A bányajáradékok csökkenése

Kopátsy Sándor                   PG                 2015 05 25

A bányajáradékok csökkenése

Világgazdasági áttekintés

Az elmúlt negyed század világgazdaságát két fontos változás jellemezte.

Megnőtt a nyersanyagok iránit kereslet

Kína fergeteges fejlődése következtében a világgazdaság nyersanyagigénye példátlan gyorsasággal növekedett, ennek következtében a bányajáradék mennyisége és aránya is megnőtt. A világgazdaság történetében még nem volt hasonló növekedés a nyersanyagigényben. Kína mérete, és a növekedésének gyorsasága példátlan. A Nyugat ipari forradalma az első kétszáz évében az emberiség tizedét érintette, és az egy lakosra jutó jövedelem alig 1 százalékos növekedését eredményezte. Ezzel szemben Kína a világnépességének ötödét jelentette, és az elmúlt 25 év átlagában mintegy 10 százalékkal növelte az egy lakosra jutó teljesítményt.

Elég arra gondolni, hogy az ipari forradalom döntően a szénre és a vasércre épült, amit a két termékben szegény Európa a 20. század közepéig képes volt kielégíteni. Csak ekkor derült ki, hogy ezeket Európában, különösen annak nyugati felén, nem is érdemes kitermelni. Kína, ma tízszer annyi acélt termel, mint amennyit Európa a 19. század végén termelt.

Kína azonban alig negyed század alatt bejárta az iparosítás klasszikus korát. A nyersanyag igényének aránya egyre csökken. Nincs annak a reménye, hogy Kínának követői lesznek, és megmarad a nyersanyagigény gyors növekedése. A kínai csodára képes állam, vagy másik kultúra nem lehet képes. Utódai között a szakma a BRIC államokat szokta emelgetni.

Csak India népessége hasonló Kínáéhoz, de ennek az óriási népességű országnak semmi esélye nincs a világsikerre, mert egyrészt a lakossága nem puritán, másrészt gyorsan növekedő. A kínai útra térésre eleve alkalmatlan.

Oroszországról épen most fog bebizonyosodni, hogy szerény eredményét sem a saját erejének, hanem a magas olajáraknak köszönhette. Ott a kapitalizmus még a bolsevik rendszernél is eredménytelenebb lesz.

A 20. század tudományos és technikai forradalma azonban új energiahordozókat és acélpótlásokat eredményezett. A szén szerepét visszaszorította az olaj és a földgáz. Az acélét az alumínium és a műagyagok.

Brazília kultúrája és népessége száma és növekedése okán nem hasonlítható Kínához és Indiához. Egyetlen etnikuma sem alkalmas a felzárkózásra. A mediterrán többség még Európában is egyre jobban lemarad. Az indián őslakosság és a feketék még az Egyesült Államokban is lemaradnak.

Lecsökken a nyersanyagok iráni kereslet.

Az előző évtizedekben a legnagyobb bányajáradékot az olaj és a földgáz adta. A nyersanyagok keresletének a többségét Kína jelentette. Ez egyrészt viszonylagosan egyre csökkeni fog, de az árcsökkenést és annak stabilitását a palaolaj és a palagáz adja. Az irreálisan magas olajárak hatására az Egyesült Államok ráállt a korábban drága és technikailag megoldhatatlannak tartott palagáz kitermelésre. Erről gyorsan kiderült, hogy 40-60 dolláros olajár mellett kitermelhető. Ahogy ez nyilvánvalóvá vált, az olajárak gyorsan 60 dollár alá estek. A világ palagáz vagyona nagyságrendileg akkora, mint a klasszikus technikával kitermelhető. Ezért a távlatban azzal kell számolni, hogy a 60 dolláros ár felett a kitermelés volumenét a palagáz fogja stabilizálni.

A klasszikus olaj és földgáz kitermelés önköltsége valahol a 10-50 dollár között mozog. Ezt az új kitermelési módot ugyan nem veszélyeztetni a 60 dolláros olajár, de a kitermelésből szárazó bányajáradék negyede és tizede lesz annak, ami a 150 dolláros ár idején volt. Ehhez hasonló járadékcsökkenés a világgazdaság történelemben ismeretlen jövedelem átrendeződést fog okozni. Elsősorban a Közel-Keleten, Oroszországban és Afrikában. Az elmúlt száz évben a népesség leggyorsabban a Szahara alatti Afrikában növekedett. Ez eddig csak azért nem okozott katasztrófát, mert az egy lakosra jutó jövedelemben a bányajáradék aránya épen ebben a térségben volt a legnagyobb.

A következő évtizedek földjáradékot hoznak

A 20. századi agrártechnikai forradalomnak köszönhetően ma ötször annyi embert élelmezhet jobban a föld, mint száz évvel korábban. E nélkül már ma is élelemhiány volna a legnagyobb halálok, ahogyan az volt fajunk korábbi egész életében. Az emberiség gazdag ötödében a túltáplálkozás, a túlsúlyosság lett a népbetegség. A jelen század hátralévő részében további kétmilliárddal nő a népesség, és közel ennyivel annak a mai értelemben is gazdag túltáplálkozó része. Az élelmiszerigény mintegy kétszeresére nő. Ugyanakkor a megművelhető szárazföld lényegesen nem változik. A legnagyobb fogyasztási igénynövekedés ezért nem a bányászatban, hanem a mezőgazdaságban lesz.

Ezzel a keresletváltozással a társadalomtudomány nem foglalkozik. A biológusok annál inkább. Nekik köszönhetjük, hogy a vízben élő állatok termelésének forradalmát beindították. Ez a forradalom még nagyon a kezdetén jár, de a sebessége nagyságrenddel gyorsabb, mint a szárazföldön élő állatoké, mert nagyságrenddel nagyobb a potenciális szaporodásuk, ebből fakadóan a szelekciójuk, mint szárazföldön élő haszonállatoké. A vizek, mindenekelőtt a sós tengervizek termelésre fogása potenciálisan nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a szárazföldeké.

Azt, hogy a belátható jövő legnagyobb fogyasztói igénye az élelemtermelés lesz, ismereteim szerint, csak a kínaiak ismerték fel. Ez azért nem meglepő, mert a termőföldjéhez viszonyítva túlnépesedett Kína lesz a legnagyobb élelmiszerfogyasztó. A lassú népességnövekedésű, de nagyon gyors gazdagodású Kínában fog növekedni a húsfogyasztás. Ennek a takarmányigényét Kína képtelen lesz megtermelni. Ez ma még csak abban jelentkezik, hogy a világ legnagyobb szója importálója. A vezetésben már elhangzott, hogy a lakosság élelmezését elsősorban Brazíliában lehet megszervezni. Ezt tettekben is jelezte, hogy a kínai első titkár Brazíliával keresi a szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatot, és a közelmúltban jelentették be, hogy Kína vállalta Brazília vasúti összekötetését a két óceánnal. Vagyis ők felmérték, hogy a csendes óceáni part áruval történő hatékony megközelítése csak modern, nagy teljesítményű vasúton képzelhető el.

Ilyenkor csak elszomorodom azon, hogy Európa jövőjével az EU vezetés, milyen földhöz ragadt Kína vezetőihez képest