A homogén állam a kívánatos

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 03 28

A homogén állam a kívánatos

A fiatal Marxnak abban igaza volt, hogy csak az alépítményének megfelelő felépítményű állam lehet hatékony. Ez azonban ő hagyta leginkább figyelmen kívül, aki az általa kitalált, semmilyen tapasztalattal nem bizonyított felépítményt, a kommunista társadalmat tekintette minden alépítményű társadalom számára az ideálisan működőnek. Vagyis tudományos elvi alapot fogalmazott meg az alépítmények szerepének. Azonban a forradalmár az alépítményétől független felépítményt talált ki, amit minden alépítményű társadalom számára üdvözítőnek tartott.

Marx halála után, csak a 20. század küszöbén lépett Max Weber tovább, amikor felismerte, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan alépítményt hozott létre, amit csak a puritán etikájú népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni. Felismerése a következő században fényesen beigazolódott, mert minden puritán nép fölénye bebizonyosodott. Kiderült, hogy a Nyugat és a Távol-Kelet minden puritán népe, minden más népnél meggazdagodott, illetve ezek nagyobbik fele a még alutól indult Kína példátlanul gyorsan gazdagodik. A 21. század derekára minden puritán nép a többieknél lényegesen gazdagabb, fejlettebb lesz, az összes többi kultúrához tartozók pedig viszonylag egyre jobban lemaradnak.

A legfejlettebbek csoportjában csak a puritán, már fejlett, iskolázott népek férnek meg, de még azok is csak akkor, ha független a valutájuk.

Az euró övezet a világgazdaság történelmében páratlan. Maga a közös valuta 16 éve jelent meg azzal, hogy a latin-amerikai Argentína a dollárhoz kötötte a valutáját. Csak a pihent agyú bankárok találhatták ki, hogy a világgazdaság egyetlen szuperhatalmának a valutájához kössék egy negyed olyan fejlettség szinten lévő ország valutáját, mint Argentína. Gyorsan kiderült, hogy ez ostobaság. Miden ország gazdasági felépítményének fontos része a jegybank, és az általa bonyolított valutapolitika.

Ez ugyan nem volt teljesen új gondolat, hiszen közösnek kezelték a bankárok a világ négy legnagyobb, de még nem a fejlettek közé tartozó országát, a BRICS négyest, Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát. Ennél négy különbözőbb országot nehéz volna kitalálni.

Brazília a legnagyobb latin-amerikai ország. A felzárkózása reménytelen. Nemcsak azért, mert egyetlen másik latin amerikai ország sem lesz képes több okból felzárkózni.

Elviselhetetlenül gyorsan szaporodik a lakossága. A világtörténelem még nem ismert olyan felzárkózó országot, ahol a lakosság növekedése meghaladta volna néhány ezreléket. Kína nemzeti jövedelme ugyan már a reformja előtt is gyorsan nőtt, de az egy lakosra jutó vagyont képtelen volt ezzel arányosan növelni.

Brazília lakossága kulturálisan példátlanul vegyes.

A többség ugyan latin-amerikai, portugál kultúrájú, ami önmagában sem mutatja a felzárkózás jeleit, még ott sem, ahol alacsony a lakosság növekedése.

Az indián és az afrikai néger etnikum ma is jelentős, az átlagnál gyorsabban szaporodó, és még a latin többségtől is egyre jobban lemarad. Brazília etnikai összetétele talán a lemaradó Latin Amerikában is leginkább reménytelen.

Mellette szól a bányakincsekben lévő gazdagsága. Mivel a közelmúltban történt nyersanyag árcsökkenés visszafordulására nem lehet számítni, erről belátható időre, le kell mondani.

Reálisabb kincsnek kell tartani a termőföldekben való kimeríthetetlen gazdagságát. Kínára, mint vevőre ugyan számíthat, de nem annyira, hogy növekvő lakossága jövedelmét és vagyonát jelentősen növelni tudja.

Amíg nem találunk egyetlen latin amerikai felzárkózó országot, mert a latin-amerikai lakosságot a korrupció jellemzi, korrupt kultúrájú nép nemcsak eddig, de eztán sem fog meggazdagodni.

Brazília már jelenleg is válságban van.

Oroszország is nagyon gazdag nyersanyagokban, de azok fénykora belátható jövőben is lejárt. Rá is vonatkozik, amit Brazíliáról írtam. Kelet-európai és balkáni, ortodox keresztény nép még soha nem mutatott gazdasági csodát. A Szovjetunió nemcsak azért esett szét, mert bolsevik marxista volt, hanem politikai demokráciájával és piacos gazdaságával sem fog többre menni.

A jelenlegi olajárak mellett már egyértelmű, hogy nem fog meggazdagodni.

India mára már a világtörténelem legnépesebb, jelenleg a leggyorsabban növekvő országa, de ennek ellenére lemaradó, mert a lakosság foglalkoztatatását és vagyonigényét képtelen ennek megfelelő mértékben növelni. A fejlett Nyugat egyértelműen mögötte áll, és számos előnnyel rendelkezik, amik ellenére képtelen az egy lakosra jutó jövedelmét, vagyonát, iskolázottságát ezzel arányosan javítani.

India politikai felépítménye ugyan a fejlettségéhez képest demokratikus, de az ország heterogénsége okán nem lesz egyben tartható, és ami még nagyobb akadálya a fejődésnek, képtelen lesz a lakossága növekedését elviselhető szintre csökkenteni. Nemcsak India, de egész Dél-Ázsia etnikai tekintetben olyan heterogén, hogy sok államra való szétdarabolódása nem lesz megállítható.

A történészek nem számolnak azzal, hogy Dél-Ázsia és Afrika annyira heterogén, hogy eredményesen csak sok-sok kis államra kell szétbomlani. Ennek módjával és elkerülhetetlenségével senki sem foglalkozik.

India legnagyobb kincse, hogy a lakosságának jelentős hányada, diplomásinak többsége tud angolul. Ennek köszönhetően a világgazdaság legnagyobb szolgáltatója lesz. A világ adminisztrálása Indiába központosul.

Kína a négyesből az egyetlen ország, amelyik megállíthatatlanul fel fog zárkózni a már gazdag és fejlett puritánok közé. Annak köszönhetően, hogy piacosította a gazdaságát és megállította a túlnépesedését a világgazdaság történetének a legnagyobb csodáját mutatja. Száz év múlva a világgazdaság, a diplomások nagyobb fele kínai lesz. Nem először az osztálytársadalmak ötezer éve alatt.

A jelen század közepére a világ minden puritán kultúrájú népe meg fog gazdagodni. A társadalmak fejlettsége tovább fog differenciálódni. A lemaradók is jobban fognak élni, mint valaha, valaki elképzelte.

Arról azonban, hogyan lehet majd a világ népességének növekedését lefékezni, egyelőre senki sem gondolkozik.