Kopátsy Sándor PG 2015 07 17
A német módszer nem
segít a görögökön
Németországnak nemcsak az
sikerült, hogy a példásan jól szereplő pénzét, a német markát átkeresztelte
euróra, és másik 18 országgal közös valuta rangjára emelte. Azt nem gondolták
végig, hogy a német pénzügyi fegyelmet hol, milyen eredménnyel lehet
működtetni. Elhitték, hogy ami nekik bevált, az sikeres lehet az olyan
országokban is, amelyeknek nem volt soha a márkához hasonló stabilitású saját
valutájuk.
Az, hogy az euró övezet kudarcot vallott, hamar kiderült. Az euró
nemcsak a dollárhoz és a svájci frankhoz, de az angol fonthoz képest is
jelentősen romlott. Ez addig még nem zavarta a német közvéleményt, amíg ki nem
derült, hogy a négy mediterrán országnak 2.000 milliárd eurónál nagyobb
kifizethetetlen adóssága jött létre. Még ebből is csak azt a tizedét akarták
rendezni, ami Görögországot terheli. Ezt azért nem lehetetett az asztal alá
seperni, mert a görögök olyan kormányt választottak, amelyik az
eladósodásáért az EU is felelősnek minősítette, és megtagadta a további
megszorításokat.
Erre a fő felelős, és az EU
korlátlan ura, Németország toppantott, és Görögország pazarlását tette
mindenért felelőssé. Az ugyan tény, hogy Görögország, még a másik három mediterrán
országnál is könnyelműbé volt, de nemcsak most, hanem előtte is. Elég lett
volna megnézni, hogy mekkora kamat mellett kapott a négy mediterrán ország
hitelt a belépésük előtt. Kiderült volna, hogy mindegyiktől sokkal magasabb
kamatot követeltek, és csak a kamat magasságában volt különbség. A növekvő
sorrend mindig Olaszország, Spanyolország, Portugália és Görögország volt.
Ezek az országok azért léptek be
örömmel az euró övezetbe, mert azonnal fele akkora kamattal tudták eladni az
államkötvényeiket. Mediterrán módra, azzal nem sokat foglalkoztak, hogyan,
miből fogják visszafizetni. Ugyanakkor megszabadultak a megszokott magas
inflációtól. A négy mediterrán ország lakossága és politikai elitje jól érezte
magát, mások pénzén megszabadultak a pénzromlástól.
A takarékos németek jó ideig
tátott szájjal nézték, hogyan nő a könnyelmű népek országainak az
államadóssága, hiszen ennek ők voltak a fő haszonélvezői. A német bankok,
pénzintézetek, nyugdíjpénztárak szorgalmasan vásároltak a számukra magas
kamatozású euró hiteleket. Ezek kamata
ugyanis többször magasabb volt, mint amit otthon kaphattak volna. A
kamatkülönbség minden 1 százaléka évenként 10 milliárd euró többletnyereséget
jelentett a német hitelezőknek. Amit évente szépen nyereségként lekönyvelhettek.
A hitelezők tudták, hogy a
mediterrán államok nem jó adósok, azoknak, ha megmarad a nemzeti valutájuk, még
magasabb kamatra sem adtak volna hitel, de az euró övezet garanciájában,
elsősorban a saját államukban bíztak, az majd behajtja a tartozásokat. A görög
válság kezelése egyelőre őket igazolja, mert Németország hallani sem akar a
hitelek egy részének elengedéséről, a kamatok csökkentéséről.
A lázongó Görögországot sikerült
olyan helyzetbe hozni, hogy egyetlen intézkedés történt, legyenek végre
takarékosak, vagyis viselkedjenek úgy,
mintha németek volnának. Németország az ostoba hitelező hibájába esett. Nem
baj, hogy Görögország a nagyobb takarékosság okán még kisebb teljesítményű
lesz, de a hitelek mérséklése felett nem lehet vitatkozni.
Nem véletlenül mondta a lemondott
görög pénzügyminiszter, hogy a német makacságnak trillióeurós következményei
lesznek, mert a makacskodás csak növeli a végső, és elkerülhetetlen rendezés
költségét.
Merkel, a német kancellárasszony
mégis makacsul hangoztatja, hogy hitelrendezésről szó sem lehet. Őt még az sem
zavarja, hogy Görögország adóságát a következő három évben további 100 milliárd
euróval kell növelni. Ő, mint kelet-német megtanulhatta volna, hogyan kezelte a
Német Szövetséges Köztáraság a visszatért Kelet-Németországot. Az egyesülés óta
a volt kelet-német területek 17 millió lakossága a szolidáris alapokból 1.000
milliárd eurónál többet kapott. Vagyis, ha a négy mediterrán ország adósságát
elviselhetővé tennék, akkor kapnának azok négyen annyit, mint Kelet-Németország.
A lemondott görög
pénzügyminiszter joggal hasonlította a Görögországnak adott ultimátumot a
Versailles-i békediktátumokhoz, szemben a második világháborút követő
Marshall-tervhez.
Az ugyan vitathatatlan, hogyha az
euró övezetbe lépés felt-ételének szabtak volna ilyen kemény feltételeket.
Görögországnak most nem takarékoskodni kell, hanem…
Kiléptetni az övezetből, ennek biztosítani a hitelfeltételeit. El kell
engedni az adósság felét, a megmaradót át kell ütemezni, és a kamatait
csökkenteni.
Az új görög valutát 30-40 százalékkal leértékelt szinten kell indítani.
Ezek mellett a jelenlegi diktátumot már be lehet vezetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése