Örüljünk a klímaváltozásnak

Kopátsy Sándor                 EH                   2016 08 29

Örüljünk a klímaváltozásnak

A jelen generáció tudósai nem a világ végével, hanem a klímaváltozással ijesztgetik a közvéleményt. Az ugyan vitathatatlan, hogy a felmelegedés költségekkel is fog járni, de ideje volna, ha nemcsak a költségeit trombitálnák, ha mérleget készítenének arról, hogy várhatóan a következő száz évben mennyi előny, és mennyi hátránnyal jár a felmelegedés, mindenekelőtt a tengerszínt emelkedése, és mennyi előnnyel, hogy a földünkön az átlaghőmérséklet néhány fokkal magasabb lesz. A tudomány azonban nem ezt teszi, hanem csak az okozott károkkal ijesztget. Ebben nem jobbak, mint ahogyan a vízözönnel foglalkozott 6-8 ezer évvel ezelőtt a mit sem tudó közvélemény volt.

Pedig, ha nem növekedik rajtunk kívüli okokból a hőmérséklet, és nem emelkedik a tengerszint mintegy 70 méterrel, még mindig ezred annyian volnánk, mint jelenleg, és gyűjtögetésből élnénk. A fajunk által elért elképesztő fejlődés csak annak volt köszönhető, hogy felmelegedett az éghajlat, óriási területek felszabadultak a jégtakaró alól, és 70 méterrel visszaduzzasztotta a folyamokat a tengerszint emelkedése. Ezt az elképesztő áldást mégis máig úgy őrzi emlékezetünk, mint a fajok kipusztulásával járó vízözönt, amit csak isten segítségével mentett meg Noé a bárkájában. Vagyis, a fajuk történetének legnagyobb áldását katasztrófaként őrzi emlékezetünk. De nemcsak az emlékezet, de a tudomány is.

Ötven éve várok egy olyan térképre, ami megmutatná, hogyan változott a szárazföld tengeri partvonala a felmelegedés mintegy kétezer éve során, és mennyi nem jéggel borított szárazföld volt a jégkorban, és mennyi a felmelegedés után. Nem szakemberként is bártan állítom, hogy az ember számára életterét jelentő szárazföld nagysága lényegében sokkal kisebb területet vesztett, nagyjából azt, ahol ma a tenger 70 méternél sekélyebb, ugyanakkor az északi félétekén ennél nagyságrenddel több terület szabadult fel a jég fogságából, és vált az ember számára élettérré.

Egy olyan térkép is sok felvilágosítást adna, hogy a jégtakarótól felszabadított területen az emberiség mekkora hányada él, és a világgazdaság mekkora hányada nyert ott életteret.

Sokat mondana az olyan felmérés is, ami megmutatná, milyen volt az öntözéses és hajózási lehetőség a jégkorszak előtt azokon a folyamokon, amelyeken a nagy öntözéses kultúrák kialakultak. Talán tizede sem volt a gravitációs önözés lehetősége. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk, a 70 méterrel alacsonyabb tengerbe ömlő Nílus mennyire nem volt alkalmas az árasztások öntözésre, és a vitorlás hajózásra. A tengerszint emelkedése olyan visszaduzzasztást jelentett, mintha a torkolathoz 70 méter magas gátat építettek volna. Egyszerűen a felmelegedés ezerszer annyi völgyet tett önözhetővé, mint amennyit az emberiség a következő hatezer évben épített. Elég volna, ha a mérnökök felmérnék, ma mennyibe kerülne annyi folyó vízét 70 méterrel visszaduzzasztani, amennyivel a felmelegedés megajándékozta az emberiséget. Most meg azzal ijesztget a tudomány, mennyibe fog kerülni a védekezés, ha két méteres tengerszint emelkedés ellen kell védekezni.

Még többet mondana egy olyan grafikon, ami megmutatná, hogyan függ az átlaghőmérséklet nagyságától a földünk lakosságot eltartó képessége. Meggyőződésem szerint, még mindig az optimum alatt van az átlaghőmérséklet. A nagyobb hőmérséklet nagyobb eltartó képességet jelentene. Ezt a természet is jól mutatja azzal, hogy trópusok közelben sokkal nagyobb a növények éves hozama, és ezért az állatokat és az embert eltartó képessége.

Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a múltban az ember képtelen volt a meleg ellen védekezni, ma meg már nemcsak képes, de éppen a napsütés gazdag melegben áll rendelkezésre az ehhez szükséges olcsó és bőséges energia is. Ahol sok a napsütés, sok az olcsón nyerhető energia. A nap melegét hasznosító napelemek sokkal több energiát termelnek, mint amennyivel a lakásokat és a munkahelyeket hűteni lehet. A mai technikai ismeretek sokkal olcsóbbá teszik a meleg elleni, mint a hideg elleni védekezést.

Általában ma sok ezerszer több eszköz áll rendelkezésünkre a hideg és a meleg elleni védekezéshez, mint amennyit az ókori ember tehetett.

Van még egy újabb érvem is. A tengeri farmok forradalma óta a 100 méternél sekélyebb tengerek ezek lettek a leghatékonyabb élelemtermő adottságok. Néhány évtized múlva a tengeri farmok fogják adni a bőséges és olcsó fehérjetáplálékot a tízmilliárdos emberiségnek.

Arra sem találtam felmérést, hogy az északi sarkkör térségének, gyakorlatilag Kanadának, Alaszkának és Szibériának, mint jelent a melegebb klíma és az Északi Jeges Tenger hajózhatósága, az ott lelhető nyersanyagok kitermelése.

Azt ugyan már közel negyven éve a Nyugat felé címen megjelent könyvemben leírtam, hogy milyen okokból vándorolt Egyiptomból és Mezopotámiából a társadalmi fejlettség csúcspontja Skandináviáig.

Ezt a folyamatot ma már másként fogalmaznám meg. Az emberi faj az egy évszakos trópuson, Afrikában jelent meg. A páratlan alkalmazkodási képességének köszönhetően viszonylag gyorsan szinte minden természeti környezetben, beleértve a sarkköri tundrát is, berendezkedett. Ez a berendezkedés ugyan nagyon eltérő népesség eltartását jelentette, de a fejlettségük között nem volt jelentős különbség. Mindenütt a gyűjtögetésből éltek a létminimum határán egészen addig, amíg be nem következett egy jelentős felmelegedés, klímaváltozás. Ennek köszönhetően alakultak ki a Távol Keleten, Dél-Ázsiában és a Közel Keleten az árasztásos önözéssel történő gabonatermelő magas-kultúrák. Az öntözött területeken közel százszor akkora volt a lakosság mennyisége, mint a gyűjtögetés esetén volt. A munkával termelt élelem jobb és biztosabb táplálkozást, nagyobb munkamegosztást tett lehetővé. Ennek köszönhetően indult meg a várható élekor növekedése, ami azonban gyorsan olyan túlnépesedési nyomás keletkezett, amint a társadalmi felépítménynek kellett a halálozás fokozásával féken tartani. Ennek a ténynek a társadalomtudományok számára történő tudomásulvétele máig nem történt meg, ezért máig értetlenül állunk szemben az osztálytársadalmak halálozásokozásával. Minden forradalmár ezt akarta felszámolni, mert nem volt tisztában ennek szükségszerűségével.

Máig nem írta le senki, hogy az osztálytársadalom mindaddig megkerülhetetlen szükségszerűség, amíg a népszaporulat túllépi az elviselhető mértéket. Aki az osztálytársadalomnál emberségesebb társadalmat akar, annak előtte a túlnépesedést kell megállítani. Ezt a társadalomtudományok máig nem ismerték fel, pedig ahol megállt a túlnépesedés, illetve ahol ezt erőszakkal megállították, elképzelhetetlen fejlődés következett be. De eddig közel hatezer évet kellett várni.

Az öntözéses gabonatermelő társadalmak létrejöttével szinte párhuzamosan, a sokkal nagyobb területen megjelent a legeltethető állattartás. A pásztorkodó állattartás ugyan soha nem lehetett társadalmi élcsapat, mert sehol nem érte el az önözéses gabonatermelő kultúrák színvonalát.

Az önözéses gabonatermelés azonban csak ott jöhetett létre, és vált magas-kultúrát eltartóvá, ahol volt a szállításra és talajművelésre alkalmas, az emberi fizikai erejét többszörösen meghaló igavonó háziállat. Ez a felismerésem adott számomra magyarázatot arra, hogy a két amerikai kultúra miért nem volt képes a szántóföldi, tehát a hatékony, magas-kultúrát eltartó szántóföldi növénytermelésre, mert nem volt az igavonásra és a talaj megmunkálására elég erős haszonállatuk. Ezt igazolja a tény, hogy a burgonya és a kukorica ugyan előbb volt haszonnövény, mint a rizs és a búza, de szántóföldi művelésre igavonó állat hiányában nem kerülhetett sor több ezer éven keresztül, amíg a nyugati telepesek ezekkel meg nem jelentek.

