Az egy munkaórára jutott teljesítmény alakulása

Kopátsy Sándor                PG                    2016 06 08

Az egy munkaórára jutott teljesítmény alakulása

Mindig örülök, amikor a társadalom teljesítményét nem az országra, hanem a lakosra vetítve használják. Ebben a jó irányba történő lépésnek tekintem azt is, hogy az egy munkaórára jutó teljesítményt elemzik. Egy ilyen táblázatot vizsgálok most.

Az adatok azt mutatják, hogyan javult az egy munkaórára jutó termelési érték egy tucat vizsgált országban, 1970-1996, 1996-2004 és 2004-2014 között. Az első periódusban példátlanul gyors, átlagosan 3 százalék volt a termelékenyég növekedése. A második periódusban 2 százalék, a harmadikban pedig 1 százak alatt. Ezekben a kis számokban nagy különbség látszik, de ennél valószínű nagyobb a módszerből fakadó hibahatár. Az mégis leszűrhető, hogy a század utolsó negyedében gyorsabb volt a fejlődés, mint az utóbbi tízben.

Dél-Korea kiemelkedő teljesítménye mégis figyelemre méltó. A távol-keleti országok átlag feletti teljesítménye arról győz meg, hogy a konfuciánus népek még a protestáns Nyugaton is túltettek.

Franciaország viszonylagos jó teljesítményére az a magyarázatom, hogy ott a munkaerő gyenge ötöde alig van munkára fogva. Ha volna olyan statisztikai felmérés, hogy milyen végzettségű munkaerőnek hogyan nőtt a teljesítménye, az derülne ki, az átlagnál jobb munkaerő teljesítménye átlagnál gyorsabban nőtt, a gyengébbé pedig lassabban.

A bajom azonban a módszerrel van, a teljesítmény éppen abban nem mérhető, amiben a legjobban javult. A számítógépek és a kommunikáció áldásai nem mérhetők. Az én 35éves nyugdíjas kori teljesítményem nagy többsége a szövegszerkesztőmnek, számítógépemnek, telefonomnak köszönhető. Az a tény, hogy a technikai találmányok jelentős hányada milliárdnyi ember számára vált elérhetővé, olyan tudati változással jár, ami egyelőre fel sem mérhető. Évente tízmilliókkal nő a diplomások, ennél is nagyobb mértékben növekedik a második nyelvet, mindenekelőtt az angolt beszélők száma. A tudásvagyon növekedése először olyan gyors, hogy mérni lehet. de nem mérjük.

Önmagában az a tény, hogy a világgazdaság fejlődése éves szinte mérhető, fajunk életében először fordul elő.

Mindez olyan világban, amikor évente 70 millióval nő a létszámunk, ennek ellenére nemcsak csökken az éhezők száma, de a túlsúlyosság az emberiség legnagyobb népbetegsége lett.