A FEJLETT PURITÁN TÁRSADALMAK ALÉPÍTMÉNYE

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 03 08

 Kiegészítők gondolatok az ÚJ KÖZGAZDASÁGTAN-hoz

II.

A FEJLETT PURITÁN TÁRSADALMAK ALÉPÍTMÉNYE

Marx már a 19. század közepén felismerte, hogy a társadalom felépítményét az alépítménye determinálja. Ettől azonban annyira megijedt, hogy a tőkés osztálytársadalom átlépése érdekében az általa kitalált ideális társadalom erőszakos megvalósítását követelő vallás prófétája lett. Ugyanakkor nemcsak gondosan elkerülte annak kutatását, hogy milyen legyen az új társadalom alépítménye, de még azzal sem foglalkozott, hogy milyen legyen az általa tökéletesnek tartott kommunista társadalmaké. Tanai az erőszakos társadalmi felépítmény építésének vallásává váltak. Ő, aki felismerte, hogy a társadalom felépítménye az alépítménye által determinált, az általa kitalált kommunista társadalom erőszakos megvalósítását építő vallás prófétája lett.

A marxizmus történelemformáló szerepe mégsem vitatható.

A 20. század második felére a Nyugat puritán tőkés osztálytársadalmai átalakultak osztálynélküli társadalmakká. Ebben az átalakulásban fontos szerepet játszott a puritán társadalmak marxizmusa, a szociáldemokrácia azzal, hogy nem akarta a kommunista társadalom erőszakos bevezetését, megelégedett a társadalmi reformokkal. Vagyis a Nyugat puritán tőkés társadalmai átalakulhattak osztálynélküli társadalmakká. Ez csak azért történhetett meg, mert a Nyugat protestáns társadalmaiban spontán, a marxista hatástól függetlenül, leállt a túlnépesedési nyomás, és piacos maradt a gazdaság. Vagyis a Nyugat puritán népei, az angolszászok, a germánok és a skandinávok tőkés osztálytársadalmai a szociáldemokraták közreműködésével átalakultak osztálynélküli társadalmakká. De csak ezek, mert ezekben állt le a túlnépesedési nyomás és piacos maradt a gazdaság.

A hidegháború alatt a demokrácia oldalán álló a kelet-ázsiai puritán népek társadalmai is felzárkóztak, anélkül, hogy ebben a marxizmusnak szerepe lett volna.

Végül, 1990-ben a kínai marxista diktatúra is piacosította a gazdaságát és leállította a túlnépesedését. Ennek példátlan fejlődési siker lett az eredménye.

Ezt a Nyugat liberálisai a marxizmus kudarcának állítják be, holott a marxizmus nyugati formája, a szociáldemokrácia annak ellenére részese volt a sikernek, hogy a korábbi politikai befolyásuk csökkent. A Távol-Kelet pedig, Kínának köszönhetően, a puritán népek még a Nyugat puritánjainál is gyorsabban fejlődnek. E század közepére a világgazdaság súlypontja a Távol-Keletre tevődik át.

Azonban a marxizmus is csak ott volt sikeres, ahol a lakosság viselkedési kultúrája puritán volt. Vagyis a jelenkorban csak a puritán népek értek el sikert, függetlenül attól, milyen ideológiájuk volt. Az elmúlt és a következő fél század sikerét csak a puritán népek élvezhették. Csak azok számára vált hatékonnyá mind a gazdaság piacosítása, mind a túlnépesedés leállítása.

A nem puritán népek akkor sem értek el sikert, ha náluk is piacosan működött a gazdaság, és leállt a népszaporulat. Mind Európában, mind Amerikában a latin és az ortodox keresztény népek egyre jobban lemaradnak. Jelenleg csak az a kétmilliárd ember emelkedik egyre jobban az átlag fölé, amelyik puritán. Ezért egyértelmű a tapasztalt, hogy csak a puritánok nem túlnépesedők, és hatékonyan piacosak. A tudományos és technikai forradalom olyan alépítményt követel, aminek csak a nem gyorsan szaporodó puritán népek társadalmai felelhetnek meg. A gyorsan szaporodó, nem puritán népek eleve alkalmatlanok a tudományos és technikai forradalom által támasztott feltételek eredményes megteremtésére. A puritán viselkedésű népek pedig akkor is alkalmasak, ha nem demokráciák, de piacosan működtetik a gazdaságot, és erőszakkal korlátozzák a gyermekvállalást.

A gyermekvállalás minőségének szabályozása.

Azt viszonylag későn ismertem fel, hogy a gyerekvállalás szabályozása a fejlett társadalmak elsődleges feladata. A gyorsan fejlődő társadalmak növekedését semmi sem segíti jobban, mint a gyermekvállalás szabályozása. Nemcsak a mennyiségét, de a minőségét is szabályozni kell. A következő generáció teljesítménye elsősorban a családi háttértől függ, ezért a jelenkori fejlett társadalmak legfontosabb feladata a gyermekvállalásnak a társadalmi érdekhez történő szabályozása. Ezekben a társadalmakban ugyan megszűnt a túlnépesedés, sőt a mennyiségi újratermeléshez is jelentős társadalmi támogatásra van szükség.

A nagy probléma azonban nem a mennyiség, hanem a kontraszelekció. Minden fejlett társadalomban olyan gyermekvállalási támogatás működik, amelyik a társadalom érdekével ellentétes családi hátteret eredményez. A gyermekvállalás családi háttere minden fejlett társadalomban a felnevelés várható eredményével fordítottan arányos. Márpedig a következő generáció értéke sokkal inkább annak minőségétől, mint számától függ. Köztudott, hogy a gyermeknevelés várható eredménye a szülők jövedelmétől és iskolázottságától, mindenekelőtt az anyák iskolázottságától függ. Ebből annak kellene következnie, hogy a társadalom elsősorban a magasan iskolázott anyák gyermekvállalását támogassa. Ezzel szemben a diplomás anyák gyermekvállalása az átlag fele alatt van. Nem találtam olyan fejlett országot, amelyikben a diplomás nők termékenysége elérte volna az 1.5 születést. Arról pedig adatot sem találtam, hogy a diplomás anyák gyermekeinek a várható értéke hogyan aránylik az átlaghoz képest. Ha ilyen felmérés készülne, nyilvánvalóvá válna, hogy a következő nemzedék értéke elsősorban attól függ, mennyire van összhang a gyermekvállalás támogatása és várható értéke között. Sajnos, a gyermekvállalási támogatás fordítottan arányos a felnevelés várható értékével. A diplomás anyák hoznak a legnagyobb áldozatot a gyermekvállalásukkal, ezért aztán egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Ez bármennyire köztudott a szociálpolitika sehol nem veszi figyelembe. Ha valami bizonyítás nélkül sem vitatható, a diplomás anyák minden gyermekvállalással óriásit vesztenek a várható életkeresetükből. Aránytalanul többet, mint a diplomás apák. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy kiszámolja, mennyibe kerül a diplomás anyák gyermekvállalása az életkeresetükben és a nyugdíjukban. Ha ezt megismernék, egyértelművé válna, hogy a gyermekvállalás miért az anyák keresetével fordítottan arányos.

Ugyanakkor arról sem lehet adatokat találni, hogy az adott társadalomban mekkora családi jövedelem mellett hány gyermek várható felnevelése tekinthető sikeresnek. Erre most a negyedszázados kínai reform adott magyarázatot. Ott eleve nem tűnt racionálisnak a minden család csak egy gyermeket vállalhat korlátozás. Ezt csak politikai megfontolás igazolhatta. Mára azonban kiderült, hogy az egy gyermek engedélyezése mégis óriási siker volt. Kiderült, hogy a kínai egy családra jutó jövedelem még ma is olyan alacsony, hogy a családok többsége csak egy gyermeket nevelhet eredményesen. Ezt a legutóbbi PISA felmérések egyértelműen bizonyítják. Az elmúlt negyedszázadban, Kínában történt a legnagyobb eredményjavulás. Kiderült, hogy a családok többségében egynél több gyermekvállalás nem eredményes. Egy gyermeket azonban a szegény családok is eredményesen nevelhetnek. Ezért indokoltak volnának az olyan adatok, amik az egy családtagra jutó jövedelem és a felnevelés eredményét mutatnák.

A Nyugat liberális politikusai és közgazdászai csak azt bizonygatták, hogy csökken a munkaerő, de azt figyelembe sem vették, hogy a kevesebb értéke volt korábban a több létszámnak, mint most a kisebbnek.

A jelenlegi társadalomtudomány továbbra is darabra számol, holott a jelenlegi fejlett társadalmakban a felső tized az átlag többszörösét éri, az alsónak pedig negatív a társadalmi értéke. Amíg az osztálytársadalmakban megengedhető volt a létszámban való számbavétel, a jelenkoriakban olyan nagy a minőségi szóródás, hogy a darabban való összevetések értelmetlenek.

A nők egyenjogúsága.

A nők helyzetével nem foglalkozó társadalomtudósok és forradalmárok nekem mindig gyanúsak. Marx is azok közé tartozott, aki a nők megkülönböztetett szerepével nem fogalakozott. Ez a 19. század derekán még megengedhető volt, mert mások sem foglalkoztak vele. Ma azonban már elfogadhatatlan. Az azonban akkor sem lett volna megengedhető, hogy fel se vetődjön a nők leértékelt társadalmi helyzetének felvetése.

A tudományos és technikai forradalom azonban a fejlett társadalmakban felértékelte a nők társadalmi szerepét.

Az osztálytársadalmakra nehezedő legnagyobb feladat a társadalom érekét meghaladó túlnépesedés lefékezése volt. Ez a 20. század derekán a már gazdag társadalmakban nemcsak leállt, de általánossá vált a létszám tartását sem biztosító gyermekvállalás. Ezek a társadalmak a gyermekvállalás társadalmi támogatására kényszerültek. Ez sem oldotta meg a nők létszám tartását biztosító gyermekvállalását.

A fordulatot két változás okozta. Megoldódott a fogamzásmentes szexuális élet, és kielégíthetetlen igény támadt a magasan képzett munkaerővel szemben.

Ami a fogamzásgátlást illeti.

Annak ellenére, hogy már fejlett puritán társadalmakban már a második generáció élvezheti a fogamzásmentes szexuális életet, ennek történelemformáló szerepét nem is említik a társadalomtudományok. Pedig, ha valami végig jellemezte fajunk egész életét, a fogamzással járó szexuális élet volt. Az állatvilágban előttünk alig volt olyan faj, amelyiket szinte folyamatos párosodott volna, és ennek okán folyamatosan túlnépesedett. Ismereteim szerint az ember az egyetlen nagytestű emlős, amelyiket a hímek folyamatos szexuális vágya jellemez, a nőstények pedig folyamatosan hajlandók a szexuális életre, és havonta több napon át termékenyek. Ez azzal jár, hogy a 25 éves várható életkor fölött túlnépesednek.

A fogamzásgátlók felfedezése előtt a nők egyenjogúsága azért sem volt megoldható, mert a nők nem dönthettek a terhesség vállalásában.

Ami a nők képzettségi igényét illeti.

A gyűjtögetésről és a kapás növénytermelésről a szántóföldi földművelésre és a pásztorkodásra való áttérésig a munkaképes nők minden munkára a férfiakkal egyenértékűek voltak. A viszonylag magas megtermékenyülésük pedig összhangban volt az alacsony, mintegy 25 éves várható életkorukkal.

A termelésükből élő társadalmakban azonban megindult az életkörülmények javulása, növekedett a várható életkor. Márpedig amíg a várható életkor nem haladja meg a még termékeny kort, hatványozottan növekvő népszaporulatot eredményez. Ennek grafikonon való illusztrálása adna magyarázatot arra, hogy a várható életkor 25 és 40 év közti növekedése milyen spontán népszaporulatot eredményezett.

Mivel a szántóföldi gabonatermelés és a pásztorkodás mintegy hatezer éve alatt ilyen várható életkor emelkedés történt, az a népszaporulatot kellett évi 1-2 ezrelékre csökkenteni a nyomor fokozásával, az embert és vagyont pusztító háborúzásokkal és a tudásvágy elnyomásával. Ezt kellene szem előtt tartani annak, aki a nyomor fokozását, az erőszakos emberölést és a tudásvágy elnyomását megszüntetni akarja.

Ez a probléma módosul az után, amikor az életkor nemcsak a termékenységet, de a munkaképességet is meghaladja.

Az osztálytársadalmak oktatási igénye szinte csak a vallások klérusa, a hadsereg és a közigazgatás tisztviselői számára volt fontos. Ezt a pedagógia nehezen veszi tudomásul. Ez az oktatási igény azonban nem tehetséget tár fel, hanem törvénytiszteletet követel, döntően férfiakat igényel.

A népoktatást először a reformáció veti fel. De számára is a vallás igénye szempontjából. Tehát még az ipari forradalom után sincs a gazdaságnak szüksége a munkaerő nagy többségének írás és olvasás képességére.

A következő oktatási igényt a demokrácia és a közigazgatás veti fel. Ennek köszönhetően a 20. században általánossá válik a lakosság írás és olvasásismerete.

Fordulatot csak a tudományos és technikai forradalom hoz azzal, hogy a munkaerővel szemben támasztott minőségi igény kielégíthetetlenné válik. Már nemcsak a vallás, a hadsereg és a közigazgatás, de a gazdaság minden szektora képzett munkaerőt igényel. Ez a nők egyenjogúságának a másik feltétele. A munkaerővel szemben támasztott fizikai erő szinte megszűnik. Ugyanakkor a képzettség és a képesség elsődlegessé válik. A nők szinte minden munkában egyenrangúak lehetnek a férfiakkal. Ezt jól jellemzi a tény, hogy száz éve a lakosság 1-2 százaléka szerzett diplomát, ennek többsége is pap, pedagógus volt. Jelenleg a korosztály fele diplomás lesz, ezen belül a nők többen, mint a férfiak.