Amit már én is megéltem

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 03 13

Kiegészítő gondolatok az ÚJ KÖZGAZDASÁGTANHOZ

V.

Amit már én is megéltem

Sokszor felmértem, hogy szerencsés korban születtem. Akik előttem születtek tört részét, nagy többségük ezredét sem érhette át annak, amit én megéltem. Azt ugyan nem mondhatom, hogy a később születés nem lett volna, és nem lesz jobb, mint az enyém. Ugyan az elképzelhető, hogy a következő száz évben ugyanilyen gyorsak, vagy még gyorsabbak lesznek a változások, de azok taralma, módja előre ugyanolyan felmérhetetlen, mint ahogyan 1922-ben senkinek sem lehetett fogalma arról, hogy hol tartunk 2017-ben.

Ma ötször több ember él, mint amikor születtem.

Nyomát sem találtam annak, hogy valaki azt sejtette volna, hogy 95 év múlva ötször annyian leszünk. Ha valakinek ilyen bátor gondolata lett volna, megrémül. Senki sem tudta volna elképzelni, hogy ennyi ember is megélhet. Most már természetesnek tartjuk, hogy e század közepére 9 milliárdnyian leszünk. de csak azért nem többen, mert a szaporodásunk százaléka, még inkább a gyermekvállalás aránya csökken. Becslésem szerint, mert adatot nem találok, ha nincs megoldva a fogamzásmentes szexuális élet, már ma is 9 milliárdnyian lennénk.

Arról sincs adatom, hogy a létszámunk növekedésében mekkora aránya van annak, hogy a várható életkorunk növekedett.

A létszámunk felgyorsult növekedése minden kultúrában és minden fejlettségi szinten nagyon eltérően történt.

A már gazdag, puritán népek, az emberiség ötöde a 20. század első felében még lassan szaporodott, de a század másik felében nem volt belső népszaporulata a gyorsan növekvő várható életkor ellenére.

Időeltolódással más volt a puritán népek másik felét kitevő kínaiak története. Ezek a század első felében még lassan, néhány ezrelékkel szaporodtak. A kommunisták hatalomra jutása után azonban elviselhetetlen mértékre gyorsult fel a népszaporulatuk, elérte az évi 3 százalékot, meghaladta az évi 30 milliót. Ennek elviselhetetlenségét az 1990-es reform során korrigálták, és a városokban csak egyetlen gyermekvállalását tették lehetővé. Ennek hatására az első 25 évben mintegy 400 millióval csökkentették a spontán népességnövekedést. Az ugyan viszonylag könnyű felmérni, hogy mekkora költségmegtakarítást jelentett a 400 millióval kevesebb gyermek felnevelése, számukra a szükséges vagyon megtakarítása, végül a munkahely biztosítása, mégsem vette figyelembe senki. Ha ma Kínának 400 millióval több 25 év alatti lakosa lenne, fel sem merülhetett volna az elért egy lakosra jutó jövedelem és vagyon évenkénti 8-10 százalékos növeléséről. A kínai csoda elképzelhetetlen lenne, ha nem korlátozzák a gyermekvállalást.

Bizonyításul elég volna összevetni a kínai és az indiai egy főre jutó jövedelem, vagyon alakulását. Indiában az ország nemzeti jövedelme közel olyan gyorsan növekedett, mint Kínában, de az egy főre jutó jövedelem annak harmadával sem nőtt, a vagyon pedig csökkent.

Meg kell állapítanunk, hogy a fajok életében a létszámának nagy változásánál fontosabb változás nem is történhet, ennek ellenére a társadalomtudományok alig foglalkoznak vele.

Ha egy pásztort megkérdeznék, mi lenne, ha a legelőjén hétszer annyi birkát kellene eltartani, elszörnyedne a tragédiáján. De ilyen ostobaság az eszébe sem jutna.

Az emberi faj jelenleg kontraszelekcióval szaporodik.

Azon már megsértődne a pásztor, ha azt is közölnék vele, mi lenne, ha a nyájának a leggyengébb harmadát háromszor gyorsabban szaporítaná, mint a legjobb harmadát. Márpedig az emberiség legerősebb ötöde nem, a leggyengébb harmada pedig ezeknél háromszor gyorsabban szaporodik.

Darwin a fajok fejlődését a szelekcióval magyarázta. Ez a természeti környezethez igazodás tekintetében vitathatatlan, de az emberi faj esetében egyáltalán nem bizonyítható. A fajunk ugyan minden természeti környezetben kialakította az ahhoz való igazodását, de változatlan környezetben csak adoptálódott, de nem fejlődött. Ez nemcsak az izolált szigeteken bizonyosodott, de még a kontinensnyi Ausztrálián is. Oda az ősünk mintegy 40 ezer éve került. Ott közel ötszáz egymást nem értő nyelv alakult ki, de az életminőségük a bevándorlás óta nem változott. Ennél is meggyőzőbb bizonyíték, hogy a felmelegedés előtt nem találunk, olyan gyűjtögető életmódot, ami magasabb ellátást biztosított volna. Ez még azokat a népeket sem érintette, akik megkülönböztetetten kedvező adottságot élvezhettek.

Már nagyon korán rájöttem arra, hogy a gyűjtögetés legjobb természeti adottsága a dagályjárta tengerpart volt. Ide a tenger a dagállyal kihordta a tenger gyümölcseit, amit csak össze kellett szedni, nyersen, főzve, sütve fogyasztani. Ennek a megkülönböztető adottságnak a nyomait találjuk meg az első közmunkával épített kulturális gyülekezeti helyeken. Ezek a bizonyítékai annak, hogy nagyon korán felismert társadalmi érdek volt a munkával ki nem tölthető idő közmunkákra fordítása. A jövedelmet nem termelő munka is jobb, mint a munkátlanság. Ezt kellett volna tudni a rendszerváltást levezérlő liberális magyar közgazdászoknak is.

A világ fejlett, puritán ötödében nem volt háború.

Ez is először fordult elő a magas-kultúrák világában. A gyűjtögető társadalmak közel 150 ezer éves történelmében a háborúk csak a szomszédok között voltak fegyveres harcok. Az osztálytársadalmak mintegy hatezer éves törtnetében a háborúk nagy többsége csak a magas-kultúrák, azon belül is a gyarmatbirodalmak között folyt. Ezek emésztették fel a nemzeti jövedelmek 10-20 százalékát. Az utóbbi hetven évben a fejlett világon belül nem volt háború, és a hadviselésre fordított kiadások a nemzeti jövedelmük néhány százalékát emésztette fel. A haderejüket a lemaradó társadalmak megfékezésére használták. A hidegháború sem a fejlettek közti belső verseny volt. Azok a lemaradó marxista diktatúrák erejének megcsapolását szolgálta. Abban döntően az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyverkezési versenye folyt. Az is eleve reménytelen volt, hiszen az Egyesült Államok katonai fölényét az is biztosította, ha a nemzeti jövedelmének ötödét költi fegyverkezésre. A Szovjetunió ebben is összeroppant.

A két katonai szuperhatalomtól eltekintve, fejlett, puritán országok fegyverkezési kiadásai 1-2 százalékot alig haladták meg. A demokráciákon belül viszonylag magas katonai kiadása csak Izraelnek és Dél-Koreának volt és maradt. De még ezek is kiemelkedő sebességgel fejleszthették a társadalmakat.

Ugyanakkor a nem puritán, túlnépesedő és ennek okán lemaradó társadalmakban a fejlett és nem szaporodó puritánok meg sem engedték a halálozást okozó háborúzásokat.

Az osztálytársadalmak hatezer éve alatt azért voltak az embert és vagyont pusztító háborúk nélkülözhetetlenek, mert ezek ellenére is túlnépesedtek. Ez ugyan a társadalomtudományok számára máig nem vált nyilvánvalóvá, hogy az elmúlt hatezer évbe azért nem történt katasztrofális túlnépesedés, mert növelték a többség nyomorát, háborúztak és üldözték a tudásvágyat. Ennek ellenére egyetlen társadalomtudósnak sem jutott az eszébe, hogyan alakult volna az elmúlt hatezer évben a lakosság száma, ha nem növelik a többség nyomorát, nem pusztítják az embert és a vagyont a háborúk és nem üldözik a tudásvágyat.

A tudományos és technikai forradalom azonban a fejlett társadalmakban alapvetően más társadalmi alépítményt hozott létre. Ebben a fejlett társadalom elsődleges faladata a munkaerő minőségének javítása lett. Ez az új alépítmény már olyan felépítményt követel, amiben a minőségi munkaerőt jól megfizetik. Az ilyen felépítmény azonban csak a puritán, már gazdag és iskolázott társadalmakban nem okoz túlnépesedést.

Azt ugyan Max Weber jó száz éve felismerte, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan társadalmi felépítményt követel, amit csak a puritán lakosság képes megvalósítani. Addig azonban ő sem jutott el, hogy miért csak a puritánok képesek a jelenkorban erre.

Elsősorban azért, mert csak a puritánok lettek olyan gazdagok, és iskolázottak, hogy csak annyi gyermeket vállalnak, amennyi a növekvő élethossz ellenére sem jár jelentős népszaporulattal.

Weber még azzal sem számolt, hogy a gyermekvállalás korlátozása csak akkor lehet megvalósítható, ha megoldott a fogamzásmentes szexuális élet. Ezt nemcsak ő nem vette tudomásul, de a keresztény egyházak, különösen a katolikus, sem. Máig nem akadt olyan társadalomtudós sem, aki rámutatott volna, hogy a fogamzásgátlás megoldása nélkül nagyon másként alakul még a puritán népek történelme is.

A fogamzásgátlás megoldását fajunk történelmének a legfontosabb eredményének tartom. Ha nem lenne megoldható a fogamzásmentes szexuális élet, fajunk utóbbi száz évének történelme nagyon más lett volna. Rá sem ismerhetnénk arra, hogyan állna az emberiség sorsa, ha a fogamzás nem szabályozható maradt volna. Semmi sem játszott akkora szerepet a halálokozás megszűntetésében, mint a fogamzásgátlás. A halálozás okozása azért volt elkerülhetetlen szükségszerűség, mert a szülők által nem akart fogamzások történtek.

Még nyomát sem találtam annak, hogy mekkora volna a fejlett államok népessége, ha nem volna általános a fogamzásgátlók használata. Becslésem szerint már túl volnánk a tízmilliárdon, és a többlet szinte csak a fejlett társadalmakban volna. Sokszor hivatkozom arra, hogy a jelenlegi várható életkor és a fogamzásgátlók nélkül tízszer annyian lennénk, mint jelenleg. Ezt bizonyítom azzal, hogy 1920-ban Nigériának annyi lakosa volt, mint a trianoni Magyarországnak, most pedig harmincszor többen vannak annak ellenére, hogy húsz évvel alacsonyabb a várható életkoruk. Ahhoz pedig nagyon gazdag fantáziára volna szükség, hogyan élhetne meg az országunk területén 300 millió ember.

A 7.5 milliárd ember jobban táplálkozik, mint…

A múltban kevesen merték felvetni a túlnépesedés veszélyét, de akik merték, azok is a táplálkozás megoldhatatlanságára hivatkoztak. Malthus közel 20 éve a táplálékhiányra hivatkozott. Nemcsak a politikai és a vallási elit ítélte el művét, de még a forradalmát Marx is. De ő, sem mert szembenézni azzal, hogy az általa elképzelt ideális, kommunista társadalomban milyen lett volna a népszaporulat. Annak ellenére, hogy jelenleg tízszer annyi ember él, mint Malthus korában, a legnagyobb népbetegség a túlsúlyosság. Sokan vannak az alultápláltak is, de viszonylag kevesebben, mint Malthus korában, és százszor annyian, mint Malthus korában. A jelenlegi emberiség felső harmadában ma a túlsúlyosság a legnagyobb népbetegség.

Gyermekkoromban a kenyér még szentség volt, most a koldus is megsértődik, ha a pénz helyett kenyeret kap. De a kenyér volt évezredeken keresztül a legkívánatosabb táplálék. tegyük hozzá, hogy a Római Birodalomban számára azért volt a kereszténység elfogadott vallás, mert számukra a kenyér és a bor volt a szentség. A kenyér volt az áhított táplálék, és a bor a fertőzésmentes ital.