Tudatlanul tartjuk a közvéleményt

Kopátsy Sándor                 EP                   2016 04 21

Tudatlanul tartjuk a közvéleményt

„Rosszul beszélünk a holokausztról” címmel jelent meg egy beszámoló egy a Medián által több évente készült felmérésről. Ezt én nyolcvan éve úgy fogalmaztam meg, hogy a politika ráül a társadalomtudományokra annak érekében, hogy a fontos kérdésekben tájékozatlan legyen a közvélemény. A fontos kérdések közül akkor is, és most is, elsősorban a magyar zsidóság, de egyre inkább az etnikumok és vallások megítélésére gondolok.

Ez a felmérés ugyan elsősorban a holokausztról alkotott véleményekről szól. Én is ezzel kezdem. Nem csak a zsidóság elkövetett bűneinkről feledkezünk meg örömmel, hanem a zsidóság érdemeiről sincsen a közvélemények fogalma.

Először a tájékozatlansággal akkor találkoztam, amikor egy családi beszélgetésben valaki felvetette, hogy a zsidók papírtalpú bakancsokat küldtek a fronton harcoló katonáknak. Ez is hozzájárult, hogy elvesztettük az első világháborút. Az ilyen ostobaságokat azonban később a magyar kormányfőtől is hallottam. Ilyen vélemény csak azért terjedhetett el, mert máig nem készült egy tanulmány arról, milyen szerepe volt a zsidóságnak a front kiszolgálásában, kezdve a fegyvereken át az élelmezésig. Azt kellene megmutatni, hogy a zsidóság nélkül még hamarabb elvesztettük volna a háborút. Amit nagyon könnyű lenne bizonyítani.

Megjegyzem, ebben az irányban még a zsidó történészek is hibáztak. Máig nem készült olyan tanulmány, ami megmutatta volna, hogy a magyar költségvetéshez milyen arányban járult hozzá a zsidóság. Milyen lett volna a hadseregünk felszerelése, a tisztek és altisztek fizetése, ha nem fizetnek sok adót a zsidók. Megjegyzem, hogy szerettem volna legalább egy jelentős városunkban az adók hány százalékát fizették a deportálásuk előtt a zsidók. Kiderült, hogy ilyen felmérés soha nem készült. Tíz éve Miskolcon élek, és otthon érezhetem magam a Megyei Iparkamrában. A korábbi levéltáros barátom ismeretei alapján úgy becsültük meg, hogy a város 10 százaléknyi zsidó lakossága az adók 38 százalékát fizette. De erről a város vezetői közül senkinek nincs fogalma, holott a lakosságnak is tudni kellene, mert csak akkor érheti meg, hogy milyen bűn volt, hogy a zsidók adójából gazdag közigazgatás marhavagonokba zsúfolva adta át a náciknak őket. Ezt úgy tudatosítanám, hogy a miskolci zsidók annyi adót fizettek az államkasszába, mintha nyugat-európaiak volnának.

Az idézett írás ugyan beszámol arról is, hogy mennyire tájékozatlan a közvélemény arról, hogy mennyi zsidót pusztítottunk el, taszítottunk ki magunk közül, de Miskolcon nem találtam senkit, aki tudta volna hány ezer miskolci zsidót küldtek a halálba. Az érthető, hogy sok magyar kételkedik az elpusztított zsidók számába, de fogalma sincs arról, hogyan érintette ez a városának zsidóságát.

Csodálkozunk azon, hogy az Egyesült Államok milyen befogadó. Én az ott élő etnikumokról százszor annyit tudok, mint a magyar zsidókról, svábokról és cigányokról. Ez évben került a kezembe egy adat arról, hogy aránylik az Egyesült Államokban az európai bevándorlók utódai, és az afrikai feketék éves keresete és vagyona egymáshoz. Elállt a lélegzetem, látva, hogy az előbbiek vagyona az éves kerestük 11-szerese, a feketéké másfélszerese. Mint nem adnék érte, ha ilyen adatokat a cigányokról, a zsidókról, a svábokról és a magyarokról is láthatnák. Pedig biztos vagyok benne, hogy nálunk is hasonlók a különbségek. Csak az jutott az eszembe, mint láttam a Parasztpárt megyei titkáraként Baranyában 1946-ban. A kitelepített svábok háza, istállója legalább háromszor annyit ért, mint az ormánysági magyaroké.

Azt pedig egy református falúban a temetésen hallottam a halott méltatásában, hogy hat holdas földje volt házasságkor, és 12 van, amikor meghalt.

Számomra a jövedelem és vagyon aránya az 50-es évek óta fontos iránytű, ezt Rácz Jenő és Bródy András könyvének köszönhetem. De ma már vagyonnak kellene tekinteni a szellemi vagyonukat is, amit jobb hiányában, az iskolázottságukkal mérnék.

Számomra a felmérés nagy tanulsága, hogy a magyar idegengyűlölet, elsősorban az antiszemitizmus oka, a tájékoztatás hiánya.