A törökországi választás

Kopátsy Sándor                PP                    2015 06 08

A törökországi választás

Tegnap volt Törökországban a választás. A mai újság még semmit nem hoz róla. Pedig sokat mondó. Az Arab Tavasz ezt a mohamedán országot is elérte. De csak akkor, amikor már szinte mindenütt helyreállt a régi szemét, vagy éppen még annál is több felborult a rend.

Nekünk, magyaroknak különösen aktuális a mondanivalója. A kormányfőnk nemrég az egyetlen pártos diktatúrákat, köztük Kínát és Törökországot tartotta követendő példának. Nem mérte fel, hogy a két példaképe nagyon ellentétes képet mutat.

Azzal ugyan egyetértek, hogy egy olyan ország, ahol az egy főre jutó jövedelem fele az utolérésnek, az egy, maximum a két párt sokkal eredményesebb, mint a sok párti demokrácia. De ez önmagában nagyon keveset jelent. Nincs ugyanis olyan politikai felépítmény, ami a gyors népszaporulat mellett is eredményes lehet. Márpedig minden arab országban mintegy tízszer gyorsabb az elviselhetőnél a népesség növekedése.

Bármennyire nincs olyan sikeres ország, ahol a népesség belső növekedése 1-2 ezreléknél gyorsabb volna. Ezzel minden mohamedán ország eleve kiesik a sikeresek köréből. Függetlenül attól, hogy hány párt szerepel a politikai színpadán.

Tévedések elkerülése érdekében leírom, hogy a lassú népesség növekedés a belső népszaporulatra vonatkozik. A befogadó országban is jónak számító, tehát már felnevelt, kiképzett munkaerő befogadása ajándék, különösen az olyan fejlett országokban, ahol a népesség száma még az eltartható optimum alatt van. Ilyenek elsősorban a tengerentúli angolszász országok. De a gyenge minőségű munkaerő befogadása még ott is kártékony.

Törökországban, hasonlóan a mohamedán országhoz, 2 százalék körül mozog a népszaporulat, tehát inkább elrettentő, mint követendő példa.

A magyar miniszterelnöknek azt is tudni kellene, hogy a 20. században van a felzárkózásnak egy másik előfeltétele is: a lakosság puritán erkölcse. Ez pedig még inkább hiányzik a török társadalomból.

Orbán azt sem vette figyelembe, hogy Törökországban húsz párt van. Ennyi párt versenyében nagyon nehéz abszolút többséget nyerni. Ha példát keres, kövesse a jelenlegi olasz kormány elképzelését, amelyik olyan választási rendszert tervez, amely a két legerősebb pártot erősíti.

A Fidesz jelenlegi, már jelentősen megkopott népszerűsége azonban azt tette lehetővé, hogy csak a körzetben győztes legyen törvényhozó. Vagyis elég volna az Egyesült Államok választási törvénye ahhoz, hogy a Fidesznek nem kell félni a kétharmados többség elvesztésétől. A jelenlegi választási törvényhez még minid példátlan fölény, a körzetek 90 százalékának megnyerése kell a kétharmados törvényhozási fölényhez.

A probléma azonban az, hogy a sikerhez nem elég egy párt hatalma, ha a lakosság viselkedése nem puritán, és nem magas a foglalkoztatás. Márpedig ebben a tekintetben botrányosan rosszul állunk. Orbán ezt többször hangoztatta, de szinte semmi sem történt ebben a tekintetben.

A török példa azért is hibás, mert Európa nyugati felének nem a mohamedán világ, hanem a tengerentúli protestáns államokkal kell szövetkezni, ha meg akarja őrizni a rangját. Ezt egyelőre csak az angol konzervatív kormány ismerte fel, azzal, hogy a volt angolszász gyarmatival különleges kapcsolatot tart, és most az EU magjának csak a fejlett tagállamait tartja, azokat kívánja szoros közösségbe szervezni.

Európa jövőjét csak a puritán nyugati államok szoros együttműködése tudja garantálni, abba nemcsak Törökországnak és az ortodox keresztény országoknak, de még a latinoknak sem volna helye.

A jelen és a belátható jövő követelményei között csak a nem túlnépesedő és csak a puritán erkölcsű államok felelhetnek meg. Csak ezek lehetnek a Távol-Kelet puritánjaival versenyképesek. Törökország azonban semmilyen tekintetbe nem alkalmas erre.