Az egyetemi oktatás Kínában

Kopátsy Sándor                 PO                  2016 06 08

Az egyetemi oktatás Kínában

A rendszerváltás óta sokan megbotránkoztak azon, hogy a 20. század két legjelentősebb miniszterének Klebelsberg Kunót és Rajk Lászlót tartottam. Az előbbi megszállott antiszemita és revizionista, második kommunista belügyminiszter volt. Klebelsberg egy volt a magyar politikai hatalom birokosai között. Nélküle is lett volna zsidóüldözés és vak revizionizmus. Rajk László is csak egy volt a minden hatalmat birtokló Rákosi rendszer kommunistái között. Ebben nem tűntek ki a társaik közül. Mindegyiknek viszonyt nagy érdeme volt a magyar oktatási rendszer megjavításában.

Klebelsberg megoldotta lent, a tanyák és a puszták gyerekeik elemi oktatását, fent az egyetemek és a külföldi magyar intézetek alapítását, működését. Neki köszönhettük, hogy az oktatásra viszonylag többet költhettünk, mint bármelyik európai állam. Ebben különbözött a társaitól.

Rajk Lászlónak köszönhetjük, hogy az alsó társadalmi rétegek gyerekeivel töltötte fel az egyetemeket és főiskolákat. Pedig az Rákosi és köre hevesen ellenezte, féltek a népi származású értelmiségtől. Ebben különbözött a társaitól.

Kettejük szerepét tartom a magyar társadalom fejlődésében jelentősebbnek, mint a sok-sok miniszter közül bárkiét. Ezzel meg is magyaráztam, hogy miért olvastam tegnap érdeklődéssel egy írást arról, hogyan alakul Kínában a diplomások mennyisége és társadalmi hátterük. Mert ami Kínában történik, annak történelmi jelentősége lesz a belátható jövőben.

Kínában nemcsak mondják, hogy a jövő társadalma tudáslapú lesz, hanem megteremtik ennek a kádereit is. Az elmúlt húsz évben a felsőoktatásra fordított összeg az ötszörösére nőtt. 1997-ben a középiskolát végzettek 46 százaléka tanult tovább, most 88 százaléka. Az idén 7 millió diák kezdhette el az egyetemi tanulmányait!

1997-ben még a beiratkozottak 40 százaléka származott munkás és paraszt családból. Az óta az arányuk csökkent, mert egyre inkább előtérbe kerül a minőségi szelekció. Ott is bevezették a Dél-Koreában ötven éve működő az egyetemi felvételi szelekciót, amiért már régen lelkesedem. Ott hamar rájöttek, hogy a középiskolákban szerzett pontok nem annyira a tanulók képességét, különösen nem annak irányát mutatják, hanem a középiskolák minőségét. Ezért minden évben azért van munkaszünet, mert ekkor vannak az egyetemre kerülést szelektáló felmérések. Ekkor dől el, hogy kinek hogyan alakul az iskolázottsága. Ezek a bizottságok nem annyira az elért eredmény átlagát, hanem azt nézik, kinek mire van képessége. Aki matematikában tehetséges, az akkor is mehet műszaki pályára, ha nem volt jó zenében, vagy sportban.

A szűrés tehát nem a középiskolai átlageredmény, hanem a valamire való képesség alapján történik. Aki zenei, vagy sport tehetség, annak nem nézik a matematikában szerzett minősítését. Felismerték, hogy lehet valaki valamiben zseni, de a minden másban gyenge. Vagyis olyan a felvételi szelekció, ami a képességet keresi, nem az átlag maximumát. Ezt az elvet igyekeznek az oktatás megelőző szintjein is érvényesíteni. Ezért szervezték meg az elit középiskolákat, ahol szinte minden tanuló továbbtanulásra alkalmassá válik.

Ezekben az iskolákban azonban a tanulók alig tizede falusi iskolából került oda. Már eljutottak idáig, amint régen vallok, hogy a jelenkori fejlett társadalmakban már nincsenek osztályok, de az érvényesülés hatékonysága mégis nagyon függ attól, ki milyen családban és milyen társadalmi környezetben nő fel. A jobb módú és iskolázottabb szülők gyermeknevelése sokkal hatékonyabb.

A magyar oktatási rendszer csődje abból fakad, hogy egyrészt romlik a tanulók családi háttere, másrészt ezt nem vesszük tudomásul. Nem sok pedagógusi képessége van azoknak, akik azonos tanulócsoportban akarják képezni a jómódú diplomás, és a munkanélküli és képzetlen szülők gyermekeit.

Az államnak a társdalom érdekéhez kell igazítani az oktatási rendszerét is. Ez azt jelenti, hogy a tanulócsoportokat hongénen kell kezdeni, és menet közben ezeket egyre homogénebbekké alakítani.

Nagyon leegyszerűsítve.

A művészek és a sportolók képzési rendszerét kell az oktatás egészére átültetni.