Az EU nem az Egyesült Államokkal közös vámmentességet akart

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 20

Az EU nem az Egyesült Államokkal közös vámmentességet akart

Az Európai Uniót két alapítója, Adenauer német kancellár és De Gaulle francia elnök azzal a szándékkal alapította, hogy ennek a közösségnek az élén az Egyesült Államokkal egyenrangú szuperhatalom vezetői lesznek. Vagyis a két alapító eleve nem az Egyesült Államokkal közös vámuniót akartak, hanem azzal párhuzamosan, versenytársa akartak lenni. Ezt a szándékukat nem akarták azonnal a leendő tagok tudtára adni, megelégedtek azzal, hogy kezdetben vámunió lesznek. Ezért aztán a nyugat-európai országok özönlöttek tagságért, annak ellenére, hogy a maastrichti követelmények már ezt világosan jelezték. Az EU tagok számára azonos költségvetési hiányt, inflációt követeltek, és ezeket be nem tartókat súlyos büntetéssel fenyegették. Ezeknek a szigorát a fontos tagokkal, például Franciaország esetében elfelejtették, és a közös követelményeket betartani képtelen mediterrán és közép-európai országok esetében államkötvényeik felvásárlásával segítették, hagyták őket fizetésképtelen kibocsájtók esetében azok számukra alacsony kamatokkal felvásárolni. Ezért aztán a kemény pénzügyi követelményeket elviselni képtelen országok eladósodását finanszírozták.

Ez bármennyire nyilvánvaló volt, a hitelminősítők sem vették tudomásul, mert tudták, hogy ez a hitelezők számára kedvezően magas kamatú, magas jövedelmet könyvelhető üzlet volt. Ezek a hitelezők azonban arra kényszerültek, hogy a nem törleszthető hitelek kamatait a mérlegeiben elkönyvelhetik. Ez be is bizonyosodott. Annak ellenére, hogy a négy mediterrán ország adóságának fizetésképtelensége nyilvánvalóvá vált, ezt nem vették tudomásul.

Ezzel szemben a viszonylag kis, nem euró övezetbe tartozó Magyarország azzal, hogy jelentősen leértékelte a valutáját, a külföldiekkel szembeni adósságát jelentősen csökkentette.

Ezért vált egyértelművé, hogy a négy, nálunk is jobban eladósodott mediterrán ország kilépne az euró övezetből és visszatérne a nemzeti valutájára, amit 40-50 százalékkal leértékelné, jelentősen javulna mind a külkereskedelmének, mint a turizmusának a mérlege, kifelé ezzel fizetőképesebbé válna, csökkentené az adóságát. Azt nem állítom, hogy minden hitelét és annak kamatait képes volna visszafizetni, de ezek a külső adósságok viszonylag felértékelődnének. Ez esetben a hitelezők is hajlandók lennének engedményeket adni. Vagyis az euró övezet okozta eladósodás csökkenése megindulhatna.

Az Egyesült Államok és Mexikó tapasztalata alapján fel kell számolni a közös valuta övezetet, és megelégedni a vámmentességgel.

Ennek realitása az utolsó EU választás tükrében javult, mivel Merkel kancellár asszony politikai súlya jelentősen meggyengült. Ő volt ugyanis a szimbóluma az Egyesült Államokétól alapvetően eltérő politika szimbóluma. Ez is lesz a veszte, Ahogyan az ENSZ az lett azzal, hogy a jelenlegi vezetése szembefordult a világ egyetlen szuperhatalmával, és a tagjainak a véleményét nem a gazdasági súlyuk, hanem a darabszámuk aránya alapján szolgálja annak ellenére, hogy azok nemzeti jövedelem termelése 1:1.000-hez arányok között mozog.

Most, hogy a német hadügyminiszter asszony lett az EU elnöke, annak mindenkinél jobban tudni kell, hogy a Visegrádi Négyek, a balti és a balkáni tagállamok tudják a legjobban, hogy az Egyesült Államok nélkül a NATO tagság értéktelen.

A vámmentesség áldás az olyan államok számára, amelyek szuverének a valutájuk értékelésben, de átok a közös valutával.

Ezzel szemben Németország a két világháborúba és majd az euró övezetes Európai Unióba létrehozását azért kezdeményezte, mert az Egyesült Államokkal párhuzamos szuperhatalom akar lenni.

Az első világháborút azért vívta Vilmos császár, hogy az legnagyobb gyarmattartó akart lenni. Nem vette tudomásul, hogy a szuperhatalommá vált Egyesült Államokkal nem lehet versenyezni, aminek elsődleges stratégiai célja az idejét lejárt gyarmati rendszer felszámolása volt.

A második világháborút a náci Német Birodalom példátlan diktátora, Hitler sem értette meg, hogy a legerősebb gazdasági és katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok örömmel nézte, hogy Hitler fölénybe került a gyarmattartókkal szemben, és azok erejét roppantja meg. Roosevelt nem a fasizmusokat és a marxista Szovjetuniót látta veszélyesnek, mert hitt a polgári demokráciák fölényében, hanem a gyarmattartó demokráciák meggyengítését látta elsődleges céljának. Hitler ostobaságának köszönhetően, hadat üzent az Egyesült Államoknak. De nemcsak a náci Németország volt ostoba, hanem a távol-keleti imperialista Japán is, mert az is leértékelte az Egyesült Államok és felértékelte a náci Németország katonai és gazdasági erejét.

A 20. század történészei máig nem veszik tudomásul, hogy Németországot és Japánt az európai demokráciák képtelenek lettek volna legyőzni, ezt csak az Egyesült Államok tehette meg. Mind Nagy Britannia, mind a Szovjetunió csak azért érezhette a győztes szerepét, mert az Egyesült Államok nekik is megszerezte a győzelmet. Mindez Jaltában vált egyértelművé azzal, hogy Roosevelt a Szovjetuniónak adta Európa keleti felét, és a Marshall-segéllyel támogatta a veszteseket is. Kisemmizte a gyarmattartókat, és gyarmattartóvá tette a bolsevik Szovjetuniót.

A Szovjetunió csatlósai között csak Németország érezhette megbüntetettnek magát azzal, hogy az ország keleti harmadát a Szovjetuniónak adták. A csatlós országok közül egyedül Csehszlovákia volt annyira polgárosult, hogy önerőből is polgári demokrácia lehetett volna.

Ezt talán a legkevésbé a jelenlegi magyar kormány veszi tudomásul, mert a bolsevik csatlós állapotunknak csak a negatívumait látja. Abban a hitben él, hogy a Fidesz kétharmados többsége létrejöhetett volna akkor is, ha nem éltünk volna a Szovjetunió gyarmata 65 éven keresztül. Ezért a tévhitért a magyar történészek is felelősek. Az első világháború után nem voltunk megszállva, mégis az arisztokrácia és az úri középosztály félfeudális állama lettünk. A második világháború után Trianoni Békével harmad akkora területű és fele akkora lakosságú nemzeti állammá lettünk, de nem volt az országunkban olyan politikai erő, ami demokráciát akart. Megmaradt a magyar arisztokrácia Európában példátlan gazdagsága és politikai tekintélye. Nem volt olyan politikai erő, ami képes lett volna a következetes földreformra, a katolikus klérus Európában példátlan politikai és vagyoni hatalmának korlátozására. Fel sem merült az iparisítás, sőt azonnal hozzálátunk a polgárok többségét jelentő zsidóságtól történő megszabadulásra. A rövid életű, kis társadalmi támogatottságú bolsevik rendszerünk céljai eltűntek, nem volt mögöttük tényleges társadalmi erő.

A két világháború közti időben egyetlen területen léptünk előre, az analfabétaság felszámolásában. Ezt is egy arisztokrata, és antiszemita kultuszminiszterünknek köszönhettük.

Máig nem akad senki a magyar történészek közül, aki bemutatná, hogy társadalmi tekintetben a Habsburg Monarchiához képest is visszafelé léptünk. Ezt azért kellene tanítani, mert az idő alatt Európában óriási társadalmi előrelépések történtek, nemcsak a már iparosodott polgári demokráciákban, de még a fasiszta országokban is. Például még a fasiszta és a bolsevik diktatúrákban is, ahol nem volt a politikai ellenzéknek hatalmi lehetősége, a választások titkosak voltak, ott az arisztokraták birtokait és politikai hatalmát már felszámolták. Mi voltuk Trianon után Európa legfeudálisabb társadalmú országa. Ez még az utódállamokkal szemben is igaz.

Az országunkban királyság volt, de azt kormányzónak hívták. Nem volt tengerünk, a kormányzónk egy nagyon közeped képességű tengerész lett. A minisztereink többsége arisztokrata nagybirtokos volt, aki miniszterként is díszmagyarban, karddal járt. Máig nem írta le egyetlen magyar történész, hogy Trianon után csak az ország burgenlandi keskeny sávja lett nyugat-európai értelemben vett jóléti társadalmú. A megmaradt magyar nemzeti állam ugyan a legiskolázottabb, de a legkevésbé modern társadalommá vált. Senki sem tudta elképzelni, hogy a Habsburg Monarchiából a fejlett Nyugat-Európához viszonyítva fejlettebb társadalmú állam csak Ausztria lett, mert a Trianon előtti Habsburg Birodalom leg fejlettebb tagországa Csehország volt. Ez azonban azzal, hogy a nála lényegesen lemaradt keleti fele, Szlovákia és a többségében ortodox ukránok által lakott Kárpátalja lényegesen lejjebb húzta. Azt azonban talán még az általunk tótként lenézett szlovákok sem képzelték el, hogy mára megelőzik a Trianon után megmaradt magyar nemzeti államot. Ezt annak is köszönhetik, hogy egyrészt a két háború között Csehország szerves része voltak, másrészt utána megszabadultak a keleti elmaradt részében élő ortodox keresztény ruténektől.

Azt is mélyen elhalltatjuk, hogy a független Horvátország jelenleg velünk egy szinten van. Jelenleg a Trianon előtti országrészekből mögöttünk csak az Erdélyt öröklő Románia és a Kárpátalján öröklő Ukrajna van. A kettős magyar állampolgárágnak csak a két országban van értelme, de ez esetben is csak akkor, ha ezzel az anyaországba áttelepülés lehetővé válik. Erről azonban a kettős állampolgárságot kitalálója, a Fidesz kormány hallani sem akar, csak azt akarja elérni, hogy a szülőföldjükön őrizzék meg a magyarságukat. Ez is revizionizmus.

Az Economist utolsó lapján táblázatot közöl

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 23

Az Economist utolsó lapján táblázatot közöl

Ez a legjobb közgazdasági hetilap, hetven éve a legjobb olvasmányom. Ezt a táblázatot is érdeklődéssel olvasom pedig nincs a kiválasztott negyven ország között Magyarország, és az első rovatával, az országok nemzeti jövedelmének változásával nem értek, a foglalkoztatás adatait, munkanélküliséget azonban figyelemmel kísérem. Ami óta közel 70 éve olvastam Rácz Jenő és Bródy Andrásnak a tőkés társadalom vagyonigényéről írott könyvét, csak az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon változásának adatait kísérem figyelemmel. A közgazdaságtudomány sokat nyert azzal, hogy az ENSZ statisztika a tagállamainak fejlettségi rangsorát három mutató, az egy főre jutó nemzeti jövedelem, a várható élekor és az iskolázottság erdője alapján méri. Ez miden más mércénél ez sokkal jobb annak ellenre, hogy az egy lakosra jutó vagyont figyelmen kívül hagyja. A Rácz-Bródy könyvet azért tartom nagyon jelentősnek, mert az egy lakosra jutó vagyont ugyan olyan fontosnak tartja, mint a jövedelmet. Sőt azt is bizonyíja, hogy a jövedelemhez viszonyított vagyon aránya elsősorban a lakosság viselkedési kultúrájától, nem a jövedelmétől függ. Ez a tény adott bizonyítást arra, amit a múlt század elején Max Weber felismert, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan társalmi alépítményt hozott létre, amit hatékonyan csak a puritán erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni. Ez mára egyértelműen bebizonyosodott. A puritán népek mindegyike vagy már gazdag, vagy gyorsan gazdagodó. Ugyanakkor az elmúlt száz évben miden nem puritán nép egyre jobban lemarad.

Ezt igyekeztem felmérni a könyv olvasása után. A múlt század közepi Magyarországon a jövedelméhez viszonyítva is a legtöbb vagyona a zsidóságnak volt, négyszeres. Őket követték a svábok és a protestánsok háromszoros vagyonnal. A katolikus magyarok vagyona kétszeres, a cigányoké egyseres sem volt. Ezt mutatta az is, hogy melyik etnikumot milyen időben hatékony megfizetni. A zsidó polgárokat az éves profitjukkal, az értelmiséget havonta, a munkásokat hetente, a cigányokat naponta. Vagyis a munkát olyan időnként kell megfizetni, ami a kultúrájuknak megfelel.

Pár éve olvastam, hogy az Egyesült Államokban az etnikumoknak mekkora a jövedelmükhöz viszonyított vagyona. A legmagasabb az európai zsidóké és a kínaiaké, négyszeres annak ellenére, hogy a tudásvagyonukat figyelmen kívül hagyják. A protestánsoké háromszoros, a katolikus latin-amerikaiaké kétszeres, a fekete afrikaiaké egyszeres. Vagyis a tízszer nagyobb jövedelem ellenére a vagyon viszonylagos aránya nem változik.

A jövedelemhez viszonyított vagyonigény 0.8 és 4 között mozog. A puritán népeké négyszeres, a latin népeké háromszoros, a lemaradó népeké kétszeres, az őslakosoké egyszeres közelében mozog. A puritán, homogén nemzeti államoké viszonylag egységes. A vegyes kultúrájú lakosságú államoké, amilyen az egész Kárpát Medencét uraló Magyar Királyságé egyszeres és a négyszeres szorzó között mozgott. Ilyen az óceánokon túli négy volt angol gyarmat, amik között a legvegyesebb az Egyesült Államoké a leginkább ilyen. A megmaradt őslakosságé és a négereké egyszeres, a latin amerikaiaké kétszeres, a protestáns európaiaké háromszoros, az európai zsidóságé és a távol-keleti népeké pedig négyszeres.

Ebből az következik, hogy az egy főre vetített nemzeti jövedelem változása csak olyan társadalmak esetében mutatja a reális változást, ahol az egy főre jutó jövedelemmel együtt arányosan nő a vagyon is. Jelenleg azonban a Nyugat és a Távol-Kelet népei, amelyek jelenleg a fejlődés és a megtermelt jövedelmet és vagyon jelentik óriási többségét jelentik, azok számára az egy főre jutó jövedelemmel párhuzamosan négyszer annyi vagyont is létre kell hozni.

Jelenleg a Nyugaton csak a kis puritán nemzeti államok kulturálisan szinte homogének, ezek Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia. Az európai nagyhatalmakat alkotó népek, az angolszászok, a germánok jelentős többsége puritán. Ezeknek mellet az Alpok övezetében élő franciák, olaszok, sőt még a szlávok is puritánok.

A Nyugaton belül az óceánokon túli négy volt angol gyarmat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland társadalmi felépítménye és a lakosságnak is a jelentős része puritán. Mivel ezek ma még alulnépesedettek, de ennek és a fogamzásgátlók általános használatának és gazdagságuknak köszönhetően vonzók szinte minden még szegény társadalom lakossága számára, és ezek ezerszer annyian vannak, mint amennyi befogadására, asszimilálására képes ez a négy alulnépesedett ország társadalma képes. Tekintettel arra, hogy az a kontinens az északi és a déli sarkkör térsége között helyezkedik el, a betelepülők megtalálhatták a hazájukéhoz hasonló éghajlatú életteret. Az Európa északi felén élő protestánsok többsége az Egyesült Államok északi felébe, és attól északra települt.

A néger rabszolgák nem betelepültek, láncra verve az amerikai gyapot, dohány, cukornád ültetvényekre vitték őket, és csak a 20. században történt meg a társadalomba való beépülésük első feltétele, a rabszolgastátuszuk megszüntetése, az állampolgárokká válása. Ez azonban nem jelentett teljes beépülést, mert a viselkedésük lényegében afrikai vonalon maradt. Az Egyesült Államok társadalmi elmaradása a három társa mögött, abból fakad, hogy mind a latin-amerikai, mind az afrikai lakossága magas arányú, és visszahúzza az országos átlagot. Ennek következménye, hogy mind a három társa megelőzi az Egyesült Államokat. Történik ez annak ellenérre, hogy a lakosság mindkét átlag alatti etnikuma ott él a legjobban, ott a magasabban iskolázottak, de a nagyobb arányukkal lenyomják az országos átlagot.

15 százalékkal többen mennek idén a Miskolci egyetemre

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 25

15 százalékkal többen mennek idén a Miskolci egyetemre

Amennyire bosszant, hogy a kormányunk minél több gyermek vállalását ösztönzi, annál jobban örülök annak, hogy több gyermek megy bölcsődébe, óvodába, végez középfokon, és megy egyetemre. Nekünk nem több lakosra, hanem képzettebb, hatékonyabb nemzedékre van szükségünk.

A mai megyei újság büszkén közli, hogy a Miskolci Egyetemre az évben 15 százalékkal többen iratkoznak, mint egy évvel előbb. Ez nem a kormány érdeme, hanem a közvélemény felébredése. A kormány minél több gyermekvállalást akar, a lakosság pedig egyre magasabb képzettséget tekinti elsődlegesnek. Ezt most alkalomnak tekintem arra, hogy felmérjük, kik kerülnek egyetemekre. Kik a szülők, milyen az iskolázottságuk, hol élnek, az új diákok hol jártak iskolába. Egy ilyen felmérés nagy segítséget jelenthetne arra, hogy kik azok, és hol éltek azok, akik az értékesebb, jobb minőségű generációt neveltek. Egy ilyen felmérés bizonyítaná, hogy a következő generáció értékét meghatározó első feltétel a minél sikeresebb utódnevelés első feltétele. A biológusok mulasztása, hogy nem hangsúlyozzák a magzati állapot fontosságát, pedig a következő generáció éréke elsősorban a magzati állapot minőségétől függ.

Csak 98 évesen emlékeztem anyán szavaira, hogy a négy szülése között én voltam a legnagyobb súlyú, közel öt kiló. Anyám 170 centi körüli sovány asszony volt. Ezért nem értettem a súlyos újszülötteket. Ennek a jelentőségét csak most érttettem meg, azt is, hogy mély vallássága ellenére miért használtak óvszert. Azt az orvosa mondta meg neki, hogy törekedjen a kisebb súlyú újszülöttekre. Utánam ezt a tanácsot igyekezett megvalósítani, de ennek ellenére öcsém és húgom sem lényegesen kisebb súllyal születtek. Ezzel feladták az újabb gyermekvállalást. Azt már kamaszkorban felmértem, illetve megtapasztaltam, hogy ennek is az lett a következménye, hogy családomban az egy személyre jutó jövedelem a tört része volt annak, ami a szüleim testvéreinek a családjában volt. Mi négyen voltunk testvérek, ezért a család jövedelméből hat személynek kellett megélni. Apámék öten, anyámék hárman voltak testvérek. A hét családból csak nálunk vállaltak négy gyermeket, egyben kettőt, kettőben egyet, négyben egyet sem. Ez azt jelentette, hogy a mi szüleink jövedelméből hatan osztozkodtunk. Ez azt jelentette, hogy a szüleimnek volt a legtöbb feladata a gyermekneveléssel, és a legkevesebb jövedelem jutott egy családtagra. Ennek ellenére csak közülünk lett három diplomás, az unokatestvéreim csak középfokon végeztek.

Levél a kormánynak

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 26

Levél a kormánynak.

A jó szándékában nem kételkedem, de a megoldás módjával annál inkább vitatkozom. A magyar társadalomnak nem nagyobb számú, hanem jobb minőségű generációra van szüksége. A tudományos és technikai forradalom nem nagyobb létszámot, hanem jobb minőséget követel. Ennek a célnak csak olyan társadalmi támogatás felel meg, amelyik a létrehozott felnevelési eredményt nem előre, hanem utólag, az elért eredménnyel arányosan fizeti meg. Jó harminc éve azért harcolok, hogy az öregkoriak többségének ellátásról a gyermekének felnevelésének minősége, értéke arányában gondoskodjon. Nyugdíjbiztosítást csak az kössön, aki nem akar, vagy nem is képes a gyermekvállalásra. A házaspárok nagy többség egy, maximum két gyermeket vállaljon, de azt, illetve azokat minél értékesebb munkavállalóvá nevelje fel. Aki a maximális öregkori ellátást akarja biztosítani, az minél több diplomás gyermekeket neveljen fel. Az egy diplomás gyermek után nagyobb öregkori ellátás járjon, mint két középszintű, és akár hány alsó minőségi ötödbe tartozót nevelt fel. Ennek érdekében csak az dolgozhat ki jó ösztönzési rendszert, aki legalább negyven évvel előre képes megbecsülni, milyen végzettségű és értékű munkaerőt fog termelni. Ha az erre irányuló információt nem kapják meg a gyermekvállalásra képes szülők, nem lehetnek képesek dönteni abban, hogy hány és milyen minőségű gyermeket érdemes vállalni.

Becslésem szerint a gyermeknevelésre fordításhoz viszonyított ráfordításhoz mit kellene tenni, hogy a maximális öregkori ellátásban részesüljön. Általában a szülők számára az egy diplomás gyermek nevelése a reális cél. Legfeljebb a felső jövedelmű és iskolázott tizedbe tarozó szülők képesek egynél több diplomás gyermek felnevelésére. Ezt azért állítom, mert nem csak jövedelem szükséges ahhoz, hogy a gyermek diplomát szerezzen, hanem sok szülői gondoskodás is.

Az egyetlen gyermek nevelésének hatékonyságával jó hetven éve foglalkozom. A dél-dunántúli egykéző református falvak nemcsak azért kerültek fölénybe a katolikus falvakkal szemben, mert az egyetlen gyermekre több vagyont hagytak, az iskolázottságra több figyelmet fordítottak és anyagi áldozatot hoztak.

Az egyetlen gyermekvállalás fölényét 1990 óta Kína bizonyítja. Ebben a birodalomban fordítanak a szülők és a társadalom a legtöbbet a gyermekek oktatására, egészségének védelmére. Ennek következménye, hogy itt nő a leggyorsabban a követező generáció jövedelme, vagyona, iskolázottsága, és a várható életkora. Az egyetlen gyermek vállalhatóságát kikényszerítő kínai reform bevezetésén botránkozott a demokráciák közvéleménye, és társadalom tudománya. Ez máig nem változott meg annak ellenére, hogy mit bizonyítanak a tények. Ma már nem lehet vitatni, hogy e század közepére Kína azért éri utó az Egyesült Államok színvonalát, és lesz a másik szuperhatalom, mert megállította alakossága növekedését. Ennek a senki által nem várt eredménynek az elengedhetetlen feltétele volt a népszaporulat erőszakos megállítása.

Ezzel a ténnyel szemben a jelenlegi kormányunk a minél több gyermek vállalását erőlteti. Ezt az érdekünkkel ellentétes stratégiát számos tény csökkeni. A kormány bővíti a bölcsődék, az óvodák, de még az egyetemek kapacitását is. Ebben nemcsak a közvélemény, de még az EU támogatását is élvezhetjük.

Ezen az úton alig húsz éve indult el az Egyesült Államok, amikor felmérte 400 ezer négyéves gyermekek szókincsét. Ennek eredményén az agykutatók is megdöbbentek. Nem csak azon, hogy már ebben a korban is milyen nagyok a különbségek abban, mennyi szót használnak, de babban is, hogy a szókincsük többségét a kortárs gyerekek egymástól szerzik. A szülők, az óvónők és a testvérek igyekeznek a gyerekek szókincséhez igazodni. Ugyanakkor a tények azt bizonyítják, hogy az első négy év szókincs nagysága determinálja a felnőtt kori agykapacitását. 15 éve már az összes négyéves szókincsét felmérik, és rangsorolják. Az elmúlt évben már felmérhették az érettségi eredmény és a négy éves szókincs közötti hatást. Megdöbbentően nagy a 4, és a 18 éves két korcsoport sorrendjében a hasonlóság.

Nem kevésbé megdöbbentő, hogy a nyelvek a használt szavak számát kincsnek minősítik, annak ellenére, hogy tudták volna, ez valóban kincs.

Ezt a módszert már átvette néhány távol-keleti ország is. A közelmúltban értesültem arról, hogy a 7 millió lakosú Szingapúrban felmérték a négyéves korosztály szókincsét, és a legnagyobb szókincsű gyerek nevét hozták az újságok. Az oktatási miniszter pedig gratulált a szülőknek és közölte, a gyermek szabad iskolaválasztását, és az angol nyelv ingyenes állami oktatását.

Ennek tükrében örök annak, hogy a magyar kormány is gyorsan bővíti a bölcsődék, az óvodák, de még az egyetemek kapacitását is. A Miskolci Egyetemen ebben az évben 15 százalékkal több fiatal kezdi meg az egyetemi tanulmányait. A növekedés elsősorban a szülők oktatási vágyához igazodik.

Nem vitatom, hogy a kormány gyermekvállalási támogatása hatására néhány százalékkal nőni fog a gyermekvállalás, de meggyőződésem szerint a többlet rontani fogja a minőséget, mert a szegényebb és a képzetlenebb szülők kevésbé tudják reálisan felmérni sem a kapott támogatást, sem a gyermekneveléssel járó ráfordításokat. Ezért mondhatjuk, hogy a jelenlegi gyermekvállalás támogatása ugyan több születést okoz, de rontani fogja a jelenlegi minőséget. Ez olyan, mint az lenne, ha a munkásokat előre fizetnénk, és nem a munka elvégzése után, és annak elvárható mennyisége arányában. Életem során megtanultam, hogy a munkát az elvégzése után kell fizetni. De minél képzetlenebb a munkavállaló, annál rövidebb időszakokként. A múltban a képzetlen munkaerőt napszámosnak hívták, mert naponta kifizették. A képzetlen munkaerő hetente kapott fizetést, a szakmunkás hetente, az értelmiségi havonta, a vállalkozó pedig az éves nyereségét igyekezett maximalizálni. Mivel a gyermekvállalás élete szóló feladat, azt a munkaképesség megszűnése után kell megfizetni.

A kormány gyermekvállalást úgy támogatja, hogy előre fizet, és darabra, nem pedig a nagyon eltérő eredménye elérése után, és azzal arányos mértékben.

AMIBŐL KEVÉS VAN, AZ ÉRTÉKES

Kopátsy Sándor                EH                   019 07 12

AMIBŐL KEVÉS VAN, AZ ÉRTÉKES…

Marx és a marxisták a legnagyobb művének a Tőkét tartják. Pedig abban fogalmazódott meg leginkább, hogy az árul árát az értékük határozza meg. Ő sem vette tudomásul, hogy az áruk ára csak akkor lehet az értékük, ha a keresletük és kínálatuk egyensúlyban van. Azt ugyan Marx sem tagadta, hogy a munkaerő is áru, de azt nem vette tudomásul, hogy mivel a tőkés társadalomban a munkaerő áru, annak az ára csak akkor lehet az értéke, az újratermelésének a költsége, ha a kereslete és a kínálata egyensúlyban van. Még kevésbé vette tudomásul, hogy a munkaerő kínálata minden tőkés országban nagyobb volt, mint a kereslete, ezért az áruk az értékük alatt volt.

Marx Tőke című művében meg sem említi, hogy a munkaerő olyan áru, ami akkor is bővítetten termeli újra önmagát, ha az ára az értéke alatt is bővítetten termeli úja magát. Ez annak a következménye, hogy az osztálytársadalmakban a gyermekvállalás nem racionális döntés, hanem ösztönünkből fakadó volt. Fajunk szaporodási ösztöne a létszámunk gyorsan bővítetten újratermelő volt, holott az osztálytársadalmak érdeke a létszámunkat egyszerű újratermelő lett volna.

A tőkés osztálytársadalom már arra kényszerült, hogy olyan halandóságot teremtsen, amiben a népszaporult tízezer éves átlaga nem halta meg az éves egyetlen ezrelékes átlagot. Ez is olyan túlnépesedést eredményezett, aminek következtében a bolygónkon kialakult ember és állat állománya tizedére szorította vissza az eredeti vadállat állományt. De még ennyi sem volna, ha a természetvédelem nem védené a kipusztulással fenyegetett fajokat.

Ennél is sokkal fontosabb szerepe van a fejlett világ jótékonykodásának, és az odavitt egészségvédelemnek. A fajunk elmaradt többségében az általában a halandóság, de főleg a gyermekhalandóság csökkenése elsősorban a fejlett világ egészségügyi támogatásának köszönhető. Még senki nem mérte fel, hogyan alakult volna az elmaradott társadalmak lakossága, ha nem kapott volna a fejlett társadalmaktól egészségvédelmi segítséget. Becslésem szerint 2-3 milliárddal kevesebben lennénk.

Ugyanakkor a puritán erkölcsű társadalmak lakossága fejlett közel ennyivel csökkent a fogamzásgátlók spontán és erőszakos használatának köszönhetően.

A demográfiai változásokkal Harari sem foglalkozik, pedig mind az osztálytársadalmak, mind a jólétének sorsát elsősorban a demográfia játszotta a fő szerepet.

A marxista vallás rövid története.

A Szovjetunió létrejötte előtt a marxizmus egy szinte minden társadalomban jelenlévő politikai tényező volt, amit a nemzetközi szervezete fogott össze. Az 1917-es bolsevik forradalom után a Szovjetunió irányítása alá került, de a Jaltai Egyezményig csak a tőkés társadalmú országok kommunista pártjainak a politikáját alakította.

A marxizmusok három ágának csak a nyugati tagoltságát ismerem. A Szovjetuniót létrehozó bolsevik formáját a Nyugat három kereszténysége alapján tagoltam. Az ortodox keresztény kultúra marxizmusa a bolsevik, a protestánsoké a szociáldemokrácia, a katolikusoké az euró kommunizmus volt. Már ez a tagolódás is egyértelművé teszi, hogy a marxizmus nem tudomány, hanem a kultúrához igazodó vallás volt. Ismereteim szerint, a kínai marxisták lényegében bolsevikok voltak egészen 1990-ig.

A Jaltai Egyezmény után, ami Európa keleti felét Roosevelt nyomására, és Sztálin igényére a Szovjetunió befolyási övezetének minősítette. Ennek alapján alakult ki a hidegháború, amiben a Szovjetunió katonai szuperhatalom lehetett.

Viszonylag gyorsan Jalta után elkezdődött a hidegháború, ami nemcsak a Szovjetunió, de az Egyesült Államok érdekét szolgáló volt. A Szovjetunió megkapta Közép-Európát és a Balként, az Egyesült Államok pedig megnyerte az imperialista háborús ellenfeleit, Nyugat-Németországot és Japánt. Ezt nem értették meg sem 1956-ban a magyarok, és 1968-ban a csehek. Mindkét ország forradalmi erői abban bíztak, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja őket abban, hogy a Szovjetunió uralmától megszabaduljanak. Azt nem értették meg, hogy a második világháborús ellenségei az Egyesült Államok védelme alá csak azért menekültek, mert saját katonai erejük gyenge volt arra, hogy a bolsevik Szovjetunióval az Egyesült Államok nélkül ellenálljanak. Roosevelt azzal lett a 20 század legnagyobb politikusa, hogy Jaltában a bolsevik Szovjetuniót katonai szuperhatalommá emelte azzal, hogy megkapta Európa keleti felét, és a tőkés demokráciáknál sokkal nagyobb katonai hatalom lehetett. Roosevelt zseniális terve mindaddig működött, amíg a bolsevik Szovjetunió szét nem bomlott.

Arra azonban senki, Roosevelt sem gondolt, hogy amíg a Szovjetunió sokkal nagyobb katonai hatalom volt, mint a kommunista Kína, az sem merte a gazdaságát piacosítani. Csak a Szovjetunió szétesése után piacosította a gazdaságát, és korlátozta a túlnépesedését. Ezt azonnal meg is tette. A kínai reform azonban váratlan helyzetbe hozta az Egyesült Államokat, mint egyedüli szuperhatalmat. A kelet-európai Oroszország a maga alá gyűrt tagállamaival esélytelen volt arra, hogy ne csak katonai, hanem gyorsan fejlődő gazdasági szuperhatalom is legyen.

Kína a világ egyetlen milliárdnál több lakosú, keményen puritán kultúrájú nemzeti állam volt, és maradt, a Szovjetuniót a nem puritán lakosú oroszok uralták, és a lakosság másik fele tucatnyi elmaradt, nem puritán nép állama maradt.

Azt a jelenkor történészei is elhallgatják, hogy az Egyesült Államok lakosságának kétötöde nem puritán, hanem latin-amerikai és afrikai fekete, akik eleve képtelenek a puritán lakossággal lépést tartani. Még senki sem mondta meg, hogy az Egyesült Államok a latin-amerikaiak és a négerek nélkül harmadával kisebb lakosságú, de a világ legfejlettebb országa lenne, ha a fejletségét az egy lakosra jutó jövedelemmel és vagyonnal. az iskolázottsággal, valamint a vagyonnal mérnénk. A jelenlegi vegyes kultúrájú lakosságával csak tízedik, megelőzi hat kis európai nemzeti állam és a másik három óceánokon túli társa, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Kína 1.500 millió puritán lakosságával szemben az Egyesült Államoknak csak hatod annyi puritán lakosa van, mint Kínának. Mivel az életterük közel azonos, a túlnépesedett Kína számára a gyermekvállalás drasztikus csökkentése elengedhetetlen volt, az Egyesült Államok lakossága évente növelhető. Ezt a jelen elnöke előtt a politikai vezetés nem vette tudomásul, nem fékezte le a négerek népességnövekedését, és a latin-amerikaiak beözönlését. A befogadás hivatalos formája ugyan a második világháború óta bölcsen működött, igyekezett a befogadottakat a nyelvismeretre, és a munkaerő piaci igényekhez szabni. A beáramlók nagy többsége azonban az állam nyelvét nem ismerő, képzetlen közép-amerikai volt. Jelenleg az országban 12 millió illegális közép-amerikai és arab bevándorlót tartanak nyilván. Ennek többszöröse lehet azok száma, akiket a liberális befogadás politikai legalizált.

Az Egyesült Államok az elmúlt húsz évben a legtöbb bevándorlót adó Mexikóval rendezte a kapcsolatát, a két ország közti áruforgalom vámmentes lett. Ennek hatására Mexikó Kínához hasonlón a tömegáruk beszállítója lett. Jelenleg a mexikói export 80 százaléka az Egyesült Államokba megy. Ehhez hasonló külkereskedelmi kapcsolat csak a gyarmattartók és a gyarmataik között fordulhatott elő.

Ebből tanulhatna az EU vezetése, amelyik a vámmentességet az egységes valutával kapcsolta össze. figyelmen kívül hagyta, hogy a vámmentesség csak akkor működhet hatékonyan, ha a tagállamok a saját valutájuk értékét a külkereskedelmi érdekükhöz igazítják, a kevésbé fejlettek valutájukat ennek megfelelően olyan leértékelt szinten tartják, ami féken tartja a fejlettek felé történő eladósodásukat.

Magyarország szerencsés volt azzal, hogy az euró övezetbe való belépésünket elutasították. Mi sértődötten, ha nem lehet közös eurónk, a hitelpiacunkat svájci frankra építettük át. Ennek hatására még gyorsabban kint és bent eladósodtunk.

Ennek az lett a következménye, hogy a közép-jobb Fidesz két-harmados választási győzelemmel került hatalomra. Ugyan nem verte dobra, hogy leértékeli a forintot, de megtette. Akkor az euró 260 volt, jelenleg 325 forint. Minden sikerünket ennek köszönhetjük. Jelentősen javult a külkereskedelmi mérlegünk, fellendült a turizmusunk, csökken a külső államadósságunk, 400 ezerről 800 ezerre nőtt a magasabb bérű tagországokban dolgozó munkásaink száma. A viszonylag alacsonyabb bérünknek és adónknak köszönhetően megnőtt külföldi befektetések aránya.

Mivel a kormány az elért eredményeket mással magyarázza, a leértékelésünk okozta sikert is a kormány döntéseivel magyarázza.

Büszkén hirdetjük, hogy megszűnt a munkanélküliség, de nem tesszük hozzá, hogy ezt is elsősorban a forint leértékelésének köszönhetjük, hiszen a munkaerőhiány elsősorban annak köszönhető, hogy emelkedett a kint dolgozók euróban kapott jövedelme és a haza jutatott megtakarítás is.  Fel sem veti a kormány, hogy mekkora volna a munkanélküliségünk, ha továbbra is fele ennyi munkásunk dolgozna külföldön. A magyar történelemben még nem fordult elő, hogy a munkaerőnknek ilyen magas hányada dolgozott külföldön. A kormány fel sem teszi a kérdést, mi lenne, ha 260 forint maradt volna az euró ára, ha nem dolgozna a munkaerő ötöde a magasabb vérű EU tagországokban. A turizmusunk megjavult mérlegét azzal magyarázzuk, hogy nálunk nagyobb lett a közbiztonság, mint ott ahol befogadják a főleg képzetlen és nyelvet sem ismerő mohamedánokat.

A határon épített kerítéssel és annak rendőri és katonai kiszolgálásának előnyét én sem vitatom, de ennek semmi lényeges eredménye nem lenne, ha az euró 260 forint maradt volna.

Az euró övezet tagjai számára azonban nincs lehetőség arra, hogy a mienkéhez hasonló eredményt elérjenek. Amíg az euró övezet a közös, a bankárok mániája, valuta fennmarat, semmi remény a jobb szereplésre. Az euró övezet azért merült fel az EU vezetői számára, mert ők eleve nem a szuverén államok vámunióját akarták, hanem az Európai Egyesült Államokat, ami Amerikában az Egyesült Államok. De az akkora területen, mint egész Európa és nagyon kis őslakossága maradt meg, ahol Nagy Britannia volt a gyarmattartó. Annak a területe északi kétharmadán olyan volt az éghajlat, ami megfelelt a többségében Európa északnyugati térsége éghajlatának. Ezért oda elsősorban a puritán európai népek parasztsága vándorolt, és angol gyarmatként működött. Mivel Amerika és Óceánia felfedezése után csak az britek voltak puritán gyarmatosítók, csak ott volt sikeres gyarmatosítás, ahol az angol törvények működtek. Ezért a puritán európai bevándorlók az angol gyarmatokra települtek. A melegebb éghajlatú térségeket a spanyolok és a portugálok gyarmatosították. Oda nem annyira a munkájukból megélni akarók, főleg a vallásos térítők és kalandorok települtek.

A sikeresen iparosodó Nyugat-Európának azonban olyan nyersanyagok kellettek, amelyek termelése viszonylag melegebb éghajlaton, képzetlen munkaerőt igényeltek. Erre a puritán kultúrájú nyugat-európai parasztság nem vágyott, azok a saját földjükön termelt gabonát akartak termelni.

Az európai piacnak azonban gyapotra, cukorra, dohányra volt szüksége, ami melegebb éghajlatot, és sok képzetlen munkással dolgozó ültetvények feleltek meg. Ez az igény keltette új életre a rabszolgaságot, amire csak az afrikai fekete rabszolga, és a melegebb éghajat voltak alkalmasak. Ez az új igény szülte meg azt, hogy az Egyesült Államok Mexikótól megszerezte a mai déli államait, és aminek hatására jelentősen megnőtt a latin-amerikai és a néger lakossága, és a legnagyobb gyapot és dohánytermelő lett. Ez a helyzet máig megmarat, az ország lakosságának harmada latin-amerikai és néger lett, akik képtelenek felvenni a puritán farmerek, valamint az ipari tőkések, farmerek és munkások puritán viselkedését.

Az Egyesült Államok latin-amerikai és a néger lakossága ugyan viszonylag szegény maradt az országában, de sokkal jobban él, mint a latin-amerikai országokban. Ez szülte azt, hogy jelenleg a latin-amerikai országok lakosságának a többsége ma a gazdag Egyesült Államokban örömmel vállalja a lakosság alsó tizednek a sorsát. Ezt a veszélyt csak a jelenlegi elnök, és a puritán lakosságú északi államok lakossága ismerte fel, és akarja megállítani a latin-amerikai, az afrikai és a dél-ázsiai képzetlen és angolul nem beszélő bevándorlók áradatát. Ez minél jobban sikerül, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU befogadás politikája annál közveszélyesebb lesz Nyugat-Európára.

A konfuciánus Ázsia nem ismeri a befogadást.

Ez az ősi kultúra nem ismeri az idegen népek befogadását éppen úgy, mint az idegen kultúrákba való beépülést sem. Ennek első klasszikus példája Japán. Ez volt a Távol-Kelet Nagy Britanniája. A két világháború között kedvet kapott a gyarmatosításra. Koreát, Tajvant és Mongóliát gyarmatává tette. Az első kettőt, mivel puritán népek lakták, sikerült fejlődési pályára tenni. Mongólia azonban sikertelen maradt. Japánok a sikeres két gyarmatukban az oktatási rendszert, valamint a vasutak és a közutak hálózatát modernizálták. Korea északi részét a felszabadulása után sztálinista bolsevikok uralma követte, ami a század második felének legnagyobb társadalmi kudarca lett, ma a Távol-Kelet legszegényebb és legelmaradottabb országa lett. Ennek az országnak a társadalmi csődjét jól jellemzi, hogy az európai szovjetmegszállás 3:1 arányú különbséget okozott a megosztott Németországban a hidegháború ideje alatt. Ezzel szemben a demokratikus Dél-Korea 16:1 arányú fölénybe került a bolsevik Észak-Koreával szemben. A másik japán gyarmat Tajvan demokráciaként Dél-Koreával azonos szintjére emelkedett.

Japánok a gyarmataikon csak megszálló katonák és politikai vezetők voltak, de japán lakosság nem települt oda.

A második világháború alatt Japán több millió koreait szállított kényszermunkára, de azokkal a japánok nem keveredtek, azokat alacsonyabb rendűnek tekintették. A hidegháborúvégére mind Dél-Korea, mind Tajvan felzárkózott Japánhoz, de társadalmilag továbbra sem keverednek.

Vietnám az 1986-os csak gazdasági, Kína pedig az 1990-es kettős reformja óta még a hidegháború három távol-keleti csoda országnál is gyorsabban fejlődik. Egyetlen kapcsolatról tudok, hogy Kínában az egyetlen gyermek vállalhatósága okán több házasodni akaró férfival, mint nővel rendelkezik. Ezért a kínai gazdag nősülni vágyó férfiak a két szomszédtól is vásárolnak feleséget. Ezek aránya azonban viszonylag elenyésző. Mégis elhallgatott tény maradt, hogy a nőhiány komoly szerepet játszik a nők egyenrangúságában. Amiből kevés van, az értékes.

Az alkalmazottaknak nem az előállítási költségét fizetik meg, hanem a hozadékát. Marx még azt hitte, hogy a munkaerőt a gonosz tőkés zsákmányolja ki. Nem vette tudomásul, hogy két szakmában nincsen szerepe a képzés bekerülésnek. Ez a művészet és a sport.

A legmegbízhatóbb mutató a foglalkoztatás.

Nagyon hamar rájöttem, hogy a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség a legfontosabb mutató. Ennek alapján azonnal rájöttem, hogy ahol magas a munkanélküliség ott fel van értékelve a nemzeti valuta. Ezért eleve szakmai ostobaságnak tekintettem az euró övezetet. Arról már az euró övezet létrehozása előtt rájöttem, hogy a latin népek országainak nagyobb inflációra van szükségük, mint a puritánoknak, ahogyan Max Weber mondta, a protestánsoknak, a kevésbé fejletteknek, mint a már gazdagoknak. Az EU tagországok között a latinok inflációja mindig lényegesen magasabb volt, mint a németeké és a skandinávoké. Ennek két oka volt, egyrészt a puritánok már fejlettebb társadalmúak, másrészt takarékosabbak és szorgalmasabbak.

Ezért reális oka volt annak, hogy a bankárok mániája a stabil közös valuta szakmai ostobaság volt. Mi, magyarok legjobban ezt a különbséget Németország és Olaszország között láthattuk. De ez nemcsak az országok között, de az eltérő fejlettségű és viselkedésű országokon is így van. A hatvanas évek közepén egy fél évet Olaszországban tölthettem, és közelről tapasztaltam, hogy mekkora a lakosság magatartásában, viselkedésében a különbség az ország északi és a déli felén élők között. Ez az ország a közös nyelve alapján nemzeti állam, az északon és a délen élők kultúrája között a különbség. A Tirolban élő olaszok viselkedése olyan, mint a svájciaké és az osztrákoké, a délen élők pedig úgy viselkednek, mint Andalúziában élők. A köztisztviselők azonos fizetést kapnak, a vállalkozók jövedelme pedig többszöröse északon, mint délen. Ez a különbég ma sokkal nagyobb, mint százötven éve volt, annak ellenére, hogy a háború óta a gazdagabb észak többször akkora támogatást adott, mint amekkora a háború után a Marshall-segély volt. Ezek a tények arról győztek meg, hogyha Olaszország észak és déli fele két szuverén állam lenne, mindkettő többre ment volna.

Ezért aztán az EU tagállamainak többsége számára a közös valutát szakmai ostobaságnak tartottam, és tartom. A megalakuláskor a magyar kormány liberális volt, és örömmel fogadta a közös stabil valutához csatlakozását. Szerencsére, Brüsszelben minket nem találtak alkalmasnak, és azt mondták, várjunk. Ezt tudomásul vettük, de a gyakorlatban bevezettük a svájci frankot. Ez is elég volt ahhoz, hogy a fejlettebb tagállamok felé gyorsan eladósodtunk. Ekkor még 260 forint volt az euró, fejlettségünkhöz és kultúránk hoz viszonyítva a forintunk is nagyon keménynek bizonyult. Akkor azt állítottam, hogy az euró övezethez tartozásunkhoz az euró árát 260-ról 350-re kellene emelni.

Szerencsénkre, a bal-liberális kormányunkat elseperte a közép-jobb Fidesz. Ennek köszönhetően, a svájci frankos hitelezési mániánkból azonnal, ha nem is könnyen, kimásztunk. Ez sem lett volna elég, ha nem indult volna be a forint leértékelődése. Ma már 325 forint az euró.

Az egyértelművé vált, hogy ezen az áron gyorsan javult mind a külkereskedelmük, mint a turizmusunk egyenlege, csökken az adósságunk és a magas munkanélküliségünk eltűnt. A sikerünk ezt az okát ugyan nem hangsúlyozzuk. Pedig a tárgyilagosság azt kívánná, hogy bevalljuk minden sikerünk az euró árának az emelkedése volt, és maradt.

Még mélyebben hallgatunk arról, hogy a leértékelés felértékelte a munkaerő kiáramlását is. Jelenleg 800 ezer magyar munkás külföldön dolgozik, a forintban mért keresetük még egyszer annyi, mint a Fidesz kormányzása előtt volt. Ehhez járult az is, hogy a forint leértékelése és az adók csökkentése következtében a nyugati tőke is százezerrel több munkahelyet teremtett.

Szinte minden, amire a Fidesz kormányzása büszke lehet, az euró forintban mért árának emelkedésének köszönhető.

Mi lesz, ha a négy mediterrán kilép az euró övezetből?

Már máshol is leírtam, hogy számomra a legfontosabb mutató a munkanélküliség. Ez fokozottan igaz az euró övezetre. Jelenleg a munkanélküliség Görögországban 18, Spanyolországba13.6, Portugáliában 10, Olaszországban 9.9 százalék. A nem mediterrán, de latin Franciaországban 8.6 százalék. Az euró övezet átlaga 7.5 százalék. A fejlett protestáns tagállamokban az átlag alatt van. Csak megjegyzem, Oroszországban is csak 4.5 százalék, Svájcban a legalacsonyabb 2.3 százalék. Amerikában is hasonló a helyzet, az Egyesült Államokban 3.7, Kanadában 5.5. A latin-amerikai államokban 10-en felül, kivéve Mexikót, ahol a külkereskedelem 80 százaléka az Egyesült Államokba meg és onnan jön, a munkanélküliség 3.5 százalék.

Az euró övezet mediterrán népei között nemcsak a legnagyobb, de a legtürelmetlenebb Olaszország lett, ahol az utóbbi választáson a legerősebb párt az Északi Liga lett, a legnépszerűbb politikus a befogadást legkövetkezetesebben elutasító belügyminiszter, Matteo Salvini lett. A sikerét világosan mutatja, hogy előtte éveken keresztül 150 ezerről az elmúlt évben 18, ennek az évnek az első felében pár csak száz bevándorlója lesz.

Franciaországban pedig az EU választások során a legtöbb szavazatot Mari Le Pen szélsőjobbja kapott.

A bevándorlást fékezni akaró Visegrádi Négyek is még erősebbek lettek.

Az EU legsúlyosabb politikusa Merkel kancellárasszony pedig nagyon meggyengült. Macron francia elnök támogatottsága is csökkent.

Az EU versenyképtelensége csak az euró övezet felszámolása után valósulhat meg. A négy mediterrán országnak vissza kell térni a saját valutára, amint mintegy 40 százalékkal le kell értékelni. E nélkül a válságuk meg sem állítható. Az inflációjukat a jóléti államoknál nagyobbnak kell engedni. Csak így lendülhet fel a korábbi szintre a turizmusuk és vállat törleszthetővé az adósságuk. Ez is csak akkor, ha a hitelezők is engedményeket tesznek.

Az EU gyors lemaradását a távol-keleti államokkal, és lassú lemaradását a négy Óceánokon túli volt angollal szemben csak akkor lehet megállítani, ha az EU nem az Európai Egyesültállamok, hanem a Szuverén Európai Államok vámuniója lesz. Amíg az Európai Egyesült Államok rémálma lesz az EU célja, Európa nyugati fele egyre jobban lemarad nemcsak Kelet-Ázsiához, de a négy óceánokon túli, volt angol gyarmattal szemben is.

A blog olvasottsága + Facebook

Oldalmegjelenítések száma tegnap

18

Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

604

Oldalmegjelenítési előzmények (összes)

95 299

Az írások egy része megtalálható facebook.com/kopatsysandorgondolatai

Változik a háziállatok összetétele

Kopátsy Sándor EH. 2019 07 01

Változik a háziállatok összetétele

Harari

Harari fajunk történelmének egyik legtöbbet mondó adatait az
ember és a háziállatainak a vadállatokhoz viszonyított
súlyának összevetésével ábrázolja. Nem kevesebbet állít, hogy
a bolygónk alig tíz ezer év alatt a Homo Sapiens igényeit
szolgáló égitest lett. Ma már tízszer nagyobb az emberek és a
háziállatok súlya, mint a vadállatoké. Ez azt jelenti, hogy a
biológiai fejlődés közel egymilliárd éves spontán folyamata
átváltozott a spontán fejlődésről a legfejlettebb faj
igényéhez idomulásra. Ezt a minőségi fordulatot néhány év
alatt több millió ember olvashatta, mégsem vált általánossá,
hogy a bolygónkon jelenleg minőségi változás követezett be,
már nem a fajok spontán fejlődése folyik, hanem a
legfejlettebb faj, a Homo sapiens igényéhez igazodik a
bolygónkon a biológiai szelekció. Ez eddig spontán volt,
jelenleg pedig már a Homo Sapiens igényeihez igazodik.
Darwinnak a Fajok eredete címen 1859-ben, 160 éve megjelent
könyve előtt, a fajok létrejöttével szinte csak a vallások
foglalkoztak, és azt az isten feladatának tekintették. Azt,
hogy a biológia története csak a tudományok által feltárható
folyamat, minden vallás istenkáromlásnak minősítette, és még
ma is általában annak tekinti.
Az állatok domesztikációja kezdettől fogva érdekelt. Jelenleg
a domesztikációk idejét megbízhatóan tárja fel a tudomány, és
ebből egyértelmű, hogy a kutya jelentősen megelőzte a többi
háziállatot. Ezt az magyarázza, hogy a kutya viszonylag
hátrányos helyzetű ragadozó volt. Vadon ott élt, ahol
viszonylag ritka volt a zsákmányállat, és a térség két
ragadozója a jegesmedve és a farkas a vadkutyánál sokkal
hatékonyabb ragadozó volt, és máig az is maradt. Sok
évtizedes vadász megtanultam, hogy a hidegben a dögevők
nehezen boldogulnak. Kedvesen veszik tudomásul, hogy a
hidegben az élő állat szaga erős, a melegben pedig a dögöké.
A sarkokhoz közeli életterekben nincsenek dögevők, mert eleve
kevés a zsákmányállat, a trópusok közelében a nagy macskáknak
bőven van zsákmányállatuk, de viszonylag sok a dögevő, a
sakál, a hiéna, a keselyű.
Vadászként ismerten fel, hogy fajunk kevés zsákmányt ejtő
volt, de százszor annyi friss dögöt fogyasztott el azzal,
hogy a nagy macskákat tűzzel zavarták el az általuk elejtett
zsákmánytól, és a dögöt megsütötték, megfőzték, ezzel
fertőtlenítették, és emészthetőbbé tették.
A vadkutya azért állt az ember szolgálatába, mert a jeges
medvéhez és a farkashoz képest másodrangú ragadozó volt. A
vadkutyának is kiváló volt az ébersége, a szaglása. Két
hátránya volt. A kutya eleve megugatta az általa

elejthetetlen méretű állatokat is, még akkor is, ha nem volt
éhes. Az energiájával nem takarékoskodott.
Tévednek, akik a kutyák emberszolgálatát a vadászatban
tartják elsődlegesnek.
A kutyák sokáig elsősorban őrzést jelentettek. Hangra, szagra
gyorsan ébresztettek. Gyakorlati segítséget, munkavégző
hatékonyságot igazán csak a pásztorkodásban adtak. Azt, ki
milyen sikeres pásztor, elsősorban a kutyájától függött. A
kutya ugyanis, mint a legtöbb háziállat megérzi, mit vár el
tőle a gazdája. Nincs nagyobb öröme, mint amikor a gazdája
megelégedettségét elnyeri. Ebbe az írásba azért fogtam, mert
tegnap az olvastam, hogy a jóléti társadalmakban a kutyák és
macskák száma nő. A kölyökkutyák ugyan a gyerekekkel is
szívesen eljátszanak, de ez hamar elmúlik. A kutyákra főleg
feleségük után az öregeknek, a nem dolgozóknak van szükségük.
Márpedig ezek aránya a 90 év körüli várható életkorú
társadalmakban ezek aránya gyorsan nő. Az öreg férfiaknak, az
őket sétáltatásra kényszerítő kutyákra, az az öreg nőknek
mivel inkább megmarad a munkájuk, macskára, hízelgésre van
szükségük.
Amíg a technikai fejlődéssel egyre nő az öregek aránya, nő a
kutyák és a macskák száma. Ugyanakkor a korábban legfontosabb
háziállatra a munkavégzésben, a fuvarozásban, a tej, a gyapjú
termelésében volt szükség. A gépek felváltották a szállítás,
a közlekedés és a mezei munkákat a gépek.
Évezredeken keresztül a talajerő megtartása, és növelése
érdekében az igásállatok trágyáját forgatták a termőföldbe.
Ezt a természetes trágyát jelenleg a műtrágyák pótolják, és
ennek köszönhetően többszörösére nőttek a terméshozamok.
Jelenleg azonban a legnagyobb változást az hozta, hogy a
földművelés leghatékonyabb formája a családi farm, ahol
magasan képzett, viszonylag nagy tőkeértékű felszereléssel a
családtagok dolgoznak. Sokáig a bolsevik Szovjetunió
szétesését csak az erejét meghaladó fegyverkezésével
indokoltam. Közben Oroszország a mezőgazdaságában
visszaállította a családi farmokat, amelyek gépesítve a világ
legnagyobb gabonaexportálóivá váltak. A klímaváltozásnak csak
a negatív következményeit látó tudósok, nem számolnak azzal,
hogy Oroszország és Kanada óriási területén a magasabb
hőmérsékletnek köszönhetően megnőnek a hozamok. A tíz
milliárdot meghaladó emberiség gabonával történő ellátása
megoldható marad.
Ugyanakkor a trópusok közeli sivatagok népesség eltartó
képessége megnő, mert az olcsóvá vált napelemekkel nemcsak a
lakások és a munkahelyek levegőjét hűtheti, de a tengervízből
pedig ivóvízhez is juthat.
Száz éve még senki sem gondolt arra, hogy az emlősállatok
rovására a dinoszauruszok utódai, a baromfijak adják a
legolcsóbb állati fehérjét. Most meg már ott tartunk, hogy a
halfarmok termelése nő a leggyorsabban. Azt még nem mérte fel

senki, hogyan lehet a nyílt tengereken halfarmokat építeni,
de száz éve azt sem látta senki, hogyan lehet a partközeli
tengereken sósvízi halfarmokat építeni.
A század első felében még azt sem jósolta senki, hogy a
nagyüzemekben termelt baromfi lesz a legolcsóbb hús. Én akkor
még jövőben a gombatermelés fellendülését jósoltam. Sötét
pincékben, barlangokban lótrágyán termelték a gombát. Mára ez
eltűnt, mivel eltűnt a lótrágya is.

Ne a gyermekvállalást, a felnevelés eredményét jutalmazzuk

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 03

Ne a gyermekvállalást, a felnevelés eredményét jutalmazzuk.

Ez az írás a július 29.-én kezdődő Széphalmi Diétára ígért előadásom mondanivalója.

Minél fejlettebb a társdalom, annál kisebb a gyermekvállalás száma, és annál fontosabb lesz annak minősége. Ennek ellenre a jelenlegi magyar kormány a gyermekvállalást, nem a felnevelés minőségét jutalmazza. Az osztálytársadalmakban indokolt volt, hogy a lakosságának a létszámnövekedését maximalizálni, mivel az országok közti osztozkodást a fegyveres erők közti háborúk döntötték el. Ezért akart minden osztálytársadalom a versenytársainál erősebb, azaz népesebb lenni.

Az elmúlt tízezer évben ugyan minden osztálytársadalomnak több lakosa lett, mint amennyit optimálisan el tudott volna tartani. Ezt éltem meg a földreform idején. A magyar falvak lakossága háromszor, ötször nagyobb volt, mint amekkora lakosságot a községek területének megművelése az adott technikai felszerelésével képes lett volna megművelni. A földreform tehát csak azt jelenthette, hogy a túlépesedett lakosság közt igazságosabb elosztás történt. Európában a dán mezőgazdaság volt az ideális példa. Ott ugyan a községek lakossága nagyobb szakmai ismerettel, jobb felszereltséggel rendelkezett, de tízszer nagyobb volt a családok földje.

A földreform idején a magyar falvak lakosságának a szakismerete, és felszereltsége tört része volt a dán parasztságénak, de ennél is sokkal nagyobb volt a tulajdonukban lévő földje. Amíg a földreform után a magyar falvakban 5-10 hektár volt az átlagos birtok, Dániában ennek a tízszerese. Az agrárpolitikusoknak sem mérték fel, hogy mekkora lett volna az adott viszonyok között az optimális birtoknagyság.  Szerintem a ténylegesnek legalább ötszöröse. Tehát a földosztás azt jelentette, hogy a magyar falvakban háromszor, ötször nagyobb volt a földművelésből megélni kényszerült lakosság, mint az optimális. Ezért mentem 1947-ben az Országos Tervhivatalban a Mezőgazdasági Főosztályra. A magyar falvak sorsának megjavítását csak azzal lehetett hatékonyan szolgálni, ha a lakosságának egyre nagyobb hányadát az iparban és a szolgáltatásokban foglalkoztatjuk, és ezzel párhuzamosan a városokba költöztetjük.

Ezért lázadozom ma is a kormány településpolitikája ellen, ami a kis településeken megkülönböztetetten támogatja a lakásépítést. Magyarország urbanizációja ma is elmaradott. Ezért tartottam, és tartom ma is, a hisztérikusan antiszemita kultuszminiszterünket, Klebelsberg Kunót, az egyik legnagyobb miniszterünknek, mert a tanyákon és a pusztákon élő gyermekek iskoláztatását megoldotta. Ebbe az irányban tett előre lépését a bolsevik rendszerünk, azzal, hogy nemcsak támogatta a nép gyermekinek egyetemi képzését, de megoldotta a sajátrezsis falusi lakásépítést. A szovjet megszállás alól történő felszabadulásunk idejére a tanyákon és a kis falvakban élők aránya a felére csökkent. Ennek a folyamatnak lett a következménye, hogy jelenleg a kétharmados politikai hatalmat lényegében két népi kollégium diákjai alkotják. Ezt a folyamatot igyekszik a jelenlegi kormány megállítani azzal, hogy a lakosságot vesztő kis falvakban egységesen támogatja a lakásépítést. Szerencsére, nemcsak a lakosság érdeke ellenkezik ezzel, mert nemcsak a kormányunk, de még az EU oktatáspolitikája is támogatja az óvodák és bölcsődék építését. Ők már tanultak az Egyesült Államoktól, és igyekeznek a négy évesnél is fiatalobb korosztály gyermekei számára a bölcsődék és az óvodák kapacitását bővíteni. Ezt a segítséget a kormány is örömmel fogadja annak ellenére, hogy a négyéves szókincs maximalizálásának társadalmi hatását meg sem említi az oktatáspolitika.

Az Egyesült Államokban 18 éve mérték fel először 400 ezer, négy éves gyerekek szókincsét. Ennek első eredményei azonnal még az agykutatókat is meglepték. Kiderült, hogy már ennek a korosztálynak a szókincsek mennyire nagy különbségeket mutat. Kiderült, hogy a szókincsben megjelent különbségek elsősorban a bölcsődék és az óvodák hatásán múlnak. Ebben a szülők iskolázottsága és a testvérek száma alig játszik szerepet. Ezt látva, két évvel később már az egész négyéves korosztály szókincsét felmérték, és máig mérik. Ma már a tények bizonyítják, hogy a szókincs elsősorban a gyerekek közösségében lesz a magasabb, ami még az érettségi eredményekkel is szoros korrelációt mutat. Bebizonyosodott, hogy a beszédben használt szavak számát a nyelvek ösztönösen szókincsnek minősítik annak ellenére, hogy a tudomány ezt, csak ma ismerte fel.

Az Egyesült Államok a szülők számára törvényben tették kötelezővé gyermekeiknek a bölcsődékben, óvodákban való részvételét. A sikeres tapasztalatokat a Távol-Keleti országok már átvették. A konfuciánus kultúra évezredek óta nagyon fontos szülői kötelességnek tarja a gyermekek iskoláztatásának a támogatását. Ma már ehhez csatlakozott az EU oktatáspolitikája is. Ennek következtében a magyar költségvetés is él ezzel. A bölcsődék és óvodák kapacitása nálunk is örvendetesen bővül.

Mit láthattunk a Távol-Keleten.

Ha a társadalmi fejlődést az ENSZ mutatóinak az alakulásával mérjük, a Távol-Keleten az első siker ország a túlnépesedett Japán volt. Erre nemcsak a kultúrája, de a túlnépesedése is kényszerítette. Ezt az oktatási rendszerének korszerűségével és a kiváló minőségével igyekezett ellensúlyozni. Ennek volt köszönhető, hogy az ország korábban fölénybe került a Távol-Kelet minden másik országával szemben is. A magasabb képzés eleve későbbi házasságot és gyermekvállalást okozott. Az országot azonban a 20. század derekán a példátlanul nagy háborús veszteség érte. A fogamzásgátlók megjelenése, és általános megvásárolhatósága következtében az első ország lett, ahol a nők termékenysége az újratermelés szintje alá esett, és máig is ott stagnál, de Japán ma is a legfejlettebb távol-keleti ország. Mint ilyen, már a két világháború között gyarmatosította Koreát és Tajvant. Ez a két japán gyarmat a hidegháború alatt beépült a tőkés világpiacba, és mára az alacsonyabb túlnépesedettségének köszönhetően, a volt gyarmattartója, Japán színvonalára emelkedtek.

Az egyesült Vietnám 1986-ban, elsőnek piacosította a bolsevik marxista diktatúráját. Ennek azonban, eredményei ellenére, nem lett nemzetközi visszhangja.

Négy évvel később azonban a túlnépesedő Kína is követte, de már azzal, hogy a városokban élő családok gyermekvállalását egyre korlátozta. Ez a kettős reform a világ történelmének a legnagyobb sikerét jelentette. A marxista Kínai Birodalomban ezt követően az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság, valamint a várható életkor, és az iskolázottság a Nyugat jóléti társadalmakhoz viszonyítva is példátlanul gyorsan nő. Ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy e század közepére Kína felnő az Egyesült Államok mellé, mint a másik szuperhatalom. Annak ellenére, hogy fajunk történelemében ehhez hasonló méretű reform nem történt, a tapasztalatait nem hasznosítják.

Mi történik Nyugat-Európában? Emil Reich a 20. század elei demográfus előre vetítései ma már viccnek tűnnek. 1907-ben ő azt jósolta, hogy 1980-ban Németország lakossága 150, 2000-ben pedig 200 millió lesz. Akkor ugyanis olyan magas volt a német nők termékenysége, és olyan gyorsan nőtt a várható élekor, hogy ebből ez következett. Senki sem számolt azzal, hogy a náci Németországban tovább gyorsult a nők gyermekvállalása, és gyorsan nőtt a várható életkor.

Száz évvel később azonban a német nők termékenysége 1.4 alá süllyed. Ez lett a legalacsonyabb Európában. Ha Németország nem fogad be jelenősen több gyermeket vállaló kultúrájú népeket, ma még alacsonyabb lenne ez a mutató.

Nyugat-Európában ennek a változásnak két oka volt. Egyrészt a diplomások aránya hússzoros lett, később és kisebb lett a gyermekvállalásuk. Másrészt a fogamzásgátlók használata általánossá vált. Ezeket sem láthatta előre a 20. század elején senki. Fajunk akkor vált a nemi ösztöne általi túlnépesedőből a gyermekvállalásban maga döntést hozó, amikor megoldhatóvá tette a tudomány a fogamzásmentes szexuális ösztönünk kiélését. Azzal lett két nagybetűs a Homo Sapiens, amikor nemcsak megoldotta a tudomány a fogamzásmentes szexuális ösztöne kiélést, és az egész lakosság számára elérhető vált a fogamzásgátlók használata.

A túlnépesedés ellen a legnagyobb lépés azonban az 1990-es kínai gyermekvállalási korlátozása lett. Ez is csak azért valósulhatott meg, mert az állam biztosította mind a fogamzásgátlókkal való ingyenes ellátást, mind a terhesség megszakítását.

A kiscsaládos jobbágyrendszer.

Életem egyik legnagyobb felismerése az volt, hogy a nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer és a római katolikus vallás a gyermekvállalást a házassághoz, azt pedig jobbágytelekhez jutáshoz kötötte. Ezzel az első szülés idejét tíz évvel kitolta. Ezzel a fajunk történelmében elsőként, jelentően megfékezte a túlnépesedést. Nyugat-Európa annak köszönhetően lett a társadalmi fejlődés élcsapata, hogy az első gyermekvállalás idejét mintegy tíz évvel késleltette, és ezzel a nők termékenységét közel a felére csökkentette. Ezt a tényt a társadalomtudományok máig nem hangsúlyozzák, pedig a nyugat-európai humanizmus, a sokkal kisebb halálokozás okozás csak annak volt köszönhető, hogy a nők termékenysége felével, harmadával kisebb lett, mint az összes többi nagycsaládos társadalomban.

A társadalom tudósok ugyan egyértelműen hangsúlyozzák, hogy az ember életének az értéke a nagycsaládos társadalmakban sokkal kisebb volt, mint Nyugat-Európában, de nem keresik ennek az okát, és nem tárják fel ennek a következményeit.

Ezt először csak a 20. század küszöbén ismeri fel Max Weber, amikor megállapítja, hogy a protestáns kultúrájú népek a hasonló szintű, de más kereszténységű kultúráknál hatékonyabb felépítményeket hoznak létre. Ő, mint lutheránus, a puritán helyett protestánst írt és gondolt, ezzel a puritán népek nagy többségét figyelmen kívül hagyta. Elsősorban azért, mert a nyugat-európai katolikus népek, elsősorban az Alpokban élők eleve kimaradtak, pedig minden ott élő nép puritánul viselkedett, függetlenül attól, hogy római katolikus maradt. Az Alpokban élő germánok, franciák, olaszok és szlovének eleve puritánul viselkedtek, annak ellenre is, ha katolikus maradtak.

Sokkal nagyobb tévedést jelentett a tény, hogy a 20. század küszöbén a távol-keleti népeket még nem kezelték a nyugati puritánokkal egyenrangúaknak, pedig sokkal többen voltak, mint Nyugaton a protestánsok. A 20. század küszöbén még nagy meglepetésként vették tudomásul a társadalomtudósok, hogy a kis Japán tengeri flottája megleckéztette a cári Oroszországot. Akkor még a távol-keleti népek kilenctizede, a nyugat-európai protestánsokhoz képest nagyon elmaradott volt.

Jelenleg, száz évvel később azonban a távol-keleti népek 95 százaléka már vagy fejlett, vagy nagyon gyorsan fejlődik. Ma már a puritánul viselkedő népek négyötöde a Távol-Keleten él, és már gazdag, vagy nagyon gyorsan gazdagodó. Ott egyetlen ország, Észak-Korea maradt a kelet-európai bolsevik marxizmusban élő, a gazdaságát nem piacosító, ennek következtében le is maradt.

E század közepére, tehát egyetlen generációval később, a gyorsan fejlődő társadalmú népek nagy többsége a történelemben példátlanul gyorsan fejlett társadalmakban fog élni.

Ezen belül a négy óceánokon túli volt angolszász gyarmat lakossága lassan növekszik. A jóléti nemzeti államok lakossága azonban lassan fogy. Ennek ellenére az emberiség nagy többségéhez képest is gazdagodnak. Ezért tovább nő a jóléti társadalmakba vágyók, igyekvők száma és aránya. Ezt a tényt az ENSZ jelenlegi vezetése azzal akarja leszerelni, hogy a szegény társadalmak lakossága számára szabaddá tenné a fejlettekbe történő áttelepedést. Nem veszi tudomásul, hogy nincs az iskolázott, puritán erkölcsű, asszimilálódni akaró bevándorlókat befogadó ország nincs. Ha volna is, annak az idegen kultúrájú. asszimilálódni képtelen és képzetlen munkaerő befogadása pedig katasztrófa. A kincset jelentő bevándorló század annyi sincs, mint a katasztrófát okozó.

Jelenleg a világ lakossága évente 70 millióval nő. Ezen belül a lemaradó társadalmak lakossága 100 millióval gyarapszik. A fejlett társadalmak évenkénti lakosságfelvétele pedig csak néhány millió. Ez abból fakad, hogy a fejlett társadalmak között is nagyok, háromszor, ötször nagyobbak a bérek közti különbségek, ennek következtében a belő munkaerőmozgás is bőven kielégíti az igényeket. Az EU létrehozása óta a fejlettebbek már mintegy tízmillió munkást fogadtak be a szegényebb tagországokból. A nagyon szegény társadalmakból, a Közel-Keletről és Afrikból ennél kevesebbet.

Amíg az EU szegényebb tagjaitól érkezett munkaerő asszimilációja nem okozott gondot. A közel-keleti és afrikai munkaerő képzetlen 90 százaléka szakmai és kulturálisan nem asszimilálódik. Ami azt jelenti, hogy lényegesen több költséggel és kárral jár a befogadásuk, mint amennyire használhatók. Nincsen szakmai képzettségük és megfelelő nyelvtudásuk, viszont gyorsan szaporodnak.

Márpedig nem lehet a társadalmi érdek az olyan lakosság befogadása, amelyik kultúrája idegen, nyelvet nem ismer, szakmai képzettsége nincsen. Mivel az EU térsége történelme során csak kivándoroltató volt, a befogadásban nincsenek tapasztalatai. Ezt a négy óceánokon túli, befogadó angolszász országtól kellene megtanulni, amelyek még mindig alulnépesedettek, és évszázadok óta az európai bevándorlókkal sikeresek voltak. A történészek sem tárják fel, hogy mi jellemezte e négy alig lakott életterű ország sikeres befogadási tapasztalatait. A 15. században felfedezett Amerika és Ausztrália 50 millió négyzetkilométeres, potenciálisan jó adottságú területén az őslakosság eleve nagyon gyér, és társadalmilag elmaradott volt. A Nyugat-Európánál tízszer nagyobb élettér felét a Brit Birodalom, a másik felét Spanyolország és Portugália gyarmatosította. A brit gyarmatokon ma négy állam, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland fejlettebb társadalmú lett, mint a volt gyarmattartójuk, Nagy-Britannia.

Ezzel szemben a spanyol és portugál gyarmatokból alakult államok a gyarmattartójuknál, Spanyolországnál és Portugáliánál is hátrább maradtak. Az óceánokon túli európai gyarmatok közül, csak az angol gyarmatok lettek az anyaországuknál fejlettebb társadalmú államok. Ma a volt négy angol gyarmat az anyaországánál fejlettebb vegyes etnikumú és vegyes kultúrájú államokká váltak. Ezek Nyugat-Európa hat fejlett kis nemzeti államai szintjére emelkedtek. Az óceánokon túli négy brit gyarmat a gyarmattartóját azonban megelőzte. Ezzel szemben a vele szemben Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak, és a két kisebb Hollandiának és Belgiumnak a gyarmatain nem él tovább a gyarmattartók kultúrája és civilizációja. Ezek a még inkább az elmaradtak a volt gyarmattartójukhoz képest.

Nagy-Britannián kívül van még egy másik sikeres gyarmattartó, Japán, aminek a két világháború között gyarmata volt Korea és Tajvan, amelyek a hidegháború alatt demokratikus államok lettek, és mára Japánnal azonos szintre emelkedtek. 

Külön érdekesség, hogy a bolsevik szovjetunió által megszállt Észak-Korea még a leginkább elmaradt szovjet utódállamokhoz képest is lemaradt. Az Egyesült Államok által megszállt Dél-Korea pedig az utóbbi ötven évben a leggyorsabban fejlődő és a leggyorsabban lakosságvesztő nemzeti állam lett.

A kínai gyermekvállalás korlátozása.

A demokráciák politikusai és társadalomtudósi amennyire értékeltek, hogy a kommunista Kína a gazdaság pártirányítását átváltotta a piac által szabályozottra, annyira kételyekkel fogadták a gyerekvállalás korlátozását. Bevallom, hogy én is bizalmatlan voltam annak ellenére, hogy az évente 3 százalék körüli népességnövekedését elviselhetetlennek tartottam. A kínai lakosság évi 50 milliós növekedése eleve lehetetlenné tette a társadalmi fejlődést, az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság, valamint a várható élet növekedését.

A társadalom érdeke a szülők jövedelméhez és iskolázottságához szabott gyermekvállalás. Ez azt jeleni, hogy a szegény és iskolázatlan szülők esetében még az egyetlen gyermek vállalását is indokolt volna késleltetni. Ugyanakkor a felső tizedben korlátozásra nincs szűkség. Ennek ellenére tudomásul vettem, hogy a gyermekvállalás korlátozás példátlan társadalmi ellenállásba ütközik, különösen a több évtizedes bolsevik diktatúra után a közvélemény számára nehezen elfogadható.

Ma már elhiszem, hogy a kínai reform társadalmi elfogadtatása páratlan bátorságot követelt. Harminc év után már talán elég lesz az egységes korlátozást rugalmasabb alkalmazása.

A leggyorsabban fejlődő államok a népességvesztők.

A jelenlegi magyar kormány sokkal nagyobbat téved azzal, hogy nem utólag a nevelést, hanem előre a gyermekvállalást jutalmazza. A jelenkor legjelentősebb történelmi eseménye, hogy a fejlett és gazdag társadalmakban leállt a túlnépesedés. Az előző tízezer évben a társadalomtudományok tudományok úttévesztését az okozta, hogy nem vették tudomásul a halálokozás fokozásának a társadalmi szükségességét.

Marxot a tudományok és vallások zsenijei között tarom számon. Ő is azonban, materialista tudós létére, azért lett a vallástörténelem egyik utolsó alapítója, mert az általa ideálisnak tartott kommunista társadalmat erőszakkal megvalósíthatónak és működésképesnek tartotta. Nem ismerte fel, hogy a termelésre épülő társadalmak túlnépesedők lettek. A munkájával termelő homo sapiens szaporább faj lett, mint amekkora szaporaságot el tudott volna viselni. Egyetlen társadalomtudós sem ismerte fel, hogy az osztálytársadalmak a nyomor fokozása, a háborúzások és a tudásvágy üldözése ellenére reménytelenül túlnépesedtek volna. Mivel a társadalomtudományok gondosan elkerülték a túlnépesedés veszélyét, soha nem számoltak azzal, mikor, mekkora volt az életterünk optimális eltartó képessége, nem vették tudomásul, hogy a halálozás szervezett fokozása nélkül, összeomlottak volna.

Az egykéző társadalom.

Középiskolás korom óta a népi írók lelkes híve voltam. Ezért aztán lelkes földosztó lettem. Ennek során azonban felismertem, hogy a magyar falvakban többször annyi lakosnak kellett a község határának a megműveléséből megélni, mint amennyi képes volna a földeket megművelni. 1945-ben többször annyian kényszerültek a földművelésre, mint amennyi elegendő lett volna ahhoz. Ez a felismerés vezetett arra, hogy az erőltetett iparosítás híve, majd Nagy Imre megjelenése után az állampárt tagja lettem. Szinte senkit nem találtam, aki megértette volna, hogy a magyar parasztságon csak azzal lehetett segíteni, ha a kétharmaduk számára gyorsan ipari és szolgáltatási munkát teremtünk. Inkább a városokban, de az is elég, ha a falvakban ipari és szolgáltatási faladatokat teremtünk. Ha valakit meg akartam botránkoztatni, azt mondtam, hogy Rákosi többet tett a magyar falvak lakossága érdekében, mint Veres Péter.

A jelenlegi magyar kormány történelmi szerepe

A Fidesz kormány hazai népszerűségét, és az EU-n belüli súlyát elsősorban annak köszönheti, hogy Orbán Viktor az idegen kultúrájú és képzetlen munkaerő befogadása elleni harc vezetője lett. Most ezt a szerepet azzal is akarja bizonyítani, hogy a lakosság csökkenését, a gyermekvállalás támogatásával meg lehet állítani. Orbán ezt a feladatot a családszerető, szimpatikus Novák Krisztinára bízta, aki a hangsúlyt nem a sikeres nevelésre, hanem a bátor gyermekvállalókra helyezi.

Harminc éve hadakozok annak érdekében, hogy ne előre a gyermekvállalást támogassuk, hanem utólag a gyermeknevelés sikerét jutalmazzuk.

Sajnos, a magyar társadalomtudósok istenkáromlásnak tekintik annak a felmérését is, hogy milyen családokban milyen sikeres a felnevelés. Nem veszik tudomásul a tényt, hogy a gyermekvállalás az anyák jövedelmével fordítottan arányos. Ezt ugyan a közvélemény látja, a kormányunk családpolitikája azonban ennek a felmérését is fasiszta bűnnek tekinti. Azt ugyan a közvélemény is tudja, hogy a diplomás nők későn házasodnak, és még később vállalnak egyetlen gyermeket.

Mi a jellemző?

Tudomásul kell venni, hogy a jelenkorban már csak olyan társadalmak képesek javítani a társadalmuk fejlettségét, amelyekben csökken a népesség. Ez fajunk történetében először akkor jelent meg, amikor a tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet. A társadalomtudományok máig nem vették tudomásul, hogy a magát munkával eltartó homo sapiens túlszaporodó faj lett, és csak annak köszönhetően marat fent, hogy a többség nyomorának növelésével, háborúskodással és a tudásvágy elnyomásával olyan szintre emelte a halandóságot, ami mellett a népszaporulat egyetlen ezreléken ingadozott. Ennek is az lett a következménye, hogy ez idő alatt a homo sapiens létszáma ezerszeresére nőtt, és a bolygót szinte magának sajátította ki. Ezt csak Harari ismerte fel, és bizonyította be azzal, hogy mára a földön élő ember és az egy kilónál nehezebb háziállatai tízszer nagyobb súlyt jelentenek, mint a vadon élő fajok. Ez azt jelenti, hogy bolygónk alig tízezer év alatt a biológiai fejlődésnek azt a határát lépte át, amikor a rajta élő homo sapiens és a szolgálatába állított háziállatok súlya tízszer nagyobb lett, mint a vadállatoké. Ez azt jelenti, hogy ismereteink szerint a bolygónk az egyetlen olyan ismert égitest lett, amin már szinte csak egyetlen faj, az ember érdeke érvényesül. Az ugyan nem bizonyított, de az ellenkezője sem, hogy egyetlen ilyen égitest létezik. Ami a bolygónkon történt, azt bizonyítja, hogy minden olyan faj, amelyik az átlagnál gyorsabban szaporodik, vagy szolgálatába állítja, vagy elfoglalja a többi faj életterét. A homo sapiens az utóbbi tízezer évben ugyan csak egyetlen ezrelékkel gyarapodott, ez mégis azt jelentette, hogy bolygónkon a fajok élete az ember igényeihez kényszerült, vagy elpusztult.

A tudományos és technikai forradalom azonban szaporodásunkat megtízszerezte, egyetlen ezrelékről egyetlen százalékra növelte. Mára bolygónkon olyan helyzet alakult ki, amiben a népszaporulatot tizedére kell csökkenteni.

Csak a népességüket csökkentő társadalmak helyzete javulhat.

Ezt jól bizonyítják a 20. század második felének eseményei. 1990-ig, vagyis az elmúlt ötven évben Dél-Korea volt a leggyorsabban fejlődő ország annak ellenére, hogy ott volt a lakosság számának csökkenése a leggyorsabb.

Ezt a társadalmi fejlődést is túlszárnyalja kommunista Kína annak köszönhetően, hogy még drasztikusabban csökkenti a lakosságát.

Az elmúlt ötven évben csak azok az országok javítottak a rangsorukon, ahol csökkent a lakosság száma.

Mi a teendő? Kövessük a finn példát.

Az elmúlt száz évben Finnország volt Európa bajnoka. A bolsevik forradalom során megszabadult a kelet-európai, pravoszláv zsarnokságtól, és a puritán skandinávokhoz csatlakozott. Jelenleg nemcsak Európában előzi meg a háború előtti nagyhatalmat, de a négy óceánokon túli négy angol-szászt országot is. Ez a kis nép már a reformáció alatt is kiemelkedett. Középiskolás koromban a történelemtanárunk mondta el, hogy Finnország már a 16. században is jeleskedett. A törvényhozás úgy rendelkezett, hogy a nemes csak akkor rendelkezhet a politikai jogával, ha tud írni és olvasni. Az elmaradt cári Oroszország részeként azonban képességeit nem tudta kifejteni. Az 1917-es bolsevik forradalom során élt az alkalommal, és független, skandináv nemzeti állammá vált. Húsz évvel később Sztálin vissza akarta hódítani, de a finnek azonban csodálatosan ellenálltak, és olyan békét kötöttek, ami nem jelentette a mozgásszabadságuk megszűnését. Még a háborújukat vívták, amikor törvényt hoztak arról, hogy az újszülöttek adatait, testsúlyukat, testük hosszát és a koponyájuk körméretét tartsák nyilván, és öt évenként mérjék fel, hogyan hatott a kihordásuk minősége az életpályájukra. Az újszülöttek adatait ugyan sok országban felmérik, de ezt semmire sem használják. Finnországban azonban máig öt évenként felmérik a magzat kihordásának a hatását. Már túllépték a nyolcvan évet, és megdöbbentő eredményeket mérnek. Az ötven éves korosztály eredményei azt bizonyították, hogy a magzati korban elért eredmény végigkíséri az életüket. A jól kihordott csecsemők felső tizede három évvel többet járt eredményesen az iskolákba, mint az átlag, és ötven éves korukban az átlagnál háromszor több adót fizetnek. Bebizonyosodott, hogy a felső tizede az átlagnál lényegesen értékesebb állampolgár lett. A jó magzati kihordástól jobban függ, mint attól milyen jó volt életük során az ország politikai vezetése. Ennek érdekében javasolnám, hogy a legjobban kihordott újszülöttek anyák felső tizedét kiváló anya cím, és négy évig tíz százalék adókedvezmény járjon.

Azt ugyan nem vitatom, hogy a gyenge állapotban és korábban születettek megmentése is társadalmi feladat, és nem vagyok gyermekorvos, aki meg tudná állapítani, hogy a koraszülésért mennyiben felelősek az anyák. Tehát csecsemők életének megmentése, és a káros következmények csökkentése társadalmi feladat, de ennél is nagyobb társadalmi feladat a sikeres kihordás jutalmazása.

Kövessük az Egyesült Államok példáját.

Ötven évvel a finnek után ez a szuperhatalom élt a technika adományával és 400 ezer, négyéves gyermek szókincsét felmérte. A felmérés nagyon meglepte még az agykutató orvosokat is, mert nagyok a szókincsben mért különbségek. Keresték tehát, mitől függ a négyévesek szókincse, és mi lehet annak az oka.

Egyértelmű volt, hogy azok a gyerekek használtak több szót, akik bölcsődékbe, óvodába jártak. Sem a szülők iskolázottsága, és jövedelme, sem a testvérek száma nincs nagy hatással. A négy év alatti gyerekek elsősorban a korosztályukba tartozóktól tanulnak új, eddig nem használt szavakat. Ezt az Egyesült Állakokban tárták először fel, de a Távol-Kelet néhány országa már átvette. Az is kiderült, hogy hatékony, ha az óvodás csoportokat tagjai között nagy az áramlás. Ilyenkor nemcsak új személyes kapcsolatok, de új szavak is megjelennek.

Az évjáratok eredménysorrendjét öt évenként módosítják. Ennek alapján készüljön el az azonos korúaknak értékének a sorendje. Ennek a módszerét Finnországból át lehet venni. A cél az, hogy minden korosztály sorrendje ötévenként elkészüljön és étékelésre kerüljön.

Mitől függjön a szülők öregkori ellátása.

A gyermeket nem szülő anyák öregkori ellátása a munkaviszonyuk alatt fizetett nyugdíjalaptól függjön. A gyereket felnevelő családoké azonban attól mekkora értékű utódot neveltek. A jelenkori fejlett társadalmakban a felnevelt gyerekek értékét elsősorban az iskolázottságuk határozza meg. A szülők nyugdíja sokkal inkább a felneveltek minőségétől, mint a számától függjön. A diplomás gyermekek szorzószáma legalább 3, a képzettséggel nem rendelkezőké 0.2, vagyis a képzettségtől függő bérükkel arányos legyen. Vagyis egy diplomás gyermek után nagyobb nyugdíj járjon, mint hat képzetlen után. A felnevelt gyermekek értékét a képzettségtől függő bérekhez kell igazítani.