Kopátsy
Sándor EE 2015 01 13
Társadalomszemléletem
Teológiai kétségek
(Kézirat)
A vallások
történelmi szerepe kezdettől fogva érdekelt, és érdekel ma is. A teológiát
azonban, mint számomra érthetetlen szakmát tekintettem. Most mégis
megkísértett. Valamelyik angol nyelvű csatornában nézem egy kereszténységről
készített sorozatot. A szerkesztője és riportere anglikán teológus volt. A
műsora számomra is sok új kérdést vetett fel, de igazán egy mondata ragadott
meg. Szabad-e egy könyvet isteni, azaz
tudományosan nem vitathatónak tekinteni. Ez a bibliára vonatkozott.
Bevallom, soha
nem néztem így sem az ószövetséget, sem az újszövetséget. Ez fakadt abból, hogy
soha nem tekintettem egy vallást sem isteni eredetűnek, magasabb rendűnek, mint
a másikat. Erkölcsöm szerint, az egyetlen
istennek nem lehet saját, kiválasztott népe. Ez akkor is fasizmus, ha a
fasizmus volt a közelmúltban a történelmének legnagyobb ellensége. A nyugati kereszténységen
belül, a reformáció sikere után volt Európa történetének talán legpusztítóbb
háborúzása.
Márpedig a biblia ószövetségi része a kiválasztott
nép vallásáról szól, kemény anyajogi alapon egyetlen faj vallása. Krisztus
tanításában sem látom annak a bizonyítható nyomát, hogy túl akart volna lépni az
egyetlen nép vallásának a megreformálásán.
Azt, hogy a Krisztus tanításából világvallás,
elsősorban a Nyugat vallása lett, Szent Pál érdemének tartom. Ő
tulajdonképpen a görög-római sok istenes kultúrához módosította Krisztus
tanítását.
Annak az útját,
hogyan lett a kereszténység nemcsak a görög-római kultúra vallása, hanem a Közel-Kelet
szemita, és Kelet-Afrika népeié is, nincsenek ismereteim. Felfogásom szerint a
Szent Pál által kialakított, a több istenhit és a pogányság felé sok engedményt
tevő Szent Pál vallása hogyan lett elfogadható a szemita népek számára is,
nincs feltárva. De tény, hogy a
Keletrómai Birodalom szemita népei is keresztények lettek.
Mohamed
fergeteges sikerét azzal magarázom, hogy ő a szemita népek számára elfogadhatóbb
egyistenhithez kanyarodott vissza. Ezért aztán a szemita népek többsége gyorsan
ott is hagyta a kereszténységet. Leegyszerűsítve, Szent Pál a görög-római kultúrához igazította, erősen fellazította a
szemita zsidók egyistenhitét, Mohamed pedig visszaállította annak kemény
egyistenhitét.
Az első
ezredforduló végére egyértelművé vált, hogy a kiscsaládos Nyugat-Európa és a nagycsaládos Kelet-Európa számára más
kereszténység vált elfogadhatóvá. A nagycsaládos kelet-európai
kereszténységnek konzervatívabb kereszténységre volt szüksége, mint a
kiscsaládos nyugat-európai népeknek. Még nem találkoztam olyan definícióval,
hogy a 11. században az európai kereszténység kettévált, kiderült, hogy a
nagycsaládos jobbágyrendszernek más kereszténység felel meg, mint a
kiscsaládosnak. Ez a következő ezer évben minden szellemi mozgalom esetében is
bebizonyosodott. Európa nyugati felének minden modernizációja, a reneszánsz, a
reformáció, a felvilágosodás, a tőkés osztálytársadalom, a polgári demokrácia
terjedése a nagycsaládos társadalmakhoz érve megtorpant. De ez derült ki a 20.
században, a bolsevik marxizmus Kelet-Európában került hatalomra, de
bebizonyosodott, hogy az pedig nyugat felé nem adoptálható.
Ebbe a logikába jól belefér, hogy miért
győzött a germán, az angolszász és a skandináv népek körében a reformáció. Ezeknek
a puritanizmusának nem felelt meg a görög-római kultúra
kereszténysége. A reformáció jelentősen visszalépett a szentek túlvilági szentek
sokasága, a bálványok, a pogány szimbólumok, a csodák, a kincsképzés, a klérus
centralizációjának csökkentése terén, és bevezette a hívek nyelvén történő
liturgiát, lefordította a bibliát, nősülni engedte a papokat, csökkentette a
politikai hatalommal való kötődését. Csupa olyan reformot vezetett be, amit a
római katolikusegyház is elfogadhatott volna, de máig sem lépett eleget ebben
az irányban. Pedig ezek a reformok már akkor is indokoltak voltak, de százszor
indokoltabbakká váltak műára.
Ezek az új egyházak ugyan jól igazodtak a
híveik kultúrájához, de a Biblia isteni eredetéhez mindegyik ragaszkodott.
Ezért kaptam fel a fejem, amikor az anglikán teológus megkérdőjelezte ennek a
ragaszkodásnak az indokoltságát. A reformáció idején ez elsietett lépés lett
volna, de mára nagyon megérett ez is.
Soha nem
tartottam a Bibliát tudományos műnek, de csodáltam példátlan sikerét. Azt azzal
magyaráztam, hogy a megszövegezése a zsidóság rabsága idején, a babiloni
fogságban történt. Ezért tartalmát nem kellett a politikai hatalom igényéhez
szabni. Ezzel magyarázatot adtam arra is, hogy a keresztény teológiák,
mindenekelőtt az ortodox és a római katolikus lényegében államvallás volt.
Ezért nem is lehetett a nép vallásigényéhez jobban igazítani.
A református
egyházak az elsők abban a tekintetben, hogy megengedhetik maguknak a politikai
hatalomtól való függetlenséget.
Ezzel
magyaráztam az ószövetség példátlan sikerét. De soha nem gondoltam arra, hogy a tartalmát tudományos mércével
mérlegre kellene tenni, és az biztos iránytű lehet a jelenkor világában.
Magam nem
akadtam fel a világ és az ember teremtésének, a vízözönnek a szimbolikus
adatain. Ezeknek még szimbolikus szerepet sem adtam.
Azt, hogy az
isten teremtményének tekintett emberek között az egyik népnek megkülönböztetett
szerepet adott, fasizmusnak tartottam, és tartom ma is. Annak ellenére, hogy
darwinista vagyok, az embert annyira új fajnak tartom, ami megjelenésével olyan
ugrást jelentett a fajfejődésben, amit akár teremtésnek is lehet minősíteni.
Azt, hogy isten teremtette a világot, sem
bizonyítani, sem cáfolni, nem lehet. De az már nem fér bele a logikámba,
hogy minden kultúrának ugyan más a vallása, de azoknak más az istenük lehet.
Ezt tagadja a tény, hogy minden vallás szerint az ő istene az egyetlen.
Még kevésbé tudom elfogadni azt, hogy
minden vallás a maga szent könyvét szentnek és tudományosan nem vitathatónak
tartja. Ezt mégsem fogalmaztam meg magamnak olyan keményen, mint az
anglikán teológus.
Azzal pedig végképpen nem értek egyet, hogy
az isten az egyének sorsát is közvetlenül irányítaná. Materialista
társadalomtudós létemre, az emberi társadalmaknak is mozgástörvényei vannak. Azon,
hogy ezeket a fajunkra érvényes törvényeket isten fogalmazta meg, nem
vitatkozom. Megelégszem azzal, hogy ezekhez a törvényekhez igazodva determinált
az életünk. De nem egyénekre szabott ez a determináció. Az egyéneknek viszonylag nagy a mozgásterük. Ezen belül minél nagyobb
lesz a világunk megértése, annál nagyobb lesz az egyének mozgásszabadsága.
Nem hiszek a társadalmak
mozgását szabályozó törvények érvényességének állandóságában. A történelem
tanúsága szerint a társadalom fejlődésével a rá vonatkozó törvények is
változnak. Az egyén feladata, hogy a korának társadalmi törvényeihez igazodjon,
illetve ezt az igazodást támogassa.
Azt hogy a
régmúlt törvényei elavulnak, minden kornak más a tíz parancsolatra van szüksége.
Azt is a kor követelményeihez kellene szabni. A gyakorlatban mindig is ahhoz
szabták.
Az az ókorban
született, méghozzá egy választott nép érdekéhez igazított tíz parancsolat nem
fejezheti ki a minden tekintetben nagyon más jelenkor igényére szabott tíz
legfontosabb parancsot.
Idejét múltnak
tartom az istenhez való viszonyunkra vonatkozó első parancsokat. De elismerem,
hogy Mózes korában a vallás, az istenhez való viszony akkor valóban olyan
fontos volt, hogy azt mindene más parancs előtt hangsúlyozni kellett.
Ezzel szemben,
ma a zsidó állam a legjobb illusztrációja annak, hogy ez egyedek társadalmi
értékét nem a vallás parancsainak pontos betartása határozza meg. Izraelben
ugyan az alkotmány alapján minden zsidó állampolgár egyenlő, de példátlan
különbség van a nem keményen vallásos és az ortodox zsidók között. A nyugatról
hazatért zsidóság talán a világ legiskolázottabb, szellemi vagyonban a
leggazdagabb etnikuma. Ezzel szemben a Közel-Keletről, és Afrikából
hazatelített ortodoxok az ottani szinten maradtak, és nagyon nehéz feladat lesz
őket a Nyugatról hazatérők színvonalára emelni. Ez Izraelben köztudott, de a
felmérése ott sem történhet meg.
De megtörténhet
az Egyesült Államokban, ahol szinte minden etnikumra, vallásra vonatkozó
adatokat mérik és közlik. Ottani felmérésre hivatkozok. Az ott élő, nem ortodox
zsidók a legiskolázottabb és a leggazdagabb etnikum. A vallásos zsidók pedig
jóval a nyugat-európai protestánsok mögött vannak.
Nemcsak a saját
országomban, de Európán belül is sokkal többet megérthetnénk, ha volnának a
vallásokra is vonatkozó statisztikai adatok. A háború előtt még voltak. Máig
emlékszem, hogy a középiskolát végzettek között, a létszámukhoz viszonyítva,
messze az elsők a zsidók voltak, őket követték az evangélikusok. A keresztények
között az utolsók az ortodoxon voltak.
Ma
elérhetetlenek nemcsak a vallásra, de még az etnikumokra vonatkozó adatok is.
Pedig ezek az adatok nagyon sok tévedést tisztáznának. A magyar cigányságról
nemcsak az iskoláztatási adtok elérhetetlenek, hanem még a foglalkoztatásukról
és a gyermekvállalásukról sincs publikált adat. A politikai elit ugyan hangosan
lefasisztáz mindenkit, aki véleményt mond a magyar cigányság munkavállalásáról,
gyermekvállalásról, azok iskoláztatásáról, de a tényadatok fel sem mérhetők.
Katolikus
létemre, például nagyon súlyos hibának
tartom, hogy az Európai Unióban azonos tagsági elvárásokat támasztanak a
protestáns, a katolikus és az ortodox keresztény lakosságú tagállamokkal
szemben. Amennyire egyének között ostobaság a vallási hovatartozást nézni,
népek esetben ez elengedhetetlen. Állításomat azonban adatok hiányában nem
tudom bizonyítani.
Max Weber, a
német politológus, jó száz éve megmondta, hogy a protestáns népek sokkal
sikeresebbek, mint a katolikusok, és még inkább, mint az ortodoxok. Ez az
állítás sem érvényesíthető két egyén esetében, de nagyon egyértelmű a népek
esetében.
Nincs adatom, de
becslésem szerint mind az egy lakosra jutó jövedelemben, mind vagyonban, mind
az iskolázottságban nagy a protestánsok fölénye. Ezért volt megbocsáthatatlan
ostobaság az egyenrangú EU tagság, még inkább a közös valuta.
Aki ebben
kételkedik, állítsa szembe a két észak-amerikai államot a latin amerikaiakkal.
Már a háború
alatt megállapíthattam, hogy Hitler sok ostobasága és bűne között az első az
volt, hogy az olaszokkal kötött szövetséget. Hitler Németországa sokkal erősebb
lett volna az olaszokkal nem szövetkezve, és a Szovjetunióval nem háborúzva.
Az EU egészéről, és különösen az euró
övezetről pedig azt állítom, hogy sokkal jobban állnának, ha csak a protestáns
országok uniója maradnak.
Visszatérve a
tíz parancsolatra.
Most azon
botránkozom, hogy az üzletek nyitva tartását megtiltják. Arra sem gondolnak a
törvényhozók, hogy népünk a hét
ünnepnapját vasárnapnak, azaz a vásárok napjának hívják. A zsidóknak pedig
szombat az ünnepnap. De azokat már úgy kiirtottuk, hogy nem is kell velük
számolni. A keresztény politikusoknak pedig eszükbe sem jut, hogy az anyák
többsége dolgozó, a házimunkája a hét két utolsó napjára marad.
Ebbe az írásba
pedig azért fogtam, mert tegnap a felmelegedés problémájával foglalkoztam. Ebbe
vetettem fel a Noé bárkájának szerepét. Végig gondolva, egyértelművé vált, hogy
nemcsak igazságtartalma nincsen, de még a zsidók történelmét sem érinthette. A
zsidók életterében nem volt, mert nem lehetett vízözön. Az összes állat
összezárása egyetlen bárkában, naiv ostobaság. Viszont az özönvíz más népek
történetében is szerepel, tehát valahol a közös emlékezetben megőrzött esemény
volt. Ilyen esemény, a tudomány mai állása szerint, valamikor mintegy tízezer
éve történt. A mai Fekete Tenger térsége döntően szárazföld volt, amire a
felemelkedett Földközi Tenger a Boszporusznál rátört. Ez valóban vízözön volt
több százezer négyzetkilométernyi termékeny területen. De az egyetlen állatfaj kipusztulását sem fenyegette.
Ugyanakkor a
Közel-Keleten és Észak-Afrikában a felmelegedés során számos faj kipusztulását jelentette
a sivatagosodás. Élelem és víz hiányában kipusztultak a szarvasmarhák, a birkák
és a kecskék vadősei, ha ez ember nem vállalja az etetésüket és itatásukat, nem
szaporítja ezerszeresére domesztikált utódaikat az ember.
A vízözön tehát
egy bibliai allegória arról, hogy a
közel-keleti néhány növényevő háziállat azért nem pusztult ki, mert az emberek
saját céljukra magukhoz fogadták azokat. Nem Noé, hanem az ott élő népek.
És nem minden állatot, hanem csak néhányan, amelyek nélkül sokkal kevesebben,
és sokkal mostohábban folyt volna fajunk történelme.
A két amerikai kultúra történelme
bizonyítja, hogy ahol nem volt kipusztulóban az embernél sokszorta erősebb
állat, nem is jöhetett létre a szántóföldi növénytermelés.
Igaza van, az anglikán teológusnak ne
legyenek a tudomány által nem bírálható szent szövegek. A tudománynak joga van,
és kell is legyen, hogy minden fontos állítás igazsága után járjon.
A biblia, és a ráépülő keresztény és
mohamedán világvallás annyira páratlan történelmi szerepet játszott az elmúlt
kétezer évben a történelmünkben, hogy a tudományoknak erkölcsi kötelessége a
szerepük feltárása.
Ezért van igaza
az anglikán teológusnak, eljutottunk odáig, hogy a legszentebb szövegek sem
maradhatnak a tudományok elől elzártak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése