Mi a fontos?

Kopátsy Sándor                PG                    2016 08 12

Mi a fontos?

Nagyon hamar felismertem, hogy nemcsak a politika, de a közgazdaság sem arra figyel, ami fontos.

Először azon akadtam fenn, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődést nem egy laksora, hanem az országra vetítve mérik. Ezzel elfedik, a gyors népszaporodásból fakadó nehézségeket. Rájöttem, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat elviselhetetlen társadalmi terhet jelent. Ezt azonban elfedi az olyan mérés, ami nem az egy laksora jutó jövedelmet, hanem az ország jövedelmét méri. Márpedig, ha valamikor, a jelenkorban a népszaporulat elszabadult.

Ezért kezdettől fogva kerestem azokat a mutatókat, amik az egy lakosra jutó teljesítményt mérik. A jövedelem változását ugyanis a gyorsan változó technikai viszonyok között egyre nehezebb megbízhatóan mérni. Ugyan nem tejesen megbízható, de nélkülözhetetlennek tartom az egy lakosra jutó jövedelmeknek a belső vásárlőerő paritású változatlan áron mérését. Nem tudtam megfejteni, miért, de a közgazdaságtan e mutató használatát igyekszik elkerülni.

Ezért lettem a piactól független mértékek lelkes híve.

Ezeket veszem most sorra.

Az átlagos testmagasság.

Ez volt az első olyan mutató, amit a politikai szempontoknál százszor fontosabbnak tartok. A lelkes felfogadásában az is közrejátszott, hogy ezt a mutatót ma már szinte minden történész ismeri. Én pedig már 80 éve ismerhettem volna. A kaposvári gimnáziumban egy zsidó orvos, doktor Véli György volt az egészségügyet tanító tanárunk, aki a világon először ezzel mérte az életviszonyok javulását. A Somogyi 44. ezred sorozási adatait dolgozta fel a kiegyezéstől kezdve. Ma már szinte mindenki a világban ezt a mutatót használja, rá hivatkozik. Ő mutatta ki, hogy a két világháború között, tehát az általam politikai tekintetben nagyon negatívan minősített korban felgyorsult a testmagasság növekedése. Kiderült, hogy a szomszédállamoknál jobban fejlődtünk, a lemaradásunk pedig a gazdagabb nyugati államoktól nem nőtt.

A nagy meglepetést azonban az okozta, amikor végre kiderült, mert sok nehézség árán végre hozzájutottam a magyar adatokhoz, hogy a kiegyezés és az 1970 évek közötti időszakban a testmagaság növekedése az 1947-56 között születettek esetében volt, vagyis a Rákosi korban volt a legnagyobb.

Mivel nem akartam csalódni a kedvenc mutatóban, előszedtem a statisztikákat. Kiderült, hogy ezekben az években lényegesen nagyobb volt a kenyér, a hús és cukorfogyasztás, mint előtte valaha. Ezekről az évekről a politikai terroron túl azért volt negatív a véleményünk, mert több pénzünk volt, mint áru a boltokban. Nemcsak jobb volt a táplálkozásunk, de sokkal egyenletesebb volt annak az elosztása is. A korábbi gazdagok ugyan szegényebbek lettek, de a sokak szegénysége csökkent.

A testmagasságunk ugyan tovább nőtt, de az éves növekedés százaléka máig is tény maradt, hogy a legátkosabb években születettek nőttek viszonylag a legtöbbet.

A világ népessége is a 20. század második felében nőtt a legtöbbet. Ez a század, különösen annak a mások fele, úgy vonul majd be a történelembe, mint az emberiség életviszonyaiban az első lényeges javulás.

Az átlagos napi kalóriafogyasztás.

Annak ellenére, hogy ma is sokan éheznek, az éhezők aránya harmadára csökkent. Az utóbbi ötven élvben jobban csökkent az éhezők aránya, mint fajunk életében ezer év alatt valaha.

Elég a saját gyermekkorom Magyarországára hivatkozni. Gyermekkoromban az arisztokraták magasak, a kubikosok kicsik voltak, a kövér ember pedig feltűnő volt. Most meg népbetegség a túlsúlyosság. Ráadásul ennek az aránya a jövedelmekkel, legalábbis az iskolázottsággal, fordítottan arányos. Jelenleg a túlsúlyosság arányával az európai élcsoportba tartozunk.

A várható életkor.

Azt ugyan senki sem vonhatja kétségbe, hogy mindenki számára az élete a legfontosabb. Azt, hogyan alakult és alakul a várható életkor, minden országban mérik, a történészek mégsem hivatkoznak erre. A fejlett világban, a protestáns és a konfuciánus kultúrájú népeknél száz év alatt többel nőtt a várható életkor, mint fajunk életében előtte összesen.

Ezt a közgazdaságtan tudomásul sem veszi. Még mindig olyan mutatóval méri a munkaképességet, amin számos ország már jelentősen túllépett. A munkaképességet megszűnését a 65. évben méri, holott Japánban a nyugdíjba menők tényleges kora 71.8 év. Csak megemlítem, hogy mindenütt a világon a munkaképes kort 15 évtől mérik annak ellenére, hogy a fejlett országokban a munkavállalást kezdők átlagos kora 20-25 év.

Az átlagos iskolázottság.

Ebben történt a legnagyobb változás. A legfontosabb termelési tényező, a munkaerő értéke elsősorban az iskolázottságától függ, a közgazdaságtan mégsem kíséri kellő figyelemmel. Ma a fejlett társadalmakban a született évjárat fele diplomás lesz, száz éve még 2 százaléka sem volt. Magyarországon a 2.000-ben született lányok fele várhatóan diplomás lesz. Az 1.900-ban születtek 2 ezreléke volt egyetemi végzettségű.

A várható életkor és az iskolázottság fontosságát jelenleg csak az ENSZ kíséri figyelemmel. A tagállamait három mutató alapján rangsorolja, az egy főre jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság. Olyan történészi munkát azonban még nem találtam, ami a társadalmi fejlődést ennek alapján mérné.

Diákkoromban a királyok uralkodásának dátuma volt a legfontosabb történelmi ismeret. Ma pedig az állam szuverenitásának a mértéke az.

Azt hogy meddig élünk, milyen az iskolázottságunk, figyelembe sem vesszük, csak az a fontos, hogy kivonultak a megszálló szovjetcsapatok. A jelenlegi hatalom is csak ezzel méri a teljesítményét.

A közgazdaságtan pedig kiadásként veszi számításba a lakosság egészségvédelmét és képzését. Pedig minden állampolgár számára a saját élete, és minden társadalom számára a lakosság iskolázottsága a legfontosabb.

Ideje volna tudomásul venni, hogy mind a politika, mint a közgazdaságtan mellett elhaladt az élet.

Nemcsak az országok gazdagodtak, hanem a társadalom egésze is.

A közgazdaságtudomány mindmáig elhallgatta, hogy az osztálytársadalmakban szinte csak az országok gazdagodtak, a lakosság nagy többségének azonban ebből nagyon kevés jutott. Még nem láttam olyan statisztikát, ami megmutatta volna, hogy az osztálytársadalmakban, a nemzetgazdaságuk növekedéséhez viszonyítva, mennyivel lassabban nőtt az uralkodó osztályhoz nem tartozók jövedelme, vagyona, várható életkora, iskolázottsága.

A fontos adatok tudatos elfedése indított arra, hogy keressek olyan mutatókat, amik a társadalom egészének a fejlődését bizonyították.