Kontraszelekció.

Kopátsy Sándor                 PD                  2015 11 02

Kontraszelekció.

A történészek sem hangsúlyozzák, hogy a jólét, az anyagi érdek, az iskoláztatás költsége hatására a családok egyre kevesebb gyermeket vállalnának. Ezt azonban csak a fogamzásgátlás megoldása tette lehetővé. Gyorsan kiderült, hogy a jó anyagi helyzetű, magasan iskolázott szülők még a létszámuk újratermelésénél is kevesebb gyermeket vállalnak.

A fejlett társadalmak is megijedtek a létszámuk csökkenése miatt, és ezért a gyermekvállalást elkezdték támogatni, ami azonban nem a minőség javulása, hanem a szülésszám növelésére ösztönöz. Ebből fakadt, hogy minden fejlett társadalomban a következő generáció kontraszelekcióval terelődik újra. Minden fejlett társadalomban a gyermekvállalás a családok felnevelési képességével fordítottan arányos. Az olyan családokban születik viszonylag több gyermek, ahol a felnevelési esélyek kedvezőtlenek, és ott kevesebb, ahol kedvezők. Márpedig a gyermeknevelés hatékonysága semmitől nem függ annyira, mint a családi környezettől.

Minden társadalom a gyermekvállalást a gyermekszám arányában támogatja, aminek az a következménye, hogy minél szegényebb, képzetlenebb a család, annál nagyobb érdeke fűződik a több gyermekvállaláshoz. Ugyanakkor a jómódú családok számára a családi pótlék a ráfordításokhoz képest elhanyagolható. A sikeresen gyermeknevelő családok meg sem érzik a gyermektámogatást.

A nyugdíjrendszer.

A fejlett társadalmakban általános öregkori ellátás a szülők keresetével arányos, ami a gyermekvállalás kontraszelekciójára ösztönöz. Vagyis az elsődleges társadalmi érdekkel ellentétes. Még nem találtam olyan tudományos felmérést, hogy mennyire érinti a gyermekvállalás a szülők, elsősorban a képzett, jól kereső anyák karrierjét, és ezen keresztül a nyugdíját. A diplomás, jól kereső nőknek nem csak a karrierét, de az életkeresetét is súlyosan érinti a gyermekvállalással járó kiesés, de ezen keresztül a nyugdíját is. A jelenlegi nyugdíjrendszer tehát a gyermekvállalás kontraszelekciójára ösztönöz.

Ezért javaslom évtizedek óta az olyan öregkori ellátást, ami nem a keresettel, hanem a gyermeknevelés eredményével arányos. Az ilyen öregkori ellátás azok számára jelentene maximumot, akik több gyermeket nevelnek magas iskolázottsági szintre. A szegény családok is akkor kapnának elérhető magas nyugdíjat, ha nem 4-5 gyereket nevelnek képzetlen munkaerővé, hanem csak egyet, de az legyen diplomás, illetve magas adófizető.

Nagyon gyorsan olyan felméréseket kell készítni, ami megmutatja, hogy milyen családi környezetből milyen a felnevelés esélye, és milyen társadalmi kárral jár a következő generáció kontraszelekciós felnevelése. Ebből kiderülne, hogy a társadalom elsődleges távlati érdeke, a következő nemzedék teljesítménye, az pedig elsősorban attól függ a szülők mennyire a gyerekeik felnevelésének minőségére koncentrálnak.