Miért nem látható a jövő?

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 03 22

Miért nem látható a jövő?

Sokszor megállapítottam, hogy hosszú életem során több eseményt élhettem meg, mint korábban tucatnyi elődöm. Ennek illusztrációja során nem említettem meg, hogy az emberiség életviszonyai nagyon differenciálódtak. Ennek egyik példáját a heti The Economistben találtam. Azt mutatja be, hogyan aránylanak a reálkeresetek az Egyesült Államokban elérthez képest. Vagyis 8 ország reálvérei menyivel volnának magasabbak az Egyesült Államokban. A két szegény és túlnépesedett országban, Jemenben és Nigériában ugyanazért a munkáért tizenötöd annyit fizetnek, mint az Egyesült Államokban. Indiában tizenkétszer, Mexikóban négyszer alacsonyabb ugyanannak a munkának a bére.

Ezek a reálkereset arányok a múltban elképzelhetetlenek voltak. Száz éve Indiába azért ment Nagy Britanniából a textilipar, mert ott a bérek legfeljebb harmadnyiak voltak. Ezért az lenne a várható, hogy a tőke továbbra is az olcsóbb munkaerőt keresi, oda áramlik, ahol alacsonyabbak a bérek. De nem ezt történik, mert a tőke oda áramlik, ahol hatékonyabb a termelés. A termelés hatékonysága azonban a tudományos és technikai forradalom hatására ott nagyobb, ahol hatékonyabb a munkamegosztás.

Ezt cáfolni látszik, hogy a tömegáruk termelése az utóbbi negyedszázadban Kínába vándorolt. Látszólag azért, mert ott olcsóbb a munkaerő. Ez ugyan tény, de nemcsak olcsó, hanem kiváló is. A jelenlegi kínai béreknél sokkal alacsonyabbak a bérek a fennemlített Jemenben és Nigériában, de ott hiába olcsó a munkaerő bére, a minőségéhez viszonyítva drága. A kínai munkaerő a béréhez viszonyítva olcsó, mert fegyelmezett.

Érdemes megnézni Németország külkereskedelmi mérlegét. Nagyobb a pozitívuma, mint a hússzor népesebb Kínának, a bérei pedig hatszor magasabbak. A minőségi autókat csak olyan országokban lehet nyereséggel gyártani, ahol a beszállítók igényesek. A beszállítók havi jövedelméről ugyan nincsenek adatok, de azok egy órára jutó jövedelme az autógyárakban dolgozókénál sokkal magasabbak. Német munkást alig lehet látni a futószalagok mellett, de beszállítók szinte csak németek.

A jelen világgazdaságában a munkások jövedelme nem attól függ, mit termelnek, hanem attól, hogy milyen fejlett országban élnek.

Az idézett bérarányok azt bizonyítják, hogy a munkavégzés hatékonysága nem attól függ, ki mit és hogyan csinál, hanem attól milyen a befogadó környezet. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan azt tanítja, hogy a munkaerő árát a keresletének és kínálatának az aránya határozza meg. Mára azonban bebizonyosodott, hogy a munkaerő ára a társadalom hatékonyságától függ. Az Egyesült Államokban ugyanazért a munkáért tizenötször többet fizetnek, mint Nigériában. Történik ez annak ellenére, hogy a tengeren való szállítás elképzelhetetlenül olcsó. Ebből az következne, hogy szinte mindent ott érdemes elkészíteni, ahol olcsóbb a munkaerő.

Ezzel szemben szinte mindent ott készítenek el a leghatékonyabban, ahol drága a munkaerő.

Ezzel fajunk olyan fejlettséget ért el, ami nemcsak a faj, de az emberi faj életében is eddig a viszonylagos egyenlőség volt jellemző a társadalmak lakossága többségének az életviszonyai között. Jelenleg azonban az emberiség puritán egyötöde tizenötször jobban él, mint a nem puritán kétötöd. A még viszonylag szegény puritán egyötöd példátlanul gyorsan felzárkózik, a maradék egyötöd pedig egyre jobban lemarad, de a lemarat kétötödhöz képest irigylésre méltóan élhet.

Arról azonban fogalmam sincs, mi ebből a kiút.