Vagyon és jövedelem

Kopátsy Sándor                 EE                   2015 11 16

Vagyon és jövedelem

Közgazdásszá válásomban fontos szerepet játszott Rácz Jenő és Bródy Sándor könyve, amiben azt bizonyították, hogy a társadalom viszonylagos vagyonigénye az adott természeti környezetben a megtermelt jövedelemmel arányos. Északon, a hideg elleni védekezés magas vagyonigénye okán nagyobb, az évente megtermelt jövedelem 3-4-szerese, a melegebb éghajlat alatt alacsonyabb, alig kétszeres.

Ennek az aránynak a felismerése számomra azért volt fontos, mert ezzel bizonyítani tudtam, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népesség növekedés elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. Malthus ugyan tévedett, amikor a túlnépesedés veszélyével riogatott, mert ő a társadalmak élelemtermelését tartotta lassan növelhetőnek. Műve megjelenése óta hétszeresére nőtt az emberiség létszáma, ennek ellenére az élelmezés javult. Aránylag sokkal kevesebben éheznek, és százszor annyian lettek túltápláltak.

Rácz és Bródy könyve azonban kiszélesítette a lakosság szánmával növekedő igényt, a nemzeti vagyont a nemzeti jövedelem többszörösben fejezte ki. Amikor olvastam, még fel sem tűnt, hogy a nemzeti vagyont ők is leszűkítve, a fizikai vagyonban mérték. Az óta a tudományos és technikai forradalom olyan mértékben megnövekedett szerepet adott a tudásvagyonnak, a munkaerő képességének, hogy a nemzeti vagyon alatt nem lehet csak a fizikai vagyont érteni. Ma már a fejlett társadalmakban a minőségi munkaerő értéke meghaladja a fizikai vagyonét. Többek között ez is az oka annak, hogy a klasszikus közgazdaságtan a jelenkor fejlett társadalmaiban nem használható. A fejlett társadalmak közti verseny elsősorban azon dől el, melyik társadalom képes jobb minőségű munkaerőt termelni.

Amíg minden osztálytársadalomra az volt jellemző, hogy több és jobb munkaerőt termelt spontán a társadalom, a jelenkori fejlett társadalmakra az jellemző, hogy még a lakosság létszámának tartását is a társadalomnak azzal kell biztosítani, hogy a családok gyermekvállalását anyagilag támogatja. A munkaerő minőségének javítása érdekében az oktatás költségeinek többségét is a társadalomnak kell biztosítani. Minden osztálytársadalmat a munkaerő mennyiségi és minőségi túltermelése jellemezte, a jelenkori fejlett társadalmak munkaerőigényét csak akkor tudják biztosítani, ha támogatják mind a gyermeknevelést, mind a képzést.

Mivel a fejlett társadalmak jövője elsősorban attól függ, mennyire tudja újratermelni a létszámát és javítani annak minőségét, a lakosság értékét nem lehet a nemzeti vagyonból kihagyni. Ez nemcsak a fizikai vagyonnál nagyobb, de fontosabb is.

Ennek ellenére még arra irányuló becsléssel sem találkoztam, mennyibe kerül a társadalomnak egy személyt felnevelni, képezni. Ez az osztálytársadalmakban a családok feladata volt, amelyek mennyiségben és minőségben többet termeltek, mint amennyit a társadalom hasznosítani tudott. Ezért minden osztálytársadalom növelte a halálozást, és üldözte a tudásvágyat.

A jelenkori fejlett társadalmak egyre többet fordítanak az élet meghosszabbítására és a tudásvagyon gyarapítására. Elég az Egyesült Államok költségvetését összevetni a száz évvel korábbival.

Az Sokkal nagyobb állami elvonásból egészségügyre, öregkori ellátásra, oktatásra tízszer nagyobb hányadot fordítanak, mint száz éve, a hadseregre viszont kevesebbet. Egy ilyen száz év előttivel történő összevetés nemcsak azt illusztrálja, hogy mennyiszer gazdagabb lett a társadalom, de azt is, mennyire más célokra koncentrál.

Ezt az egészen más célokra koncentráló társadalmat mégis olyan közgazdaságtan akarja leképezni, ami a klasszikus tőkés osztálytársadalomra lett megalkotva. Az a fizikai tőkehiányos társadalom érdekét szolgálta, a jelenkori fejlett társadalomnak azonban a minőségi munkaerő a szűk keresztmetszete, annak a bővítése a társadalom elsődleges célja.

Ennek ellenére a kor divatos közgazdászai a fizikai vagyon elosztásnak az igazságtalanságát bizonygatják. Ráadásul a vagyon alatt csak a fizikai vagyont értik. Ha a tudásvagyont is figyelembe vennék, akkor kiderülne, hogy az egyrészt nem öröklődik, másrészt csak a használata adható el. A tudásvagyon személyes tulajdonban marad. Ezt azzal lehet illusztrálni, hogy a nemzeti jövedelemből mekkora hányad a profit, vagyis a vagyon tulajdonosának jövedelem, és mennyi a munkával megszerzett jövedelem.