Európa, az emberiség huszadával az élvonalba került.

A társadalomfejlődés és a tudományok élvonalába került Európa tudósai sem adtak magyarázatot arra, hogy minek köszönhette a kis Európa, hogy az összes többi kultúra fölé emelkedhetett. Európa volt az első, amelyik a négy évszakos klímában megoldotta a gabonatermelést. Ennek köszönhetően vált ötször nagyobb térségben gabonatermelő magas-kultúrává a földünk négy évszakos térsége. Az ókorban öntözhető, magas-kultúrát eltartani képes terület mintegy ötször nagyobbá vált. Az első ezredforduló végén Európában bekövetkezett agrártechnikai forradalom nemcsak a földünk eltartó képességét tette megkétszerezhetővé, hanem a négy évszakos, tehát a fagyos telű térséget is magas-kultúrát eltartó képessé is.

Azt csak később ismeretem fel, hogy a négy évszakos életterek azért előzték meg a korábban uralkodó magas-kultúrákat, mert ebben évente négy éghajlathoz kellett alkalmazkodni. Ez a térség az embert az tette a környezetéhez alkalmazkodóbbá, hogy minden évben négyszer kellett az évszak viszonyaihoz megoldani.

A társadalomtudomány máig nem ismerte fel, hogy a négy évszakos klíma mellett évente négy lényegesen eltérő életvitelre van szükség. Csak amikor ezt felismertem, gondoltam végig, hogy a gyermekkorom falusi életében a lakosság évente négy jelentősen eltérő klímához volt kénytelen alkalmazkodni. Minden évszakban más volt a munkafeladat, más a táplálkozás, az öltözködés. Ez a folyamatos alkalmazkodás évenként ismétlődött, ezzel nagyobb rugalmasságot követelt meg, mint az örökös nyár, vagy az örökös tél.

A csillagászok még ma is az életet olyan módon keresik a világűrben, hogy vizsgálják a földünkön ma jelenlevő életfeltételű bolygókat. Nincsenek még azzal sem tisztában, hogy a földünkön nem azért van élet, mert adottságai a maihoz hasonlók voltak, hanem azért, mert a földünkön az életfeltételek sokszor megváltoztak. Ezek a változások számos fajt életképtelenné tették, ugyanakkor ezzel új fajok megjelenése számára biztosítottak életteret. Ezért, aki a földi élethez hasonló életet keres a világűrben, olyan bolygót kell találni, aminek az életében hasonló változások történtek az életfeltételekben. Az olyan bolygón, amin nem történtek változások, legfeljebb a nagyon kezdetleges élet található. De ha olyan bolygót találnának, amin még több változás történt, ott általunk elképzelhetetlen, de sokkal fejlettebb életformák vannak. A fajfejlődés csak ott van, ahol az életfeltételek változnak. Ahol kevesebb változás volt, ott primitívebbek az életformák, ahol több volt, ott a minkénél sokkal fejlettebb életformák vannak.

Fajunk eddigi története azt bizonyítja, hogy a fejfejlődés felgyorsul. Ezt bizonyítja, hogy fajunk egyetlen, viszonylag kis hőmérsékletváltozás hatására hatezer év alatt sokkal többet fejlődött, mint előtte 150 ezer év alatt. Ebben a hatezer évben pedig az utolsó ezerben többet fejlődött, mint előtte összesen, aztán az utolsó százban ugyanez ismétlődött meg.

Számomra fajunk története ugyan egyre érthetőbbé vált, de megértéssel mégsem találkoztam.

Már a megértést nem remélhetem, pedig tudom, hogy eljön az idő, amikor a tudósok figyelme arra fordul, hogyan lehet a klímát a társdalom fejlődésünk igényéhez igazítani. Ennek nyomán köztudottá fog válni, hogy néhány fokos felmelegedés a fajuk érdekének megfelelőbb életfeltételeket teremtett, és azok fogják kapni a tudományos elismeréseket, akik ennek érdekében többet tesznek.