Kopátsy Sándor PS 2016 08 27
Nagy Britannia olimpiai sikere
Számomra a Riói Olimpia két
meglepetést hozott. Egyrészt végre kemény fellépés történt a doppingozó
Oroszországgal szemben, másrészt Nagy Britannia olimpiai nagyhatalom lett.
A doppingszerek használatának
visszaszorítása a nacionalizmust fogja visszaszorítani. A doppingolás ugyanis
sporteredményeket ad azoknak az országoknak is, amelyek sportja messze megelőzi
a társadalmi és gazdasági színvonalukat, és azokat a sportokat emeli érdemei
fölé, amelyekben nem az ügyesség, nem a tehetség, hanem a doppingolás állami támogatással
folyik.
Jellemző módon a legtöbb doppinggal
lebukott országok sorrendjét Oroszország, Törökország és India vezeti.
Mindháromra jellemző a társadalmi fejlettségüknél nagyobb sportsiker.
A következetesebb fellépés a
doppingolás ellen örvendetes volt, de nem meglepő.
Meglepett, hogy Nagy Britannia az
éremtáblázaton nemcsak a második helyen végzett, de az érmei többségét olyan
sportokban szerezték, amiknek a piaci értéke magas volt.
Kerestem az okát. Talán megtaláltam.
Amikor 2008-ban Nagy Britannia
megkapta a 2012-es olimpia rendezési jogát, azonnal hozzáfogtak a rendező
országnak illő, kielégítő szereplés megalapozásához. Tudták, hogy ehhez
elsősorban pénz kell. Törvénybe iktatták, hogy az olimpiai sportok anyagi
támogatása a sportfogadás pénzbevételiből történjen. Márpedig a sportfogadás az
angolszász országokban az egyik karakterisztikus ágazat. Nagy ebben nemcsak a
bevételük, de a tapasztalatuk is. Tehát az anyagi feltételek megteremtését
vállalkozásra bízták. Méghozzá arra, amelyik a sportok piaci értékéből szerzi a
nyereségét. Számára a győzelemnél fontosabb a piaci érték. Természetesen a
kettő összefügg. Ha egy sportban nincsenek eredmények, a közvélemény nem
értékeli nagyra. Viszont, ha a közvélemény kedvel egy sportágat, abban megnő a
fogadási forgalom, ezzel a piaci érték, a sportolók egyre jobb megfizetése. Ez
pedig egyre magasabb teljesítményre vezet.
Nagy Britanniában nemzeti sport a
labdarúgás, a golf, a tenisz és az evezés. A labdarúgásban ugyan régen lejárt a
világelsőség ideje, de a csapatok közti versengés még mindig ott a legnagyobb.
A golfnak, a tenisznek és az egezésnek gazdag a belső piaca. Nagy Britannia az
elsők között van abban, hogy a gazdagok is sportolnak.
A szertorna már a londoni olimpián a
világ élvonalába emelkedett, és ott is maradt.
Ha volna olyan nekem tetsző táblázat,
hogy melyik országnak mennyit értek az érmei összesen, és mennyi az átlaguk,
nem lepne meg, hogy Nagy Britannia ebben az első lenne.
2012 előtt az eszembe sem jutott
volna, hogy Nagy Britannia újra, sportnagyhatalom lehet, most meg az látom,
hogy az lett. Az oka is egyértelmű. Kezdetben azért volt az első, mert az
olimpiai sortokat az úriemberek űzték. Ezekből pedig a legtöbben ebben az
országban voltak. Ma azért került újra az élre, mert másoknál jobban a piacra
bízta a sport támogatását.
Varázslatosan az történik, a mi az
50-es években elkezdődött az európai marxizmusban, hogy maradhat a politikai
diktatúra, de a gazdaságot a piacra kell bízni. Ez azonban Európában megbukott,
vele az európai marxisták is. Negyven évvel később ez történt meg Kínában, és
ott a marxizmus a világgazdaság legnagyobb sikerét hozza.
Nagyon leegyszerűsítve, ahol nem piacosították a marxizmus
gazdaságirányítását, ott megbukott, ahol ezt megtették páratlan fölénybe került
a hasonló szintű demokráciákkal szemben.
Most annak az ideje jött el, hogy
piacosítani kell az államilag irányított sportot, ahol ebben az élen járnak, s
sportjuk is sikeres lesz.
Ezt tanultam abból, hogy Nagy Britannia
Rióban i az olimpián meglepő sikert aratott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése