Néhány gondolat a világgazdaság növekedéséről

Kopátsy Sándor                 PG                   2016 07 29

Néhány gondolat a világgazdaság növekedéséről

2016-ban a világgazdaság várható növekedése 3.1 százalékos. Ugyanakkor 1 százalékkal nő a népesség. Az senkinek nem jut az eszébe, hogy ez fajunk történetében példátlan és elviselhetetlen tempót jelent.

A gyűjtögetés mintegy 145 ezer éve alatt a népesség átlagos növekedése nem érte el az 1 ezreléket. Ez is világrekord volt a néhányszor tíz kilónál nagyobb súlyú, vadon élő emlősállatok történetében. Az ember ezt a gyors szaporodását is csak azzal érhette el, hogy elképesztően rövid idő alatt a nem jéggel porított szárazföldek szinte mindegyikén berendezkedtek. A berendezkedés a jó kifejezés, mert az ember nem biológiailag idomult a környezetéhez, hanem ahhoz idomult a viselkedésével alkalmazkodott hozzá. Ennek köszönhetően a fajunk létszáma milliós nagyságrendű lett.

Az életfeltételeit termelő munkával biztosításra tért át. Az öntözéses szántóföldi gabonatermelés azonban olyan mértékben javított az életfeltételeken, hogy a természetes népszaporulata az életterének eltartó képességének növelhetőségénél nagyságrenddel nagyobb lett. Ezért minden társadalomnak a halálozás fokozásával kellett az eltartó képességhez igazítani a tényleges népesség növekedését. Ezt oldották meg az osztálytársadalmak egészen a jelenkorig, de ekkor is csak az emberiség puritán ötödében. Ez alatt a technika fejlődésének köszönhetően a népesség átlagos növekedése meghaladhatta az 1 ezreléket. Az emberiség száma pedig a milliókról ezerszeresére, milliárdokra nőtt.

A tudományos és technikai forradalom aztán teljesen új helyzetet teremtett. Egyrészt az emberiség négyötöde egész százalékokkal gyarapodott, túllépte a milliárdot. Ebben a többségen a halálokozás okozás társadalmi igénye megsokszorozódott, egyetlen emberöltő alatt 1.5 milliárddal nő.

A 20. század közepén azonban a Nyugat puritán népei olyan gazdagok és olyan iskolázottak lettek, hogy már annyi gyermeket sem vállalnának, amennyi a létszám tartásához kellene. Ez a szülői akarat megvalósíthatóvá vált azzal, hogy a tudomány megoldotta a fogamzásmentes természetes szexuális életet. A 20. század második felében a Távol-Keleten Japánban és a négy kis tigrisen is leállt a túlnépesedés. Ezzel az emberiség fejlett, gazdag és iskolázott ötödében leállt a fajukra általánosan jellemző túlnépesedés.

1990-ben aztán Kína is felismerte, hogy a kor alépítménye csak akkor lehet hatékonyan működtethető, ha a gazdaságot a piac szabályozza, a lakosság növekedése pedig az 1-2 ezreléket nem haladja meg. Ezért piacosította a gazdaságát, és erőszakkal korlátozta a gyermekvállalást. Ezzel Kína az emberiség történetében legnagyobb tudatos társadalmi reformot valósította meg. Az egy laksora jutó jövedelmet és vagyont háromszor gyorsabban növeli, mint amit az emberiség jelentős hányada valaha elért.

Ugyan köztudott, hogy 25 év alatt Kínában 700 millióval kevesebben születtek, de senki sem számolta ki, hogy csak ennek köszönhetően növekedett háromszor gyorsabban az egy laksora jutó jövedelem és vagyon, mint hasonló számú népességgel bárhol, bármikor a világon.

Az ez évi világgazdasági növekedésnek kétharmadát Kína és India adja. Ez az első év, amikor India gazdasági fél százalékkal gyorsabban növekszik, mint Kínáé. De nem teszik hozzá, hogy a valamivel kisebb növekedés, se az egy lakosra jutó jövedelem ötödével nőtt, az egy lakosra jutó vagyon pedig Kínában nőtt a világon a leggyorsabban, Indiában pedig csökkent. Ennyi is elég annak bizonyítására, hogy az országra vetített jövedelem értelmetlen mutató.