Ne politizálj, építkezz!

Kopátsy Sándor                 EE                   2016 07 21

Ne politizálj, építkezz!

Móricz Zsigmond ezt a jelmondatát már a két világháború között megfogalmazta, amikor nem tilos, de reménytelen volt a politikai reformok megvalósíthatósága. Aki változást akart, annak nem kellett félni a börtöntől, internálástól, de reménye sem lehetett arra, hogy eredményes lehet. A politikai reformokkal szemben az arisztokrácia és az úri középosztály politikai hatalma és tapasztalata olyan erőfölényben volt, aminek megtöréséhez szükséges belső politikai erő nem volt.

A háborúvesztés és a bolsevik megszállás reményt adott számomra a következetes politikai változásra. Erre a Nemzeti Parasztpártot tartottam a legalkalmasabbnak. Belevetettem magam a radikális földosztásba. Tárgyilagosságom hamar kijózanított, felmérhettem, hogy a falvakban általában ötször többen akartak, illetve voltak kényszerülve megélni, mint amennyi megélhetett volna. Tudomásul kellett venni, hogy a földreformnak csak akkor lehet értelme, ha a falvak lakosságának négyötöde az iparban vagy a szolgáltatásokban talál munkát.

Ez azt is jelentette, hogy elsősorban nem a radikális agrárpolitikában, hanem a mezőgazdaságon kívül teremtett munkaalkalom teremtésben kell keresni a megoldást. Ekkor álltam át Ady követésből Móricz követésre. Mivel a mezőgazdaság volt a munkaköröm, ott is a háztájival, a sajáterős házépítésekkel és a hobby kertekkel kezdtem.

A háztájival érhettük el, hogy a munkaviszonyon kívül példátlanul nagyarányú jövedelem keletkezett.

A sajáterős házépítésen világrekorderek lettünk. A falusi lakosság családi házépítése még inkább példátlan volt. Évente több tízezer ház épült. Egy év alatt több ház épült, mint a rendszerváltás óta az országban összesen.

Amíg a háztáji és az önerős házépítés elismert eredmény volt, arról még említést sem találtam, hogy százezernél több családnak volt hobby kertje.

E három sikerfeladatnak mára szinte nyoma sem maradt.

A rendszerválás után az első kormány az úri középosztály világát akarta restaurálni. Szerencsénkre, csúfosan megbukott. Utána a politikát a gazdaságnál fontosabbnak tekintő kormányok uralkodtak. Megfordítottuk Móricz jelmondatát. Ne építkezz, politizálj! Lett a jelszavunk. A kevesen, keveset dolgozók országa lettünk.

Az EU tagországok között nekünk van a választók által leginkább támogatott kormányunk, ami a politikai támogatás megnyerésében első. Egyelőre a közép-jobb kormány választási győzelme több ciklusra biztosítva van. A jobboldal nem fér be a liberális EU-ba, a baloldal pedig megosztott, a közvéleménytől elszakadt.

Mindez olyan EU közösségben történik, amelyik építkezésben, növekedésben vészesen lemarad nemcsak a fergetegesen növekvő Távol-Kelettel, de még az egészségesen fejlődő óceánokon túli angolszászokhoz képest is.

Az élcsoportban egyre jobban lemaradó EU-n belül is egyre jobban lemaradunk.

Ez jut az eszembe, amikor egy elemzést olvashatok Kínáról, ahol a politizálás tilos, de az építkezés viharos. A nyugati liberális demokraták azon botránkoznak, hogy nincs Kínában több párt, a választóknak nincs lehetőségük arra, hogy válogathassanak a pártok között. Azt ugyan nem tagadják, hogy a Kínában középosztálynak tekintik azokat a családokat, ahol a családi jövedelem 10-40 ezer dollár között van. Az ilyen családok száma 2.000-2.016 között 5 millióról 225 millióra nőtt. Volt-e a történelemben olyan demokrácia, amiben a lakosságon belül a középosztály aránya 3 százalékról 50 százalékra nőtt? A világtörténelem a leggyorsabban növekvő társadalmai mind a Távol-Keleten voltak, de azoknál is sokkal gyorsabban növekedett 1990 óta Kínában.

Nem vitatható, hogy az elért eredmények csak azért valósulhattak meg, mert Kínában a vezetés felmérte, hogy vagy demokratizálunk, vagy építkezünk.

Most a nyugati demokraták azt jósolják, hogy ennek a példátlanul gyors gazdagodásnak az lesz a következménye, hogy a kínai társadalom is megérik a demokráciára.

A járható út az, hogy előbb meg kell építeni a társadalmi és gazdasági alapot, aztán jöhet a demokrácia.