A születésszabályozás

Kopátsy Sándor                 PV                 2016 04 26

A születésszabályozás

A jobbágyrendszer felszámolásával azonban megszűnt a gyermekvállalás korlátozása is, Nyugat-Európa is gyorsan szaporodó világ lett. Visszaállt a sok gyereket vállaló társadalom. Ennek a nyomását azonban levezette két körülmény.

Egyrészt Nyugat-Európa életterét a viszonylag alig lakott Amerika és Óceánia felfedezése megtízszerezte, másrészt az ipai forradalomnak köszönhetően kizsákmányolhatta, gyarmatosíthatta szinte az egész emberiséget. Még utalást sem találtam arra, hogy mint eredményezett ez a két változás.

Ami az élettér megtízszereződését illeti.

Fajunk történelme során Nyugat volt az egyetlen civilizáció, amelyik életterét egy nagyságrenddel megnövelhette. Ezt a páratlan alkalmat nem vesszük tudomásul, pedig egészen másképpen, sokkal kedvezőtlenebbül alakult a Nyugat sorsa, ha nem telepíthetjük be Amerikát és Óceániát.

A többi civilizáció gyarmatosítása.

A gyarmatosítás erkölcsi elítélésével ugyan sokan foglalkoztak, de máig nem készült arról felmérés, mennyi jövedelmet szerzett a Nyugat ebből, és mennyi kár okozott azzal, hogy tönkre tette a többi kultúra iparát, ellehetetlenítette ezzel a polgárosodásukat.

Ugyanakkor a Nyugat olyan páratlanul kedvező helyzetbe emelkedhetett, az élettere megnövekedések és a gyarmatosításnak köszönhetően. Spontán megszűnt a túlnépesedése, és mások rovására meggazdagodhatott. Ennek hatására megszülhette a tudományos és technikai forradalmat, ami a minőségi munkaerővel szemben támasztott kielégíthetetlen igényt. Ezzel létrehozta azt a társadalmi alépítményt, aminek szükségszerű következménye az osztálytársadalmak megszűnése.

Százötven évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az osztálytársadalom az emberiség puritán ötödében, a protestáns Nyugaton és a konfuciánus Kelet-Ázsia a kisebb népességű államaiban idejét múlttá váljon az osztálytársadalom.

Egy másik ötödében, Kínában pedig létrehozzák az osztálynélküli társadalom alépítményét azzal, hogy a gazdaságot a piacra bízták, és erőszakosan korlátozták a gyermekvállalást. A kínai marxisták korrigálták Marx alapvető úttévesztését, amikor ugyan elismerte, hogy a társadalom felépítménye az alépítménye által determinált, ezt azonban felrúgta azzal, hogy kitalált egy általa töklétesnek hitt felépítményt, és annak az erőszakos bevezetését javasolta.

Azt nem tudom, hogy a kínai marxisták mennyire voltak tisztában a társadalom alépítménye és felépítménye közötti determinációval, de éppen az európai marxisták kudarcából, és a távol-keleti konfuciánusok sikeréből tanultak. Biztosították egy még elmaradott országukban az osztálytársadalmon túllépés három feltételét:

A lakosság puritanizmusa eleve megvolt, a lakosság elviselhetetlen növekedését megállították, és a piac szerepét a gazdaságban biztosították.

Tegyük hozzá, hogy nincs olyan jelentős elmaradt társadalom, ahol ezt a három feltételt biztosítani lehet.

Nincs olyan jelentős ország, ahol a lakosság viselkedése puritán.

Nincs olyan ország, ahol olyan erős a politikai hatalom, ami képes a gyermekvállalást korlátozni.

A gazdaság piacosítása ugyan szinte minden országban megvalósítható, de az előző két feltétel hiánya miatt magában, ez nem hozhat sikert.

Az emberiség háromötöde azonban olyan túlnépesedő társadalmakban él, ahol a halálokozás és a tudás üldözése eleve megoldhatatlan. Ez bármennyire erkölcsileg nehezen elfogadható, az emberiség többsége egyrészt továbbra is elviselhetetlenül gyorsan szaporodik, másrészt a lakosságuk viselkedése nem puritán. Márpedig az ilyen társadalmakban megoldhatatlan a halálozás fokozásának és tudásvágy üldözésének felszámolása.

A létszám újratermelése.

Nagyon korán megtanultam, hogy a lakosság újratermelése, különösen létszámának növelése nagyon jelentős felnevelési költséggel, a létszámának növekedése pedig nemcsak költséggel, de nagy felhalmozási igénnyel is jár. Azt, hogy a lakosság növekedése mekkora fizikai vagyonigényt támaszt, Rácz Jenő és Bródy András könyvéből tudtam meg már az 50-es évek elején. Ez elég volt annak megvilágításához, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb lakosságnövekedés elviselhetetlen vagyonigényt okoz. Ők mutattak rá, hogy a lakosság növekedésének minden százalékához a mintegy négyszer nagyobb fizikai vagyonnak hasonló arányú növelésére, azaz 4 százalékos plusz felhalmozásra van szükség.

Ezzel a klasszikus közgazdaságtan azért nem foglalkozott, mert újratermelés alatt nem az egy főre jutó jövedelem és vagyon újratermelését, hanem csak az ország nemzeti jövedelmének növelését tekintette a társadalom céljának. Márpedig a társadalmi fejélődés nemcsak az egy laksora jutó jövedelem, de az egylakosra jutó vagyonnak a hasonló mértékű növekedését is igényli. Azt az idézett szerzők sem érintették, hogy nemcsak a fizikai vagyont, hanem a tudásvagyont is újra kell termelni. Ez a mellőzés, a klasszikus közgazdaságtanban nem okozott problémát, mert az osztálytársadalmakban a szellemi vagyon mindig lényegesen nagyobb volt annál, amit a társadalom hasznosítani tudott. Annak a növelése nem volt társadalmi igény.

Az osztálytársadalmak második legfontosabb feladata a szellemi vagyon, a lakosság spontán tudásvágyának az elnyomása volt. A tudásvágy társadalompusztító erejét csak a vallások ismerték fel, és tekintették a tudásvágyat eredeti bűnnek. Azt, hogy az osztálytársadalmakban a tudásvágy üldözése elengedhetetlenül szükséges, a társadalomtudomány fel sem ismerte.

A nők társadalmi szerepe.

A klasszikus közgazdaságtan a nőknek az ipari forradalom előtti két legfontosabb feladatát, a következő nemzedék világra hozását, felnevelését, a család háztartásának vitelét, nem is tekintette az újra termelés részének. Ezt is azért tehette meg, mert az osztálytársadalmakban ezeknek a feladatoknak az ellátása nem igényelte a tőkésosztály közvetlen irányítását, az spontán megvalósult.

Arra pedig még célzást sem találtam, hogy az újratermeléshez felhasznált munkaidőnek ez tette ki legalább a harmadát, és ez volt a lakosság felének ez volt az elsődleges társadalmi feladata.

A testmagasság változása.

Számomra az életviszonyok változásnak a legjobb mutatója a testmagasság változása. Ennek ugyan óriási nemzetközi irodalma van, de mi nem használjuk. Pedig a szakmában köztudott, hogy ez is magyar találmány.

A testmagasság változása két meglepő eredményekre hívja fel a figyelmemet.

Az angolkór. Az ipari forradalom óriás eredményei mellett szinte senkinek sem jutott eszébe, hogy annak is voltak időleges kárvallottai, mindenekelőtt a proletárok. Nemcsak a céhekből, de a mezőgazdaságból is a gyárakba kerültek életviszonyai sokat romlottak. Erre hívta fel a figyelmemet a tény, hogy a proletárok testmagassága kisebb volt, mint a falusi jobbágyoké és parasztoké. Az ipari forradalom Nagy Britanniát világhatalommá emelete, de ott jelentkezett a legdrasztikusabban a testmagaság csökkenése, és lett népbetegség, a megromlott táplálkozás által okozott a csontritkulás, az angolkór. Mára azonban az angolok lettek az egyik legmagasabb európai nép. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a tudományos és technikai forradalom nem a minél olcsóbb, hanem a minél jobb minőségű munkaerővel szemben támasztott kielégíthetetlen igényt.

Sajnos, nincs adatom arra, hogyan alakult a két nem egymáshoz viszonyított testmagassága. Azt sem tudom, hogy mekkora a fajunk adottságaiból fakadó genetikai különbség. De azt tudom, hogy a nők is magasabbak lettek, mert a jelenkorban, az ő életükben még nagyobb változás történt. Korábban a lánygyerekeket hamar munkára fogták a háztartásban, és lényegesen kevesebbet jártak iskolába. Ezzel szemben, a technikai forradalom betört a háztartásba is. A közgazdaságtan ezzel alig foglalkozik. Én, naponta beleütközöm abba, hogy mekkora változás történt a háztartásban.