Hol, milyen felépítményre van szükség

Kopátsy Sándor                 EF                   2016 06 07

Hol, milyen felépítményre van szükség

A tudományos és technikai forradalom elárasztotta tudományos és technikai csodákkal a világot, de a társadalomtudományok még nem ébredtek fel arra, hogyan kell az új lehetőségeket hasznosítani.

Még az sem tudatosult, hogy a legnagyobb csodát a fogamzásgátlás megoldása hozta. Nem láttam még olyan anyagot, ami megállapította volna, hogy a nők egyenjogúsága addig irreális, amíg a fogamzásról nincs módjuk dönteni. Ezt is csak a tudomány és a piac oldotta meg.

Az osztálytársadalmakat az állította megoldhatatlan feladat elé, hogy a lakosság gyorsabban szaporodott, mint amennyire az eltartó képességét képes növelni. A fogamzásgátlás megoldatlansága okán a túlnépesedést csak olyan társadalom tarthatta féken, amelyik növelte a halálozást, és üldözte az ember természetes tudásvágyát.

Nyoma sem található annak, hogy valaki felismerte a halálokozás és a tudásvágy üldözése objektív szükségességét, okát. Annak ellenére, hogy nem volt olyan osztálytársdalom, amelyik nem növelte a halandóságot és nem üldözte a tudásvágat, senki sem kereste ennek az okát. Még azok sem, akik mindkettő ellen harcoltak. Nem ismerek olyan forradalmárt, aki meg akarta ugyan szüntetni a halálokozást és a tudásvágy üldözését, de kereste volna ennek az általános jelenégnek az okát. Sőt, a legjobbak mind az élet szentségét és a tudásvágy erényét hangsúlyozták. Mégsem jutott senkinek az eszébe, hogy ennek a két károsnak tartott, minden társadalomra jellemző viselkedésének az okát keresse.

Márpedig a tudomány ott kezdődik, hogy ami minden osztálytársadalomra jellemző, annak objektív oka van, azt csak azzal lehet felszámolni, ha az okát megszüntetjük. A halálozás okozásának és a tudásvágy üldözésének a közös oka az volt, hogy a társadalmak lakossága gyorsabban szaporodott, mint amilyen gyorsan az életterének az eltarthatóságát növelni képes volt.

Fajunk természetes szaporasága eleve akkora volt, amennyi gyermekvállalásra a gyűjtögető társadalomnak szüksége volt ott, ahol a várható életkor valahol a húszas évek közepe körül mozgott. Így élt fajunk mintegy 150 ezer éven keresztül. Csak úgy szaporodhatott, ha szinte minden élettérbe berendelkezett. Azokban, mivel gyűjtögetésből élt, az eltartó képesség tőle független volt.

Azzal máig sem foglalkozunk, hogy a fajunkat mi tette arra képessé, hogy szinte minden természeti környezethez nagyon gyorsan alkalmazkodni tudott. Az ember az egyetlen faj, amelyik nem a darwini alapon, a mutáció és a szelekció útján, nagyon hosszú idő alatt, és új fajjá válva idomul a természeti környezetéhez. Az ember genetikailag ugyanaz faj marad, csak másként viselkedővé válik.

Az ember fejlett agyának köszönhetően, alig 150 ezer év alatt a természet ajándékaiból élő fajból a természetet szolgálatába állító fajjá vált. Ez a minőségi átalakulásunk annak köszönhetően történt, hogy a jégkorszak megszűnését okozó felmelegedés az életterek nagy többségében olyan jelentős környezeti változással járt, hogy néhány élettérben az ott élők arra kényszerültek, hogy állatot tartsanak, gabonát termeljenek. Az új megélhetési mód azonban minőségi változást hozott az életében. A természet ajándékaiból élő ember azt a céljait szolgálóvá tette. Ennek hatására megindult az életkorának hosszabbodása.

Nem találkoztam még olyan társadalomtudományi munkával, amiben a szerző hangsúlyozta volna, az életkor meghosszabbodásának a jelentőségét. Pedig fajunk életében a legnagyobb változását a várható életkorunk meghosszabbodása okozta, és jelenleg is az okozza.

Nincs olyan vadon élő fajt, aminek a várható életkora jelentősen változott volna. Nem így az emberé. A fejlett világban most született emberek életkora háromszor, négyszer hosszabb, mint amekkora a fajunk megjelenése idején lehetett. Történelmünk megértésében nagy segítséget jelentene az olyan grafikon, ami megmutatja, hogy az ember milyen várható életkor esetén milyen mértékben szaporodik, ha nem élhetne a fogamzásgátlás eszközével. A jelenkori tények azt bizonyítják, hogy a várható életkor az elmaradt világban is nőtt, és csak ezzel magyarázható, hogy a korábban 1-2 ezrelékes a maximális népesség növekedés, ma meg százalékok, vagyis tízszeresnél is gyorsabb.

A várható életkor hosszabbodását az emberiség szegényebb és elmaradottabb felében több tényező okozza.

A fejlett társadalmak egészségügyi vívmányaiból sok olcsó és egyszerű eljutott az elmarad világa is. A két legnagyobb természetes halálok, a gyermekhalandóság és a járványok visszaszorultak.

A fejlett társadalmak igyekeznek megfékezni az elmaradt társadalmakban az erőszakos halálokozást. Hetven éve a fejlett világon belül nem volt háború, mert ott nemcsak megszűnt a túlnépesedés, de még a létszám is csökken. Ugyanakkor a fejlettek a haderejüket egyre inkább csak arra használják, hogy a túlnépesedő világban megakadályozzák a háborúzást.

Nagyon sokat mondana az olyan felmérés is, hogy a múltban a lakosság és a vagyon milyen arányú vesztességét okozták a külső és belső háborúk. Az elmarat és túlnépesedő világ népessége ma a száz év előttinek mintegy tízszerese, a háborúzás okozta vesztességek aránya pedig talán a tizede sincs.

Jelenleg a fejlett világ, az emberiség ötöde nem szaporodik, nem háborúzik, elsősorban ezért egyre fejlettebb lesz.

Az emberiség másik ötödét jelentő Kína erőszakkal megállította a népességének növekedését.

Az emberiség nagyobb fele azonban elviselhetetlenül szaporodik, de a nem szaporodó gazdagok és erősek nem engedik, hogy háborúkban pusztítsa a népessége feleslegét. Ezért lesz az emberiség többsége viszonylag egyre szegényebb és egyre jobban túlnépesedő.

Ma az emberiség tizede sem él olyan társadalmakban, amelyek ugyan nem tudnak az élenjárókkal lépést tartani, de már nem túlnépesedők. Ilyenek szinte csak Európa délkeleti felén vannak.

Az emberiség jelenlegi helyzete azt bizonyítja, hogy csak azok a társadalmak lehetnek versenyképesek, amelyeknek a lakossága nem növekszik gyorsan, és a lakosság viselkedése puritán.

Nem ismerünk olyan sikeres társadalmat, amiben a két előfeltétel egyike is hiányozna. Ennek ellenére, 1990-ig a puritán erkölcsű népek nagyobbik fele, a kínai nem volt sikeres, mert a népessége nagyon gyorsan szaporodott, és a gazdasági életet nem a piac szabályozta. Ezért a gyermekvállalást erőszakkal korlátozták, és a gazdaságukat piacosították. Ez az első 25 évben példátlan sikert hozott.

Kiderült, hogy a fejlettség bizonyos szintje alatt, demokratikus politikai rendszerben nem lehet sikeres.

Milyen szinten lehet sikeres a demokrácia?

Az élenjárókhoz képest minél elmaradottabb a társadalom annál kevésbé lehet demokratikus. Annak ellenére, hogy a történelem nem ismer olyan össznépi demokráciát, amit még szegény, vagy az élvonaltól jelentősen lemaradt társadalomban működött. Ennek ellenére a Nyugat liberális politikusai és társadalomtudósai abban a tévhitben élnek, hogy a demokrácia a társadalmi fejlettség minden szintjén, minden kultúrában az optimális megoldás.

Az általános emberi jogok érvényesítése a sok, eltérő kultúrájú, nagyon különböző fejlettségű szinten lévő társadalmak számra ostobaság. Tudomásul kell venni, hogy a múltban azért nem voltak össznépi demokráciák, mert nem lehettek. Szükségszerűen voltak jogfosztottak a rabszolgák, a jobbágyok, a proletárok, a nők, és kis létszámú uralkodó osztály, mert az adott viszonyok között csak az volt működőképes.

A társadalomtudomány csak akkor lehet tudomány, ha tudomásul veszi, ami jellemző, annak objektív oka, van. Aki azon változtatni akar, előbb keresse meg az okát, ha megtalálta, azt szüntesse meg. Az okozat csak akkor szüntethető meg, ha megszüntetjük az okát.