Nincs jövő idő a cigány létben

Kopátsy Sándor                 PO                   2016 07 25

Nincs jövő idő a cigány létben

E cím alatt mondja el Doros Judit a Népszabadság hétvégi számában, Vecsei Miklóssal beszélgetve, a véleményét. A cím után nem vártam sokat az írástól, pedig megérte elolvasni. Én a címet módosítanám: Jövő a cigány létben. Ha nem teremtünk jövőt a magyar cigányság számára, nekünk sem lesz jövőnk.

Doros Juditból sugárzik a jóindulat, a tettvágy, de téved, amikor az oktatásnál kezdi.

A bolsevik rendszertől való megszabadulásunk a magyar cigányság számára tragédiát jelentett. A liberális politikusok és közgazdászok a magyar cigányság nagy többségét kizárták a munkavállalás lehetőségéből. Márpedig egy etnikum a tartós munkanélkülisége eleve kizárja a társdalom egészével való lépéstartás lehetőségét. Ha egy etnikum nem fér bele a foglalkoztatást szabályozó törvényekbe, leszakad akkor is, ha eleve nem volt lemaradva.

Doros Judit mégsem a munkavállalásnál keresi a cigányság sorának megoldását, hanem az iskolában. Pedig a munkából való megélésből kizárt cigányság nem kevesebb, de jobban iskolázott gyermeknevelésben érdekelt, hanem a minél több gyermek után járó családi pótlékban. Ezért aztán az átlagnál sokkal több gyermeket vállalnak, pedig az egy jó tanítatása is meghaladja az erőforrásait. Ezért volna olyan érdekeltégre szükség, ami az egy sikeresen felnevelt gyerek után adna maximális jutalmat.

Ennek az ellenkezőjét már egy egyébként kiváló, de antiszemita miniszterünk, gróf Klebelsberg Kunó 1920-ban kitalálta. Bosszantotta a magyar zsidóság páratlan sikere, hát törvénnyel korlátozta a zsidók felsőoktatási lehetőségét. Mivel a magyar zsidóság ezt is kibírta, sőt boldogult a magyar antiszemiták az elpusztításuknál nyüzsögetek.

A cigányság felemelkedésének útja a munkavállalással kezdődik.

A jelenlegi foglalkoztatási törvény a magyar etnikumtól elvárható teljesítményre van szabva. Még arra is kissé keményebb az optimálisnál. Ezt bizonyítja, hogy még a magyar etnikum foglalkoztatási rátája is az EU tagállamai között a kívánatosnál alacsonyabb foglalkoztatási rátát mutat. Sajnos, a magyar foglalkoztatási statisztika sem a foglalkoztatást, hanem csak a nyilvántartott munkanélküliséget méri. Az etnikumok foglalkoztatási rátája államtitok, nemcsak közölni, de még mérni sem szabad. A foglalkoztatási ráta 55 százalék, az EU 27 tagállama között a 26. Ezen belül sokat mondana mekkora a cigányoké az átlaghoz képest. A témával foglalkozók véleménye szerin 25-30 százalék. Olyan ország nincs a világon, ahol 50 százalék alatt volna. Azt ugyan nem vonom kétségbe, hogy Romániában és Szlovákiában a cigányságuk foglalkoztatása még a mienkénél is alacsonyabb volna.

Ez a tény késztetett arra, hogy három legfontosabb reformjavaslatom egyike a cigányok olyan alkalmazási lehetősége, ami mellett a foglalkoztatási rátájuk haladja meg az országos átlagot, vagyis legalább 60 százalékos legyen. Ugyanis a tartós munkanélküliség annál nagyobb társadalmi károkozó, minél problémásabb annak az etnikumnak a foglalkoztatása.

Mivel lehetne fokozni a cigányság foglalkoztatását.

Csökkenteni, akár elengedni a bérjárulékot, és megkönnyíteni a felmondást.

A tartós munkanélküliség ugyanis sokkal nagyobb társadalmi kárral és költségvetési teherrel jár, mintha az állam a kifizetett bér után nem fizet nyugdíj és egészségbiztosítási elvonást.

A felmondás megkönnyítését pedig azért javaslom, mert a munkaadók jelenleg attól félnek, hogyha nem felel meg, nem lesz képes megszabadulni tőle. Nemcsak a szakszervezetek, de még a munkaügyesek sem veszik tudomásul, hogy a munkaadók joggal félnek a munkaviszony nehéz és költséges megszűntetésének a nehézségeitől. Számukra kényelmesebb nem próbálkozni, mint a sikertelenég esetén vállalni a felmondással járó nehézségeket.

Fontosnak tartom a magyar cigányság lakásviszonyainak javítását. Erre ugyan történtek próbálkozások, de kevés sikerrel, mert az ingatlanuk állagára sem vigyáznak. Ezért olyan lakásépítési és vásárlási kedvezményekre lenne szükség, ami öt éven belül elkobzást tesz lehetővé, ha az ingatlan állagmegvédése nem volt biztosítva.

A cigány munkavállalók esetében lehetne kérni a heti fizetésre történő áttérést. Ezt kérhetné a munkavállaló, a munkaadó és a hitelező bank. Ezt azért javaslom, mert a cigányság számára a jövedelem beosztására hosszú a hónap. Számos országban a fizikai munkásokat hetente fizetik. A háború előtt így volt hazánkban is.

A családi pótlékot ketté kell osztani. A fele maradhat a mai rendszerben, de a másik felét az oktatási eredmény alapján kell elosztani. Ez a második elosztás olyan progresszív legyen, hogy az járjon jobban, aki kevesebb gyermeket vállalt, de jobban iskoláztatta. Az eredményes érettségi után milliók, a diploma után tízmilliók járnának.

Az oktatási rendszer reformja.

A cigány etnikum számára csak két oktatási ág, a művészeké és a sportolóké elfogadható. E két területen eleve homogén képességű tanulócsoportokban folyik a képzés. Mindenkit arra képeznek, aki abban a szakmában kiváló lehet. Ebben a két képzési ágban világszínvonalon vagyunk, az oktatási rendszerünk a többi területen egyre inkább süllyed.

A magyar oktatási szakma még ott sem tart, hogy megismerné a távol-keleti országok oktatási rendszerét, ami eleve úgy állatja be az oktatási kollektívákat, hogy képességben minél homogénebbek legyenek. Ezt követően pedig gondoskodik a folyamatos további szelekcióról. Ennek következtében az érettségire már a legjobb matematikusok, fizikusok, történészek, nyelvszakosok már egyetlen osztályban érettségiznek, és várják őket a világ legjobb egyetemei.

Csak így lehet a cigány létnek jövője.