Az euró övezet szörnyszülött

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 03 29

Az euró övezet szörnyszülött

Széchenyitől sokat idéztem életem során, Kossuthtól csak egyszer, az euró övezet létrehozásakor, de ezt az óta sokszor. „A jegybank sokkal fontosabb intézmény annál, hogy bankárra lehet bízni.” Ez soha nem volt indokoltabb, mint az euró övezet létrehozásakor. Az Európai Unió szerencsétlenségére, Németország kapott az alkalmon, és lelkesen vállalta a vezető szerepet, hogy ezzel a német márka világpénz rangjára emelkedhet. Az egyértelmű volt a számára, hogy a nála gyengébb országokkal közös valutája lehetővé teszi, hogy a kemény márkáját leértékelje, ezzel külkereskedelmi fölénybe kerülhet nemcsak a közös valutát vállalókkal, hanem a világpiacon is.

Azt, hogy fejlett ipari és takarékos lakosságú Németországnak jó lesz a nála kevésbé fejlett gazdaságú, és kevésbé takarékos lakosságú országokkal, a közös valutával rendelkezni, nem volt nehéz felmérni.

Kossuth csak azt mondta, hogy nem szabad a jegybankot bankárra bízni, az eszébe sem jutott, hogy a pénzteremtést más országra, szervezetre lehet bízni.

Az euró övezet jelenlegi tagjai között csak a puritánok közel egyformán fejlettek és takarékosak. Az eleve könnyelműség volt, amikor Franciaország vállalta az euró övezetben a papíron egyformának tűnő főszerepet Németország mellett. Az ugyanis eleve halott ötlet volt, amikor Franciaország vállalta a Németországgal megosztott főszerepet. Elég lett volna előzőleg megnézni, hogy amióta az országok jegybankjai a pénzteremtő, mekkora volt a pénzromlás a puritán és a latin országok között. Franciaország ugyan a négy mediterrán rokonánál kevésbé élt a pénzrontással, de sokkal könnyebben, mint a germánok és a skandinávok.

Először azt kellett volna megnézni, hogy melyik európai kultúra milyen fejlett és milyen takarékos. Azonnal kiderültek volna a kultúrából fakadó különbségek. A németekhez viszonyítva a franciák latinok.

A 80-as évek közepén megnéztem a különböző országokra jellemző adómorált. Kiderült, hogy egy Oszló – Athén vonalú koordináta rendszerben csökken az adómorál, nő a korrupció és az infláció. Ezt hetven éve vallom sok más tekintetben, hogy a nyugat-európai népek társadalmi értéke a Golf áram hatásával arányos. Ez igaz a pénzzel való bánásra is. A németek az első világháború után megdöntöttek minden pénzromlási rekordot, aminek hatására az inflációval szemben még a földrajzi helyzetüknél is óvatosabbak.

Ennek tükrében nézzük meg az euró övezet jelenlegi tagságát.

Az első hiba az volt, hogy Nagy Britanniát eleve kihagyták, holott Európában csak nekik volt a világpénzzel bánásban gyakorlatuk. De mind Németország, mind Franciaország éppen Nagy Britanniával szemben akart világpénzt teremteni. Azt pedig sem a németek, sem a franciák nem voltak képesek megérten, hogy közös világpénzt legfeljebb a fejlett puritán európai nemzetek, Nagy Britannia, a germánok, és a skandinávok képesek együtt működtetni. A latin népek, különösen a négy mediterrán részvétele eleve lehetetlenné teszi, hogy a közös valutájuk világpénz lehessen. A németek által teremtett közös valuta kártékony lenne a Visegrádi Négyek és a három balti ország számára. Szlovákia és a baltiak mégis bevezették az eurót.

Európa öt legfejlettebb, puritán európai országából csak Finnország lépett be az unióba. A legfejlettebb három puritán ország a közös valutából eleve kimaradt. Az első, Norvégia, és a valutájára a legjobban vigyázó, Svájc, még az EU tagja sem lett. Dánia és Svédország pedig csak az eurót nem vezette be.

Az euró övezet kártékonyságát jól mutatja, ha megnézzük, mely tagországok számára bizonyult az euró puhábbnak, és melyikeknek elviselhetetlenül keménynek.

Németország számára a közös euró mintegy harmadával leértékelt valuta lett a márkához képest. Ennek lett köszönhető, hogy a német külkereskedelem aktívuma a legnagyobb a világon. Ebben ugyan az euró leértékeltségén kívül szerepet játszik, a német külkereskedelem jól megválasztott profilja is. Elsősorban igénye, többnyire egyedi termékeket exportál. Még gépkocsiból, repülőből, vasúti szerelvényekből a legjobbakat.

Az euró övezet mérlegét az mutatja a legjobban, hogy a fejlett tagok viszonylag jól jöttek ki a kalandból, az oda nem valók, pedig reménytelenül eladósodtak. A négy mediterrán állam még évtizedek múlva is nyögni fogja a külföldi adósságát. Ennek a soha be nem hajtható adóságnak nagy többségét pedig majd a német pénzalapoknak kell egyszer leírni.

Azt, hogy a viszonylag keményvaluta akkor is eladósít, ha nem közös, jó példája Magyarország, ahol évekig viszonylag kemény volt a forintunk az euróhoz képest. Ennek szükségszerű következménye lett a gyors eladósodásunk. Ahogy az euró forintos árát emelni kezdtük, megállt, majd megindult az adósságunk csökkenése. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy harmadával dráguljon az euró. A klasszikus közgazdaságtan szavaival élve rontani kellett a forintot. A rontás alatt azt értve, hogy hagyni kellett a forint keménységének olyan csökkenését, ami mellett az eladósodásunk nemcsak megáll, de csökkenhet is. Vagyis a forint romlásáról beszél a szakma, holott a forint közeledett az optimális árához, ami lehetővé teszi a külkereskedelmi és az idegenforgalmi aktívumot. Nem bölcs, ha a tudomány nem az optimum felé közeledéssel méri a javulást.

Ennél csak az a nagyobb hiba, ha egy olyan közösség jön létre, ami korlátozza, majd elveszi a tagállamok jogát, hogy a valutájuk árfolyamát az érdekükhöz igazítsák.

Azt nem tudom bizonyítni, hogy a közös valuta kitalálói eleve tisztában voltak azzal, milyenek lesznek a következmények. Azt azonban állítani lehet, hogy amikor látták a számukra, elsősorban Németország számára jelentkező egyoldalú előnyöket, hagyták, hogy a károsultak válságba kerüljenek