Tartalom
Kopátsy Sándor EH 2016 07 17
Van még olyan kontinens, hogy Európa?
A tengereken megszűntek a távolságok.
A 60-as években fél évet
Olaszországban tölthettem méghozzá megkülönböztetett lehetőségeket
biztosítottak.
A legnagyobb világgazdasági élményem
Sorrentóban ért. Megmutattak egy 2.600 éves háztartási fazekas üzemet. A
görögök építették, amikor megtudták, hogy pár kilométeres távolságra a
hegyekben van egy kiváló agyagbánya, amiből fazekas áruk készíthetők. A
kikötőben aztán megépítették a manufaktúrát, ami az óta is folyamatosan működik.
Egészen a 19. század végéig szamarak, öszvérek hordták le a bányából az
agyagot. ekkor építettek egy iparvágányt, amin kis csillékkel engedték le az
agyagot, és az üres vagonokat egy kis gőzmozdony vitte fel a bányához.
Két éve azonban Ausztráliából hozzák
évente háromszor, 120 ezer tonnás hajóval, amit egyetlen nap kiraknak. Ez
nemcsak olcsóbb, mint 5 kilométerről leereszteni, de mivel homogén minőségű az
agyag, nem kell a bányájuk változó anyagához igazodni, és mindent
gépesíthettek. Ez nemcsak az olcsóbb, de a hatékonyabb megoldás is.
Mivel akkor éppen zárva volt a Szuezi
csatorna, és még nem is volt kibővítve, találtam adatokat arról, hogy az olaj
árához viszonyítva nem jelentett jelentős különbséget, hogy Afrikát megkerülve
hozzák Európába a nyersolajt. Nagyobb hajókat építettek és csökkentették azok
legénységét.
Aztán kiszámoltam, hogy a japán
autókat az áruk 5 százalékáért szállítják Rotterdamba. Sokkal olcsóbban, mint Rotterdamból
Budapestre. Az is kiderült, hogy vasúton sokkal drágább 20 tonna árut
Szentpétervárról Moszkvába szállítni, mint Sanghajból Rotterdamba egy
konténert.
Vagyis, amit Sorrentóban tanultam,
azt jelenti, hogy a tengeri szállítással a vasút sem lehet versenyképes.
A legmeglepőbb tanulságot a Panama
Csatorna építése jelentette. Az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma,
kiszámolta, hogy a Panama Csatorna bővítésének költsége egyetlen repülőgép
anyahajó árával azonos. Márpedig, ha a két óceán között átkelhetnek az anyahajók,
néhányat megtakaríthatnak. Azok üzemeltetése pedig megmarad. Az csak most
derült ki, hogy az Egyesült Államok keleti és nyugati partja közti szállítás is
olcsóbb a Csatornán, mint vasúton, vagy közúton.
Európa fogalma is elavult.
Már az is nagyképűség, hogy Európai
Uniónak hívják az Európa nyugati felén lévő 27 ország közösségét. Különösen az
volt akkor, amikor kitalálták. A hidegháború alatt ugyanis egyértelmű volt,
hogy Európának a Szovjetunió által megszállt keleti fele katonai tekintetben
sokkal erősebb volt, mint a nyugati. Európa nyugati fele csak azért nem került
a Szovjetunió megszállása alá, mert az Egyesült Államok ettől megvédte.
De nemcsak a 20. század végén, hanem
a két világháború során is bebizonyosodott, hogy Európa képtelen volna megvédeni
önmagát. Az első világháborúban nem
lehetett volna megállítani a Német Birodalom uralmát Európa egésze felett, ha
az Egyesült Államok nem nyeri meg Európa számára a háborút.
Ez a második világháború alatt még
inkább egyértelművé vált. Olyan nagy volt a náci Németország katonai fölénye,
hogy az ostoba Hitler előtte még a Szovjetuniót is meg akarta szállni. De
nemcsak ezzel vallott kudarcot, hanem az Egyesült Államok maga működött közre
annak érdekében, hogy a Szovjetunió katonai szuperhatalom is legyen. Roosevelt
zseniálisan felismerte, hogy a volt gyarmattartó imperialisták az Egyesült
Államok vazallusai lehetnek attól, ha félniük kell az imperialista
Szovjetuniótól. Ezért adta Jaltában oda a Szovjetuniónak Közép-Európának, a
Balkánnak és a Baltikumnak jelentős részét, sőt még Németország keleti harmadát
is. Sőt még azt sem akadályozta meg, hogy a Szovjetunió az atomfegyvereket is
kifejleszthesse. Bármennyire világos, hogy a hidegháború Roosevelt zseniális
találmánya volt, ezt máig elhallgatják. Pedig a második világháborút követő
világtörténelmet csak akkor érthetjük meg, ha a hidegháborút az Egyesült
Államok érdekét szolgáló stratégiának tekintjük. Még az Európai Unió sem jött
volna létre, ha nincs hidegháború.
Ennek tükrében egyértelmű, hogy a 20. század derekán Európa már nem volt
politikai értelemben vett kontinens.
De még az sincs tisztázva, hogy
Európa mikor lett kontinens.
Szerintem csak az első évezred utolsó
századaiban.
Európa földrajzi éretlenben sohasem volt
kontinens, az 50 millió négyzetkilométernyi Eurázsiának ötödét kitevő, az
eredeti magas-kultúráktól izolált, nagyon tagolt félsziget. Az Ázsiától
elválasztó határa nemcsak földrajzilag, de politikailag sem volt egyértelmű. Az
Európánál nagyobb Szibéria egy európai ország, Oroszország része. Ha keresztény
Európáról beszélünk, Szibéria nemcsak egy európai ország része, de egyértelműen
keresztény is.
Ázsia, Afrika és Európa határa sem
egyértelmű. A görög városállamokat, de
még a Római Birodalmat is nehéz volt európainak tekinteni. Az ókori Közel-Kelet
lényegében két öntözéses magas-kultúrára épült. Hatáskörébe értve a Szaharától
északra lévő Afrikát és a Földközi Tenger európai kikötőit is. A görög
városállamok sokkal jobban térségüknek tekintették az ázsiai Anatóliát,
Szíriát, valamint az afrikai Egyiptomot és a Földközi Tenger afrikai
partvidékét, mint Európa területének 99 százalékát.
A Római Birodalom lényegében a városok hálózata volt, ahova a lakosság
kenyerét Afrikából és Ázsiából hozták.
Az első európai politikai hatalom a Frank Birodalom volt.
Európáról, mint kontinensről csak a középkortól kezdve lehetett beszélni.
Európa a városait eltartó, azaz magas-kultúrájú kontinenssé csak a
gabonatermelését biztosító mezőgazdaságával lett.
A keresztény vallás sem volt reális érv.
Súlyos hiba volt Európa egységét azon
az alapon kezelni, hogy politikai és gazdasági egység, mert keresztény. Európa
nem azért volt homogén, mert a lakosság nagy többsége a keresztény vallások
valamelyikéhez tartozott, hanem azért mert a kereszténysége három, egymással harcban
álló, három egymástól eltérő kultúra között oszlott meg. Európa lakosságának
nagy többsége három kultúrához tartozott.
A latin népek Dél-Európában. Amikor ezek társadalmi alépítménye alkalmassá vált arra, hogy
egyistenhívő vallásuk legyen, keresztények lettek.
A balkáni és a kelet-európai népek. Ezek a népek nagycsaládosok maradtak továbbra is,
amikor Európa nyugati felén kialakult a kiscsaládos feudális társadalom.
Hivatalosan ugyan csak a 11. században szakadtak el a római katolikusoktól.
Máig százszor annyit hangsúlyozzuk a római és a kelt-európai kereszténység
közti teológiai vitákat, mint az alapvető okot, hogy a nagycsaládos és a
kiscsaládos társadalmak között olyan óriási a különbség, hogy tartósan nem
lehet még közös vallásuk sem. A nagycsaládos társadalom sokkal konzervatívabb,
mint a kiscsaládos. A reformáció előtt Európában két keresztény vallás volt, a
nagycsaládosoké, és a kiscsaládosoké.
A reformáció.
Ez a két kereszténység elég volt a 16. századig. Ekkora léptek túl az eleve
puritán germánok, az angolszászok és a skandinávok a latin népek fejlettségén.
Nagykorúvá váltak, saját puritánizmusukhoz igazodó vallásra volt szükségük az
egy istenhivő kereszténység is három részre szakadt.
Amíg lényegében a kereszténység csak
a Római Birodalom vallása volt, az sem okozott problémát, hogy a korabeli
birodalom két nyelvén, a görögön és a latinon is megosztozkodott. Ne feledjük,
hogy a Birodalom nyelve csak ez a kettő volt. Római polgár csak az lehetett,
aki e két nyelv egyikén beszélt. Európában keresztény is csak az lehetett, aki
a Római Birodalomhoz tartozónak tartotta magát.
Változást az jelentett, amikor már
egy nem egészen mediterrán, de latin nép, a francia is kereszténnyé vált. Az
első ilyen állam a Frank Birodalom volt, ami már az állam nyelvének a franciát
tartotta. De már néhány germán népek is ehhez a birodalomhoz tartozott.
Sajnos, a magyar történelem sem
foglalkozik eléggé azzal, hogy a magyarság is az akkor a latin népeken túl
terjeszkedő népek kereszténységre térésébe illeszkedett. Nem mondjuk ki, hogy mi is akkor lettünk feudális társadalmú
állam, amikor tucatnyi nem latin nép tért át a földművelésre és letelepedésre,
szerveződött nem latinul beszélő feudális társadalomba. Ezt azért tesszük
még ma is, mert a kereszténység felvételét fentről levezényelt vallási
térítésként Géza és Szent István bölcs döntésén múlónak állítjuk be.
Az Alpoktól északra akkor tértek át a népek a kereszténységre, amikor
feladták a pogány pásztorságukat, és letelepedett földművesek lettek. Ez a
társég azért lett keresztény, amiért mi, magyarok is. Azért mert a pásztorkodást
felcserélték földművelésre.
A kereszténység csak akkor lett a
latin népek városi lakosságának a vallásából a fölművelő népek vallása, amikor
a pásztorok áttértek a kereszténységre. A
germánok, az angolszászok és a skandinávok pogány pásztornépek voltak, akkor
lettek keresztények, amikor áttértek a földművelésre. Vagyis szinte egy
időben velünk. Ennek ellenére mind a latin, mind a görög szertartásnyelvű
kereszténység még ma is azt igyekszik elhitetni, hogy a kereszténység már a
Római Birodalomban az európai népek vallása volt.
Ebből csak az igaz, hogy az Európában élő népek többsége csak a
pásztorkodást feladva, a földművelésre áttérve lett keresztény. Ez csak
abban a tekintetben nyugatról keletre terjedt, ahogyan a búza és az árpa fagyálló
növénnyé szelektálódott, ahogyan Európa négyötödén, Franciaországból Ukrajnáig
a pásztorok egymástól átvették a számukra kedvezőbb megélheti módot, a
gabonatermelésre való áttérést. Nem a
kereszténység hozta magával a gabonatermelést, hanem a gabonatermeléssel
terjedt el a kereszténység.
Az európai földművelés történelmi szerepe.
Szinte nyoma sem található a
történelemben annak, hogy mit jelentett négy évszakos övezetben a természetes
csapadékon történő gabona termelés megjelenése.
Ezt megelőzően, közel ötezer éven át gabonát csak fagymentes éghajlaton
és árasztásos öntözéssel termeltek. Eredeti magas-kultúra csak három volt: Kelet-Ázsia, Dél Ázsia
és a Közel Kelet. Mindhárom két folyam önözhető völgyére épült. A két első, a rizstermelő
átterjedt a melegebb éghajlatú, csapadékban gazdag hegy-völgyes térségekre is.
Azok ugyan lényegesen alacsonyabb hatékonysággal, de az épített teraszon
megtartott csapadékkal öntöztek.
Egészen más útra kényszerült a
Közel-Kelet két öntözéses kultúrája a mezopotámiai és nílusi. Ezek nem rizst,
hanem búzát és árpát termeltek. Belőlük sarjadt
ki közel ötezer év után az európai.
A Golf-áramnak köszönhető viszonylag enyhe telű és csapadékos Nyugat
Európában kiszelektálták a télálló búzát és árpát, hozzá nemesítették a rozst és
a zabot. A búza és
az árpa öntözéses termelése már az időszámításunk előtti 7. században megjelent
Európában. Ezt a görög városállamok hozták be a Földközi Tenger északi partjain
lévő öntözhető völgyekbe. Az első
Európában termelt búza- és árpakenyeret a görög gyarmatokon termelt gabonából
sütötték. Ez a termelés azonban viszonylag hamar, pár százados siker után
elbukott, mert a szúnyogok behozták a maláriát, ezzel kipusztították az ott
élés lehetőségét.
Büszkén vallom, hogy a görög
gyarmatok elpusztulását Dél-Itáliában fejtettem meg. Ott néztünk meg néhány
olyan görög gyarmatvárost, amit csak a két világháború között csapoltak le.
Pestrum, egy görög gabonatermelő gyarmat volt, ami 2.500 évig lakatlan romváros
maradt egy megközelíthetetlen mocsár közepén. Ez világosította meg bennem az
európai gabonatermelés első kudarcát.
Mivel Görögországban nincsenek
öntözhető síkságok, a Földközi Tenger kikötőit járó görög kereskedők, aki
számára vonzó kincset jelentett a kenyeret adó gabona, az alkalmas völgyekben gabonatermelő
gyarmatokat építettek. Ezek gyorsan meggazdagodtak, mert a gabona nagyon drága
kincs volt. Diocletianus római császár egyik árszabályozási rendeltében
megdöbbenve olvastam, hogy 1
kiló árpa vagy búza ára annyi volt, mint egy libáé.
Két másik tény is felhívta a
figyelmemet.
Romulus és Remus nem a termékeny, az
ivó vízben gazdag völgyeken, hanem dombokon alapították Rómát.
Itáliában megdöbbenten láttam, hogy a
települések mindegyike dombra épült, ahova fel kellett hordani a vizet és a
termést. Hazámban minden falu a völgyekbe épült.
Mára aztán a tudomány is bizonyított,
az ókori mediterrán világban a legnagyobb halálok, 40 százalék, a malária volt.
Európa népeinek 1.500 éven át azért
kellett kiséletezni, hogy kenyeret termelhessenek. Ezt Franciaországban
oldották meg azzal, hogy közel ezer éven keresztül kísérleteztek a télálló
gabonával. Ezer év után a fagyokat túlélő szemek szelekciója olyan gabonát
jelentett, amelyikek hó alatt is átélték a telet. Ez az erőfeszítés csak az 1.
évezred utolsó századaiban hozta meg a gyümölcsét, vált lehetővé a kenyérgabona
termelhetősége.
Egészen az ipari forradalomig ez volt a legnagyobb történelmet formáló
technikai feladat.
Ennek köszönhetően ma tízszer nagyobb területen folyik gabonatermelés, mint
amennyi önözéssel. Csak ennek köszönhetően élhet 7.5 milliárd ember a földön.
A fentiekkel csak azt akartam
illusztrálni, hogy milyen személettel kellene Európa további sorsát alakítani. Tudomásul
kell venni, hogy a távolságot nem ismerő kommunikáció szinte mindenki számára
elérhető.
A vasút százszorosára növelte a
tömegek és az áruk racionális szállítását.
A közút lehetővé teszi, hogy
háztól-házig sok száz kilométerre eljuthatnak a személyek és az áruk.
A repülőgépekkel naponta tízmilliók
utazhatnak idegen ezer kilométeres távolságokra.
A felszerelt kikötők között pedig
nemcsak a tömegáruk, hanem a darabáruk és az élő állatok is olcsón
szállíthatók.
Az ipari forradalom előtti világtörténelmet azonban nehéz megérteni, ha nem
arra koncentrálunk, hogyan volt megoldható a lakosság élelmezése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése