Kopátsy Sándor PH 2016 05 18
Tejfogyasztás
Közel húsz éve került a kezembe egy
iskolatársam könyve, amiben az Oszmán Hódoltság megszűnése után elterjedt
istállós tehéntartás, azaz a szervezett tejtermelés elterjedését vizsgálta a
négy dél-dunántúli községben. Ez a tanulmány hívta fel a figyelmemet a
tejtermelés társadalmi hatására.
A hódoltság után nagyarányú sváb
betelítés történt ezekbe a megyékbe. A betelepülő svábok hazájukban már
tejtermelők voltak. Ott már a tej jelentett az asszonyok számára könnyítést a
család élelmezésében, de az eladott tej volt az asszonyok számára a folyamatos
pénzbevétel is. De csak a kis hányaduk tudott magával szarvasmarhát, főleg
tehenet hozni. Ezért tartották fontosnak, hogy új hazájukban is legyen tehenük.
Egy üszőborjúért minden adtak a
vándorkereskedőknek. Ezek elkezdték Stájerországból hozni az üszőborjukat,
teheneket. Így kerültek a közeli Alpokból a Dél-Dunántúlra a szimentáli
tehenek. Húsz év alatt minden sváb családnak lett tehene. Ezt látva, tíz év
késéssel, a vidék magyar és rác falukban is általánossá vált az istállóban
tartott tejtermelő tehén.
Engem azonban ennek a társadalmi
hatása érdekelt.
Azzal, hogy a tejgyűjtőbe adott tej
havi rendszeres bevételt jelentett, megnőtt a nők gazdasági szerepe,
egyenrangúsága. Ezt tartottam a magyar társadalom történetében a földművelésre
térés óta, tehát közel ezer évre a legnagyobb társadalmi változásnak, a nők
megnövekedett társadalmi szerepének.
Az már meglepetés, hogy a
tejfogyasztás okán megszűnt az egyik magyar népbetegség, az angolkór, a
csontritkulás. De visszaszorult a legnagyobb halálok, a csecsemőhalandóság is.
Vagyis demográfiai robbanás következett be.
Ezeket mindig jelentősebb
történelemformáló eseményeknek tartottam, mint amit a történészek
hangsúlyoznak.
Aztán néhány éve került a kezembe egy
német kutatás a tejérzékenységről. Ez bebizonyította, hogy tízezer éve jelent
meg a tejfogyasztás Európában. Elsősorban az északi népek a skandinávok,
germánok és angolszászok lettek tejfogyasztók. Ennek köszönhették a fokozatos
térhódításukat. Ezért lehettek erősebb csontozatúak, nagyobb termetűek, és
kisebb lett a gyermekhalandóságuk.
A múlt évben pedig az került hozzám,
hogyan alakult a tejérzékenység Európában. Észak-nyugatról dél-kelet felé
haladva a tejérzékenység 20 százalékról 80 százalékra csökken. Ezt azért
tartottam fontosnak, mert először találtam újkori bizonyítékot arra, hogy az
ember biológiai szelekcióval alkalmazkodott a környezetéhez.
Előtte ugyan már felismertem, hogy a
hidegben csökkent a végtagok viszonylagos hossza. Ezzel szemben a melegben, a
hamitáknak a bőre sokkal nagyobb napsugárzást visel el. A hidegben pedig adott
napozástól lényegesen nagyobb lett a D-vitamint termelő képességük.
Ma aztán további eredményről olvastam
az egyik újságban. Kutatták a DNS-ben a tejemészthetőség okát. Az emberi faj is,
mint minden emlős, bizonyos kor után azért hagyja fel a tejfogyasztást, mert
számára emészthetetlen lett. A tejben lévő lactose nemcsak emészthetetlen, de
mérgezővé is válik. A további vizsgálatok azt is bizonyították, hogy a tej emészthető
marad a szőke és kékszemű, nagytestű és csecsemőkorban nagyfejű egyének számára.
Ezért lesznek az ilyen fajon belül a nők is nagyobb testűek, és a nagyobb fejű
újszülötteket könnyebben szülők.
Erről ugrott be nekem, hogy
Finnországban a nagyobb méretű újszülöttek sikeresebb pályát futnak be. A
legnagyobb újszülöttek felső tizede négy ével tovább tanul, ötven százalékkal
az átlagnál többet keres, és kétszer annyi adót fizet. Ezeket az adatokat régen
ismerem. ezek alapján többször megfogalmaztam, hogy a jó magzati kihordás
többet jelent a társadalom jövője számára, mint a politika. Most, az új
ismeretek birtokában, hozzá kell tennem, hogy a jó kihordásnak biológiai oka is
vannak.
Azt, hogy a kultúrától, a viselkedési
magatartástól függ a jelenkori társadalmak teljesítménye, Max Webertől korán
megtanultam. Most hozzá kell tennem, hogy ebbe is belejátszik a genetika is.
Talán ettől még nem lettem fasiszta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése