Kopátsy Sándor PG 2016 07 20
A nők foglalkoztatása
Amennyire örülök, hogy jelenleg a két
legerősebb európai ország, Németország és Nagy Britannia kormányát nő vezeti,
és esélye van annak is, hogy a világ egyetlen szuperhatalmának, az Egyesült
Államoknak is nő lesz az elnöke, annyira meglep, hogy Kelet-Ázsiában nyoma
sincs a nők helyzetében beálló változásnak.
Amíg az ebben a tekintetben vezető
Svédországban a nők foglalkoztatása 79 százalékos, addig dél-Koreában csupán 56,
Hong Kong-ban 64, Szingapúrban és Japánban 66 százalék. Ennek a négy egyébként
siker országnak 10 százalékkal nagyobb lenne a nemzeti jövedelme, ha a nőket a
svédek szintjén foglalkoztatnák. Ez a négy ország ugyan a második világháború
óta többel fejlődött, mint Svédország. Tehát a nők munkára fogásában ugyan
lemaradnak, de a férfiak jobban és többet dolgoznak.
A foglalkoztatási mutatóval is bajom
van, mert a 15 év feletti tanulókat nem tekinti foglalkoztatottnak,
értéktermelőknek. De ennél is nagyobb hiba, hogy nem számolnak azzal, hogy
melyik országban mennyi a ledolgozott órák száma. Márpedig ebben is nagy
különbségek vannak. Éppen a nőket a legkevésbé munkára fogó Dél-Koreát hozom
fel elrettentő példának arra, hogy a két Korea közti háború után ott katonai
diktatúra volt, amiben 5 éven át törvényben előírt volt az évi 2.500 órás
munka. Vagyis öt éven keresztül, aki dolgozott, évente 25 százalékkal többet
dolgozott, mint Svédországban, és 35 százalékkal többet, mint az akkor
munkaerőhiányos Magyarországon.
A másik megjegyzésem, a távol-keleti
munkafegyelem. Dél-Koreában például nincs tartós munkanélküliség, mert aki nem
talál egy év alatt munkát, az bármit elvállal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése