Történelmi változás a szomszédságunkban

Kopátsy Sándor              PH                      2015 06 14

Történelmi változás a szomszédságunkban

Történelmünk szempontjából mindig fontosan tartottam annak elemzését, miért előztek meg bennünket az osztrákok és a csehek. Azt világosan láttam, hogy a nagycsaládos, ortodox népek még hozzánk képest is lemaradtak.

A lengyelekkel közös sorsunkra is számos magyarázatot találtam. Ketten voltunk a kisnemességben leggazdagabb társadalom. Amíg a nyugt-európai társadalmak lakosságának 1 százaléka volt nemes, a magyarban és a lengyelben ennek a sokszorosa, polgárságunk viszont a 19. század derekéig alig volt, ráadásul abban alig volt lengyel, illetve magyar. Ezt az űrt a vasúthálózat kiépülése után sikeresen töltötte be az asszimilálódni akaró zsidóság, és a jelentős germán etnikum. abban is közös volt a sorsunk, hogy a 20. század közepére ezt a két értékes etnikumunkat kitaszítottuk magunk közül. A zsidó és a germán etnikum kitaszítása is ebben a két országban okozott a legnagyobb kárt.

Párhuzamos volt a sorunk a szovjet megszállás alatt is. Mi harcoltuk ki a többi csatlósnál nagyobb mozgásszabadságot.

Kettőnk között jelentős különbséget jelentett, hogy ők négyszer többen voltak, és nem volt olyan jelentős etnikumuk, mint nekünk, ami területileg is el akart szakadni.

A bolsevik megszálláshoz mi alkalmazkodtunk sikeresebben. Ezt azzal magaráztam, hogy sokkal kisebbek voltunk, és még ennél is kisebb volt a hidegháborúban a stratégiai szerepünk.

A történelmi párhuzam azonban a bolsevik megszállás után jelentősen megváltozott. Európába a lengyelek sikersebben illeszkedtek be. 1990 és 2014 között a legyelek elhúztak mellettünk. Ezt ugyan mind a politikai, mind a gazdasági elitünk igyekszik elhallgatni. A tény, hogy a rendszerváltás óta az egy laksora jutó GDP Lengyelországban két és félszeresére, nálunk másfélszeresére nőtt. Ehhez hasonló változás ezer éves történelmünkben nem fordult elő. Ráadásul erre senki sem kereste és keresi a magyarázatot. Pedig megérné.

Most, az ukrán válság során megnéztem a lengyel és az ukrán változást meglepődtem. A legyelek a szovjet megszállás óta két és félszer gazdagabbak lettek, az ukránok pedig a szinten sem maradtak. Ráadásul, Ukrajna keleti fele ugyan korábban az oroszországi átlag felett volt, ma jelentősen alatta van, de lényegesen gazdagabb, mint az ország nyugati fele. Vagyis Ukrajnának a nyugati fele, ami nagyrészt a Monarchiához, illetve Lengyelországhoz tartozott vesztett a legtöbbet. Ez a magyarázata, hogy Nyugat-Ukrajna az EU-hoz akar közeledni, Kelet-Ukrajna pedig Oroszországhoz.

Az ukrán válság megértéséhez indokolt volna magyarázni ennek a vallási hátterét is. Ukrajna nyugati harmadát a türelmetlenül térítő Habsburgok és a legyelek több-kevesebb erőszakkal áttérítették a római pápát elismerő görög keleti keresztény vallásra, ahogyan ezt Erdélyben mi is áterőszakoltuk. Van tehát vallási szerepe is annak, hogy Nyugat-Ukrajna kereszténysége mintegy évszázadon keresztül pápista volt, ahogyan ennek még az országunk keleti sarkában még maradtak ilyen keresztények.

Ukrajna Oroszországhoz viszonyított elszegényedésnek volt gazdasági oka is. Az irreális olajárakból származott az ország nemzeti jövedelmének harmada. Ennek négyötöde elveszett, nemcsak rövid időre, de beláthatóra is. Ezzel szemben az ukrán szénbányászat eleve nem hoz járadékot, a Donyec-medence leértékelődött, legfeljebb Oroszország felé maradt valami értéke. A jelenlegi ukrán válság Oroszország szánmára a legrosszabb időben történik, akkor, amikor a belső források leértékelődnek.

Ennek ellenére a butaság klasszikus példája az EU, illetve Németország harciassága Ukrajna megszerzéséért. Ők is a legrosszabb időben ugrálnak, amikor az EU gyenge, mindenekelőtt a négy mediterrán állam pénzügyi válsága egyre inkább a nyakukba szakad. A négy mediterrán országban mintegy 2 ezermilliárd eurós követelésük válik értéktelenné, szedik a nyakukba az 52 millió lakosú Ukrajnát, ami sok százmilliárd támogatással sem lesz megmenthető.

A német politikai elit képtelen belátni, hogy a protestáns Nyugattal szemben nemcsak a mediterrán, de még sokkal inkább az ortodox keresztény kultúrák nem lehetnek versenyképesek. Lengyelország sem lesz képes felzárkózni, de Románia, Bulgária és Ukrajna még kevésbé.

A történelemoktatást minden magyar kormány fontos tantárgynak tartja, de az csak arra fontos, hogy jobban megérthessük a jelent és a belátható jövőt. Kár vesződni a múltunk felragyogtatásával, ha nem akarunk tanulni abból a jelen jobb megértése érdekében.