A homogén társadalom

Kopátsy Sándor                EE                    2016 07 11

A homogén társadalom

A történelmi materializmusból az következik, hogy a társadalom felépítményét az alépítménye határozza meg. Ezt először következetesen Marx határozta meg. Mégis ő lett a társadalomra erőltetett felépítményt hirdető vallás legnagyobb hatású prófétája. A történelmi materializmusból annak kell következni, hogy az alépítményt kell építeni, mert csak az a felépítmény lehet sikeres, ami spontán, erőszak alkalmazása nélkül kialakul.

Ezt fogalmazta meg Móricz Zsigmond jelmondata. Ne politizálj, építkezz! Ennek a jelmondatnak előbb híve lettem, minthogy az igazi tartalmát megértettem. Diákkoromban megszerettem, mert a középkori Erdélyről írt regényében felismertem Erdély korabeli értékét. Megmutatta, hogy az Erdélyi Fejedelemség a maga korábban minta ország volt az etnikai és a vallási türelem terén Európában. Szinte ellenkezője volt annak, amiért én Magyarországot leginkább kárhoztattam.

Arra, hogy jelmondata lényegében azt fejezte ki, a mitől Marx annyira eltért, hogy nem a jobbnak elképzelt politika teszi jobbá a társadalmat, hanem a társadalom alapjának az építése. A politika nem teheti jobbá a társadalmat, az csak akkor javulhat meg, ha a kultúrája, a gazdasága és az emberek viselkedése jobbá válik. Nem politizálni kell, hanem építkezni.

Móricz tanítványa voltam akkor, amikor felismertem, hogy nem politizálni kell, hanem családi és baráti összefogással kertes házakat építeni. Ma is vallom, hogy semmi sem okozott olyan pozitív változást a magyar társadalomban, mint a tény, hogy évente 50 ezer családi ház épült. Életem nem teljeült vágya volt ez olyan felmérés, ami megmutatta volna, hogy mennyivel értékesebb az ugyanolyan jövedelmű és iskolázott család, ami kertes családi házban él, mint aki bérkaszárnyában.

Most ebbe az írásba azért kezdtem, mert talán soha nem volt indokoltabb a történelmi materializmusra hivatkozni, mint napjainkban.

A második világháborút követő hidegháborúban a Nyugat demokratikus államaiban az a liberális politikai győzött, ami a politikai demokráciát tartotta és tartja a társadalmi siker előfeltételnek. Ez a politikai felfogás lényegében ugyanaz, ami előtte a szélső bal, azaz a marxista és a szélsőjobb, azaz a fasiszta párokat jellemezte. A saját ideológiájukhoz való hűsége tartották elsődlegesnek. De ez ugyanaz, ami a múltban a vallásokat is jellemezte. Az elsődleges a dogmáinak a tisztelete. Mindegyik számára az ideológiai elkötelezettség volt az elsődleges.

Ma a liberálisok számára a társadalom minőségének egyetlen mércéje van, a politikai demokrácia minősége. Fel sem merül bennük, hogy a demokrácia is ugyanolyan felépítmény, mint a vallás. Megfeledkeznek arról, hogy csak az a vallás győzhet, amelyik igazodik a kultúrához és a gazdasági szinthez. A politikai demokrácia is felépítménye a társadalomnak, csak akkor működhet hatékonyan, ha a mértékét a kultúrához és a gazdasági fejlettséghez igazítja. Elég a legegyszerűbbre, az egy istenhívő vallások csak akkor jelenhettek meg, amikor a társadalmi fejlődés elérte az annak megfelelő szintet.

Most, hogy az Európai Unió válsága elérte a felismerés elkerülhetetlenségét, felmerül, hogy a tagállamokkal szemben támasztott homogén viselkedés teljesíthetetlen, aktuálissá válik annak tudomásul vétele, hogy Európa nyugati felének, még egységes kereszténysége sem lehetett, nemhogy egységes politikai felépítménye. Az EU egyik vezérgondolata Európa kereszténysége volt. Megfeledkeztek arról, hogy Európának még a középkori kereszténysége sem maradhatott egységes, pedig 500 éve megközelítőleg sem volt annyira differenciált Európa, mint jelenleg. Mégsem maradhattak meg a kontinens puritán népei a latinokkal azonos kereszténységben.

Tegyük hozzá, hogy a 20. század új vallása, a marxizmus is a három európai kultúrának megfelelően háromfelé szakadt. A puritán népek a demokratikus átalakulás hívei maradtak, szociáldemokraták lettek. A latin népek ennél lényegesen nagyobb társadalmi átalakulást akartak, euró-kommunisták lettek. A kelet-európai és a balkáni, ortodox keresztény népek pedig a kemény bolsevik diktatúra mellett döntöttek.

A 20. század második felében, a hidegháborús politikai megosztottság idején pedig Adenauer, a német kancellár, és De Gaulle a francia államelnök úgy döntött, hogy Európa demokratikus államaiból szerveznek világpolitikai és világgazdasági szuperhatalmat. Rákényszerítik a Németországban sikerrel működő felépítményt a demokratikus európai államokra.

Amikor a Szovjetunió összeomlása teljesen új helyzetet teremtett Európában előbb beszervezték a volt csatlósok közül a nyugati keresztény államokat. Ezek sikeres betagolása után felettek két balkáni ortodox keresztény államot is. Ma pedig már minden balkáni állam, sőt Ukrajna és Törökország felvétele is napirenden van.

A német kancellárasszony akkora Európai Unióban gondolkodik, amire Európa 2.500 éves történelmében sem volt példa. De még ez sem elég, közel-keleti háborús és nyomor elől menekültek millióinak a befogadása a fő politikai téma.

Ilyen szuper Európáról csak a megszállott diktátorok, a zseniális Napóleon és a buta Hitler és Sztálin sem álmodott, de azok hamar belepusztultak. Ezek is azonban csak a saját könyörtelen hatalmukra akartak építeni. Adenauer és Merkel azonban józan politikusok.

A vegyes kultúrájú állam sem lehet optimális megoldás.

Azok közé a nagyon ritka magyar közé tartozom, aki a trianoni megcsonkított Magyarországot is jobb megoldásnak tartom, mint a 63 megyés történelmi Magyarországot. Ez a kisebb országunk legalább olyan lehet, mint amilyenek mi magyarok vagyunk. Ugyan abban is eltörpülő kisebbség vagyok, hogy a kiegyezés után szerencsések voltunk abban, hogy két olyan jelentős kisebbséggel is rendelkezhettünk, amilyenek a zsidók és a germánok voltak. Társadalmi sikereink többségét ugyanis ennek a két etnikumnak köszönhettük. Ma is sokkal előbb tartanánk, ha ezeket megtartjuk.

Nemzeti tragédiánk azonban abból származott, hogy a nálunk is elmaradottabb kisebbségeket lenéztük, a különbeket pedig gyűlöltük.

Még azt is elismerem, hogy egy fejlettebb etnikum jól járhat azzal, ha egy fejlődésre nem eléggé képes nép között érvényesülhet. Ezt bizonyította be az európai zsidó, és a távol-keleti idegen országban élő kínai etnikum. Annak köszönhetően lehettek a világ két legsikeresebb népe, hogy lemaradó népek országaiban a politikából kiszorított, a gazdaságban azonban szabad teret kaptak.

A rendszerváltás után a magyar cigányság többségét kizárták a munkaerő piacról, ugyanakkor hagyták szaporodni. Már ma is, de a jövőben még sokkal inkább a cigányság lesz a magyar társadalom legnagyobb problémája. Ide azért jutottunk, mert a liberális politika nem engedett meg semmi etnikai különbséget. A cigányokat úgy kezeltük az oktatásban, a munkaerő piacán, mintha magyarokkal egyenrangúak volnának. Ennek lett és lesz a következménye, hogy az oktatásuk és a munkaerő piaci helyzetük egyre jobban lemarad az átlaghoz képest.

Ezt a tényt azonban a kormányzatok, politikai helyüktől függetlenül, keményen titokban tartják.

Azt ugyan minden kormányunk követeli, hogy az oktatásban egyenlőkként kezeljék őket, de azt, hogy reménytelenül egyre jobban lemaradnak, szigorúan titokban tartják.

A munkaerő piacon csak azonos feltételekkel kaphatnak munkát, de az szigorú titok, hogy ennek mi a következménye. A cigányok foglakoztatási rátája féltve őrzött titok marad, pedig az nem titok, hogy példátlanul alacsony.

A magyar cigányság jövője csak akkor lesz megmenthető, ha az oktatási rendszerűket és a foglalkoztatási feltételeiket a kultúrájukhoz igazítjuk.

A cigányság számára csak az olyan oktatási rendszer nem kártékony, ami úgy van a kultúrájukhoz szabva, ami mellett az eredményük elfogadást nyer a munkaerő piacon.

Az Egyesült Államok azonban olyan demokrácia, amiben a politikai hatalom nem cenzúrázhatja a statisztikát, ott etnikumokra, vallásokra bontott adatokat közölhetnek.

A feketék helyzetét nyilvánosan tárgyalják. Most, hogy erőszakos eseményekre került sor, vitatható körülmények között a fehér rendőrök megöltek két feketét, egy fekete megszállott, pedig lelőtt öt fehér rendőrt, sorra jelennek meg a feketék helyzetét jellemző adatok.

Nálunk évente közlik, hogy mekkora a börtönlakók között távol-keletiek, a protestánsok, a latinok és a fehérek aránya. Nem titok, hogy a 25 év alatti börtönlakók között hányszor nagyobb a feketék aránya. Az átlag ötszöröse.

De az oktatási eredményeket is évetek ebben a bontásban közlik.

Az is köztudott, hogy minden ilyen statisztikában szinte ugyanaz a sorrend: Távol-keletiek, protestánsok, latinok, feketék.

Ott például a munkanélküliségi ráta a feketék esetében a fehérek kétszerese. Pedig az átlagkeresetük negyedével kisebb. Ez az adat is azt mutatja, hogy társadalmi érdeket sért, ha minden etnikum számára ugyanazok a foglalkoztatási feltételek, akkor is, ha ennek következében nagyon eltérők a foglalkoztatási ráták. Ezért javasolgatom kitartóan, hogy nálunk a cigányság foglalkoztatási feltételeit olyan mértékben kell csökkenteni, hogy a foglalkoztatási rátájuk az országos átlag közelében legyen. Csökkenteni kellene esetükben a bérjárulékot, ugyanakkor könnyíteni a felmondásukat.

Az Egyesült Államok példát mutatott az elmúlt hatvan évben arra, hogyan kell kezelni egy nehezen kezelhető etnikumot. Az eredményt szimbolizálja, hogy jelenleg fekete az elnökük, hogy számos fekete törvényhozójuk van a két házban. Többet tettek a feketék érdekében, mint bármelyik másik állam. De nem eleget.

Éppen a közölt adatok alapján számoltam ki, hogy az Egyesült Államok az ENSZ rangsorban az első lenne, ha az egy laksora vetített eredményeket a feketékre vonatkozók nélkül számolnánk. Így csak a 10.

Ezzel nem azt mondom, hogy az Egyesült Államoknak érdeke volna a feketéktől történő megszabadulás. Ez esetben nem volna az Egyesült Államok. De azt bizonyítom, hogy nem előny az átlag alatti etnikum. Az ilyenek befogadása nemeztárulás, ezzel szemben óriási előny a fejlett etnikumok befogadása. Ha ezen elgondolkodna Merkel, a német kancellár, másként kezelné a befogadásokat.

De elég volna megnézni, hogy az kezelik ezt a kérdést Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Pedig ennek a három országnak tized akkora a népsűrűsége.