Kopátsy Sándor PP 2016 07 31
Xi elnök pozíciója
Két európai Kína kutató könyve jelent
meg a közelmúltban azt elemezve, hogy mennyire stabil a kínai elnök pozíciója.
A két könyv közös hibája, hogy az elnök személyes képessége és lényeglátása
mennyire fog megfelelni a Kína előtt álló feladatok kezelésére. A szerzők
ugyanis azt hiszik, hogy Kína elnökének pozíciója attól függ milyen ügyes és
bölcs. A nyugati politikusok azt hiszik, hogy a birodalmak vezetőinek a sorsa a
vezető személyi képességén múlik. Azt meg sem említik, hogyan fog Kína sorsa
alakulni, mintha egy nagyon stabil Kínában a vezető sorsa nem elsősorban azon
múlna, hogyan alakul annak a vezetési stílusa.
Az egyik szerző illusztrációja éppen
Ferenc pápa és Xi elnök párhuzamba állítása. Szerintem rosszabb párhozamot nem
is választhatott.
Az ugyan igaz, hogy a római katolikus
egyház vezetése a történelem talán legstabilabb poszt. A Vatikán ezer éves
történelme nyilván számos hibás pápaválasztást ismer, ezért nem is hiszem, hogy
a pápákat a Szentlélek sugallata alapján titkosan választják a bíborosok, de
ennek ellenére eszembe sem juthat, hogyha a feladatát nem jól kezeli, leváltják
vagy megölik. Pedig a római katolikus egyház megoldhatatlan válságban van.
Megoldhatatlan a válsága, mert a reformáció óta képtelen a korral haladni.
Szerintem, a római katolikus vallás
válsága abból fakad, hogy képtelen a változásokkal lépést tartani. Ezért
tolódott el a súlypontja egyre inkább Latin-Amerikába és Afrikába, a Nyugat
azon része felé, amelyik a reformációhoz képest egyre kevésbé halad a
környezetével. A protestáns és a katolikus Nyugat között egyre nő a társadalmi
szakadék. Minden protestáns állam egyre sikeresebb lesz, és hozzájuk
viszonyítva a katolikusak egyre jobban lemaradnak.
Nem tudok olyan pápát elképzelni, aki
képes lehetne arra, hogy a katolikus egyház a kor követelményeihez legalább úgy
igazodna, mint a protestáns egyházak. Ezért látom úgy, hogy éppen egy latin
pápa oldhatná meg a katolikus vallás válságát. Ezt neki kell a legjobban
érezni. Sehol nem tudott annyi hívet a vele való találkozásra mozgósítani, mint
a Fülöp Szigeteken, Kubában és éppen most Lengyelországban.
A katolikus vallás Európában
elképesztő gyorsasággal veszti a rendszeresen templomba járók számát, nő a
házasságon kívül születettek száma, a tiltott fogamzásgátlás használata. Ennek
ellenére a Vatikán ezeket az adatokat is titokban tartja, annak ellenére, hogy
a hívek tudják.
Ezzel szemben Xi egy olyan birodalom
vezetője, amelyik nemcsak a saját, de a világtörténelem legnagyobb sikerét éli
meg. Kína ugyanis az ipari forradalom óta a világtörténelem legnagyobb
tekintélyvesző birodalma volt. 25 éve pedig a világ legsikeresebben szereplő
birodalma. Kína évszázadokon keresztül egyre megalázottabb lett. Ezért még Mao
uralmát is sikerként élte meg.
1990 óta Kínában ez egy laksora jutó jövedelem és vagyon, a várható
életkor és az iskolázottság gyorsabban nő, mint valaha bárhol a világban. Ezt a nyugati politikusok és
közvélemény kutatók is világosan látják. Azt sem vonja kétségbe senki, hogy
2050-ben, ha lehet az Egyesült Államokkal azonos szintű szuperhatalom, akkor az
csak Kína lehet. Ez a félelem sugallja a Kínában ellelhető hibák
túlhangsúlyozását. Többek között ennek a két könyvnek a megjelenését is.
Annak ellenére, hogy a
gyermekvállalás erőszakos korlátozása nélkül, szó sem lehetett volna a kínai
sikerektől, a liberális társadalomtudósok az elöregedés veszélyével riogatnak.
Az ugyan aligha vitatható, hogy a korlátozás mértéke optimális volt-e, de azon
nem, hogy ez és a gazdaság piacosítása elengedhetetlen teendő volt. Egyetlen
bírálónak sem jut eszébe, megnézni, mi
lett volna Kína sorsa, ha a népessége továbbra is évente 30 millióval nő. Buta
ember, aki utólag azon vitatkozik, hogy elég lett volna, ha csak 25 millióval
csökkentik a születések számát. Különösen ostoba, aki elhallgatja, hogy
Indiában, mivel képtelenek korlátozni a gyermekvállalást, a lakosság évente 40
millióval nő, és ennek az a következménye, hogy alig nő az egy lakosra jutó
fogyasztás, és csökken az egy lakosra jutó vagyon. De az volna a jó összevetés,
hogy a Kínát kritizálják azért, mert nem pontosan találta el a gyermekvállalás
csökkentésnek az optimális mértékét, de fel sem vetik, hogy Indiában annak
ellenére, hogy ott is nagyon gyorsan nő az ország nemzeti jövedelme, alig nő az
egy laksora jutó fogyasztás, és gyorsan csökken az egy lakosra jutó nemzeti vagyon.
Xi vezetői képességeit ugyan nem
ismerem, mégis őt nevezném meg elsőnek, kit tartok a legbiztosabbnak arra, hogy
a tíz éves hivatalát be fogja tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése