Kína lazítja a gyerekvállalás korlátozását

Kopátsy Sándor                   PD                 2015 01 16

Kína lazítja a gyerekvállalás korlátozását

A világtörténelem legnagyobb társadalmi és gazdasági reformja a gyermekvállalás korlátozása és a gazdaságuk piacosítása volt. Társadalomtudósként hetvenöt éve az ellen lázongok, hogy a történelemtudomány százszor annyit foglalkozik a politikával és század annyit a tudományokkal és a gazdasággal, mint amekkora a történelem alakításában játszott szerepük. Történészként szinte minden jelentős politikai változás mögött megtalálom annak objektív, többségében gazdasági okát. Néhányszor sikerül olyan általános okot találnom, ami minden kultúra, minden osztálytársadalmának működésére magyarázatot ad.

Ilyen oknak tartom, hogy az ember olyan szapora faj, amelyik, amilyen mértékben a várható életkora meghaladja a húszas évek első felét, annál inkább túlszaporodóvá válik. Mivel a gyűjtögetésről a termelésre, akár a szántóföldi gabonatermelésre, akár a pásztorkodó állattartásra tért át, a várható életkora egyre hosszabbodott, ez elviselhetetlen túlnépesedést okozott, ami ellen csak a halálozás fokozásával védekezhetett.

Ismereteim szerint, a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalom volt az egyetlen, aminek képes volt hatékonyan korlátozni a születések számát. Ezt a példátlan sikert, aminek a Nyugat azt köszönheti, hogy minden kultúrához képes szinte a felére csökkent a gyermekvállalás, a történelemtudomány figyelemre sem méltatja. Pedig óriási hatékonysági különbség van abban, hogyan védekezik a társadalom a túlnépesedés ellen. A kevesebb szüléssel vagy a több halálokozással. Egyik módszer sem volt humánus, de mégis nagy volt a kettő társadalmi hatása között különbség, nemcsak érzelmi, de gazdasági tekintetben is. A nyugat-európai feudális társadalomban valakik kitalálták, vagy csak a földesurak gazdasági érdekét megértették, de bevezették azt a kiscsaládos jobbágyrendszer, amiben csak annyi gyermekvállaló család lehetett, amennyi jobbágytelek volt. A jobbágytelekkel nem biztosított házasságot nem kötötte meg a keresztény egyház, és a házasságon kívül születetteket nem fogadta be. A házasságon kívül szülő nőket pedig kitagadta a közvélemény.

Ennek lett a következménye, hogy a házasságok a nemi érettségen jó tíz évvel kitolódtak. Ennek következtében a legaktívabb szexuális években nem lehetett normális szexuális életet élni. Annak ellenére, hogy ez a gyermekvállalási tilalom ezerszer nehezebben volt elviselhető, mint a kizsákmányolás, erre még utalással sem találkoztam.

Pedig az osztálytársadalmak embertelenségét e nélkül nem lehet megérteni. Erről sem a keresztény teológusok, sem a marxisták nem vettek, és ma sem vesznek tudomást.

A gyermekvállalás nem embertelen korlátozása addig nem kerülhető el, amíg nincsenek megoldva a fogamzásmentes szexuális élet feltételei. Ezt a tudomány igazán csak a múlt században oldotta meg. Ez adott először technikai lehetőséget arra, hogy a szexuális ösztön kiélhető a fogamzás veszélye nélkül. Ez sem jelenti azonban azt, hogy a fogamzásgátlás megoldhatósága esetén megszűnik a túlnépesedést okozó gyermekvállalás.

A 20. század csak azt bizonyította, hogy jelentősen csökken a gyermekvállalás mindenütt, ha nem is eléggé, ahol a fogamzásgátlással lehet élni. Ez a tény pedig azt bizonyítja, hogy a múltban is sokkal többen születtek annál, amennyi gyermeket a szülők akartak. A katolikus egyház politikai súlyát jelenti a tény, hogy erről máig is mélyen hallgatnak a történészek. Természetesen az sem igaz, hogy a túlnépesedés megszűnne, ha az állam ingyen gondoskodna a fogamzásgátlásról. Nem szűnne meg a túlnépesedés, de jelentősen csökkenne.

A tények azt bizonyítják, hogy a fogamzás csak ott csökken a társadalom számára elviselhető mértékre, ahol az iskolázottság meghaladja a 12 évet és nincs olyan széles réteg, akinek a megélhetésében jelentős szerepet játszik a gyermeknevelés után járó családi támogatás. Mert az is a társadalom érdekével ellentétes gyermekvállalást jelent, ha az a családok munkából szerzett jövedelmével fordítottan arányos. Néhány évtized óta ez van Magyarországon, de az adatait titokban tartják.

A fentiek fényében válik érthetővé a kínai gyerekvállalás kemény hatósági korlátozása.

Egy amerikai közvélemény kutató felmérése szerint Kínában az 1990-ben bevezetett gyermekkorlátozás hatására húsz év alatt 500 millióval kevesebben születtek annál, mintha a korábbi tendencia folytatódik. Arra azonban ez a felmérés sem tért ki, hogy hol tartana Kína az egy lakosra vetített jövedelemmel, vagyonnal, urbanizációval, foglalkoztatással, ha 2010-ben 500 millióval, ma pedig 650 millióval többen volnának. Megmondom, szó sem lehetne a mára elért, és a jövőben várható eredményekről.

Kínában a példanélküli eredmények ellenére, még mintegy 300-400 millióval többen kénytelenek a mezőgazdaságból megélni, mint amennyi munkaerőre ott a jelenlegi technikai szinten szükség lenne. Ha pedig azzal számolunk, hogy a század végére Kína eléri az USA színvonalát, akkor 600-700 millió embernek kell más szektorokban munkát teremteni. Illusztrációként vessük ezeket az adatokat a 9 milliós Magyarországra. A kínai foglalkoztatási feladatokat osztjuk el, 150-el. Ez azt jelenti, hogy Kínának a század végéig, nulla népszaporulatot esetén is tízmillió új munkahelyet kell teremteni. Vagyis egy Magyarországnyi népességre vetítve évi 70 ezer.

Azt, hogy Kína sem tudta a gyermekvállalást durva eszközök alkalmazása nélkül megvalósítani, tudomásul kell venni. Ehhez létre kellett hozni egy gyermekvállalási törvény végrehajtását bonyolító hatóságot. Ennek személyzete egymillió fő. Ráadásul ezek nem engedhették meg a mérlegelést, a méltányosságot, mert akkor elszabadult volna a gyermekvállalás. 25 év után kezdték le a humánusabb elbírálást. Azért ennek is nagyon keménynek kell maradni.

De Európának van ezen a legkevesebb ezen erkölcsi alapja botránkozni, ahol sok évszázadon keresztül nemcsak pénzbüntetés volt, de a vallásból, és ezzel a társadalmi létből való kiszakadás járt. Az olyan eredmény, amihez hasonlót nem ismer a történelmünk, mentséget ad az ehhez eltörpülő sérelmekre.