Kopátsy Sándor PG 2016 05 31
A kínai csoda a szegény rétegeknek
ajándék
A világgazdaság történetének a
legnagyobb munkamegosztása a kínai tömegáruk importja. A második világháborút
követő Marsall-segély történelmi legenda maradt meg az európai történelemben.
Ennél is nagyobb csodával akkor találkoztam, amikor kiszámoltam, hogy
Olaszország a dél-olaszok felemelése érdekében hússzor akkora támogatást adott,
mint amennyit az ország a Marsall-segéllyel kapott. Jó tíz éve pedig azt
becsültem fel, hogy a világ viszonylag szegényebb lakossága évente mintegy
1.000 milliárd dollár segélyt kap a kínai tömegáruk olcsóságán keresztül. Ez
évente tíz Marsall-segélynek felel meg.
Azt csak becsülni tudtam, hogy mint
jelentett ez az árkedvezmény az importáló országok számára, csak azt írtam le,
hogy olyan sokat, hogy egyetlen ország sem döntött arról, hogy ez ellen az
olcsó import ellen védekezzen.
Most, hogy az Egyesült Államokban az
előválasztási harcban a republikánusok váratlan jelöltje R. Trump meghirdette a
kínai import elleni védekezést, a 40 százalékos védővámot, eszembe jutottak a
korábbi gondolataim. Ráadásul égre találtam egy adatot arról, hogy 2008-ban az
Egyesült Államok lakossága évente 250 milliárd dollárt keresett az olcsó kínai
tömegáruk importján. Ez az összeg elsősorban az ország szegényebb harmadának az
életét tette jobbá. Az óta a kínai import kétszeresére nőtt, tehát a szegényebb
téregeket érő nyereség ma már 500 milliárd dollár.
De én az Egyesült Államoknál sokkal
szegényebb országok előnyére figyeltem fel. Kína 2005-ben 50 millió kerékpárt
exportált Afrikába. A szegény, a gépkocsi használatra felkészületlen Afrikában
ezt hatékonyabb közlekedési feltételnek tartottam, mint az 1 millió új
gépkocsit. Arról ugyan nincsenek adataim, mennyi kínai mobiltelefon ment
Afrikába, de az is sokkal kevesebb volna, ha a kínaiak nem teszik olcsóvá.
Ezek ellenére még nem találkoztam
olyan baloldali közgazdásszal, aki az olcsó kínai tömegáruk elterjedésének
szociális előnyét leírta volna.
A sztálinista Szovjetunió eredményeit
a két háború között a marxisták általában, a hidegháború idején pedig a
bolsevik táborban ezerszer annyian bizonygatták, mint mennyien, ma a
nagyságrenddel sikeresebb Kínára hivatkoznak. Pedig a világgazdaság történetének
legnagyobb hatású munkamegosztását az jelentette, amikor a távol-keleti, a
minőségéhez viszonyítva olcsó munkaerő gyártja le a tömegáruk jelentős
hányadát. Arról mostanában ugyan rémisztgetnek, hogy drágul a kínai munkaerő.
Nem teszik hozzá, hogy a tömegáruk gyártásához a távol-keleti munkaerő akkor is
jobb marad, ha drága lesz. Minél
fejlettebb a technika a munkaerő minősége annál fontosabb, az ára pedig annál
kevésbé fontos lesz.
Az elképzelhető, hogy a tömegáruk
termelését egyre inkább a robotokra bízzák, de a robotok tervezéséhez,
legyártásához, de még a felügyeletéhez egyre jobb munkaerőre lesz szükség.
Márpedig a távol-keleti munkaerő a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is
jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése