Kopátsy Sándor PD 2016 06 06
A 19 év alatti nők szülése.
Életem egyik jelentős történelmi
felfedezése az volt, hogy a francia történészektől megtudtam a középkori
házasságkötők korát. Kiderült, hogy a mennyasszonyok kora 26-28, a vőlegényeké pedig még
ennél is magasabb volt. Ez az adat világosította meg bennem, hogy Európa
nyugati fele minek köszönhette, hogy az összes többi magas-kultúra fölé
emelkedhetett. Az utóbbiak mindegyike ugyanis nagycsaládokban élt, ahol a házasságokat
a nemi érettség korába érkezettek kötötték, azaz mintegy tíz évvel korábban,
mint a nyugat-európai kiscsaládos társadalmakban. Ez azt jelentette, hogy az
utóbbiakban az első 2-4 szülés kimaradt. Vagyis fele akkora volt a
túlnépesedési nyomás.
Azt ugyanis már tudtam, hogy minden osztálytársadalom a halálozás
fokozásával tudta csak elviselhető szinten tartani a népszaporulatát. Ezért
a nyugt-európai kiscsaládos jobbágyrendszerben fele annyi halálokozásra
kényszerültek a társadalmak, mint a világ összes többi kultúrájában. Ennek
köszönhetően kevésbé kényszerültek az emberpusztításra.
Ez a felismerés adott választ arra a
középiskolás koromban feltett kérdésre. Mi volt az oka, hogy a nagy
nyugat-európai társadalmi és kulturális forradalmak, a reneszánsz, a
reformáció, az ipari forradalom, a felvilágosodás eredményeinek terjedése
megállt a nagycsaládos társadalmak határán.
Európa sikerének kulcsát a
kiscsaládos rendszere jelentette, ennek ellenére a jelentőségének szinte nyoma
sincs a történészek munkáiban.
Bennem azonban iránytűm maradt a
gyermekvállalás csökkentésnek szükségszerűsége. Erre irányuló kísérlet egészen
az 1990-es kínai reformig, csak a nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer
volt.
A jobbágyfelszabadulás és az
iparosodás azonban felszámolta a házasságokat késleltető mechanizmust, a városi
élet egészségesebb válása csökkentette a magas halálozást, ezért aztán Európa
nyugati fele is elkezdett gyorsan szaporodni. Ezen enyhített ugyan az Amerikába
település és a gyarmatok kizsákmányolásából származó jövedelem, ugyanakkor
gyorsította a várható életkor növekedése.
A gyermekvállalás fékezését csak a nők egyenjogúságának, és iskolázásának
a növekedése indította el. Végül a gyermekvállalás feletti döntés jogát a
fogamzásgátlás megoldhatósága biztosította.
Az ugyan köztudottá vált, hogy a
fejlett társadalmakban a nők termékenysége 2 születés alá csökkent, és ezen
belül a csökkenés mértéke a szülők jövedelmével és iskolázottságával
fordítottan arányossá vált. Ami nemcsak az ember, de a fajok történetében is
eddig példátlan volt. Ezt az elsődleges társadalmi érdeket sértő
kontraszelekciót enyhíti, hogy az újszülöttek értéke egyre kevésbé a számuktól,
egyre inkább a minőségüktől függ. Mindebből a demográfusok semmit sem vesznek
tudomásul.
Erre az írásra az késztetett, hogy
elém került a Nyugat fejlett országokban mekkora a 19 év alatti anyák
szülésének a száma 2000 és 2015 között.
A 2000-es adatok még egyértelműen azt
bizonyították, hogy a protestánsok között az angolszász országokban 3-5-szer
annyi volt a fiatalon szülő anyák száma, mint a katolikus Franciaországban és
Spanyolországban. Az előbbiekben 3-5, az utóbbiakban 1 százalék. Ekkor még a
jelentős részben katolikusokkal is rendelkező Németországban 1.4 százalék volt.
A változás még érdekesebb. A protestáns
államokban a fiatal anyák szülésének aránya felére, kétharmadára zuhant, a
katolikus országokban pedig változatlanul az eleve alacsony szinte maradt.
Jelenleg az OECD országokban 1.5 százalék, vagyis nagyon alacsony. Ilyenre
fajunk történetében nem is volt példa.
Ezt az adatot nem ártana ismerni a
Vatikán illetékeseinek. Mit szólnak ahhoz, hogy a Nyugaton élő, 19 éves
katolikus nők 99 százaléka vagy még szűz, vagy fogamzásgátlót használ? Vagyis
az óriási többségük a katolikus egyház dogmáját megtagadva él.
Számomra a protestáns országokban
történt változás volt a megdöbbentő. Nem a nagysága, hanem a változás mértéke.
Ez a fajok történetében világrekord.
Minden emlős az embernél viszonylag
sokkal korábban lesz érett a szaporodásra, és ez a nőstények esetében ez meg is
történik. Ott a hímek vannak hátrányban, mert a többségüknek élete során sem
lesz alkalma, hogy útódai lehessenek. Szinte furcsának tűnik, hogy én az emberi
fej szaporodását alakító tényezőket fontosnak tartom. A történészek ezzel nem
foglalkoznak. Pedig ez is sokkal fontosabb, mint a politika történelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése