A megújuló energiák

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 03 23

A megújuló energiák

Az állat, a szél, a víz és a szél energiája több évezreden keresztül az elsődleges energiahasznosítás volt. Ezért beszélhettünk a mezőgazdaságban az ember erejére épült kapás, az állati erővel, végül a pépekkel történő szántóföldi növénytermelésről.

Saját felfedezésének tartom, hogy a szántóföldi földművelés létrejöttének elengedhetetlen feltétele volt az ember erejének közel tízszeresét jelentő igavonó állat. E nélkül a kapás növénytermelésből nem lehetett volna áttérni a szántóföldi növénytermelésre. Erre a két amerikai magas kapáskultúra terelt rá a figyelmemet. A maják és az inkák kultúrája a csillagászatban, az építészetben, az írásban megütötte volna azt a szintet, hogy a burgonyával és a kukoricával szántóföldi földművelésre térjenek át, de a kontinensükön nem volt domesztikált igásállat. Ezért ragadtak meg a kapáskultúránál.

A domesztikált szarvasmarha és bivaly nélkül nem jöhettek volna létre a távol-keleti, a dél-ázsiai és a közel-keleti öntözéses gabonatermelő magas-kultúrák. A szántóföldi gabonatermeléshez nélkülözhetetlen volt az ember erejét egy nagyságrenddel meghaladó igásállat. Ezek a kultúrák párhuzamosan gabonaőrlésre használták a víz és a szél energiájával forgatott kereket is.

Hosszú szünet után. alig háromszáz éve jelent meg a szénnel termelt gőz hasznosítása. Ez már lehetővé tette a gyáripari termelést, majd jó száz évvel később a villamos áram vízzel és gőzzel történő termelését.

A tudományos és technikai forradalom aztán a szénnél hatékonyabban hasznosította a nyersolajt és a földgázt.

A 20. század végén már annyi villamos áramot termeltünk, amihez 8 milliárd tonna olajra, vagyis minden emberre egy tonna olajra lett szükség csak a villamos áramigény kielégítése érdekében. Ennek csupán 2 százaléka lett mára nem vízzel termelt megújuló. Ez az arány 15 év alatt 7 százalékra nőtt. Tekintettel arra, hogy ez idő alatt a villamos energiatermelés 30 százalékkal nőtt, a növekménynek csak hatoda volt nem vízzel, hanem a napsütéssel és a széllel termelt megújuló.

Ennek ellenére százszor annyi szó esett a megújuló energiatermelés, a szél és a napsütés energiájának a jövőjéről, mint amennyi az atomenergia veszélyéről, és a szén erőművek kártékonyságáról. Ugyanakkor a legnagyobb jelentőségű változást a palagáz és a palaolaj kitermelés megjelenése okozza. A történészek fel sem mérték annak a jelentőségét, hogy a nyersolaj ára elsősorban ennek az új forrásnak köszönhetően, a harmadára csökkent. Azonban az is igaz, hogy a szél erejének és a napsugárzás hasznosításának a hatékonysága még gyorsabban nőtt, de az ezzel termelt villamos energia szállítása és tárolása egyelőre nehezen oldható meg. Egészen más helyen és időben vannak a kedvező hasznosítás feltételei, mint hol, és amikor igény van rá.

Európában a napelemes és a szélmalmos energiatermelést az jellemezte, mintha a megtermelt energiát lehetne tárolni és szállítani, ugyanakkor figyelmen kívül hagyták, hogy hol, mekkorák az adottságok. A piac és a szakma véleménye helyett a hozzá nem értő politikusok szórták a támogatásokat.

Ami a napelemeket illeti. Európában ezzel nem is lett volna szabad foglalkozni. Európában a lekedvezőbb térségek napsütése a trópus közeli sivatagoknak a tizedét sem éri el. Ennek ellenére Németország kezdettől fogba az élen járt. Az ipar feladatának tartotta a napelemek gyártását, aminek piaca otthon nem lehetett.

Megoldás az lehetne, ha az energiaigényes anyagokat, például hidrogént, a trópusokon gyártanák, és tartályhajókon a piacokra szállítanák.