A politikusok megzavarodtak.

Kopátsy Sándor                   PP                 2015 11 03

A politikusok megzavarodtak.

A fiatal magyar külügyminiszter a vártnál jobban vizsgázott. Ugyan nem ő találta ki a közel-keleti bevándorlók elleni kerítést, hanem Orbán, de jól élt a lehetőséggel. A beözönlők sikeres elhárításának nemcsak az lett a haszna, hogy megszabadultunk az emberáradattól, és csökkent a nagyszájuk liberálisok népszerűsége, hanem az is, hogy a Visegrádi Négyek összehangolódtak, segítséget adnak a határőrizethez. Rádöbbentek, hogy közös az érdekünk a kvótarendszerrel szemben.

Annak is örültem, hogy Németország ráfázik a butaságára, és egyre több tagország ráébred, hogy Németország az EU brüsszeli bürokrácián keresztül gátlástalanul kizsákmányolja az átlagnál kevésbé fejletteket, mindenekelőtt a mediterrán országokat azzal, hogy leértékelve tarja az eurót, és felértékelve a gyengébb tagországok valutáit, elsősorban azokét, amelyek az euró övezet tagjai.

A Németország számára kedvező pénzügyi fegyelmet rákényszerítették azokra a tagországokra is, amelyeknek nemcsak ismeretlen volt ez a pénzügyi fegyelem, de kártékony is. Az Európai Unió kezdettől fogva csak a puritán kultúrájú népek számára elviselhető alacsony inflációt, és költségvetési fegyelmet kényszerített azokra az országokra is, amelyek korábban csak a magas inflációval tudták a pénzügyeiket egyensúlyban tartani.

Elhittem, hogy a mögötte jó szándékú ostobaság, és nem tudatos kizsákmányolás van. Az euró övezet létrehozása után azonban eltűnt a naivságom. A nagyon eltérő kultúrájú, és különböző gazdasági fejlettség szintjén lévő országok számára a legdurvább kizsákmányolást közös valutára kényszerítés jelenti. Ugyanis, minél fejlettebb és puritánabb az ország annál közelebb lehet a valutája a belső vásárlóerejéhez. Ezzel szemben minél kevésbé puritán, és minél kevésbé fejlett, annál jobban leértékelve kell azt tartani. Ezt a leértékelést pedig még tovább kell fokozni, ha nagy az adósságteher, amit törleszteni kell.

Az euró övezetbe bevont országok közül a négy mediterrán ország számára jelentett a legnagyobb kizsákmányolást a közös valuta. Ezek reménytelenül adósodtak el. Ma már 2.000 milliárd euró felett van az adósságuk. Elsősorban az övezet puritán államaival szemben.

A nagy baj azért nagy, mert olyan szabályok szerint alakult meg az euró övezet, hogy abból szinte lehetetlen kiszállni. Egyrészt a kiszállók olyan adósságot visznek magukkal, aminek a tört részét sem tudják kifizetni. Másrészt a hitelezők többsége is az euró övezet erős tagja. A kilépés csak államcsőddel lehetséges, de ez azt is jelenti, hogy a hitelezők követeléseit le kell írni. Azok ezért megtesznek mindent annak érdekében, hogy a reménytelenül eladósodott tagországok az övezetben maradjanak, és ennek érdekében továbbra is csepegtetni fogják az újabb hiteleket.

Amennyire a közel-keleti beözönlési hullám politikai vállságot okoz, az euró övezet felszámolása pénzügyi katasztrófát fog jelenteni. Már ma is, mintegy 2.000 milliárd dollár adósságleírásra lenne szükség. Ezt a tényt azonban gondosan elhallgatják.

Az EU brüsszeli vezetői abban a hitben élnek, hogy néhány milliárd euró segéllyel képesek megállítani a közel-keleti bevándorlást, pedig az sok százmilliárdba kerülne. Az euró övezet elkerülhetetlen csődje azonban ezermilliárdokba fog kerülni.

De nemcsak a brüsszeli és a berlini politikai vezetés vak, hanem a magyar külügyminiszter is, aki összeügyeskedett egy afrikai konferenciát azzal a céllal, hogy megelőzhessük az afrikai bevándorlást. Ő sincs tisztában a megállításhoz szükséges összeg helyi értékével. Azt javasolja, hogy Afrikának adjunk segélyt annak érdekében, hogy ne akarjanak a reménytelen helyzetből ide menekülni. Fogalma sincs arról, hogy ehhez mekkora összegre lenne szükség. Ezt jól illusztrálja a tény, hogy az afrikai olajtermelő országok csak az olajár csökkenés következtében évente 360 milliárd dollár bányajáradéktól estek el. Ott a magas olajár mellett is gyorsan nőtt a többség nyomora. Ha az EU 360 milliárd dollárt adna, akkor is legfeljebb ott lennének, ahol évtizedek óta vannak.

Sajnos, olyanok kezében van az EU politikai irányítása, akiknek fogalmuk sincs arról, mihez mennyi pénzre volna szükség. Ha ezt képesek volnának felmérni, azonnal rájönnének, hogy egészen más bevándorlási politikát kell folytatni. Nemcsak a külső határokat kell az illegális bevándorlók számára átjárhatatlanná tenni, hanem a bevándorlást engedélyezést a határokon túl kell megszervezni. Azt kell tenni, amit az Egyesült Államok alkalmaz. Nulla legyen az előzetes engedélyezés nélküli bevándorlás, a vízumokat csak a kibocsátó ország EU kirendeltségén lehessen megszerezni.

Ezt a módszert az Egyesült Államok az úgynevezett zöld kártya rendszeren keresztül évek óta alkalmazza. A bevándorolni akarók mintegy tizedét engedélyezi, de ehhez csak azok juthatnak, akik legalább középfokon tudnak angolul, és olyan a szakmájuk, amiben hiány van. Ezek bevándorlási engedélye is csak két évre szól, és csak az után válhat véglegessé. Ezzel nemcsak az előzetes szelekció, de a betelepedés utáni teljesítmény garanciát jelent arra, hogy a befogadó ország értékes állampolgárokat nyer.