A magyarok elhurcolásának a napja

Kopátsy Sándor                    PP                2015 11 26

A magyarok elhurcolásának a napja

Tegnapelőtt emlékeztek meg azokról, akiket a már itt lévő szovjet csapatok munkatáborokba hurcoltak. A róluk történő megemlékezés során szó sem esett arról, hogy mi ok nélkül, inkább Hitler elvárásával szemben, mint elvárására, hadat üzentünk a Szovjetuniónak, és rosszul felszerelt seregeinkkel a német csapatok eredményeinek köszönhetően bevonultunk Ukrajnába, annak reményében, hogy részesülhetünk a győzteseknek járó zsákmányban.

Máig csak német forrásokból tudom, hogy Hitler nem akarta igénybe venni az értéktelennek tartott magyar haderő részvételét. Neki sokkal nagyobb szüksége volt a román olajra, és a magyar agrárexportra, mint a fegyveres segítségre. De a magyar politikai vezetés hisztérikusan gyűlölte a kommunizmust és ostobán leértékelte a szovjet hadsereg erejét és az ottani terepviszonyokat. Huszárokat, kerékpáros alakulatokat, lovas tüzérséget küldtünk a végtelen sztyeppére, azzal, hogy a tél beállta előtt már ünnepelhetjük a győzelmet.

Aztán lassan kiderült, hogy nemcsak mi, de a náci Németország is alaposan lebecsülte a Szovjetunió katonai erejét, az éghajlati és terep nehézségeket. Nem mi győztünk az első tél elején, hanem a negyedik télen márt hazánk területén folytak a védekező harcaink.

Ebben a háborúban a Szovjetunió 20 millió ember életét vesztette el, és a birodalom gazdagabb, fejlettebb felén szinte minden elpusztult. A szovjet hadsereg ezek kilométert tett meg a németek által elpusztított országán keresztül, ami csak azért voltunk a kevésbé jelentős károkozók, mert elég hamar megfutottunk.

Jó hatvan évvel később azt még nem tisztáztuk, kik voltak a felelősek a hadüzenetét, nem a megtámadott ország győztes csapatait, politikai rendszerét kell máig szidni, hanem a saját kalandor politikusainkat. Ezek neve azonban fel sem merült.