Néhány divatos, de rosszul kezelt probléma

Kopátsy Sándor                 PG                   2015 06 24

Néhány divatos, de rosszul kezelt probléma

Az éghajlatváltozást a levegőszennyező anyagok kibocsátásával indokolják. A lelkes hadakozásukban nem veszik tudomásul az éghajlatváltozás elsődleges okát, a túl népesdést. Azt hangoztatják, hogy az utóbbi negyed században Kína ugyan a legnagyobb levegőszennyező, ami tény, de nem teszik hozzá, hogy ugyanakkor Kína tette a legtöbbet a levegőszennyezés elsődleges oka, a túlnépesedés ellen.

A klímaváltozást okozó levegőszennyezés fő oka az emberiség magas létszáma. Ez ellen eredményesen Kína tett a legtöbbet. Ezt azért nem értjük meg, mert még senkinek nem jut eszébe, felismerje és felmérje, mekkora volna ma az emberiség optimális létszáma. Az biztos, hogy nem kevés, minden bizonnyal a tudomány és technika jelenlegi szintjén már néhány milliárd, de a jelenleginél sokkal kevesebb. Nem lehet bárkinek a feladata, hogy kimondja az emberiség jelenlegi optimális létszámát, de mindenkinek kötelessége tudomásul venni, hogy a jelenlegi 7.5 milliárdnál sokkal kevesebb. Elméletileg, az emberiség optimális létszáma annyi, amennyi esetén a maximális volna az átlagos társadalmi fejlettség. Azt sem tisztáztuk, mivel mérjük ezt. Jelenleg az ENSZ által használt mércét tartom a legjobbnak. Ez három mutató, az egy laksora jutó jövedelem a fogyasztói árparitáson, a várható életkor, és az átlagos iskolázottság.

Nemcsak az emberi jogokat maximalizálni akaró liberálisok, és az emberiség sorsát javítani akaró forradalmárok, de természetvédők sem jutottak el, hogy keressék a fajunk szempontjából optimális létszámunkat. A zöldek a környezetkárosítást akarják minimalizálni. Azt azonban ők sem tisztázzák, hogy mit értsünk környezetkárosításon. Ők az eredeti környezetet akarják védeni, ami már régen nincsen. A már nagyon megváltozott természeti környezetet ideálisnak tekinteni ugyancsak értelmetlen. Számára az a környezet az optimális, amelyben az emberiség a legjobban, és legtovább él. Ez azonban nem is hasonlít arra, amit a természetvédők elképzelnek. Számukra a legértékesebb természeti környezetet az, ahol a legnagyobb a fajgazdagság. Ma ez a trópusi esőerdő. Ugyanazt hiszik, amint a biblia is a paradicsomnak tart. Ezzel szemben nem ez a terület volt az ember fejlődése a leglassabb. Ennél is lassabb fejlődés csak az örök jég birodalmában, az Antarktiszen volt, mert ott az ember meg sem élhetett.

Az ember ugyan a trópus viszonylag egészséges, ritkán fásult, közepesen csapadékos térségében jelent meg, de ott fejlődött a leglassabban. Ott ugyan máig megmaradt, de önerőből a legkevesebbet fejlődött. Létszámunk súlypontja azonban egyre északabbra, illetve egyre hidegebb éghajlat felé mozgott. Jelenleg az ember legjobban a négy évszakos mérsékelt égövben boldogult. Azt már egyik első könyvemben megmutattam, hogy az ember, egészen a jelenkorig a hideg ellen egyre képes volt védekezni, ugyanakkor a meleggel szemben egészen a 20. századig tehetetlen volt.

Azt is mondhatom, hogy az ember kiszolgáltatottsága a kórokozókkal szemben volt a legnagyobb. Vagyis, ahol nem tudott védekezni a kórokozók ellen, ott lassabban fejlődött. A meleg elleni védelme csak alig száz éve van. A levegő hűtése tette lehetővé nemcsak a munkaképességét, de az élelmiszerek tárolását is.

A gyűjtögető életmód számára az ideális, illetve a legjobb népességet eltartó élettér a nem fagyos telű, dagály és apály járta síkság volt. Itt volt a gyűjtögetés számára az ideális élettér. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a tenger gyümölcseinek gyűjtése nem kívánt erőfeszítést, nem volt minőségi szelekció, és ott is megrekedt a társadalmi és technikai fejlődés.

A fejélődéshez legyőzhető akadályokra volt és van szükség. Azt, hogy a vadászat hozta ez első minőségi szelekciót, szinte senki nem hangsúlyozza.

Azt, hogy a fajfejlődés motorja a minőségi szelekció, már Darwin is felismerte, ennek ellenére a társadalomtudományok ezt figyelembe sem veszik. Ez alól a közgazdaságtan is csak a tőkés munkaadók esetében vett tudomást. A vállalkozók közti verseny jelentőségét ugyan nem lehet túlbecsülni, de a gyermekneveléstől a munkavégzőkig a verseny legalább annyira elengedhetetlen. Ez soha nem volt jelentősebb, mint a jelenkori fejlett társadalmakban.

Annak ellenére, hogy Max Weber számomra a legnagyobb hatást gyakorló társadalomtudós, felismerésének, hogy a jelenkori társadalmakat másoknál hatékonyabban csak a protestáns erkölcsű népek képesek működtetni, közgazdászként, a legfontosabb iránytűnek tartom, pedig az indokoltságát igazán csak öreg koromban értettem meg. A jelenkori fejlett társadalmakban nem elég a munkaadó, a vállalkozó érdekeltsége, mert a gyermekneveléstől, a jövedelem felhasználásán keresztül a munkavégzésig a társadalmi élet minden területén személyes érdekeltségre van szükség.

Csak az a társadalom képes élen maradni, illetve felzárkózni az élvonalba, amelyikben a család eredményes gyermeknevelőknek bizonyul, és nemcsak a munkás, de a lakosság is, mint fogyasztó, racionálisan cselekszik. Erre ugyan Weber nem hivatkozott, de a tények bizonyítják. A legsikeresebbek azok a társadalmak, amelyek az oktatás színvonalát mérő Pisa rangsorban is az élen vannak, amelyekben a lakosság fogyasztóként is racionálisan cselekszik. Nem véletlen, hogy a sikeres országok lakossága mind, vagy protestáns, vagy konfuciánus erkölcsű.

Kimondhatjuk, hogy a másoknál hatékonyabb gyermeknevelésre csak a puritán erkölcsű népek képesek.

Az áránál értékesebb, azaz hatékonyabb csak a puritán munkaerő lehet. A közgazdászok még mindig azt figyelik, hogy hol milyen magasak a bérek. Nem veszik tudomásul, hogy a munkaerő árát a hatékonyságához kell viszonyítani. Az a munkaerő olcsó, a melyik bére a hatékonyságánál olcsóbb. Ha így mérünk, akkor azonnal kiderül, hogy a jó munkaerő minden társadalomban olcsó, a gyenge mi nőségű pedig drága. Nem ismerek olyan társadalmat, amire nem jellemző, hogy a munkanélküliség a bérekkel fordítottan arányos. Minél magasabb a viszonylagos bérszint, annál alacsonyabb abban a sávban a munkanélküliség. Fordítva, csak az alacsony bérű munkaerő foglalkoztatása alacsony, szinte megoldhatatlan.

Ezért Németország a magas bérek ellenére az egyik legeredményesebben exportáló ország.

Az elmúlt 25 évben, Kínában emelkedtek a legjobban a bérek, a versenyképesség mégsem romlott, sőt ott történt a viszonylag is legtöbb munkahelyteremtés.

A technikai fejlődés története során egyre csökkent a munkaerő többségével szemben támasztott minőségigény. Az ipari forradalom hatására csökkent a legnagyobb mértékben a munkaerő képességével szemben támasztott igény. A tőkés társadalom működésének megértéséhez a kulcs, hogy abban csak a tőkés vállalkozóval szemben volt minőségi igény. A tőkés pedig a minél olcsóbb munkaerőt kereste, amiben mind a minőségi, mind mennyiségi túlkínálat volt. Márpedig, amiből túlkínálat van, annak az ára az értéke alá süllyed. A kizsákmányolás tehát nem a tőkéstulajdonból, hanem a tőkehiányból, és a munkaerő feleslegéből fakadó szükségszerűség.

A tudományos és technikai forradalom sokszorosára növelte a munkaerővel szemben támasztott minőségi igényt. Ezért az egyre jobban drágult, de nem drágulhat annyira, hogy ne maradjon hiány belőle. Ugyanakkor a gyenge munkaerő nem lehet elég olcsó, hogy keresett legyen.

Ezt a megfordult keresletet csak fokozta, hogy a világgazdaságban elszabadult a túlnépesedés, a minőségi munkaerőt termelő társadalmakban pedig megszűnt a népszaporulat. Ezért kell a fejlett társadalmaknak kerítést építeni az olcsó munkaerő beözönlése ellen.

A fejlett társadalmak szinte korlátlanul képesek a jó minőségű, főleg a magasan képzett munkaerő befogadására, ugyanakkor a képzetlen, más munkaerkölcsű, nehezen integrálódó emberek befogadása elviselhetetlen terhet jelent. Annak ellenére, hogy ez a tény vitathatatlan, a fejlett társadalmak liberális szellemi elitje nem veszi tudomásul.