A kínai reform hatása a jövedelemelosztásra.

Kopátsy Sándor                 EH                   2017 03 23

A kínai reform hatása a jövedelemelosztásra.

A kínai reform nemcsak volumenében példátlan a világgazdaság történelmében, hanem a jövedelemelosztás tekintetében is. Ezt most bizonyítja számokban egy statisztika, ami a fejlődő országoknak az egy főre jutó jövedelmét mutatja be az Egyesült Államokhoz viszonyítva. Ez a mutató 2000-ig stagnált e mutató a 12-13 százalék között, vagyis a fejlődő országok egy főre jutó jövedelme az Egyesült Államokéhoz viszonyítva átlagosan 12-13 százalék volt, de 6-24 százalékos szórást mutatott. 2000 óta azonban nagyon meredeken 20 százalékra emelkedett, a szórás pedig alig változott.

Azt csak megemlítem, hogy a közgazdaságtan a lemaradó országokat, fejlődőknek hívja, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb változása az volt, hogy a fejélődőknek titulált többsége az emberiségnek példátlan mértékben lemaradt. Az elmúlt fél évszázadban a társadalmak közti különbségek jobban differenciálódtak, mint előtte a történelemben összesen. Az ugyan igaz, hogy a viszonylag lemaradó országok is fejlődtek, de sokkal lassabban, mint a társadalmak puritán élcsapata. A sportban a lekörözött távfutókat nem mondanánk felzárkózóknak csak azért, mert ők is futnak, legfeljebb lassabban.

A reformot követő kínai külkereskedelemnek a volumennövekedését ugyan hangsúlyozzák, de azt meg sem említik, pedig köztudott, hogy annak nagy többsége viszonylag olcsó tömegáru. Pedig ez ötven éve már a kelet-ázsiai országok exportjára jellemző volt, csak nem ekkora volumenben. Előbb a japán, majd a Kis Tigrisek exportja a fejlett világba nem a luxusáru, hanem az olcsó tömegcikk volt. Az ezeknél az országoknál mintegy tízszer népesebb Kína azonban látványosabban hódította meg tömegáruival a gazdag országok piacát is. Kiderült, hogy a még viszonylag elmaradott Kína olyan olcsó munkaerővel termelt, ami látványosan alacsonyabb árakat eredményezett. Mindig hangsúlyozom, hogy a távol-keleti munkaerő nemcsak olcsó, de a tömegáruk termeléséhez kiváló is volt. A munkaügyesek mindig csak a bérek összegét vetik össze, a munkaerő minőségét figyelmen kívül hagyják. 1990-ben Kínában a bérek alig a tizedén voltak az Egyesült Államokban fizetettnek. De ennél is fontosabb különbséget jelentett a tény, hogy a kínai munkás a futószalag mellett is fegyelmezett, fontosnak érzi a munkáját. Az Egyesült Államokban pedig az ilyen munkának nincsen rangja.

Előbb a távol-keleti demokráciák, majd a Kommunista Kína tömegárui kiszorították a nyugati gazdag államok gazdaságában a tömegáruk termelését, sokkal olcsóbban megvásárolhatták a kínai termékeket. Ezt a tényt, elsősorban az Egyesült Államokban csak a negatív hatása alapján minősítették. Erős közhangulat alakult ki a kínai import ellen. Azt nem vették figyelembe, hogy a tömegárukban nem lehet Kínával versenyezni. Az olcsó tömegáruk társadalmi hatását pedig tudomásul sem vették.

Bármennyire egyértelmű volt az olcsó kínai termékek pozitív társadalmi, az inflációt csökkentő hatása, ezt figyelmek kívül hagyták. Ráadásul az olcsó tömegáru elsősorban a lakosság szegényebb hétharmadát érintette. A munkanélküliek, a nyugdíjasok, a fizikai munkások fogyasztási kosarában volt átlag feletti a kínai áruk aránya. Ennek ellenére egyetlen sort sem olvastam arról, hogy az olcsó kínai import lényegesen nagyobb előnyt jelentett a munkanélkülieknek, a nagycsalásosoknak, a fizikai dolgozóknak.

Ezt én megéltem akkor, amikor a Kádár rendszerben virágzott a lengyel piac. Ez is elsősorban a kisebb jövedelműeken segített.

Nagyon hasznos volna, ha az Egyesült Államokban is készülne olyan felmérés, milyen jövedelmű rétegeket, hogyan érinti az olcsó kínai import. Ebből kiderülne, hogy az Egyesült Államok számára a jelentős külkereskedelmi hiány inkább hasznos, mint káros, és a kárt szinte csak a lakosságnak a szegényebb kétharmada fogja elszenvedni.

Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a gazdasági statisztika még mindig ott tart, ahol a tőkés osztálytársadalomban tartott. A gazdasági adatokat a tőkésosztály érdekei alapján gyűjti, és tálalja.