A jelenkor eseménye

Kopátsy Sándor                  PG                  2014 12 28

A jelenkor eseménye

A második világháború után a győztes amerikai csaptok parancsnoka, Eisenhauer tábornok lett az Egyesült Államok elnöke. A háborúból a tanulságot vonta le, hogy a szuperhatalmi státusz megőrzésének kulcsa az arab olaj feletti hatalom. Ez lényegében Szaúd-Arábia feletti hatalmat jelentette. Az a tábornokurat nem zavarta, hogy ez egy feudális állam, a mohamedán vallás szent centruma feletti felügyeletet is jelentette.

Erre a zseniálisnak tartott ötletre épült aztán a mai napig a valóban szuperhatalmi szerepű Egyesült Államok politikája. Az arab centrumú politika csak erősödött azzal, hogy az amerikai zsidóság alapkérdésnek tekintette Izrael létének garantálását. Az utóbbi nem is lett volna hiba, ha az Egyesült Államok nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden arab ország a barátja legyen. Nem ismerte fel, hogy a gyorsan szaporodó arab országok feudálisak, vagy katonai diktatúrák lehetnek, de demokráciák nem.

Az állandóan instabil arab világ és Oroszország instabillá tette a világgazdaság olajellátását. Ebből fakadóan abnormálisan magasak voltak az olajárak, ennek okán a világgazdaság is. A világgazdaság történelmében példátlanul nagy volt az olaj és a földgáz bányajáradéka.

A mesterségesen magas olajárak azonban ösztönzést teremtettek az olyan olaj és földgáz kitermelési módok kutatására, amikre a világ olaj és földgáz vagyona nem adott volna fedezetet. Az ugyan régen köztudott volt, hogy klasszikus olajvagyonnál is nagyobb készletek vannak abban a formában, amit ma palaolajnak, palagáznak nevezünk.

A nagypolitikától független tőkepiac azonban rákapott arra a kitermelési módra, ami ugyan a klasszikus olajkutaknál mintegy négyszeresen drágább, de a 100 dolláros árnak a felébe sem kerül.

Azt kellene látni, hogy a klasszikus olajtermelés mellett a hordónkénti önköltség 5-20 dollár között mozog. Vagyis a világ legfontosabb nyersanyagának az ára a ráfordítás 7-20-szorosa volt évtizedeken keresztül. Az olaj ára a legdrágábban termeltnek is ötszöröse volt. Ilyenre a világgazdaság története nem ismer más példát. Ez most örökre megszűnt. Az olaj ára a palaolaj termelési költségét legfeljebb a profitráta mértékben haladja meg. Ez az ár ma 50 dollár/hordónak felel meg.

Nem vagyok szakember, azt nem tudom meg mondani, hogyan fejlődik a palaolaj kitermelési technikája, de elképzelhető, hogy a jelenleginek a fele sem lesz az önköltség. Ez pedig minden korábbinál jobban csökkentheti a levegőszennyezést, kiszorítja a legolcsóbb szenek felhasználást is. De le fogja ültetni a szél- és napenergiával működő erőműveket is.

Az, hogyan fogja ez érinteni az arab világot, felmérhetetlen.

Az már ma is látszik, hogy Oroszország Ukrajna és Fehér-Oroszország szintjére zuhan. Ennek lehetnek Európában is komoly politikai és gazdasági következményei.

Nemcsak a magyar, de az angol és német sajtó sem úgy foglalkozik az olajárak csökkenésével, amekkora annak a jelentősége. A jelenlegi olajárak minden állampolgárnak évi 800 dollár megtakarítást jelentenek. Ekkora reáljövedelem növekedés tíz éve nem fordult elő.

Euróéban is hasonló megtakarítás történt, de nem ennyire egyetlen számlán.