2016. augusztus 2., kedd

A nemzeti valuták vásárló ereje hamburgerben

Kopátsy Sándor                 PG                   2016 07 30

A nemzeti valuták vásárló ereje hamburgerben

Még soha nem merültem bele egyetlen fogyasztási termék dollárban kifejezett árával. Pedig szinte évente találkoztam a hamburger árának dollárban való sorrendjével. Tudtam, hogy az egyetlen termék ára nem lehet jellemző, van egy sokkal jobb mérték a fogyasztói kosár, vagyis a fogyasztói áraknak a nemzetközi valutához viszonyított értéke.
Erről meg tudtam, hogy általában a nemzeti valuták a világpénz szerepét betöltő dollárhoz képest annál jobban leértékeltek, minél jobban le van az érintett ország maradva az Egyesült Államokhoz képest. A klasszikus közgazdaságtan nagyjai jogosan különbözették meg a nemzeti valuták értékét valutában és a hazai vásárlóerőben. Természetesnek vették, hogy a kevésbé fejlett országok nemzeti valutáját leértékelve kell tartani, ha biztosítani akarják a külkereskedelmi kívánt egyenlegük elérését. A nemzetközi bankok vezetői azonban ezzel a társadalmi igénnyel nem számolnak. Szerintük az volna a jó, hogy minél több országnak közös valutája volna. Ez az ostobaság bolondította meg az EU országok bankárait is.
Az bármennyire közhely, a szegényebb és az eladósodottabb országoknak jobban le kell értékelniük a valutájukat. Ezért aztán természetes volt, hogy a nemzetállamoknak olyan saját valutára van szükségük, aminek az árfolyamát másoktól függetlenül az érdeküknek megfelelően szabályozhatják.
Már a gyarmati rendszerekben bebizonyosodott, hogy a gyarmati kizsákmányolásnak tökéletes eszköze volt a közös az anyaország és a gyarmatainak közös valutája. Ez azt jelentette, hogy a gyarmatoknak, a saját szintjükhöz viszonyítva, nagyon felértékelt valutájuk volt.
Természetes folyamat volt, hogy minden függetlenné váló gyarmat bevezette a saját valutáját. A nemzetközi bankokat, mindenekelőtt a Világbankot és a Valuta Alapot a megsokszorozódott nemzeti valuták zavarták. Azok alakulásába bele sem szólhattak. Ez a nemzetállamok szuverenitásának elengedhetetlen eleme lett. A bankárok azonban a közös valuták megszállott hívei voltak. Szerencsére, ritka sikerrel és gyorsan bekövetkező botránnyal. A közös valutára való éttérés következtében a kevésbé fejlett ország csúfosan megbukott.

A halva született euró övezet.

A negatív tapasztalatok ellenére, az Európai Unió bankárai és bürokratái is előálltak a közös valuta ötletével. Tucatnyi eltérő kultúrájú és fejlettségű ország részvételével megalakult az euró övezet.
Az EU-ban a hatalmat élvező Németország számára a közös valuta lelkes fogadtatásra talált. A valóban példamutatóan stabil német marárka, új névvel, de elismert nemzetközi valuta lett. Azt ugyan nem tudom bizonyítani, hogy tudatosan, vagy ösztönösen, az euró jelentősen leértékelt valutát jelentett a német márkával szemben. Ezt mutatja nemcsak a svájci frankhoz viszonyított leértékeltsége, ezt az is, hogy a hamburger Svájcban 20 százalékkal drágább, Németországban pedig 20 százalékkal olcsóbb, mint az Egyesült Államokban.
Az euró leértékelésnek következtében Németországnak az eddig is jól szereplő külkereskedelmi mérlege tovább javult.
A távol-keleti országok sikeres külkereskedelme is jól tükröződik a hamburger árában. Nemcsak kínai yuan hamburgerben mért leértékeltsége nagy, de nagy a fejlett Japánban és Hong-Kongban valutájában mérve is.
Ezt előre láttam már az EU tagságunk elején is. Azt mondtam, ha az euró ára nem lesz legalább 350 forint, el fogunk adósodni. Ez nagyon gyorsan be is következett, mert nemcsak görcsösen ragaszkodtunk a 260 forintos euróhoz, hanem még az eurónál lényegesen keményebb svájci frankban öntöttük ki a hiteleket. Ezt az ökörséget még időben felismertük, de mind a lakosság, mind a kormány, mind a bankrendszer keményen megfizetett érte.
Aztán a kemény forintot is elkezdtük „gyengíteni”. Már a 315 forint/eurónál tartunk. De már ez is fordulatot hozott, annak ellenére, hogy ennek következtében negyedével megnőtt az euróban számolt államadósságunk. De javult a külkereskedelemből és a turizmusból származó bevételünk. Végre, képződik forrásunk a kamatok fizetésére és törlesztésre.
Az euró övezetet pedig az isten sem tudja megmenteni. Minél később számolják fel, annál nagyobb megrázkódásokkal fog járni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése