrájú magyar lakosság kisparasztként nagyon vigyázott a traktorára, cséplőgépére, a legfejlettebb állami gazdaságokban azonban a drága pépeire nem vigyázott a bérmunkás.

A fajunk gazdag és iskolázott része megszűnt túlnépesedni.

A 20. század derekára a gazdag és iskolázott lakosság él a fogamzásgátlók általános használatával. Azt kell látni, hogy a gyűjtögető társadalmakban az alacsony várható életkor összhangban volt a fajunk szaporaságával. Egyetlen demográfustól sem olvastam annak megállapítását, hogy a homo sapiens olyan szapora volt, ami biztosította, hogy a 25 év közeli várható életkor és az ösztönünknek megfelelő szexuális élet mellett sem volt jellemző a túlnépesedés.
Ahogyan azonban megjavultak az életkörülményeink, a várható életkor, ezzel a népszaporulat azonnal gyorsan növekedett. Egyiptomban a szántóföldi öntözéses földműveléssel szinte azonnal megjelent a felesleges lakosság közmunkákkal való foglalkoztatása. A halálozás és a közmunkák foglalkoztatása azonnal megjelent. Ennek ellenére egyetlen történész sem hangsúlyozza, hogy a többség nyomorának fokozása, a háborúzás és a tudásvágy üldözése a túlnépesedésből fakadó szükségszerűség. Vagyis, amíg nem áll le a túlnépesedés, addig elkerülhetetlen szükségszerűség a halálozás társadalmi fokozása. A jóléti társadalmak létrejöttének előfeltétele a népszaporulat megállítása. Ezt történt a 20. század második felében a már gazdag és iskolázott társadalmakban. A tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet, a gazdag és iskolázott lakosság pedig azonnal drasztikusan csökkentette a gyermekvállalását.
A tudományos és technikai forradalom azonban nemcsak a fogamzásmentes szexuális életet oldotta meg a gazdag és iskolázott társadalmakban, hanem tört részére szorította vissza a halandóságot, legyőzte az éhezést és a járványokat, ezzel megsokszorozta a szegény társadalmakban a lakosság számának a növekedését.
1990 előtt az emberiségnek alig ötödében állt le a túlnépesedés, és a legszegényebb, legkevésbé iskolázott háromötödben pedig megtöbbszöröződött, a népességének a növekedés évente 100 millió fő lett. Ez az év mégis történelmi fordulatot jelentett fajunk történetében azzal, hogy a mintegy 30 millió lakossal gyarapodó Kína erőszakkal kikényszerítette a városik lakosságban az egyetlen gyermekvállalását. Ezzel fajunk már gazdag és gyorsan gazdagodó kétötödében megszűnt a túlnépesedés, és elképesztően gyorsan nő az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható élet hossza, és az iskolázottsága.
Fajunk életében először fordul elő, hogy a háromötöd egyre jobban lemarad, a kétötödben pedig a lakosság alsó tizede is jobban él, mint a lemaradóban a nagy többség. Ráadásul először fordul elő, hogy a vészesen lemaradó háromötöd erről tájékoztatáshoz jut, és a közlekedés is legyőzte a távolságokat. Jelenleg az emberiség kétötöde nem ismeri a mély szegénységet, a másik háromötöd többsége számára pedig egyetlen remény marad, ha a jóléti államokban szegény lehet. A jóléti államok lakossághiánya százada sincs annak, amit képes lenne befogadni.

Ezt a tényt képtelen az ENSZ megérteni, de mivel a tagjainak sokkal nagyobb hányada olyan, aminek érdeke volna a túlnépesedésétől megszabadulni, a világ lakosságának a szabad ország választását erőlteti. A jóléti államok pedig egyre inkább arra kényszerülnek, hogy kerítésekkel védekezzenek a bevándorlók áradata ellen.

Gyermekvállalási tudnivalók

Kopátsy Sándor EH 2019 01 22

Gyermekvállalási tudnivalók.
Harari könyvhöz

Minél öregebb lettem, annál többet bosszankodok a
gyerekvállalási politikán. Az osztálytársadalmak történetének
a legnagyobb gyengesége, hogy a politika gondosan elkerülte a
gyermekvállalásba történő beavatkozást, azt a szülők
érinthetetlen jogának tekintette.
A nagy családos gyűjtögető társadalmakban szabályozatlanként
kezelte a nagycsalád tagjai között nem szabályozta a
szexuális viselkedést. Harari bölcsen megállapította, hogy
ezekben a társadalmakban csak az anya személye volt biztos.
Ezzel arra is magyarázatot kaptam, hogy a zsidó valláshoz
való tartozás miért volt anyajogú.
A szüleim generációja.
Apám az egyik leggazdagabb kaposvári családban született, és
az első fiú gyerek, méghozzá fiú volt. Természetesnek lett
volna, hogy ő veszi át a hatalmas kertészetet. Azt csak
sejtem, hogy nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy ezt a nagy
vagyonnal működő vállalkozást átvegye. Az emberekkel való
bánáshoz nem volt érzéke, és a négy nyelven vezetett üzemet
vezessen. Nagyapám életének alakulását csak kilencven éves
koromban fejtettem meg. A szülei a Baranyai Drávaközből egy
dél-somogyi kis faluba költöztek ahol, mint nemesek birtokot
vásároltak. Amikor nagyapám meghallotta, hogy a szomszédos
faluból egy fiú Bécsbe ment a Monarchia egyetlen kertészeti
iskolájába, Utána elment néhány évre Németországba ment
konyhakertészetet, majd Hollandiába vágott virág kertészetet,
és Észak Itáliába parképítést tanulni. Nyilván felismerte,
hogy a Somogy Megyei arisztokraták sorra építik a birtokaik
központjába a parkokba épített kastélyaikat. ezt választotta
feladatnak kaposvári székhelyű kertészetéből. A különleges
parki növényeket, virágokat, bokrokat, fákat beszerezhette a
holland és észak-olasz barátaitól. Mesés vagyont gyűjtött, de
hitelen elvitte a spanyol influenza. A munkáját a legnagyobb
fia nyelvtudás és önbizalom hiányában apám nem tudta
folytatni. Apám pedig úgy menekült, hogy ő megnősül és
földművelő akar lenni. Ezért nagyapám a város határában vett
az új házasoknak egy tanyát ötven hold földel. Azt már nem
tudom, miért ment tönkre. aztán hasonló tanyák bérlésével
próbálkozott. Azokkal sem volt sikere. 1928-ba Kaposvárra
költözött, mert az apai örökségben megkapta a kertészet
területnek ötödét rajta egy kétszobás és istállós házzal. Oda
épített egy üvegházat. Ebben nőttünk fel. Már diplomásokként
elköltözünk Kaposvárról, a szüleim ott haltak meg.
Nagyszüleim öt gyermekéből csak a legfiatalabb fiú lett
diplomás, kettőnek egyetlen gyereke született. Mindezt azért

2

írtam le, hogy nagybátyáim és nagynénjeim családjai
elsősorban azért éltek könnyebben, mert nem vállaltak négy
gyermeket.
Számomra az elmúlt század legnagyobb történelmi tanulsága az
volt, hogy csak azok a társadalmak válhatnak képessé arra,
hogy gazdag és iskolázott, jóléti társadalom legyenek,
amelyekben a lakosság számának növekedése leállt, illetve le
tudták állítani. Ez bármennyire bebizonyult, a
társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni. Ennek
illusztris példája a jelenlegi Magyarország is. Most is
pánikban van a nagyon népszerű kormányunk, mert fogy a
lakosság. Ezért tesz radikális intézkedéséket annak
érdekében, hogy növekedjen a gyermekvállalást. Nemcsak a
kormányzat, de a közvélemény sem veszi tudomásul, hogy jóléti
társadalom csak az lehet, amelyikben a gyorsan növekvő
várható életkor ellenére sem növekszik a lakosság száma. A
második világháború óta csak azok lehettek jóléti
társadalmak, amelyikekben leállt a túlnépesedés.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy nőttem fel, mert
átélhettem a kevesebb gyermekvállalás előnyeit.
Szüleim szegényebbek lettek annak következtében, hogy
mindketten sok gyermeket vállaló családokban születtek.
Apámék egy nagyon gazdag családban öten voltak testvérek,
köztük csak apámnak volt négy gyermeke. A másik négy
testvérnek összesen csak három. Ebből fakadóan mi, négyen
voltunk a legszegényebbek. Szüleim hősiességének
köszönhetően, a hét unokatestvérből csak mi, hárman lettünk
diplomások. A családon belüli nagyobb szegénységünk
elsődleges oka, hogy mi négyen voltunk gyerekek. Ezt ugyan
nem tudtuk, csak megéltük. Az sem bizonyítható, hogy a
nagyobb nehézség nagyobb teljesítményre kényszerített, és nem
is tudatosult bennünk a nagyobb szegénységünk fő oka.
A földreform.
Mivel a két háború közti magyar társadalmat, az arisztokrácia
és az úri középosztály uralmát nemcsak bűnösnek, de alacsony
színvonalúnak láttam, a radikális földreformot minden másnál
sürgősebb társadalmi reformnak tartottam. Mivel elegendő
belső erőt nem láttam a magyar társadalomban ahhoz, hogy
következetes földreformot hajtson végre, a bolsevik
Szovjetunió megszállását is előnyös megoldásnak tartottam. A
magyar történészek máig nem merik megfogalmazni, hogy a
radikális földreformot a szovjet megszállásnak köszönhetjük.
Földmérő gyakorlatommal azonnal jelentkeztem és négy Somogy-
megyei faluban földet osztottam.
Amennyire meghatott, a földhöz juttatottak meghatottsága,
annyira elszomorított a tény, hogy csak tízed akkora föld
jutott egy családnak, mint egy dánnak, ötvened annyi, mint
egy amerikai farmernek. Ezt azzal illusztráltam, hogy a

3

földhöz juttatottak tizede sem számíthat még arra sem, hogyha
nem is traktora, de legalább egy pár lova legyen.
Ez az élmény ébresztett arra, hogy a túlnépesedett falvak
lakossága kétharmadának elsősorban arra van szüksége, hogy a
mezőgazdaságon kívül, az iparban és a szolgáltatásokban
találjon munkát. Az országunknak nem elég a földreform, ez
csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság kétharmada ott
hagyhassa a földműveléséből való megélést. Ezért vállaltam
munkát az Országos Tervhivatalban, és lettem az erőnket is
meghaladó iparosítás híve. Ezért fogadtam el, vettem
tudomásul az iparosítás túlzásait. Ahogy múlik az idő, egyre
erősebb a meggyőződésem, hogy a bolsevik Szovjetunió által
ránk kényszerített iparosításunk, több előnnyel, mint
hátránnyal járt.
A privatizáció legnagyobb hibája az volt, hogy leépítette a
veszteséges vállalatokat annak ellenére, hogy máig nem
találtam olyant, aminek a leállítása indokolt lett volna. A
legnagyobb vesztesség is eltörpült a leépüléssel járó
társadalmi kárhoz képest. 28 évnek kellett eltelni ahhoz,
hogy a magas munkanélküliséget felszámolta a Fidesz kormány.
Egykézés.
A néhány tucat dél-dunántúli református falu lakosságának
kegyetlen egykézését közelről láthattam. Racionális
személetem azonban felismerte, hogy csak az egykéző
református falvak lakossága élhetett úgy, gyermekei lettek
olyan iskolázottak, mint a gazdagabb svábok. Számomra
alapvető elvárás volt, hogy a magyar falvak legalább a svábok
szintjére emelkedjenek. Ezt a feladatot csak néhány tucat
dél-dunántúli református falu lakossága ismerte fel, és
vállalva a vele járó megpróbáltatásokat, végre hajtotta a
gyermekvállalás drasztikus csökkentését. A református egyház
klérusa is támadta, de elviselte az egykézést.
A Nagy Családosok Közössége.
Amennyire egyetértettem
a szegény parasztok egykézésével, annyira lelkesen támogattam
a megmaradt egyházi iskolákból kikerült diplomások
gyermekvállalását. Nemcsak a Rákosi, de a Kádár rendszer is
megtartotta az egyház iskolákban végzettek tovább tanulását.
A megmaradt néhány egyházi középiskolát végzettek egyetemekre
jutását szinte tiltották. Ezért ezek a diákok az állami
vállaltoknál helyezkedtek el. Ott hamar kiderült, hogy
értékesek, a felső beosztású vállalti vezetők maguk mellé
vették. Pár év után már a vállalat vezetői biztatták őket az
egyetemi felvételre, és ezt a pártszervezet is támogatta.
Az egyetemekre kerülve is helyt álltak, mivel tapasztaltabbak
voltak. A diplomájuk megszerzése után örömmel fogadta őket a
vállalatuk, és képzettségüknek megfelelő beosztást kaptak.

4

Az egyházi iskola hatása abban maradt meg, hogy az élen
jártak a gyermekvállalásban, és az egyházi középiskolásságuk
miatti üldözéseik miatti összefogásban. Valahogy kapcsolatba
kerültem egy ilyen NACSAK csoporttal, ami rendszeresen
tartotta a kapcsolatot az egyházi iskolai társaikkal. Az
összejöveteleket egyikük lakásában tartották, és jelent
voltak a felségek és a gyermekek.
Ezekben a politika által üldözött közösségekben kialakult az
egymást segítése, és ezzel a tagok munkahelyi karrierjének
segítsége is. Tíz évvel később már nem fértek meg a
lakásokba, hivatalos szervek épületét béreltek a
találkozókra. Már nyugdíjas voltam, amikor újra meghívtak, és
azt láthattam, hogy mindegyiküknek nyugati autója van. Nagyon
örülnék, ha valaki közülük vállalkozna a pályájuk
alakulásának feldolgozására. Jó bizonyíték volna arra, hogy
mit érnek a diákkori kapcsolatok.
Ennek egy amerikai példáját ismertem. A két Korea közti
háború során a Kaliforniába vándorolt dél-koreai közösség
vállalta a pénzszállítást végző tagjaiért a kollektíva anyagi
felelősségét. Máig is ez a dél-koreai közösség végzi a
pénzszállításokat. Ez a NACSAK sikerének is az alapja. Azzal,
hogy egymásért felelősséget vállalnak, értékesebbek lesznek a
munkaadójuk számára.
A Római Katolikus Egyház papi nőtlensége.
Valamikor a katolikus egyház dúsgazdag volt. A vagyon féltése
érdekében vezették be a papok nőtlenségét. Ez nem okozott
addig súlyos problémát, amíg nemcsak tekintélyes, de gazdag
is volt az egyház. Egészen a 20. század derekáig nem is
okozott problémát, mivel a klérus tagjainak erkölcsi és
anyagi rangja garantált volt.
Ma már a katolikus papok szegények és a tekintélyük is sokkal
kisebb. A földreform óta a klérus tagjainak a jövedelme és
vagyona az átlaghoz viszonyítva a töredékére csökkent. A
katolikus papi pályát az életrevaló fiatalok elkerülik. Nem
lehet családjuk, és tekintélyes jövedelmük. Már többször
megpróbáltam felmérni a protestáns és a katolikus papi pályát
választó diákok minőségét. Meggyőződésem szerint, jelenleg a
protestáns papi pályát választók minősége lényegesen jobb,
mint a katolikus papoknak jelentkezőké. Erre már az is
bizonyíték, hogy a protestáns papok gyerekei közül viszonylag
sokan lesznek papok. Márpedig a papok képessége,
példamutatása nagy hatással van a hívek viselkedésére, a
vallásukhoz ragaszkodásához.

5

A Kínai Csoda.
Ha valaki kételkedett abban, hogy az évente 2-3 százalékos
népességnövekedés mellett az olyan társadalomban nem lehetnek
eredményesek, amilyen a puritán lakosságú és az ország
nemzeti jövedelmét kiemelkedően gyorsan növelő Kína. Ez a
marxista diktatúra képtelen volt növelni az egy lakosra jutó
jövedelmét és vagyonát. Csak a gyermekvállalás drasztikus
korlátozása tette Kínát képessé arra, hogy növelje az egy
lakosra jutó jövedelmet és vagyont. A gyermekvállalás
drasztikus megállítása óta ez a két mutató háromszor
gyorsabban nő, mint előtte. Ezen túl felgyorsult az
iskolázottság, és a várható élet hossza is. Ma még a
marxizmus tagadói is tudomásul veszik, hogy a század közepére
Kína minden tekintetben szuperhatalom lesz. Legfeljebb azt
nem veszik tudomásul, hogy ez csak azzal vált lehetővé, hogy
nemcsak a gazdaságot piacosították, de a népesség
szaporodását is megállították.
Számomra is meglepetést okozott az egykézés példátlan sikere
a szellemi vagyon termelésében. Kiderült, hogy a még ma is
mélyszegény, lakosságának többsége nem képes arra hogy egynél
több gyermekét a társadalom igényének megfelelő szinten
nevelje.
Az emberiség egyik jelenkori csodája, hogy a világ legnagyobb
etnikumú, a állama felismerte, hogy a lakossága jelentős
hányada még olyan szegény, és iskolázatlan, ami lehetetlenné
tette a családok többségét az egyetlen gyereknél többet a
társadalom igényének megfelelő szinten neveljen fel. Most a
világ egyik legfejlettebb társadalmú szuperhatalma, az
Egyesült Államok is csak csodálni tudja, hogy mennyivel
hatékonyabb lett az emberiség ötöde Kínában, egy olyan
szegény országban, amelyik vállalta az egykézést.
Ezzel szemben a jelenlegi magyar kormány olyan
gyermekvállalási politikát folytat, ami a minél több gyermek
vállalására helyezi a hangsúlyt. Nem veszi tudomásul, hogy a
gyermekvállalás támogatása csak akkor nem sérti a társadalom
érdekét, ha a támogatás a szülők jövedelmével arányos.
Jó harminc éve felismertem, hogy a vállalt gyerekek számával
arányos állami támogatás minőségi kontraszelekciót teremt.
Ezért javasolom, hogy a gyermekvállalást a felnevelés
eredményével arányossá kell változtatni. Ebbe az irányba tett
elmozdulást az első Fidesz kormány, amikor a támogatás egy
részét a család jövedelméhez arányosan vezette be. Ezt a
szocialista-liberális kormányok visszavonták. A jelenlegi
támogatás családtámogatás ugyan visszaállt, de a kedvezmények
nagy többsége inkább a gyermekvállalás számát, mint a
felnevelés minőségét ösztönzi.
A kettős állampolgárság.
A Fidesz kormány hisztérikusan támogatja a határainkon kívül
élő magyarság kettős állampolgárságát, de ezzel a

6

revizionizmust támogatja, mert fel sem veti, hogy a kettős
állampolgárainknak a helyben maradását támogatja. Ez csak
azok esetében sérelmes, akik jelentősen szegényebben élnek a
szülőföldjükön, mint az utódállamokban. A gazdag jóléti
államokban élő magyarok esetében a kettős állampolgárságnak
valóban csak szimbolikus szerepe van. Ez még nagyon igaz a
Burgenlanddal elcsatolt magyarok esetében is.
A Szlovákiában élő magyarság sorsa nagyon hasonló az
anyaországban élőkével. Az anyaországba telepítésük az
anyaország számára értékes ajándék lenne. Ezt megéltem,
amikor a második világháború után Baranyában és Tolnában
láttam, hogy a megyék lakosságánál jobban vizsgáztak.
A Szerbiában élő magyarság anyagi helyzete nem rosszabb, de a
jövőjük reménytelen.
Az Ukrajnában élő magyarság helyzete a legrosszabb, és a
leginkább reménytelen. Ezek jövedelme és iskolázottsága fele
sincs az anyaországiakénak. A jövőjük pedig még inkább
reménytelen. Számukra az anyaország befogadása hatalmas
ajándék volna.
A Romániába került magyarságból a Székelyföldön lényegesen
rosszabb és reménytelenebb. A szórványokban élők anyagi
helyzete jobb, mint a székelyeké, de a jövőjük reménytelen.
Számukra a befogadásuk nemzetei ajándék volna.
A fentiek alapján egyetértek a határokon túl élő magyarság
olyan kettős állampolgárságával, ha ez jogalapot jelentsen az
anyaországba költözésükkel.
Botránkozok viszont azon, hogy fel sem merült a több gyermek
vállalását ösztönzők részéről, hogy ezekhez viszonyítva
mennyivel előnyösebb lenne a határainkon túli magyarság
hazatelepítése. Ez nemcsak az ő hibájuk, hanem a
társadalomtudósoké is, akik máig sem jutottak el odáig, hogy
mibe kerül egy átlagos magyar állampolgár felnevelése a
szülőknek és a társadalomnak.
Mit kellene tudni a következő generáció tervezőinek.
Nagyon sokat, de szinte semmit nem tudnak.
A tudományos és technikai forradalom óta nem lehet az ország
lakosságát darabban számolni. A klasszikus közgazdaságtan még
csak a legfejlettebb osztálytársadalomnak, a tőkésekének
társadalomtudománya volt, amiben akárcsak a rabszolgatartók
és a földesurak társadalma volt. Ezek mindegyike több és jobb
munkaerőt termelt, mint amennyit foglalkoztatni tudott. Ezt
Marx sem ismert fel. Azt pedig nem is sejthette, hogy a
halálát követő száz évben a tudományos és technikai
forradalom olyan társadalmi alépítményt hoz létre, amiben
leáll a túlnépesedés és kielégíthetetlenné vált a munkaerő
minőségi különbsége.
Amíg az osztálytársadalmaknak fokozni kellett a halandóságot,
a tudományos és technikai forradalom megadta a szülőknek a
gyermekvállalás feletti döntés jogát. Kiderült, hogy az

7

osztálytársadalmak mindegyike nem azért volt túlnépesedő,
mert a szülők minél több utódot akartak, hanem azért, hogy
nem voltak képesek a gyermekvállalásukat szabályozni. A
fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően kiderült, hogy a
fejlett és iskolázott társadalmakban a szülők még a létszámot
tartó gyereket sem vállaltak. Teszik ezt annak ellenére, hogy
a jelenkori fejlett társadalmak mindegyike támogatja a
gyermekvállalást. A vállalt gyermekek után pénzügyi
támogatást fizet, a gyermekek egészségvédelmét, oktatását
magára vállalja.
Mennyre függ a gyermek nevelés eredménye a családi háttértől.
Annak ellenére, hogy a felneveltek értéke elsősorban a
családi háttértől függ, sem a politikai, sem a
társadalomtudósok ezt nem méri. Pedig semmi sem mutatja
jobban a következő generáció várható teljesítményét, mint az
ENSZ felmérése a PISA mutatóval. Ez a mutató ötven éve a
skandináv államokban a legjobb. A bolsevik forradalomig
Finnország a cári Oroszország egyik etnikuma volt. Élt az
alkalommal, és a forradalom során önállóvá vált, és a három
skandináv ország útját járja, főleg az oktatási rendszerével.
Ennek köszönhetően mára a világ öt legfejlettebb társadalmú
országa, Norvégia, Dánia, Kanada közé emelkedett.
A második világháborút követő időben a három távol-keleti
kis, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr a kis tigris néven a
világ élvonalába emelkedett. Ezek azért lehettek a 20. század
második felnek legtöbbet fejlődő országai, mert az oktatási
rendszerük a világ élvonalába került.
Az eredmények alapján egyértelmű a tanulság, a világ
élvonalába kerülést csak az oktatási rendszer élvonalába
kerüléssel lehet elérni.
Az oktatási rendszer megjavítása.
A két háború közti rendszer egyetlen eredménye az oktatás
előtérbe állítása volt.
Ennek az eredménye első sorban a zsidó polgárság volt. Ezek
ismerték fel az oktatásban rejlő lehetőségeket. Ennek
egyetlen vitathatatlan bajnoka volt a Fasori Evangélikus
Gimnázium. Máig megdönthetetlen eredménye a tudósok képzése
volt. Ez a gimnázium a második világháború után akkor épült,
amikor a magyar zsidóság felismerte, hogy az első
zsidótörvénnyel szemben csak a tudományokban elérhető
eredményekkel lehet érvényesülni. Ahogy az események
igazolták a zsidók vagyonát el lehet rabolni, de a tudományos
sikereikre máig még a magyar antiszemiták is büszkék. Ennek a
gimnáziumnak a sikere arra épült, hogy a tanulók többsége két
okból a fiatalok élcsapata volt. Ezt máig nem tudatosítjuk. A
vidéki evangélikus papok gyermekei a magyar népi színe-java
volt. Ezek mellé pedig felvették a budapesti zsidó
nagypolgárság az európai zsidó polgárság elitje volt.

8

A másik két háború közti hősünk az antiszemita arisztokrata
gróf Klebelsberg Kunó volt. Ő az első zsidótörvényt
előterjesztő belügyminiszterünk volt, aki később
kultuszminiszterként felszámolta a magyar analfabetizmust.
Megrögzött revizionizmusa és antiszemitizmusa ellenére az
első európai kultuszminiszter, aki a közoktatásban látta a
nemzet felemelkedésének alapját. Kultusz minisztersége alatt
a mi országok fordított arányában a legtöbbet a közoktatásra.
Ezt a kérdést a magyar bolsevik rendszer is követte azzal,
hogy a vidéki egyetemisták politikai erejét jelentő népi
kollégiumokra éítetrte.

Tőke és Munkaerő

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 25

Tőke és Munkaerő
Harari

Marx fő művének a Tőke címet adta, abban a hitben élt, hogy a tőkések kizsákmányolásának a felszámolása a munkások elsődleges politikai feladata. Elhitte, ha a munkások kerülnek hatalomra, azok létre fogják hozni az általa ideálisnak tartott kommunista társadalmat. Meg kell ragadni a politikai hatalmat, és spontán létrejön az általa ideálisnak tartott, tőkésektől megszabadított társadalom.
Neki ugyan fogalma sem lehetett arról, hogy milyen társadalmi alépítményt fog hozni a tudományos és technikai forradalom. Nagyobb hibája mégis az volt, hogy a tőkés osztálytársadalom ugyan nem tökéletes, de azt nem ismerte fel, hogy az ember múltjának mégis a legjobb társadalma volt. Azt ugyan ennek ellenére állítani lehetett, hogy minden előző társadalomhoz képest magas csúcsot jelentett. Nem vette tudomásul, hogy a fajunk társadalmi fejlődési sebessége egyrészt gyorsult, és egyre fejlettebb formákban jelent meg.
Arra nem is kereste a magyarázatot, hogy miért tételezheti fel az általa elképzelt kommunista társadalom után már nincs is továbblépésre szükség, mert az a társadalom már tökéletes beteljesülés lesz.
Nem emlékszem olyan utalására sem, hogy a homo sapiens az eddig megismert legtökéletesebb faj lett. Az utóbbi mintegy tízezer évben a létszáma ezerszeresére növekedet, és a földön lévő biológiai élet, a növények és az állatok öthatodát az igényei szolgálatába állította. Harari könyvét azért tekintem klasszikus tudományos műnek, mert bebizonyította, hogy fajunk eddigi életének 98 százalékában egy ritka emberszabású állatként élt a természeti környezetébe szervesen beépülve. Ezt ő azzal illusztrálta, hogy az ember közel 500 évig egy viszonylag ritka emberszabású állatként élt, mint kisbetűs homo sapiens. Csak alig tízezer éve lett az emlősállatból ember, isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens, vagyis egy óriási minőségi ugrással a természetbe szerepet játszó ritka állatból, a természetet szolgálatába állító ember. Életem egyik nagy élménye lett Harari egyetlen ábrája, amiben azt ábrázolta, hogy a Dél-Afrikában közel félmillió éven keresztül egy jelentételen állat, egyik emberszabású majom volt. Az utóbbi tízezer évben azonban a földön élő növények és állatok négyötödét nemcsak a maga szolgálatába állította. Ezerszeresére növelte létszámát. Harari mércéjével mérve, a legnagyobb súlyú emlős lett.
Milliószorosára növelte a fizikai képességeit. A gyűjtögető korban még a fajunk szinte minden testi képessége szegénynek bizonyult a versenytársaihoz képest. Jelenleg nincs olyan fizikai képesség, amit az eszközeivel nem múlik magasan felül a legnagyobb állati képességeken. Az állatoknál százszor gyorsabban közlekedünk, sok ezerszer nagyobb fizikai erőt tudunk kifejteni, milliószor jobban tudunk egymással kommunikálni.
Megháromszorozta nőtt az átlagos várható életkorunk. Ez talán a legkisebb növekedés, de még így is példátlan az állatok világában.  
Negyedével megnöveltük a testmagasságunkat. Ez nekem egyik kedvenc társadalmi mutatóm. Nemcsak azért, mert minden történelmi korban az elért életszínvonal legjobb mutatója, hanem azért is mert magyar találmány. Középiskolás koromban az egészségügyet tanító tanárunk volt, akit a szakma mindenütt az ő találmányának ismeri el. Kaposváron egy zsidó gyermekorvos volt, aki a Kiegyezés óta a 44-es Somogyi Gyalogezred sorozási adatit dolgozta fel haláláig.
Itt nem tudok elhallgatni egy tényt. Véli doktor kimutatása szerint 1867-2010 között a besorozott katonák testmagasága a Rákosi korban nőtt a leggyorsabban. Ezt én sem tudtam elfogadni, utánajártam. Kiderült, hogy a magyar nép táplálkozása valóban akkor javult a legjobban. Akkor lett először minden falusi családnak saját földje, megtermelt kenyérgabonája. Akkor volt a legnagyobb a kenyérfogyasztás, a keresetekhez viszonyítva a legolcsóbb a kenyér, akkor vált általánossá a munkahelyi érkeztetés, jelentek meg a konzervek és a hűtőszekrények, akkor volt történelmünkben először mindenkinek munkája.

A tőkésosztály társadalma.

Marx a korának legnagyobb társadalomtudósa a saját társadalmát embertelennek minősítette, holott az a múltjánál toronymagasan jobb társadalom volt. Marx korában Nagy Britannia, a tőkések első ipari és katonai szuperhatalma volt. Furcsának tűnik, hogy ebben a birodalomban egy történelmi materialista társadalomtudós a tőkések osztálytársadalmát életképtelennek minősítette, és erőszakos megdöntésére, és az általa ideálisnak tartott kommunista társadalommal való lecserélésére biztatta.
Említést sem találtam arról, hogy Marx korában az angol munkások testmagassága, az életkörülmények minősségének a legjobb mércéje annyira megnőtt, hogy a flottában emelni kellett a szintek közti magasságot.
A tőkések kizsákmányolása nem azért volt, mert a tőkések voltak a munkaadók, hanem azért mert tőkehiány és munkaerő felesleg volt. A tőkések és a munkások közti osztozkodást csak akkor lehetne igazságtalannak minősíteni, ha megvizsgálta volna a munkások kínálatának és a tőkések munkaerő igénye között egyensúly lett volna. Ekkor megláthatta volna, hogy több volt a munkás, mint amennyit a tőkések foglalkoztatni képesek voltak. Minden osztálytársadalmában több volt a munkára alkalmas munkaerő, mint amennyit az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a fölesurak, illetve a tőkések igényeltek.
Marx óvakodott attól, hogy tudomásul vegye a termékek és a szolgáltatások ára nem az étékük körül ingadozott, hanem azt kereslet és kínálat aránya alakította. A tőkések sem rendelkeztek olyan képességgel, hogy a munkaerő árát alakíthassák, hogy eleve képesek a kizsákmányolásra, függetlenül attól, hogyan aránylik a tőke munkaerő igénye a munkaerő kínálatához képest.
Marx a korábbi társadalmakat is olyanoknak minősítette, hogy azokban a rabszolgatartók, illetve a földesurak azért voltak kizsákmányolók, mert embertelenek voltak. Nem vette tudomásul, hogy a minden osztálytársadalmat jellemző kizsákmányolásnak közös objektív oka volt, a munkaerő gyorsabb szaporodása, mint a társadalom foglalkoztatási kapacitása.
Azt nemcsak Marx, de Harari sem ismerte fel, hogy a homo sapiens kora akkor fordul, amikor a gyűjtögető homo sapiens a magát munkájával eltartó Homo sapienssé vált. Ezzel az életfenntartási forma változással az járt, hogy amíg a gyűjtögető ember várható életkora és szaporasága között egyensúly volt, a magát munkával eltartó Homo sapiens életkora meghosszabbodott, ennek következtében túlszaporodó fajjá vált.
A tudomány fajunk történetében ezt a változást úgy értelmezte, hogy a még ritka és kiszolgáltatott állat volt fajunk, amikor azonban az agyának a fejődése felszabadult isten teremtménye lett, és az uralma a természet felett felgyorsult.
Ezt Marx figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy korában milyen társadalmi változásra volna szükség. Harari viszont arra vállalkozott, hogy fajunk jövőjének megfejtéséhez előbb a viszonylag rövid múltjának a feltárására van szükség. Első két könyve ennek érdekében példátlan szolgálatot tett.
A most megjelent könyve azonban arról tanúskodik, hogy a Homo sapiens rövidútjának fő problémáját nem értette meg. A biológia órájával mérve ez az alig tízezer év nagyon rövid idő mégis példátlan eredményt hozott. Fajunk a bolygóját a szolgálatába állította. Fajunk ugyan szinte azonnal kíváncsi volt arra, van-e élet más égitesteken. Erre a kérdésre a választ rossz úton kereste és keresi, mert azt kutatja a világűrben, hogy hol van olyan égitest, ahol az életkörülmények hasonlóak a földünkéhez. Vagyis azt keresik, hogy hol jöhetett létre az élet. Azt fel sem vetik, hogy a létrejött élet számára hol voltak olyanok a feltételek, hogy a létrejött élet fejlődése is megtörténhessen. Azzal szinte senki sem foglalkozik, hogy mitől függ a létrejött élet fejlődése. Nincs ugyan okunk azt feltételezni, hogy a földünkön létrejött élet fejlődési sebessége maximális volt. A milliárd lehetőségek között az egynek ismerete ugyanis nem jogosít fel arra, hogy azt az optimumnak minősítsük.
Azt ugyan tudományosan elfogadott ténynek tekinthetjük, hogy a földünkön az élet fejlődési sebessége annak volt köszönhető, hogy bolygónkon nagyon változékonyak voltak a már létrejött élet adottságai. Nem vagyok csillagász, nem is érthetem, hogy miért történt bolygónkon viszonylag sok olyan változás, amihez a rajta megjelent életnek igazodni kellett.
Véleményem szerint, a bolygónkon történt változások a rajta kialakult élettől függetlenek, a jelenlegi az első, amint a rajta kialakult élet okoz. A jelenlegi felmelegedést nem a nap-rendszeren belüli változás, hanem a rajta kialakult élet csúcsát jelentő fajunk okozott. Fajunk az utóbbi tízezer év során, azon belül is leginkább az utóbbi száz évben úgy rendezkedett be, ami a légkörünket jelentősen átalakította. Az életmódunk olyan légköri változásokat okozott, amelyek hatására nő a bolygónk éghajlatának a hőmérséklete.
Ennyi is bőven elegendő annak bizonyítására, hogy a jelenlegi felmelegedés minőségében teljesen más, mint a megelőzők. Azoknak a létrejöttében nem volt szerepünk, a jelenlegit pedig mi okozzuk.

A Homo sapiens túlnépesedő faj lett.

A gabonatermelő és az állattartó, majd az iparban és a szolgáltatásokban dolgozó ember jobban és rendszeresebben táplálkozott, ezért nőni kezdett a várható életkora. Egyre tovább élt, és ezért gyorsabban szaporodott, mint amennyi munkaalkalmat a technikai fejlődés biztosított. Ebből az fakadt, hogy minden osztálytársadalom képtelen volt arra, hogy a lakosságának a spontán szaporodása számára elegendő munkaalkalmat teremtsen. A túlnépesedést az uralkodó osztály csak a halálozás fokozásával tudta mérsékelni. Az fel sem merült a társadalomtudósokban, hogy mi okozza azt, hogy mindhárom osztálytársadalomnak közös jellemzője volt a halálozás okozása, annak ellenére, hogy mégis az osztálytársadalmakat a túlnépesedés jellemezte. Fel sem vetődött senkiben hogyan alakult volna a társadalmak túlnépesedése, ha nem jellemezte volna azokat a lakosság túlnépesedése, a háborúzások okozta ember és vagyonpusztítás, és nem üldözték volna az ember tudásvágyát.
Először a már gazdag puritán társadalmakban vált jellemzővé a fogamzásgátlók általános használata, aminek köszönhetően olyan alacsonyra csökkent a gyermekvállalás, hogy leállt a népesség növekedése. Erre ezek a társadalmak azzal reagáltak, hogy fajunk életben először ezek a társadalmak a gyermekvállalás anyagi támogatásával igyekeztek a szülők által vállaltnál több gyermek vállalását, ami már megszűntette a halálozás fokozásának szükségességét. Olyan társadalom mégsem alakult ki, amiben az állam erőszakkal kényszerítette volna a szülőket több gyermek vállalására.
Ezt először a puritán, de még szegény és elmaradott Kínában a marxisra rendszer ismerte fel, és erőszakkal vezette be az egyelten gyermek vállalását. Ezzel azonnal felszámolta a kizsákmányolást, elindította az egy főre jutó jövedelemnek és vagyonnak a példátlanul gyors növekedésélt.
Kínában kiderült, hogy a tőkés csak akkor képes a munkásai kizsákmányolására, ha azokból a kínálat nem nagyobb, mint a tőkések munkaerő igénye.
Az elmúlt hatvan év tapasztalati alapján már egyértelmű a válasz, hogy a munkások kizsákmányolásának az volt az oka, hogy a homo sapiens ösztöne sokkal gyorsabb népesség növekedést hoz létre, mint amire a gyűjtögetés idején jellemző 25 év körüli várható életkor mellett szükség volt. Amennyit foglalkoznak a demográfusok a népesség növekedésével, annyira fel sem említik, hogy fajunk a gabonatermelő és a pásztorkodó társadalmakban túlszaporodó fajjá vált. A homo sapiens lett az első faj, amelyik életében a várható életkor alaposan megváltozott, a szaporodási ösztön viszont változatlan maradt.
Az önözéses gabonatermelő és pásztorkodó kultúrákban néhány generáció alatt is jelentősen megnőtt a várható életkor, ennek következtében a lakosság szaporasága. Szinte azonnal megjelentek a felesleges munkaerőt foglalkoztató közmunkák. A gyűjtögető életmódunkban is előfordultak közfoglalkozások, ennek klasszikus példája volt Stonehenge. Ezek többsége ott történt, ahol a dagály által visszahagyott puhatestűek kevés munkával, nagyon könnyen elérhető táplálékozást biztosítottak. Nem véletlen, hogy ezek többsége Európa Atlanti óceáni síkságain történt. Az ilyen jelentős dagályú síkságokon a könnyen összegyűjtött puhatestűket a tenger gyümölcseinek hívják. Véleményem szerint, ezek a viszonylag kis területek jelentették számunka az első táplálkozási forradalmat, ami az agyfejlődésünket felgyorsította.
Ma már tudjuk, hogy fajunk többségének a táplálkozási forradalma csak akkor történt, amikor az emberiség többsége is képessé vált arra, hogy a nagy ragadozókat tűzzel elzavarja a zsákmányától. Az így megszerzett dögöt birtokába vehette, a húsát és a csontok velőjét megsütötte, megfőzte ezzel nemcsak emészthetővé, de fertőtlenítetté is tette.
A dagály által visszahagyott puhatestűeken a madarak milliói ma is táplálkoznak. Az ilyen tengerpartokon olyan dombra épült olyan falvak is találhatók, amik évezredek óta a gyűjtögetők települései voltak, és alattuk a lakóhelyük a sok ezer év alatt eldobált kagylóhéjak, csigaházak dombbá nőttek.
A gyűjtögető népek életterének azonban talán egyetlen százaléka volt a dagályok által naponta meglátogatott síkság. Az emberiség óriási többsége ettől nagyon más adottságú területeken élt.
Ezért a fajunk sorsát átalakító táplálkozás forradalma a nagy macskák által uralt élettereinkben történt. Az ember lett az első olyan emlős, amelyik a húst megsütötte, megfőzte, füstöléssel tartósította. Ezt is csak a megjelenése óta eltelt időnek utolsó tizedében történt.
Éppen a közelmúltban állapították meg amerikai és belga tudósok, hogy az emberszabású majmok génjeiben egymillió éve jelent meg az az elem, ami lehetővé tette a viszonylag gyors agyfejlődést, de csak akkor, ha annak energiaigényét a táplálkozás biztosította. Ez a biztosítottság azonban csak a fajunk életének az utolsó egyetlen százalékában történt meg azzal, hogy a homo sapiens a ragadozóktól elrabolt zsákmányt megsütötte, megfőzte, a gabona magjait megtörte, élesztővel erjesztette, és megsütötte, illetve megfőzte. A tápláléknak ez az emészthetőbbé tétele biztosított a táplálkozásnak annyi energiát, hogy a homo sapiens agya fejlődhetett. Ezzel lett a homo sapiens állatból isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens. Ez ugyan most lett tudományosan bizonyított, az emberteremtést minden mitológia mégis erre az időpontra tette. Nehezen magyarázható, hogy annak ellenére, hogy fajunk, a homo sapiens mintegy 500 ezer éve már létezett, a teremtése idejét mégis ösztönösen oda tette, amikor már a táplálékát emészthetővé tette. A fajunk eredetét minden mitológia, időszámítás oda tette, amikor a táplálkozásunkat nemcsak megtermeltük, de emészthetőbbé is tettük.
Annak azonban nyomát sem találtam, aki felismerte a tényt, hogy a jobb táplálkozás egyúttal a várható életkorunk meghosszabbodásával, a szaporaságunk felgyorsulásával is járt. A jobban táplálkozó ember várható életkora elkezdett növekedni, és ezzel túlnépesedő fajjá vált.

A Homo sapiens túlszaporodó faj lett.

Fajunk utóbbi tízezer éves történetét azért nem érhettük meg, mert nem vettük tudomásul, hogy a hosszabb éltünk felgyorsította szaporodásunkat is.
Harari még abba a túlzásba is esett, hogy amíg a múltukban a fő halálozási fő oka az alultápláltság volt, a jelenkorban a fő halálok túltápláltság lett.

Európa nyugati felén megszűnt a túlnépesedés.

A két világháború közti fasizmusok lelkes hívei voltak a minél nagyobb gyermekvállalásnak, mert az erőszakos terjeszkedésüket a nagyobb katonai erejükkel kívánták megvalósítani. A nők nagyobb szerepét sem a gazdaság teljesítményének a növelésére, hanem a minél több gyermek felnevelésére kívánták fordítani.
A fasizmusok háborús veresége után a nagyon gyorsan elterjedt a tudomány által megoldott fogamzásgátlás általános használata. Ennek, és nem a politikai hatalom akaratának köszönhetően, a létszám újratermelését biztosító szint alá csökkent a gyermekvállalás. Még a demográfusok sem ismerték fel, hogy elsősorban ennek köszönhetően, az államok gyermekvállalás támogatása ellenére, csökkenni kezdett Európa nyugati felén a lakosság száma. A már gazdag, puritán lakosságú tőkés osztálytársadalmak átalakultak gyorsan gazdagodó jóléti társadalmakká. Ezt az összefüggést a történészek máig sem ismerték fel. Nyoma sem található annak, hogy az európai jóléti társadalmak a népességük csökkenésének köszönhetik, hogy a dolgozókat kizsákmányoló tőkések politikai uralma megszűnt, és fajunk történetében először a lakosság egészének érdekét szolgáló, találóan jólétinek nevezhető társadalmak alakultak ki. Ezt megelőzően a fejlettebb társadalmakban csak az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a földesurak, és végül a tőkések voltak gazdagok. Jelenleg a legfejlettebb társadalmakban még a társadalom által nem foglalkoztatottak is irigylésre méltón élnek az emberiség kétharmadában élő dolgozókhoz képest.
A jelenlegi emberiség egyötöde él olyan jóléti társadalmakban, ahol a lakosság legalsó tizede is jobban él, mint az emberiség lemaradt háromötödében a lakosság foglalkoztatott kétharmada. Ezért ma közel kétmilliárd ember egyetlen reménye, hogy a jóléti államokba költözhessen.

Akik spontán érték el a milliárdok által irigyeltséget?

Ezt a világ tíz legfejlettebb országának a példája mutatja. Ezek sorrendje: Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok. Ebből hat viszonylag is európai, nemzeti állam, négy pedig az óceánokon túli, még ritkán lakott, vegyes etnikumú lakosságú, volt angol gyarmat. Az előbbiek lakossága a példátlan jólétük ellenére csökken. Az utóbbiak az egyetlen jelentős számú bevándorlók legfeljebb egyetlen százalékát, előzetes szelekciójuk után befogadni hajlandóak.
A már fejlett és gyorsan fejlődő kelet-ázsiai országok eleve túlnépesedettek, kulturálisan türelmetlenek az idegen etnikumokkal szemben még akkor is, ha azok minősége kiváló. Ilyen Japán, ahol a munkaképes korú lakosság gyorsan csökken, és ahol a nők foglalkoztatása példátlanul alacsony.

A gyorsan növekvő lakosság lehetetlenné teszi a sikert.

A kínai marxistáknak abban a Kelet-Ázsiában kellett az egy lakosra vetített mutatókban a gyorsan növő kulturális környezetben felzárkózni, ahol a kisebb országokban a népszaporulat már leállt. Japán, majd a négy kis tigris felzárkózott a világgazdaság élvonalába annak köszönhetően, hogy ezekben a második világháború után általánossá vált a fogamzásgátlók használata, ennek köszönhetően, az lakosság újratermelés szintje alá csökkent. Ezt kiegészítette az a Nyugaton nem hangsúlyozott tény, hogy a lánygyerekeket a családnak élésre, nem a társadalmi munkamegosztásba való beépülésre nevelték. Ehhez járult még az is, hogy a kihordott magzatokban tíz százalékkal kevesebb lény, leendő anya született, mint fiú.
A kínai politikai vezetés arról is értesült, hogy Európa nyugati felében a fogamzásgátlás elterjedésének köszönhetően leállt a túlnépesedés, és megindult a gyors gazdagodásuk. Ezzel szemben Kínában elsősorban az egészségügyi szolgáltatásoknak és a mély szegénység felszámolásának köszönhetően 3 százalékkal, 70 millióval nőtt a lakosság száma. Ezek felnevelési költségével, és vagyonnal való ellátása felemésztette az egy lakosra jutó vagyon növelésének lehetőségét.
A kínai kommunista diktatúra ugyan nem publikálta az 1990-es reformjának a kidolgozása részleteit, de tény, hogy ők voltak az első marxisták, akik a gyors népszaporulat hátrányait a gyakorlatban érezték.
Amennyire érthető, hogy a gazdaság piacosítása népszerű, a gyermekvállalás pedig népszerűtlen volt a kínai közvélemény számára. Az sem vitatható, hogy a magas gyermekhalálozáshoz, és a rövid élethez szokott kínai kultúrában a gyermekvállalás virtus volt, és az egyetlen gyerekvállalásra történő hatósági kényszerítés kegyetlen beavatkozás volt. A társadalom számára optimális gyermekvállalás olyan, amelyikben a családok iskolázottságához, és jövedelmével arányos a vállalt gyermek száma.

A politikusoknak általában nem a legjobb, hanem mindig a legreálisabb megoldást kell keresni. Abban látom az Orbán Viktor legnagyobb erényét, hogy nem az elméletileg a legjobb, hanem mindig a választók számára a legjobban elfogadott megoldást választja. Ezért veszem tudomásul, hogy az EU választások előtt nem a minél értékesebb, hanem a minél nagyobb számú gyermekvállalást támogatja. Jelenleg az EU befogadási mániájának a megállítása a fontos, ahhoz pedig népszerűségre van szükség.

Mit gondolna Marx a marxista Kínáról

Kopátsy Sándor                EH                   2019 04 02

Mit gondolna Marx a marxista Kínáról.

Karl Marx a 19. század egyik legnagyobb társadalomtudósa volt, hitvallása szerint történelmi materialista akart lenni, de a sors fintora révén valláslapító lett. Vallása pedig példátlan gyorsan világvallások egyikévé vált. 1883-as halála után alig 35 évvel a cári feudális Oroszország 1917-ben már Európa keleti, főleg ortodox keresztény népei már a bolsevik marxista párt Szovjetunió vezetése alatt állt. Ez a párt fő céljának a kommunista társadalom előszobájának, a szocialista diktatúrának az építését tekintette feladatának. Ekkor a nyugat-európai fejlett tőkésállamokban már erősek voltak már jelentős politikai erőt jelentetek a mérsékelten marxisa szociáldemokraták, s latin országokban pedig az euró kommunista pártok.
A második világháború után. Jaltában az Egyesült Államok elnökének akaratából a bolsevik Szovjetunió felügyeleti jogot kapott a megosztott Németország keleti tartományai, és az ettől keletre lévő országok felett. Ezek az országok így gyorsan áttértek a „marxista hitre”. Őket gyorsan követte Kína, Észak-Korea, Vietnám Kuba és egy sor kisebb-nagyobb ázsiai-afrikai ország. A marxizmus abban a tekintetben tehát nagyon sikeres volt, hogy világvallássá emelkedett alig hatvan évvel a profétája halála után. Igaz, a gyors terjedés annak is köszönhető volt, hogy Szovjetunió költséget nem kímélve fegyverkezett és terjesztette az ideológiáját. A kommunikációs technika forradalma felgyorsította a marxizmus terjesztését.
1990-ben a bolsevik marxista diktatúra, a Szovjetunió szétesésével és az utódállamok és a csatlósok mindegyike, ugyan nagyon eltérő mértékben, de feladta a marxista diktatúráját. Ezzel egy időben a kommunista Kína a történelem legnagyobb nemzeti birodalma gazdaságát piacosította, a túlnépesedését pedig leállította. Ezzel Kína a világ legnépesebb, az emberiség ötödé jelentő, keményen puritán országa minden várokozást messze felmúló birodalma lett. Kína 1990 utáni története váratlanul azt is felismerte, hogy nem elég a puritanizmus, a sikernek van további két feltétele, a gazdaság piacosítása, és a népesség növekedésének megállítása. Kínában ez nemcsak megfér a marxizmussal, de éppen ez az igazi marxizmus.
Ezt az írást azért kezdtem el, mert elgondolkodtam azon, mit szólna a feltámadt Marx ahhoz, amit Kína 1990 óta csinál?
Weber két tévedése
Marxot a történelem legnagyobbjai egyikének, zseninek tartom, de az ő korában még senki nem sejthette, hogy a gyarmatbirodalmak hatalma és kizsákmányolása megszűnik, hogy az Egyesült Államok lesz emberiség első, az egész világra kiterjedő szuperhatalma és hogy alig harminc éven belül mellé társul a Kommunista Kína.
Marx számára egyértelmű volt, hogy a fejlettebb társadalmak lesznek előbb kommunisták. Azt csak a követői emlegetik, hogy öreg korában már felvetette a gyengébb társadalmakban a tőkésosztály uralmának a felszámolását. A túlnépesedés veszélyét kortársa Malthus már akkor felvetette, amikor a gyarmattartó tőkés társadalmakban az 1-2 ezrelékes népszaporulat megkétszereződött. Azt senki sem sejtette, hogy 4-5 százalékos, akár ötvenszeres népszaporulat is létrejöhet.
Viszont Max Weber volt az első, aki felismerte, hogy a puritanizmus a többi viselkedési kultúránál hatékonyabb. Ezt azzal fogalmazta meg, hogy csak a protestáns népek képesek a többi kultúránál hatékonyabb felépítményt építeni, és működtetni. Ezzel elsőként találta meg valaki a történelmi materialisták között, aki felismerte, hogy a tőkésosztály társadalmán túllépni másoknál sokkal eredményesebben csak a puritán népek képesek. Weber felismerése maradéktalanul megvalósult, mert a világ legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő társadalmai mindegyikében a lakosság többsége puritán.
Weber abban ugyan tévedett, hogy puritán viselkedésű népek csak protestánsok. Ez már Európában sem igaz, mert a németek, franciák, olaszok és szlávok mindegyike puritán módon viselkedik. Még nagyobb tévedése az volt, hogy ő sem ismerte fel, hogy az európai protestáns népeknél a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak, és többször annyian vannak. Amiről nemcsak Malthusnak, de Marxnak sem volt fogalma hogy a társadalom fejlődése eleve lehetetlen néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat esetében.
Az máig fel sem merült, hogy meg kell állítani a lakosság gyors növekedését. Ezt még az 1990-es reform esetében is meglepetéssel fogadtuk, hogy 1990-ben szinte máig nagyon szigorúan és egységesen egyetlen gyermeket vállalhattak a városokban lakó kínaiak. Ez annál is inkább így éreztük, mivel minden jóléti társadalom a gyermekvállalás olyan állami támogatását működteti, ami kontraszelekciót eredményez, vagyis minél szegényebbek és iskolázatlanabbak a szülők, a tényleges ráfordítással fordítottan arányos állami támogatást élvezhetnek. Holott a fordítottja volna a társadalom érdeke, minél jobbak a családi adottságok, viszonylag annál kevesebbet vállal az állam. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, mert még a mérése is tilos. A jelenkori társadalom legnagyobb értéke a kiváló munkaerő. Az országok népességének nagysága nem előny, hanem hátrány, ha a lakosság kevert kultúrájú. Ezt bizonyítja a tény, hogy a hat leggazdagabb európai ország Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia lakossága 15 milliónál kisebb.
Elgondolkodtató, hogy ma az átlagkeresetekben néhány volt szovjet tagállam és csatlós is megelőz minket. Mi a rendszerváltás előtt a legvidámabb barakk voltunk. Jelenleg az átlagkereset országunkban kereken 200 ezer forint. Ezzel szemben Szlovéniában 340, Csehországban 246, Horvátországban 230, Lengyelországban 225, Szlovákiában 220, Lettországban 206 ezer forint. Kelet-Németországban 690 ezer forint, mintegy tíz-húsz százalékkal a német országos átlag alatt. van.
Ha valaki az első világháború előtt azt jósolja, hogy száz év múlva a szlovákok tíz százalékkal előttünk járnak, de még a horvátok is kicsivel nálunk jobban keresnek, vagyis Trianonnak köszönhetően, ez a két nép is jobban járt. Senki sem képzelte el, hogy az önálló Csehországban mára az átlagbér negyede lesz, mint Ausztriában, ahol jelenleg alig valamivel Németország mögött van.
A Trianon előtti és a mai szembeállítások sokat segítenek minket, magyarokat, hogy Trianont a második száz évben jobban megértsük, mint az elsőben.

A népszaporulat az utóbbi száz éve Európában.

Azt ugyan hetven éve felismertem, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulat elviselhetetlen. A tényszámok ennek tízszerese felett volt. Európában a népesség növekedését az elmúlt száz évben mégsem elemeztem. Csak a kínai reform után döbbentem rá, hogy ebben a tekintetben mekkora fordulat következett be a Nyugaton. A 20. század első felében még minden európai országban a túlnépesedést csak a többség nyomora, a háborúzások és a magas halandóság tartotta vissza. Európában a 20. század közepén a fogamzásgátlók elérhetősége a szülők számára biztosította a gyermekvállalás szabályozását, ennek következtében népességvesztés történik Európában. Erre az érintett államok azzal reagáltak, hogy bevezették a gyermekvállalás állami támogatását. Ez az állami támogatás azonban kontraszelekciót okozott. Minél szegényebbek voltak a családok annál több gyermeket vállaltak. Senki sem ismerte fel, hogy a vállalt gyerekek számához igazított állami támogatás éppen akkor teremtett kontraszelekciót, amikor a munkaerő értéke szinte csak a minőségétől függ. Amennyire azt a közvélemény látta, a politikai elit nem veszi tudomásul. Csak olyanokkal találkoztam, akik még a ténylegesnél is súlyosabbnak ítélték meg a kontraszelekciót. Ugyanakkor a hivatalos politika ebben fajgyűlöletet lát. Annak ellenére, hogy a tudományos és technikai forradalom a munkaerőt a minősége alapján értékeli, a politika és a pedagógia csak a mennyiségét látja.
Pedagógusként megdöbbenten ismertem fel, hogy a történelemben az olyan szakmák oktatása, amiben hiány van, eleve piacos volt. A művészeket és a hívatások sportolókat az ókorban is adottságaik tekintetében homogén csoportokban, a politikától függetlenül képezték. Az ókori görög társadalmakban a kiváló művészek és sportolók, származásuktól függetlenül arisztokraták voltak. A beiskolázásuk nem származási, hanem képességi alapon történt.
Ez eleve így volt, és máig is így maradt. Művészetekben és sportokban az oktatásunk a világ élvonalába tartozik, a közoktatásunk azonban egyre romlik. Gyermekkorom középiskoláiban csak a politikai elit, az úri középosztály, a zsidó polgárság és a falusi tehetségek kis hányada tanult. Ez a társadalmi összetétel garancia volt arra, hogy a magyar középfokú képzés világszínvonalú volt. Az egyetemeken pedig még ennél is nagyobb volt a szelekció.
Marxnak arról sem volt fogalma arról, hogy az egészségügy forradalmának köszönhetően az elmaradt társadalmakban a népesség növekedése 3-4 százalékos is lehet. Ugyanakkor a fejlett tőkés osztálytársadalmakban, a huszadik század tudományos és technológiai fejlődésének köszönhetően a Föld minden részén társadalmi fejlődés nélkül megsokszorozódott a népesség növekedése. Ez nemcsak Marx korában, de még a 20. század első harmadában is elképzelhetetlen volt. De azt is csak most kezdik felismerni, hogy a társadalmi fejlettséget nem lehet csak az országok nemzeti jövedelme növekedésével mérni, hanem csak több olyan mutató eredőjével, mint az egy főre jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és az iskolázottsággal. Ezek az adatok rendelkezésre állnak, hiszen az ENSZ immár csaknem hatvan éve méri ezt, de a mai közgazdaságtan még mindig alig használja.
Mindig hiányoltam a negyedik mérőszámot az egy főre jutó nemzeti vagyont. Engem egy könyv terelt a népszaporulat vizsgálata felé, amelyik bebizonyította, hogy az egy főre jutó jövedelem és vagyon aránya minden kultúrában viszonylag állandó, de a kultúrák között nagyok a különbségek. Ennek során döbbentem rá, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulattal járó vagyonigény, különösen a puritán kultúrájú népek esetében, már elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. E
Rácz Jenőnek és z a könyv az 50-es évek elején jelent meg. A szerzői Rácz Jenő, a forintot bevezető kisgazdapárti pénzügyminiszter miniszter és Bródy András akadémikus közgazdász. A címe: A tőkés társadalmak vagyonigénye. Ez a könyv győzött meg arról, hogy mi volt az alapja Max Weber felismerésének, hogy a kultúrák között csak a puritánok lesznek képesek a többi kultúránál hatékonyabb társadalmi felépítményt létrehozni. A nyugati kultúrák közül ugyanis a protestánsok vagyonigénye volt és maradt a legnagyobb. Márpedig minél nagyobb egy kultúra viszonylagos vagyonigénye, annál alacsonyabb lakosságnövekedést képes elviselni. Akkor, és az óta is, néhányszor felmértem Magyarország etnikumainak a viszonylagos vagyonigényét. Ez az utóbbi száz évben nem változott.
A világháború előtt a magyarországi etnikumok közül a magyar zsidóságnak volt a legmagasabb a jövedelme, de ehhez viszonyítva is négyszeres volt a vagyona. A protestáns magyarok és svábok vagyona a jövedelmükhöz képest háromszoros, a katolikus magyarok jövedelmükhöz viszonyított vagyona kétszeres volt. A katolikus parasztságnak a protestánsokéhoz képest kisebb vagyon elsődleges oka a nagyobb számú gyermekvállalásuk volt. A Trianon előtti Magyarországon a legkisebb jövedelme és vagyona az olyan, sokszor csak megtűrt nemzeti kisebbségeknek, mint a szlovákoknak, a ruténeknek, románoknak, a szerbeknek és a horvátoknak volt. Minden etnikum között a legszegényebb cigányság vagyon még az éves jövedelmüket sem érte el.
A Trianon utáni Magyarországon az etnikumok viszonylagos vagyonaránya számottevően változott, a zsidóságé csökkent – nem utolsósorban a Horthy-korszak elnyomó törvényeinek köszönhetően, - a magyaroké viszont nőtt. Ezt kimondani még száz év után is hazaárulásnak számit, mégis leírom, az ország lakossága jobban élt, él, és több a vagyona, mint ahogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő országban volt. Ezért irritáló például a határon túli kisebbségbe került magyarságnak olyan kettős állampolgárságot ajándékozni, ami nem teszi számukra lehetővé, hogy a megmaradt, de sokkal jobban élő anya országukban élhessenek.
Itt írom le azt is, hogy a római katolikus egyház hibázik, amikor szembehelyezkedik a fogamzásgátlók használatával és az abortusszal, mert éppen ezzel hátráltatja általában a katolikus, és még inkább a latin-amerikai országok fejlődését. Fajunk története azt bizonyítja, hogy az ember csak azért élhette túl az osztálytársadalmak évezredeit, mert minden társadalom fokozta a természetes halálozást. A fajunk sorsáért felelősek tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és tudás üldözése ellen. Odáig mégsem jutott el senki, mi lett volna, ha a túlnépesedés elszabadul. A túlnépesedés veszélyét is először a 19 század elején csak Malthus publikálta, amiért a vallások azonnal üldözni kezdték, mert szerintük a fogamzás is isten akarata. A tudományok pedig azért, mert a mű színvonala nem felelt meg a szakma igényeinek.

Csak a piac tudja a társadalom érdekét érvényesíteni

Marx legnagyobb tudományos műve a Tőke volt, (1867) azt állítja, hogy az árak ingadozásának a tengelye az érték, tudományos művét, tehát az árak általa vélt centrumának, az értéknek a meghatározására szánta. Azt, hogy a valóságban nincs ilyen centrum, már az 50-es évek elején felismertem. Az áraknak nincs kiszámítható centruma, csak a kereslet és a kínálat egyensúlya lehet az ár meghatározója. Ezt megelőzően a Szovjetunió működési kudarcát azzal magyaráztam, amit Webertől tanultam, az orosz nép ortodox kereszténysége volt az európai kereszténységek legkevésbé puritán formája, vagyis az orosz kultúra eleve alkalmatlan volt arra, hogy a kommunista diktatúra fölényét bizonyítsa. Nem volt erre képes a tőkés gazdaságtan, miért lenne képes a marxista vallás. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a bolsevizmusnak voltak sikerei. Ezt bizonyítja, hogy fejlettségében a mai orosz nép közelebb áll a nyugati társadalmakhoz, mint a saját korában a cári Oroszország volt. Ugyanakkor a kelet-németeket, a cseheket és a balti államokat a bolsevizmus csak lejjebb szorította, mi magyarok, a szlovákok és a lengyelek is csak abban a tekintetben nyertünk, hogy megszabadítottak minket az arisztokraták és az úri középosztály hatalmától, és felemelték az alsóbb rétegeket és a nőket.
Azt, hogyan lehet képes a marxista diktatúra példátlanul nagyot teljesíteni, csak kommunista Kína mutatta meg. Kiderült, hogy a gazdaságát piacosított és a túlnépesedését erőszakkal megállító Kína a történelem egyik leghatékonyabb társadalmává válik. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy Marx a jelenlegi Kínát marxista társadalomnak tekintené, mert nem sokban hasonlít arra, milyent Marx elképzelt. Például mit szólna ahhoz, hogy jelenleg Kínában a dollármilliomosok száma gyorsabban szaporodik, mint bárhol a világon? Ugyanakkor azt is el kellene ismernie, hogy az elmúlt 17 évben, Kínában 400 millió lakos szabadult meg a mélyszegénységből, az egy főre jutó jövedelem és vagyon, valamint az iskolázottság sokkal gyorsabban nőtt, mint a történelemben bárhol máshol. Az is imponálna neki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a század közepére Amerika mellett Kína lesz a másik szuperhatalom.
A kínai marxisták idejében felismerték, hogy az árakat nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya határozza meg, tehát a marxista politikai hatalom gazdasága is csak akkor lehet hatékony, ha szabadon működhet a piac. Az árakat az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának az egyensúlya határozza meg. Ha Marx a Tőkében ezt bizonyította volna, akkor ő is azt javasolta volna, hogy a kommunizmus csak akkor működhet hatékonyan, ha szabadon működik a piac. Ez esetben a munkaerő kizsákmányolásának is a tőkehiány és a munkaerő túlkínálat az oka. Ezért nem a tőkéseket kell kisajátítani, és nem erőszakkal kell létrehozni a munkások kizsákmányolásának megszüntetését, hanem a tőke munkaerő keresletét és a munkaerő kínálata között kell egyensúlyt teremteni.
A tőkés társadalmakat a gyáripari termelés magas tőkeigénye, és a munkaerő túlkínálata hozta létre. Az elmaradt technikával működő céhes és háziipar felszámolása ugyanis sokkal több munkaerőt szabadított fel, mint amennyit a gyáripari termelés igényelt, ezért válhatott jellemzővé a munkaerő kizsákmányolása. Marx azt sem vette tudomásul, hogy a háborúk és a járványok idején, amikor lecsökkent a munkaerő-kínálat, emelkedtek a bérek, jobban megbecsülte a tőkés a munkaerejét. A kizsákmányolás ténye és mértéke nem a tőkéseken, hanem a munkaerő keresletének és kínálatának változásain múlt.
A marxizmus még nagyobb hibája, hogy nem ismerte fel a túlnépesedés megállításának a szükségességét. Az osztálytársadalmak közös jellemzője, a kizsákmányolásnak ugyanis közös oka, a túlnépesedés volt.
Rácz Jenő és Bródy András fentebb említett, az 50-es évek elején megjelent könyvükben kimutatták, hogy nemcsak a munkaerőt, hanem a nemzeti vagyont is újra kell termelni, és ezek egy lakosra jutó aránya a gazdaság fejlettségtől független. Ezt bizonyítja a tény, hogy az óta sok országban – így hazánkban is, - az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem a többszörösére nőtt, de az egy lakosra jutó jövedelem/vagyon arány változatlan maradt. Erre a legjobb példa az Egyesült Államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem mintegy hússzorosa az 50-es évek adatának, de a vagyonarányuk közel azonos. A különböző kultúrák jövedelméhez viszonyított vagyonigénye viszonylag stabil, azt jelzi, hogy a lakosság 1-2 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy ennek a szinten tartásához nemcsak a lakosság jövedelmét kell ennyivel növelni, hanem a vagyonát is. Ha egy országban a jövedelemhez viszonyított vagyonigény háromszoros, és a lakosság évente egyetlen százalékkal növekszik, a szinten tartáshoz a nemzeti jövedelemnek évente 4 százalékkal kell növekednie.
Ennek fényében érdemes értékelni, hogy 2018-ban a világgazdaság 3,5 százalékkal növekedett, ezzel párhuzamosan a Föld népessége mintegy 82 millióval, azaz közel évi 1 százalékkal nőtt. Az emberiség egésze tehát a népesség-növekedéshez szükséges vagyonnövekedést képes kitermelni.  A világ gondjait az okozza, hogy a népesség és a vagyon nem azonos arányban nő.
Kína magasan kiemelkedik az átlagból, ott mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon 1990 óta közel 10 százalékkal növekedik.
A latin-amerikai országokban azonban stagnál az egy lakosra vetített mutatók szintje, mert ezek részben a római katolikus egyház nyomására lassan térnek rá a fogamzásgátlók használatára. Ezért a lakosságuk száma még mindig évi 2-3 százalékkal nő. Ennek ellenére a túlnépesedésük lassul. Megállíthatatlan a gyermekvállalási kedv csökkenése.
A Szovjetunió utódállamaiban eleve lassabb a lakosság növekedése, mert kisebb az ortodox keresztény egyház befolyása, a politikai hatalom pedig centralizált maradt.
India önmagában is az emberiség ötödét jelenti. Mivel azonban földrajzi, etnikai és vallási tekintetben nagyon tagolt, képtelen a túlnépesedését megfékezni. Véleményem szerint, viszonylag hamar elemire fog szétesni. Talán a szuverén államokra bomlása után azok közül néhány képes lesz a túlnépesedésüket megfékezni.
Még kevesebb reményt sem látok a Szahara alatti Afrikában, ahol az emberiség leggyorsabban szaporodik, ezért a gyorsan lemarad. Az itteni országok lakossága a még mindig magas gyermekhalandóság és alacsony átlagéletkor dacára még mindig évente 3-4 százalékkal növekszik, amire semmilyen orvosság nincsen.
A népszaporulat nagysága minden kultúrában, annak minden gazdasági fejlettségi szintjén az építmény legfontosabb eleme. Ezt mindennél jobban bizonyítja Kína jelenkori fejlődése. 1990-ig Kína bolsevik marxista ország volt, amiben a gazdaságot nem a piac, hanem a politikai vezetés irányította, a népszaporulata pedig a 3 százalék közelében mozgott. Ezért aztán mind az egy lakosra vetített jövedelme, mind a vagyona stagnált. A gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás korlátozása ezt példátlan mértékben megfordította.
Az emberisség háromötöde számára azonban most, a 21 század második évtizedének végén, a dinamikusan növelhető egy lakosra jutó jövedelem és vagyon növelése még mindig elérhetetlen. Webernek abban igaza volt, hogy jóléti társadalmat eddig csak a puritán népek képesek létrehozni, de ezek is csak akkor, ha leállt a népesség növekedése, és a piac, azaz a kereslet és kínálat szabályozza a gazdaságot.

Marxista vélemény.

Marx zsenialitása a Kínában elért eredményeket látva önkritikát gyakorolna.
A leghatékonyabb társadalomnak nem elég a politikai hatalom birtoklása, az azzal való élés eredménye az egyetlen a tudomány által elfogadható mérce. A kommunista társadalomnak a feladata nem a jogi egyenlőség, hanem a másokénál hatékonyabb működés, ami alatt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és a képességek hatékony kifejlesztése a cél. Ezt csak a puritán társadalmak képesek elérni, amelyekben a gazdaságot a piac irányítja, a lakosság létszáma az optimális eltartó képesség irányában lassan idomul.
A munkaerőnek a társadalmi érdeknek megfelelő megfizetése, eltartása és újratermelése politikai erőszakkal nem oldható meg. Ennek csak egy módja van a fogamzásgátlók biztosítása. Ezt a már gazdag társadalmakban a lakosság szinte spontán, erőszak alkalmazása nélkül megvalósítja. Ez történt meg a Nyugat európai és távol-keleti gazdag és iskolázott társadalmaiban. Európában és az Óceánokon túli négy volt angolszász gyarmaton, a Távol-Keleten pedig Japánban és a befolyása alá került Négy Kis Tigrisben, Dél-Koreában, Tajvanon, és a két brit gyarmatként működő két kikötői városállamban, Szingapúrban és Tajvanon még a hidegháború alatt.
Vietnámban ugyan nem kellett foglalkozni a gyermekvállalás erőszakos csökkenésével, mert az ország déli felén az Egyesült Államok politikai befolyása érvényesült, az északi felén pedig a bolsevik hatalmat a Szovjetunió és Kína támogatta. Ez a háború akkora emberveszteséggel járt, és végül a bolsevik Észak-Vietnám győzött az ország déli felén is, és mindkét oldalon munkaerőhiány keletkezett a nélkül, hogy a gyermekvállalást korlátozni kellett volna. Vietnám lett az első ország, ahol a túlnépesedettséget nem a gyermekvállalás korlátozása, hanem a belső háború embervesztesége oldotta meg. Erről említést sem lehet találni, de tényként tudomásul kell venni. Vietnám már 1990 előtt elindította a gazdaság piacosítását a nélkül, hogy a családok gyermekvállalásának korlátozása felmerült volna.
1990-ben a Távol-Kelet minden országában leállt a túlnépesedés, kivéve a bolsevik Kínát, ahol a térség puritán lakosságának négyötöde él. Ennek jelentőségét senki sem fejtette ki, ezért érte a már gazdag jóléti államok botránkoztak a városi lakosság egyetlen gyermekvállalásán.
Arról senki nem vett tudomást, hogy az egyetlen gyermekvállalás ugyan nem az optimális megoldás, de az egyetlen, amiben a gyerekek felnevelés nemcsak a családok felső ötödében, hanem szinte már az egész társadalomban eredményes. A 20. század közepéig minden társadalom és minden keresztény egyház a minél több gyermekvállalást támogatta, nem törődve a várható eredménnyel. Magyarországon a néhány kálvinista faluban kialakult egyetlen gyermekvállalást, az egykét hazaárulásnak tekintették. Azt a tényt értékelni, hogy ezek a magyar katolikus falvak lakossága viszonylag gazdagabb volt, szinte a lutheránus svábok színvonalán éltek, mégis hazaárulásnak minősítették az eredmények elismerőit. A fogamzásgátlók megjelenésével szinte felszabadultak ezek az egykéző falvak.
A kínai egyetlen gyermek vállalhatóságát én sem tartottam az optimális megoldásnak, de az eredménye meggyőzött. A családok felső ötödében ugyan a több gyermeknevelése is eredményes, de ezt a veszteséget bőven pótolja a tény, hogy egyetlen gyermeket a szegény, és alacsonyan iskolázott szülők is sokkal eredményesebben nevelnek. A kínai csoda azonban fényesen bizonyítja, hogy rövidtávon az első húsz évben az egykézés kényszere is csodára képes. Az amerikai sajtó a kínai egyetlen gyermekes generációt, mint csodát emlegeti.
Az egyetlen gyermekű generáció csodákra volt képes.
Robbanásszerűen nőtt a kórházak gyermekágyainak száma. Az egyetlen gyermek életének felértékelődését mutatja a tény, hogy alig húsz év alatt az egy főre jutó ötöd akkora jövedelem ellenére egy millió lakosra jutó körházi gyermekágy száma túllépte az Egyesült Államokban elért szintet.
A jó iskolák környezetében emelkedtek az ingatan árak. A szülők igyekeznek a jó iskolák közelében lakni.
A mobil telefonok szélesebb körű használata. A mobil telefonon keresztül nagyobb a kereskedelmi és az információs forgalom.
800 ezer kínai tanul angol nyelvű egyetemeken. Nemcsak ott szereznek diplomát, de hazamennek, mert ott vannak az érvényesülésük legjobb feltételei.
Marxnak az eszébe sem jutott, hogy a kommunista társadalom ilyen hatékonyágára gondol. Megelégedett azzal, hogy nincsenek társadalmi sérelmek. Marx csak az igazságos elosztásról beszélt, de említést sem tett az osztálytársadalmakban általános munkaerő túlkínálatáról. Pedig a túlkínálata miatt volt általános a munkaerő túlkínálata, ennek következtében a kizsákmányolás általánossága. Marx is figyelmen kívül hagyta, hogy a munkaerő ára nem az értékétől, hanem a mennyiségi és minőségi túlkínálatából fakad. Az ő életében senki sem álmodott a tudományos és technikai forradalomtól, aminek köszönhetően csökkent a családok gyermekvállalása, a munkaerő túlkínálata, ugyanakkor az új technika az egyre jobb minőségű munkaerőt igényelte, azt egyre jobban megfizette. Halálakor még senki sem ismerte fel, hogy az egyetemi diplomával rendelkezés százszorosára nő. Ennek ellenére a diplomásokban hiány, a szakmai képzettséggel nem rendelkezőkkel szemben pedig megszűnik a kereslet.
A tengeri és a vasúti szállításnak Marx halálakor százszor több be- és kirakó képzetlen munkaerőre volt szüksége. Ez mára megszűnt, a feladatot a konténerek daruit kiszolgáló néhány mérnök tized annyi idő alatt, és költséggel végzi el.
Minden osztálytársadalom, a rabszolgatartók, a földesurak és a tőkések osztályuralmának alapja az volt, hogy a munkaerő spontán szaporodási ösztöne annyi születést eredményezett, ami a gyűjtögető társadalmak várható életkorának, a 25 évnek megfelelt. A gabonatermelő és a pásztorkodó, majd a tőkés társadalmak a nyomor fokozásával, az embert és vagyont pusztító háborúival növelték a halálozást. Ezek ezt eredményezték, hogy ezek mindegy tízezer éve alatt a még elviselhető népszaporulat maximum 1-2 ezrelékkel növekedett.
A 20. század közepére a tudományos és technikai forradalom lehetővé tette a fogamzáskorlátozott szexuális életet.
Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy fajunk életében először lehetett a szülők fogamzásmentes szexuális életét megoldani. Szinte azonnal kiderült, hogy a szülők gyermekvállalása azonnal tört részére csökken, ha csak annyian születnek, amennyi utódot a szülők közös akarata kíván. Ez először történt meg a Nyugat puritán lakosságú tőkés demokráciákban, de szinte ezzel párhuzamosan a Távol-Keleten Japánban és az uralma alá került két gyarmatán, Koreában és Tajvanon.
Nemcsak a gyermekvállalás csökkenése okozott minőségi társadalmi változást, hanem a munkaerővel szemben támasztott igény is. A tudományos és technikai forradalom fordulatot hozott abban a tekintetben is, hogy megfordult a munkaerő minőségével szemben támasztott igény is. Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy az osztálytársadalmak munkaerejével szemben támasztott minőségi igény egyre csökkent. A mélypontja a 20. század első felén volt. A rabszolgatartó, a földesúr, a tőkés nem a jó, hanem az az olcsóbb munkaerőt kereste. A jelenkor fejlett társadalmaiban a jó munkaerő ára egyre emelkedi, a gyengére pedig nincsen szükség.
Ez eredményezte azt, hogy a munkaerő többségét már középfokon és diplomásnak kell kiképezni. Az osztálytársadalmakban szinte csak a közigazgatás és a vallások klérusa igényelt írástudókat. A gazdaságnak több és jobb munkaerő ajánlkozott, mint amennyit igényelt. Ebben fordulatot csak a tudományos és technikai hozott.
Egyrészt a társadalomnak nem olcsóbb, hanem jobb munkaerőre van szüksége, másrészt a fogamzásgátlóknak köszönhetően a szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a létszám tartását biztosítaná, annak ellenére, hogy a jelenkor társadalmai először a gyermekvállalás költségeihez hozzájárulnak. Ez a gyermekvállalás számával arányos társadalmi támogatás azonban minősítési kontraszelekciót okoz. Jelenleg minél gazdagabb a társadalom, a gyermekvállalás annál inkább a szegény és iskolázatlan szülők vállalnak több gyermeket. Ez oda vezetett, hogy a diplomás nők házassága egyre inkább kitolódott, és a vállalt gyermekek száma, az átlaghoz viszonyítva, egyre kevesebb. Nem találtam olyan jóléti társadalmat, amiben a diplomás nők gyermekvállalása 1.5 alatt van. Nincs olyan jóléti társadalom, amelyikben nem állt le a túlnépesedés. Ugyanakkor az emberiség négyötöde 1990-ig olyan társadalmakban élt, ahol a népesség 2 százaléknál lassabban szaporodott. Ezen 1990-ben Kína úgy változtatott, hogy a politikai diktatúra egyetlen gyermek vállalhatóságát vezette be, és ennek következtében az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság és a várható életkor kétszer, háromszor gyorsabban növekedett, mint valaha a fajunk történelme során. Kína erőszakkal bevezette a bolsevik diktatúra gazdaságának a piacosítását és a városi lakosság egyetlen gyermekvállalását. Azt tette, amire egyetlen társadalomtudós nem is gondolt, hogy a leghatékonyabban működő társadalom csak az lehet, amiben a gazdaságot a kereset és kínálat szabályozza, a lakosság számának növekedése megáll. A kínai marxista diktatúra megvalósította azt, amiről Marx nem is álmodott. Nemcsak a gazdaság egy lakosra jutó teljesítménye példátlanul gyorsan nő, de megszűnik a munkaerő mennyiségi és minőségi túlkínálata. A leghatékonyabb társadalom létrejöttének három feltétele valósult meg.
Egyrészt lakosság viselkedése puritán.
Másrészt a gazdaságot a piac irányítja.
Harmadrészt a lakosság túlnépesedése megáll.
Ez a már gazdaságilag fejlett, puritán viselkedésű, gazdaságilag fejlett tőkés társadalmakban, mind a Nyugaton, mind a Távol-Keleten már a hidegháborúban spontán megtörtént, 1990-ban pedig a marxista diktatúra erőszakkal valósította meg. Jelenleg a világ népességének kétötöde olyan társadalmakban él, ahol az életviszonyok javulása az átlagosnál gyorsabb. Ugyanakkor az emberiség háromötöde viszonylag egyre szegényebben él.

Arra még senki sem talált megoldást, hogyan lehet a gyors fejlődés feltételeit a jelenleg lemaradó világban megteremteni. Ennek az elsődleges feltétele a népszaporulatok leállítása, amit jelenleg az egyre magasabb iskolázottság, és a fogamzásgátlók olcsó elérhetősége valósíthat meg.

A kutya és a rénszarvas domesztikációja

Kopátsy Sándor                EH                   2019 02 02

A kutya és a rénszarvas domesztikációja
Harari

A kutya domesztikációja jó tízezer évvel megelőzte a növényevő állatok és a vadmacska domesztikálódását. Már az ember kutyával való társaulása sem igazi domesztikáció volt, hanem egymásra szorultságuk. A vadkutya a jegesmedve és a farkascsordák sarkköri térségében téves szelekció volt. Ezt igazolja a tény, hogy a vadkutya, mint faj is kipusztult. A térség e két csúcsragadozója, a jegesmedve és a farkas nem szorult az emberel történő kooperációra, máig életképes csúcsragadozói a sarkkör térségben. A vadkutya nem csak fizikai adottságai, de vadászati képességei tekintetében is életképtelen úttévesztéses szelekció volt. Egyetlen sarkköri ragadozó volt, amelyik akkor is vadászott, amikor nem volt éhes. A dögevésre sem volt alkalmas, mert a fagyos klímában nem romlottak meg a dögök. A hiéna és a sakál csak ott lett életképes dögevő, ahol a melegben a dögök a ragadozók számára egyik napról a másikra ehetetlenekké váltak.
A sarkköri szárazföldön mind az ember, mind a vadkutya, mint faj életképtelennek bizonyult. Fajunk csak a kutyának köszönhetően vált hatékony vadásszá a puskaporos lőfegyverek és a távcsövek megjelenése előtt. Ennek a két fajnak a kooperációját az alkalmatlanságuk tette egymásra indokolttá.
Az ember csak a kutyával vált hatékony vadásszá, és védekező képessé. Ez tízezer évvel korábban valósult meg az ember számára legmostohább életterekben a sarkköri tundrán. Aztán ezt a kooperációt felismerték a sok ezres csordákban ösztönösen ezer kilométeres vándorlásokat megtevő rénszarvasok is. Ezek, akárcsak az afrikai gnúk is csak azzal váltak életképesekké, hogy évente a táplálékot folyamatosan nem biztosító életterüket megváltoztatták. Ezeken a sokhetes vándorlásokon ugyan nem voltak védettek a jegesmedvékkel és a farkasokkal szemben, ösztönösen azonban felismerték, hogy az ember által használt tűzétől a ragadozóik is féltek. A kutyák ébersége pedig lehetővé tette a ragadozók korai riasztást. Ezért a rénszarvasok befogadták az embereket és a kutyáikat. E három faj tehát nagyobb szabadságot nyert azzal, hogy lemondtak önállóságukról. Gondoskodtak az emberek és a kutyák élelmezéséről, felszereléseik szállításáról. Ezt mindennél jobban bizonyítja a tény, hogy a jelenkor legfejlettebb társadalmú országában, Norvégiában fennmaradt a rénszarvasokkal folytatott pásztorkodás. Igaz, hogy a pásztok felszerelését és mozgását modern motoros szánok, a nyájuk biztonságát a ragadozókkal szemben modern vadászati felszerelések, az otthonukkal tartott kommunikációjukat mobil telefonok, a hollétüket és tájékozódásukat helymeghatározók biztosítják.
Fajunk történelmében az első jelentős lépést a három faj, az ember, a kutya és a rénszarvas kooperációja jelentette. Ez a korban élt emberiségnek csak viszonylag kisszámú ember számára élelmezési forradalmat jelentett, ennek köszönhetően az agyunk fejlődése megindulhatott. De nemcsak ez, hanem ebben a közösségben valósulhatott meg a vagyontárgyak, az élelmiszerek, a téli ruhák a lakósátrak szállíthatósága is. Az ember első járműve a vízen, a havon és a gyepen hatékonyan vontatható szán, és ennek az igavonója a rénszarvas volt.
Az embernek a gyűjtögetésről az állattartásra, és a jármű használatára történő áttérést a kutya, és a rénszarvas csordáival történő együttélés indította el. Méghozzá jó tízezer évvel az utolsó jégkorszak megszűnése előtt. Még az sem tisztázott, hogy ez az első táplálkozási, domesztikációs forradalom talán nem is a homo sapiens, hanem esetleg a gyenisovai emberé volt. De az a kor néhánymilliós homo sapiens, nagyon kis létszámú, izolált térségben történt, és nem is lehetett volna folytatása, ha tízezer évvel később nem következik be az önözéses gabonatermelés a pásztorkodó állattartás ettől független megjelenése. Aligha történhetett volna meg a milliós lakosságú életterekben a forradalmi változás, ha a tengerszínt emelkedése nem duzzasztja vissza az észak-, és a dél-ázsiai, valamint a közel-keleti folyamokat.
Valószínűleg a tudomány ki fogja deríteni, hogy a domesztikált kutyának, a vízen, havon, füvön igásállattal vontatott szánnak, és a ragadozók tűzzel való elzavarásának milyen szerepe volt az önözéses gabonatermelő és az állatokat tartó pásztorkodás a nagyon gyors, egymással párhuzamos megjelenésében.

Hasonló okok felderítésében az elmúlt száz év során olyan sok eredményt értünk el, hogy a következő száz év eredményeit nem lehet előre felmérni.