Kopátsy Sándor PP 2016 08 19
A jelenlegi politikusok elfogadottsága
Viszonylag régen jelent meg a
politikusaink elfogadottságát felmérő statisztika. Most a 18 politikus rangsora
nem lepett meg.
A köztársasági elnökünk fölényesen
vezet. A rangjához viszonyítva nincs fontos szerepe. Ha nagyobb szerepe volna,
nem lenne ilyen népszerű. Diákkoromban megtanultam, hogy népszerűek mindig a ragjuknál sokkal kisebb szerepet játszó királyunk,
kormányzónk volt. A Habsburgok közül a legnépszerűbbek Mária Terézia és
Ferenc József voltak. Az előbbi, elsősorban azért mert nő, és a katolikus
többség szélsőséges képviselője volt. Az utóbbi pedig jó korban volt, szerény
politikai szerepet vállaló uralkodó. Egyikről sem lehetett elmondani, hogy
szellemi téren jelentős volt. Velük szemben a kiváló képességű és haladó
politikát erőltető II. József, a kalapos király nagyon népszerűtlen volt.
Áder János
azért vezeti a rangsort, mert a magyar alkotmány szerint az államelnök a
politikai hatásköre szerény. Feladata, hogy legyen szerény, de ne legyen nagyon
kormánypárti, még kevésbé annak ellenzéke.
Orbán Viktor
második helye a jó politikai ösztönét bizonyítja. Nem véletlen, hogy az EU 27
országa között ő a leginkább elfogadott, nemcsak a közvéleményben áll jól, de a
törvényhozásban is. Abban is egyedülálló, hogy hangos liberálisként kezdte, de
belátta, hogy aki hangos liberális az a közvélemény előtt elutasított lesz, és az
utolsó helyre kerül. Az erősen
közép-jobb magyar társadalomban csak az érhet el politikai sikert, aki
közép-jobb politikai vonalon politizál. Sikerült neki olyan politikai
légkört teremteni, amiben a baloldal és a jobboldal hozzá viszonyítva, közel
azonos erejű lett. Ennek köszönhetően
mindkét táborral szemben öthatod többséget élvezhet.
Azt nem tudom, hogyan maradt ki a
Fidesz két tekintélye, a házelnök és a frakcióvezető. A népszerűvégi rangsorban
azonban elfogadható középen van Lázár János, és szégyenpadra, az utolsó előtti
helyre szorult Rogán Antal.
Figyelmet érdemel, hogy mindkét
baloldali ellenzéki párt vezetőjét megelőzi egy nő a vezetőségből.
Az is magyar karaktert mutat, hogy a nőket politikai szerepüknél jobban
elfogadják. Ez a rendszerváltás óta minden ilyen felmérésre jellemző. A
liberális Széll Bernadett harmadik helye meglepett, mert emlékezetem szerint liberális nő még ilyen előkelő helyen nem
szerepelt. Ugyanakkor a vezető liberális politikus, Gyurcsány Ferenc az
utolsó helyre került. Kunhalmi Ágnes is megelőzi a pártának férfi tagjait, de
nem szélsőségesen. Ilyen sem fordult még elő a volt állampárt utódai
történetében.
Abban sem kételkedtem, hogy Gyurcsány
Ferenc a leginkább elutasított magyar politikus, és a három utolsó, Fodor
Gábor, Rogán Antal és Gyurcsány Ferenc megdöbbentő.
Fodor Gábor
Orbán közeli Fideszesként indult, de éppen az ellenkező irányba váltott, mint
Orbán és a Fidesz szinte egésze. Ezért politikai ereje megszűnt.
Rogán Antal
maradt a Fidesz egyik tekintélye, de hangosabb volt a kívánatosnál, ezért lett
népszerűtlen.
Gyurcsány Ferenc az MSZP elismert vezetője volt, de a liberálisok irányában hagyta el a
pártját. Okosabb akart lenni a pártjánál.
Közös jellemzője a három legkevésbé
népszerűnek, hogy okosabbak a pártjuk többi vezetőjénél, de nincs politikai
érzékük. Nem eléggé alkalmazkodtak a saját pártjuk színvonalához. Nem vagyok
szakértője az intelligencia, a szellemi képesség mérésének, de nem lennék
meglepve, ha nem ők hárman lennének az ilyen rangsorban ez elsők.
Szerencsére, nagyon korán
megtanultam, hogy a szellemi függetlenség
és a politikai karrier nem férnek össze.
Ebbe bukott bele a volt állampárt
vitathatatlanul legtehetségesebb két vezetője, Pozsgai Imre, és Németh Miklós.
Óriási veszteség érte a magyar politikát azzal, hogy pártjukat jobban a magyar
politikai centrum felé akarták vinni, mint azok hajlandók voltak. Erre ott
hagyták a pártjukat, és hatástalanná váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése