Kopátsy Sándor PS 2016 08 21
Az olimpiák magyar tanulsága
Miért voltunk kezdettől foga jók az olimpiákon?
Most gondolok először arra, mi lehet
az oka annak, hogy az olimpiákon kezdettől fogva, jobban szerepeltünk, mint amilyen
nagy a lakosságunk, és a társadalmi fejlettségünk. Nagyon leegyszerűsítve azt
mondom, azért mert a társadalmunkban sokan voltak a szegény, de büszke urak. Az
olimpiai sportok ugyanis az urak sportversenye volt. Az úr pedig minél szegényebb, annál büszkébb.
Az 1936-os berlini olimpia óta,
kisvárosi úri gyerekként gyakorló híve, és lelkes követője vagyok
versenyspotoknak, különösen az olimpiáknak. Aztán lassan rájöttem, hogy a
versenyspot a társadalmak tükre. A
társadalmi változások jól nyomon követhetők a versenysportban.
A mai olimpiákat a görög olimpiák
szellemének felelevenítését célozzák. Azokról csak annyit tudok, hogy nagyon
fontosak voltak a görögök számára, hiszen az időszámításukat az első
olimpiájukkal kezdték.
Arról már semmit nem tudunk, hogy kik
versenyezhettek az olimpiájukon. Csak valószínűsíteni tudom, hogy csak a szabad
emberek, a rabszolgák nem. Tehát nem a nép, hanem az uralkodó osztály tagjaira
volt korlátozva. Tehát már a görög olimpiák is a nép számára csak cirkuszok
voltak.
A modern olimpia pedig az úriemberek versenyének indult. Kényesen vigyáztak arra, hogy az
Olimpiai versenyeken az üzleti érdek és a cirkusz ki legyen zárva.
A két világháború között a fasiszta országok felismerték a sportban rejlő
nacionalista érzelmek társadalmi szerepét.
Az 1936-os Berlini Olimpia már a náci
fasizmus kirakata lett. Hitler a német faj felsőbbrendűségének a megmutatására
használta. A Magyar Olimpiai Bizottság is lelkesen ehhez a felfogáshoz csatlakozott,
nemcsak a zsidókat mellőzte, de még a nem magyar nevű sportolókat is
névmagyarosításra kényszerítette. Általában a revizionista, nacionalista
szellemet támogatta. Ez a fasiszta megközelítési mód azt is jelentette, hogy
megszűnik az amatőr versenyspot. A politikai diktatúrák a saját alkalmazásukba
vették az eredményes versenyporolókat. Az olimpiai szereplők nem egyének, hanem
mind az államuk képviselői lettek, az olimpiai eredmények táblázata az államok
közti verseny illusztrációja lett.
A magyar politika is azt diktálta, ha
a Nyugat fejlett államaihoz képest, a szegény ország legalább a sportban legyen
gazdag. Ez a megközelítési mód azért fogadtuk el, mert a versenysportban jobbak voltunk, mint a lakossági viselkedési
kultúrájában és a lakosságunk életszínvonalban. Ennek a társadalmi alapja
máig nem tudatosult. A magyar társadalom egyik fő karaktervonása, az
államalkotásunk óta, hogy az urak
számarányában az elsők, azok átlagos jövedelmében az elmaradottak között
voltunk.
A marxista történészek érdeme annak kimutatatása,
hogy mi és a lengyelek, nagyon mástársadalom voltunk. Amíg a nyugat-európai
feudális társadalmakban a lakosság 1 százaléka volt nemes, azaz a földbirtokos uralkodó
osztály tagja, nálunk a magyar etnikumnak 10 százaléka volt nemes. Ezzel
szemben ott a lakosság mintegy 6 százaléka, nálunk csak 1 százaléka volt polgár,
de a hatod annyi polgár között, a 19. század közepéig, alig volt magyar. Aki ezt az úrfeleslegünket és
polgárhiányunkat nem tartja szem előtt, nem érheti meg a történelmünket.
Ez a számarányok, azt jelentették, hogy
Franciaországban az egy nemes családra jutó jövedelem hússzorosa volt a
magyarnak. A magyar etnikumon belül tízszer annyi nemes urunk volt, de azok
átlagos vagyona, jövedelme a francia nemesekének húszada volt.
Magyarországon a két világháború
között is még viszonylag sok sportoló úr volt. Ezért sokkal nagyobb sportnemzet lehettünk, mint amilyen nagy a
népességünk, és amilyen gazdagok vagyunk.
A háború után a Szovjetunió és
tábora, még messzebb ment el az amatőr sport államosításában, és különösen a
meg nem engedett doppingszerek használatában.
Ebben mi voltunk az elsők, majd
amikor általános lett, a keletnémetek mentek a legmesszebb. Ekkor fogalmaztam
meg az aforizmámat. A kenyér és a
cirkusz összege állandó. Minél kevesebb jut a lakosságnak, annál több
cirkuszban részesülhet. Ebből következett, hogy mi akkor szerepeltünk az
olimpiákon, világversenyeken a legjobban, amikor a legnépszerűtlenebb volt a
politika. Jelenleg azonban a kormány támogatottsága viszonylag magas, a
sportban a rangunk kevéssel csökkent.
Elnézést kérek ezért a bevezetésért,
de ez is illusztrálja, mennyire tükröződik a versenysportokban a társadalom
karaktere.
A Riói Olimpia értékelése.
Azt, hogy ezt az olimpiát Rióban,
Brazíliában rendezték meg, eleve hibás döntésnek tartottam. Azt ugyan, amikor
helyszínnek kijelölték, nem lehetett tudni, hogy 2016-an gazdasági és politikai
válságban lesz az ország, azt még kevésbé, hogy egy a szúnyogok által terjesztett
betegség, amit a szúnyogokon kívül a szexuális élet is terjeszt, elriasztja nem
annyira a sportolókat, akik többsége vállalja a kockázatot, de sokkal inkább a
külföldi nézőket. Ahhoz mégis eleget lehetett tudni ahhoz, hogy más helyszínt
válasszanak. Köztudomású, hogy Brazília a legkorruptabb ország a világon. Most
is korrupció vádja alatt van a felfüggesztett államelnök asszony és az előző
államfő is.
Ami a magyarok szereplését illeti.
Ismét 8 aranyérmet nyertünk, vagyis
annyit, mint legutóbb. A helyezésünk ugyan a 9. helyről a 12.-re változott. A
dicsőség mégis megvan.
Engem viszont meglepett, hogy a 8
győzelemből 7-et a nők szereztek. A
magyar nők szereplése tehát a valaha elértnél sokkal jobb, a férfiaké pedig
sokkal rosszabb lett.
Ez engem különösen bánt, mert a
magyar politikai életben fordított arány van. A politikai elitünkben nagyon
kevés a nő, annak ellenére, hogy a magyar közvélemény sokkal jobb a politizáló
nőkről, mint a férfiakról. Ezen belül a kormánypártban és a Jobbikban senki, a
18 vezető politikus között is csak kettő.
Egyik sérelmem a magyar politikai
elit összetételével szemben a nők kiszorultsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése